Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-04-30 / 18. szám

A rendelőben a betegek panaszait hallgatva az utóbbi hónapokban, és olvasva a kilószámra érkező leveleket, gyakran eszembe jut egy vicc, mely a levitézlett rendszer idején közszájon forgott. Tapasztaltuk, hogy akkor az volt a jellemző: mást mondtak az emberek, mint gondoltak, mást tettek, mint mondtak. Nem is csoda, hogy ez odáig fejlődött, mondja a vicc, hiszen már a kezdetet jelentő ágyúlövésnél minden másképp volt, mint tanultuk. Az a bizonyos ágyálövés nem októberben volt, hanem novemberben, aki állítólag vezette, sem az volt, akinek mondta magát stb. Tegyük még hozzá, hogy egy olyan országban, amely hazugságra épült, csak ilyen paródiája alakulhatott ki eszméknek, rendszereknek, nézeteknek és mechanizmusoknak, amelyekben éltünk, s melynek következményeit most is viseljük. Szomorú, hogy sokan belepusztultak, és sokan az egészségükkel fizettek rá. A játszma, ágy látszik, folytatódik, a beidegződött szokások béklyóiból nem egyszerű kiszabadulni. Bár hivatalosan demokráciában élünk, sokan érzik magukat hivatottnak arra, hogy akaratukat rákényszerítsék másokra, mert ők , jobban tudják”, a másiknak mi a jó. Lelkesen beszélnek a változások szükségességéről, ám a tettek nincsenek összhangban szavaikkal Hivatalosan szabad utat adtunk a piaci mechanizmusok kiépítésének, de a máltat jellemző, a gazdasági törvényeket „magasabb szempontok” érdekében megerőszakoló szokás béklyókat rak a gondolkodás szabadságára, a tettek változást ígérő lendületére. S hiába állnak a világ jól működő gazdaságai a sikeres közép- és kisvállalkozások szilárd talaján, az ott bevált törvények, szokások, rendszerek nekünk nem felelnek meg, s a vállalkozások fontosságának elismerése mellett, annak kinyilatkoztatásával párhuzamosan olyan gazdasági szabályzókkal sújtjuk őket, hogy ne legyen kifizetődő a vállalkozás. Pedig „ha valaki folyamatosan szeretne mézet gyűjteni, nem ajánlatos a méhkast feldúlnia”. Vállalkozni még jól működő feltételek között is egész embert kíván, s a sikerhez vezető át göröngyös. Az egész világon tudósok keresték és keresik a siker titkát. Pedig egyszerű. A siker bennünk, személyiségünkben és elménkben van. Abban, mennyire tudjuk feltérképezni és felismerni, majd megtanulni kihasználni képességeinket, felújítani erőforrásainkat és ésszerűen gazdálkodni velük. Pszichés tartalékaink gyakorlatilag kimeríthetetlenek, de csak akkor, ha nem folytatunk velük rablógazdálkodást, és rendszeresen észlelni tudjuk azokat az apró belső jeleket, melyek arra szólítanak fel: „Most ne tovább, ne így, most dobd át a váltót! Lazíts!” Mai válogatásunk olyan vállalkozók leveleiből készült, akik lelkűk mélyén valahol érzik személyes felelősségüket lelkiállapotukért, egészségükért. Próbáljunk meg segíteni nekik és tanulni esetükből!

1. levél - „Autogén tréning” jeligére: Amikor a mi vállalatunk is megszűnt, én is munkanélküli lettem. Nem volt egyszerű biztosítani a család megélhetését, annál is inkább, hogy a feleségem anyaságin volt. A vállalathoz, ahol végül is alkalmaztak, csak úgy vettek föl, ha én is kiváltom a vállalkozói engedélyemet. Soha nem fűlt a fogam a papírmunkához, nem is értek hozzá, s most, mivel a vállalkozói engedély ilyen munkával is jár, elbizonytalanodtam. Mindig törvénytisztelő ember voltam, megadtam „az Istennek, ami az Istené, a császárnak, ami a császáré!” Viszont annyi a változás e téren, hogy úgy érzem, elvesztettem a nyugalmamat. Esténként félve veszem elő a papírokat, nyugtákat, nem vagyok benne biztos, jól vezetem-e a nyilvántartásokat, a könyvelést. Ráadásul úgy érzem, becsapott bennünket a munkáltatónk, mert egyszerűen ránk hárította ezt a munkát, amit szerintem neki kellene elvégeznie. Most már nem csak a papírok fölött vagyok ideges, hanem akkor is dobog a szívem és izzad a kezem, amikor meglátom a főnökömet. Azt hallottam, hogy ezen az autogén tréninggel lehet segíteni. Megtudhatnék erről valamit részletesebben ?

