Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-04-30 / 18. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és rádióműsor Abaújszinai csodabokor Riportunk a jubiláló Rozmaring néptáncegyüttesről a 8-9. oldalon Szlovákia jégkorongválogatottja A - csoportos! írásunk aló. oldalon PEPSI - SHOW Tereferénk a magazin 27. oldalán Interjú Michal Kováccsal — Elnök úr! Ön milyen Szlovákiában hitt, minő Szlovákiában bízott, amikor államfővé választották?- Gondolom, nem árulok el semmi különöset, ha azt mondom: abban reménykedtem, hogy a szabad állampolgárok szabad Szlovákiáját építjük. Az emberek pártállásától, nemzetiségi vagy felekezeti hovatartozásától függetlenül. Természetesen, ha Szlovákia valóban szabad ország kíván lenni, akkor ehhez az alapvető emberi és szabadságjogokat biztosító demokratikus rendszer szükségeltetik. Egyben azt is tudatosítottam, hogy igazán szerencsés történelmi szakaszban vagyunk, hiszen nem egyedül kell végigmennünk a célhoz vezető keskeny pallón, hanem mindazokkal a szomszédos, vagy a még délebbre fekvő országokkal együtt, amelyek korábban szintén az úgynevezett szovjet blokk részét alkották; most viszont Szlovákiával együtt törekszenek arra, hogy mielőbb az európai politikai, gazdasági és biztonsági rendszerekhez csatlakozhassanak. Ez úgy kihívás, hogy egyúttal megnyugtató tudat is.- Elnöki krédója hallatán akaratlanul is eszembe jut, hogy ’95 februárjában, hivatalba lépésének második évfordulóján, a Meciar-kormányhoz közel álló napilap egyebek között leszögezte: „...Michal Kováé elnökösködésének filozófiája egyre veszélyesebben közelít Szlovákia politikai egyensúlyának megingatásához... néhány sorral arrább ugyanez a cikk azt írja: „...érdekes lesz nyomon követni, vajon a jelenlegi parlament belenyugszik-e, hogy az államfő folytonos destabilizációval veszélyeztesse az ország politikai rendszerét. ” Nos, komoly szavak, súlyos szemrehányások ezek!- Nézze, ez csupán egyetlen ember, egy napilap, talán egy csoport véleménye. Mindenesetre tudomásul veszem, hogy vannak ilyen megítélések is. Napi munkám hasznát azonban nemcsak egy-egy újságcikkel, vagy fordítva, pusztán a saját élményeimmel s tapasztalataimmal mérem, hanem elsősorban az államfő és az elnöki iroda tevékenységének kül- és belföldi visszhangjával. Ezért bátran kijelenthetem, hogy mindaz, amit a hivatalba lépésem óta jómagam, illetve a közvetlen munkatársaim tettek, az Szlovákia nyugalma, politikai egyensúlya és tekintélyének megőrzése érdekében történt. Ebben a meggyőződésemben mind a Pozsonyba látogató külföldi diplomaták, mind azon tárgyalópartnereim is megerősítettek, akikkel külhoni útjaim során beszélhettem. Szlovákiát mindenütt demokratikus és békés államként jellemeztem; egy olyan országként, ahol nemcsak a polgárok élnek nyugodt körülmények között, hanem a politikusoktól sem idegen az együttműködés, a kompromisszumkészség szándéka. E tárgyalások közben senki sem utalt arra, hogy hibás, netán a belpolitikai egyensúly felbillen- téséhez vezető lépéseket tennék. És persze én sem élek légüres térben, hiszen országjárásaim során sok helyütt találkozom az emberekkel, az ő véleményüket is szívesen meghallgatom. Így hát a Slo- venská REPUBLIKÁban megjelenő vélekedésekkel szemben, én homlokegyenesen más nézetekkel is találkozom; ezek pedig arra jogosítanak, hogy nyugodt szívvel mondhatom tisztának a lelkiisme- retemet. Számomra ez a döntő szempont, elvégre azt jelenti, hogy az ország alapvető érdekeivel összhangban cselekedtem. Megtettem mindent annak érdekében, hogy Szlovákiában a nyugalom, a harmónia, az együttműködés és a kölcsönös tisztelet légköre uralkodjon.- Igen ám, de az életben mindennek színe is, fonákja is van! Éppen azért, mert ön sem él légüres térben, nyilván nemegyszer szembesül azokkal a refrénszerűen papolt állításokkal, hogy a második Meciar-kormány bukásakor, 1994 márciusában, a színfalak mögött fondorlatos politikai játék folyt. Aki ilyesmit akar hallani, elég, ha ellátogat a HZDS bármelyik tömeggyűlésére. Ön szerint mikorra várható a valós tények felülkerekedése, a kedélyek lecsillapodása?- Nincs tudomásom róla, hogy ’94 tavaszán Szlovákiában olyan dolgok történtek volna, amelyek holmiféle kulisszák mögött, azaz nem a legszélesebb körű nyilvánosság előtt játszódtak le, vagy amelyek akár derült égből villámcsapásként hatottak volna. Bárki, aki nem szenved emlékezetkihagyásban, nyilván jól tudja, hogy Vladimír Meéiar akkor már egy kisebbségi kormány élén állt, és a szükséges parlamenti többség híján a költség- vetési vita során - fennállt a bizalmatlansági indítvány benyújtásának veszélye. Ráadásul a képviselők átülése is folytatódott a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom parlamenti frakciójában. Ezzel párhuzamosan két ágra szakadt az akkori kormány- koalíció másik tagja, a Szlovák Nemzeti Párt is. Mindennek lecsapódásaképpen a társadalomban is felerősödött a konfrontációs hangnem. Amikor a parlament azután valóban bizalmatlanságot szavazott a kormánynak, akkor megérett az idő arra, hogy egy szélesebb alapokon nyugvó és kellő parlamenti támogatottságot élvező kormányzat megalakításáról kezdődjenek el a szeriőz tárgyalások. Én abban a helyzetben is azt feltételeztem, hogy újra a DSZM irányítja majd a kormányalakítási törekvéseket. (Folytatás a 3. oldalon) Szülőfalujának templomában, a Homonnai járásban fekvő Lubisán, amelynek igencsak poétikusan hangzó magyar neve Szerelmes! Vlado Gloss