Válasz: Jól hallotta kedves levélírónk, az autogén tréning egy kitűnő módszer belső nyugalmunk, belső harmóniánk helyreállítására. Ezt a módszert eredetileg a pszichoterápia hatékonyságának fokozására, a gyógyító módszerek skálájának szélesítésére dolgozták ki. Tévedés volna azonban azt gondolni, hogy kizárólag csak a betegeknek ajánlható! Sőt, az utóbbi években egyre nagyobb szerepet kap a megelőzés, a

lelki egyensúly megőrzése terén. Többféle autogén tréninget ismerünk, ezek közül a legismertebb és legelterjedtebb a berlini Schultze módszere. A végső cél minden esetben megtanulni kordában tartani belső szerveink működését, melyek zavarát legtöbb esetben az ún. vegetatív tünetek megjelenésével tudatosítjuk. A vegetatív tünetek jellemzik azonban korunk népbetegségének, a neurózisnak, s annak egyik megelőző állapotának, a szorongásnak a megjelenését is. Sokáig azt gondoltuk itt Európában, hogy a vegetatív idegrendszer teljesen akaratunktól függetlenül működik, s hogy a bélműködést vagy a szívverést például nem lehet saját akaratunk által befolyásolni. Aztán mikor megismertük egyes jógik tudományát, ezek az elméletek egyszerűen fejre- álltak. Schultze nagyon helyesen felismerte, hogy akaratunk számára a légzés jelenti a kaput a vegetatív idegrendszerbe. Autogén tréningjét ezért légzőgyakorlatokkal vezeti be, s ajánlatos minden egyes alkalmazása előtt ezeket a légzőgyakorlatokat elvégezni. E gyakorlatok lényege az, hogy teljes egyéniségünkkel a légzésünkre koncentrálunk, miközben a légzés ritmusát lecsökkentjük, és a be-, valamint a kilégzés időtartamát kiegyenlítjük. E gyakorlatokat nem végezzük egyszerre 5-8 percnél tovább, de elvégezhetjük őket naponta 4-5-ször is. Érdekes, hogy vannak, akik hetekig tartó gyakorlással sem tudják helyesen elsajátítani, míg másoknak akár órák alatt sikerül. Rendszeres alkalmazása idővel kitűnő re- laxációt nyújt a további, tulajdonképpeni autogén tréning gyakorlatai nélkül is. Ezeket vékonyabb-vastagabb füzetekbe, könyvekbe már sokszor leírták, és a könyvtárakban megtalálhatók. Régebbi kiadású, de áttekinthetően rövid, tökéletesen felhasználható a módszer Dely Károly, Jóga (Medicina, 1970) c. könyve alapján.

2. levél - „Légszomj” jeligére:

Az utóbbi időben egyre gyakrabban krákogok, már mindenki felfigyelt rá a környezetemben, sőt, már azt is megkérdezték, nem vagyok-e tüdőbajos. Eleinte túltettem magam rajta, de most már egyre nehezebben viselem. Orvosnál nem voltam, mert nálunk a községben nincs, s ha a szomszéd községbe mennék, egy napig kellene vámom a rendelő várótermében, annyi ott mindig az ember. S aztán biztosan különféle vizsgálatokra kellene mennem, ami újabb több nap időveszteség, mivel ezeket csak a járási székhelyen levő kórházakban kell és lehet megoldani. Vettem a járási székhelyen levő gyógyszertárban különféle köhögéscsillapítókat, köptetőket, de nem használnak semmit. Mit tanácsol? Nem járhatok napok hosszat orvosi vizsgálatokra, mikor itt egy hattagú csapatot irányítok, és az egész vállalkozás attól függ, időben osztom-e szét a munkát, szerzem meg a megrendelést, küldöm-e az árut?

Válasz: Egy hattagú vállalkozás élén már vezetői képességekkel megáldott személynek kell állnia. A helyes vezetési stílus lényeges eleme a jogkörök és kötelességek megfelelő elosztása, nemzetközi kifejezéssel, delegálása. A vezetői képzés nálunk még mindig gyermekcipőben jár, ezért esik sok, egyébként sikeresen induló vállalkozó abba a hibába, hogy mindent maga akar eldönteni, mindent maga akar a kezében tartani. Nem csoda, ha egy idő után állandóan időzavarban van, s lassan a döntései is késni fognak, mert nem győzi a szükséges információkat feldolgozni. A jól befutott vállalkozás aztán így kezd hanyatlani. Nem beszélve arról, hogy az egészsége is rámegy. Először csak a lazításra, a pihenésre nincs idő. Amikor aztán a krónikus stressz hatására megjelenő és fokozatosan romló tünetek sem tudják rákényszeríteni a vállalkozót, hogy kivizsgáltassa magát, pszichés mechanizmusok is rontani kezdik a helyzetet, fölborítván a maradék nyugalmat is. Lelkünk mélyén megjelenik a bűntudat, és valljuk be, az egészen reális félelem is. Korunk reális, egészséget, életet veszélyeztető fenyegetései közé tartozik a tüdőrák, és újabban újra a tüdőbaj is. Szeretném, ha levélírónk megértené, ezek ellen nem lehet struccpolitikával védekezni! Agyaglábakon áll a védekezés, hogy nincs idő, mert 6 ember fog nélküle állni, és a vállalkozás összeomlik. S ha tüdőbajt kap, és kötelezően elviszik egy évre szanatóriumba, vagy tüdőgondozóba? Ki fogja irányítani a vállalkozást? A megoldás a feladatok szétosztásában és a felelősség kiszabásában van. Ha annyi ember közül válogathatott vállalkozása felfuttatásánál, remélem, olyanokat választott ki munkatársaknak, akikben megbízik, s akik megbecsülik, hogy van munkájuk, kereseti lehetőségük, és tudatosítják, hogy maguk alatt vágják a fát, ha nem tesznek meg mindent a vállalkozás sikere érdekében! Tessék hát

gyorsan kiszabni a feladatokat és megszervezni a célszerű vizsgálatokat, az esetleges kezeléseket. Persze tudom, a vállalkozások társadalmi feltételei és háttere itt sem működik. Kevés az olyan rendelőintézet, ahol gyorsan, kiválóan és egy helyen végeznek el minden szükséges vizsgálatot, tudván, hogy az idő pénz, a vállalkozóknak duplán az. Ennek ellenére meg kell próbálni a járási székhelyen, a tüdőosztály főorvosával megbeszélni a helyzetet, és kérni őt a gyors és célszerű vizsgálatok menedzselésére, s ezt esetleg az osztály vagy a kórház részére szponzorálni is lehet. Bár nálunk ez is eltérően működik, mint a jól bevált és befutott piaci mechanizmusokban, mert ezt a témát az adótörvények nem ösztönzik kellőképpen, a várható veszteségek szemszögéből mindenképpen megéri kihasználni.

3. levél - „Zsírpacni” jeligére:

Amióta megszüntették az állásomat, gyakorlatilag nem volt egy nyugodt percem sem. Tervezőirodában dolgoztam, gyakorlatilag ülőmunkát végeztem. Elméletileg mindent tudok az egészséges életmódról, a rendszeres táplálkozásról, a tesmozgás fontosságáról. Az irodai munkát ellensúlyozandó, rendszeresen eljártam a gyerekeimmel úszni, kerékpározni. Sikerült is tartani a kondíciómat, éveken át egyforma volt a súlyom. Amikor új alapokra kellett helyezni az életemet, felborult az éveken át kialakult napirend. A délelőttjeim rohangálásokkal és tárgyalásokkal telnek el, délután felméréseket végzek, s a tulajdonképpeni munkámra, no meg a papírok rendezésére maradnak az esték. Nyugtalanít, annak ellenére, hogy csak egyszer eszem rendesen naponta, mikor hazaérek, az utóbi hetekben rohamosan hízásnak indultam. Az utóbbi 2 hónap alatt már 11 kilót felszedtem. Félek, hogy ez a betegségnek a jele!

Válasz: A gyors testsúlyváltozás, elhízás vagy rohamos fogyás valóban lehet betegség, leggyakrabban egy szerzett hormonális zavar következménye. Ezt ajánlatos egy mielőbbi endokrinológiai vizsgálattal megerősíteni vagy kizárni. Ha beigazolódik a gyanú, a vizsgáló orvos tanácsot fog adni a további kezelés és diéta szükségességével kapcsolatban. Gyanítom azonban, hogy itt egy elhúzódó stresszhelyzetről van szó, melynek feszültségeit levélírónk evéssel oldja fel. Mi több, éjszakai evéssel. A belgyógyászok és a pszichológusok ismerik a „ha már semmi örömöm nincs az életben, legalább egyszer, este egy jót eszem” típusú elhízás tünetegyüttesét. A ki- kényszerített vállalkozás, bármennyire sikeresen is fejlődik, és az azzal járó megváltozott életforma az a féreg, mely lelki gyökereit rágja. A levélből kiérződik vállalkozóvá lett levélírónk nosztalgiája a rendszeres időpontban ebédre járó munkaközösség gondatlan évődései és hangulata iránt. Nem szólva arról, mennyire hiányzik a család, melynek tagjai mintha kezdenének elidegenedni egymástól! Csak levélírónkon múlik, mennyire képes radikálisan változtatni napirendjén, és tudatosan visszarendezni étkezési szokásait. A kiindulási alapot azonban valószínűleg egy felmérés fogja jelenteni, hogy mennyire kuszálódott össze az értékrendje. Az endokrinológuson kívül tehát ajánlom, mielőbb látogasson meg egy jó pszichológust is!

4. levél - „Félelem” jeligére: Nagyapám, édesapám, nagybátyám infarktusban halt meg, tehát családunkban ez a betegség halmozottan fordul elő. Ezért is járok rendszeresen orvosi vizsgálatra, szeretném ezt a sorsot elkerülni. Az EKG leletem eddig még mindig negatív volt. Vérnyomásmérőt is vettem magamnak, naponta reggel és este is megmérem a vérnyomásom. Ennek ellenére pár napja, egy fontos és kimerítő tárgya- alás után megfájdult a fejem, s elég sokáig heves szívdobogást éreztem, miközben hideg veríték csordogált a hátamon. Sikerült magam kimenteni a kollégák előtt, és meghúzódva elrejtőzni a dolgozószobámban. Ledőltem a heverőre, és rettegve vártam, mi lesz. Az egész 2 óra hosszat tartott, és azóta is félek, nem kapok-e legközelebb én is infarktust? A kontroll EKG-m nem mutatott kóros elváltozást, de tudja valaki garantálni, hogy pontosan mért az a műszer?

Válasz: Levélírónk lelke mélyén a bűntudat dolgozik, és úgy látszik, eljutott a vegetatív neurózis állapotába. Az teljesen emberi dolog, hogy ilyen családi kórismével a háta mögött fél az infarktustól, de az már nem, hogy tudatosan vét az infarktustól védő, rendszeres életmód szabályai ellen! Ez váltja ki bűntudatát, és imitálja pszichés mechanizmusok útján azokat a tüneteket, melyek az elképzelései szerint az infarktusra jellemzőek. Ami nem jelenti azt, hogyha továbbra is ezt az életmódot folytatja, nem fog infarktust kapni! Ennek megelőzése érdekében mielőbb állítsa át napirendjét, pontos helye legyen a rendszeres relaxációs gyakorlatoknak. Az első levélre adott válasz őrá is vonatkozik. Ugyanakkor alaposan emelje meg az antioxidánsok fogyasztását, modern táplálékkiegészítők formájában, mert ezek védenek az infarktus ellen is, és erősítik a vegetatív idegrendszer tűrőképességét is. Elsősorban a C-, az E-vitaminra, valamint a béta karotin fogyasztására gondolok.

5. levél - „Aggódó feleség” jeligére: A férjem 27 éves. Éjt nappallá téve dolgozik, hogy a gyermekeinknek minél többet tudjon nyújtani. A közelmúltban észrevettem, hogy görcsösen összehúzza magát, s csak nagyon nehezen tudtam rábeszélni őt, hogy kérje magát kivizsgálásra. Az eredmény gyomorfekély! Különben nem iszik, nem dohányzik, s állítólag diétáznia sem kell! Viszont kapott háromféle gyógyszert. Nagyon aggódom a férjem egészségi állapota miatt, és csak félve kérdezem, szedheti- e még a gyógyszerek mellett a svéd cseppeket, a Béres-cseppeket, vagy a Golden Yaccát?

Válasz: Természetesen igen. A bostoni Harvard Egyetem ajánlása szerint a Golden Yaccát minden vállalkozó menedzsernek szednie kellene akkor is, ha nincs egészségügyi problémája! Negyedévenként egy alapadagot. Tudatosítani kell azonban, hogy a gyomorfekély, mint a pszichoszomatikus betegségek egyik legismertebbike, szorosan kapcsolatban áll a beteg lelki egyensúlyával. Sikeres vállalkozónak is lehetnek időszakos vagy állandó lelki problémái, melyek kapcsolódnak az értékrendjéhez, sikerélményeihez, elvárásaihoz, kudarcaihoz. Levélírónk férje nagyon szereti a családját, kisgyermekeit, igyekszik - lehet, hogy néha erején felül is - mindent bebiztosítani nekik. Csakhogy ez éppen annak az időnek a rovására történik, amit szeretne velük tölteni, és így feloldhatatlan feszültség keletkezik. Ezen kell változtatni. Megváltoztatni a napirendet, melyben fontos és helyettesíthetet- len szerepet kell hogy kapjon a családi együttlét! Ez lesz számára a legjobb relaxáció! Sőt a család közösen is rendszeresen gyakorolhatja a relaxációs légzést. S még egy megjegyzés. A fekéllyel küszködő beteg számára mindig előnyös, ha betartja a fekélydiétát!

TANÁCSADÓ______________________________________________________________________________ 1995. április 30. ilBSŰmap