Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-04-23 / 17. szám
IiBSárnap 1995. április 23. MÚLTFAGGATÓ Mű emlék a Balog-völgyber A csodálatosan szép Balogvölgye leginkább egy hatalmas folyómederhez hasonlít. A völgyben megbúvó apró falvak hasonlítanak egymáshoz, mégis mindegyiknek sajátos, egyedi hangulata van. Zsíp ősrégi település, a pápai tizedszedők még YSYP néven jegyezték. A 15. században a Balog vár tartozéka, később a Fáy család birtoka. Ma is látható a faluban a múlt századA fából készült harangláb (A szerzőfelvételei) íarkasfalvi FARKAS BALÁZS &Sut*TT*9S.j*m:Íh3I,1' meghalta HAZAÉRI HI*T*W.D«Ar,r>!<YOSElSEt>fiKIÍEMlsr. HŐSI ROHAM ALKALMÁVAL aUcíorsíaoicmtathrd, ■SIVokTqmr 101» »fSarnJS, "“•HÍM/ '«* •** ban élt birtokos, a Farkasfalvi Farkas család egykori székhelye, amelyet a környéken Farkas-kastélynak ismernek. A községben három műemlék épületet tartanak nyilván, egyik a már említett Farkas-kastély, a másik a Sebők-féle lakás, a harmadik pedig a nevezetes műemlék templom. Az egyházi krónika szerint Zsíp lakossága már a 16. században, tehát már a reformáció korában áttért a kálvinista vallásra. Tanítója is volt a községnek, aki abban az időben 22 gyereket oktatott. 1566-ban a törökök teljesen elpusztították a települést. A feljegyzések szerint a Balog-völgyben a zsípi anyaegyház a legrégebbi. Lelkészei között volt többek között Szentkirályi András, akit gályarabságra hurcoltak és a buc- carai börtönben halt meg. A templomban emléktábla őrzi a nevét. Valamikor kisebb román stílusú templom állt a mostani helyén. A templomot lőrésekkel ellátott kőfal vette körül, amely az idők folyamán leomlott. Alapjait 1970- ben kiásták. Zsíp egykori fatemplomát állítólag a husziták is használták, akik kicsit át is alakították. Később a reformációhoz csatlakozó zsípi hívek tartották itt istentiszteleteiket. A templom előtt álló, fából készült haranglábat először 1780-ban javították. Az 1900-as évek elején az egyik vaskapocsba villám csapott, s az egész tetőszerkezet leégett. Helyébe újat építettek. A gyülekezet két harangja közül a régebbi 1749-ben készült, az újabbat Slezák László budapesti harangöntő öntötte 1922-ben. Az 1960-as években, amikor megkezdődött a műemlékek összeírása, a templom nagyon rossz állapotban volt. Olyannyira, hogy a keleti részét befalazták, mert az összeomlás veszélye fenyegette. Több réteg leszedése után egymás után kerültek elő az eredeti freskók. A szentély bolthajtásának alsó és felső részén aránylag jó állapotban megmaradt az eredeti festés, másutt freskótöredékek kerültek felszínre, ma is ezek díszítik a templom belső falát. Helyrehozták a tetőszerkezetet, a templom omladozó falát, felújították a padokat, valamint a 147 négyzetméter területű kazettás mennyezetet, a belső villanyhálózatot. A 18. századi barokk stílusú mennyezet kazettáit hatalmas méretű kádakban áztatták, tartósították. A szószék nem eredeti, csak a felette levő korona, amely ugyancsak a 18. századból való. A teljes felújítási összeg megközelítette a 3 millió koronát. Az újjáalakított templomot ár. Varga Imre püspök szentelte fel 1978. szeptember 3-án.- Nagyon örültünk a felújított templomunknak - mondta kissé lehangoltan a minap Orémus György református lelkipásztor -, de már akkor sejtettük, hogy az északi fal nem kapta meg a kellő gondoskodást. A salétrom néhány hónap múlva megmutatkozott, a bejárattól balra a támfaloszlopot eltávolították, a fal megrepedt. Azóta több szakember is megtekintette a templomot, de semmi biztatót nem mondtak. Az orgonát, mivel úgymond nem műemlék, nem javították meg, most harmó- niumon játszom. 1991 márciusában betörtek a zsípi parókiára, és ismeretlen tettesek eltulajdonították a templom kegytárgyait. A két világháború alatt nem vesztek el, nem tették tönkre, megőrizték a hívek, azon a márciusi éjszakán nyomtalanul eltűntek az ezüst tálcák, amelyeket az úrvacsora alkalmával használtak, s a két, 1787-ben készült aranyozott kehely. A betörők az ablakon átjutottak be az üres parókiára. Kevés lelkész tevékenykedik a vidéken, üresen állnak a paplakok. Ez a helyzet többek között Zsípen is. A betörést jelentették a rendőröknek, de a kegytárgyak a mai napig nem kerültek elő. Mint azt a lelkipásztor elmondta, a tolvajok sajnos az egyházat sem kímélik. Farkas Ottó Ki tud róla? EGY EMLÉKTÁBLA VISZONTAGSÁGAI 1996 - A HONFOGLALÁS 1100. ÉVFORDULÓJA Az egyetemes magyarság jövőre emlékezik meg a honfoglalás 1100. évfordulójáról. Ennyi idő telt el azóta, hogy őseink hosszú vándorlás után letelepedtek és hazát alapítottak a Kárpát-medencében. Közel száz esztendővel ezelőtt, a millenáris ünnepségek keretében, 1896. július 20-án több helyen avattak emléket a magyarok bejövetelének. Az egyiket a Vereckei-hágóban, a Galíciába vezető út legmagasabb pontján. Az újhaza különböző nemzetiségű és vallású népei hosszú együttélésének beszédes jelképe, hogy az ünnepségen Erdélyi Sándor igazságügyminiszter és Halatkovics Bertalan alsó- vereckei görög katolikus esperes mondott beszédet magyar és ruszin nyelven. Az obeliszk négy oldalán négy különböző emléktáblát helyeztek el. Az a bronztábla, amelyre Kó- ródy Sándornak, a Bereg vármegyei Képes Naptár szerkesztőjének időmértékes versét vésték, az útra nézett. Az oszlop körül balra indulva volt olvasható a milleniumra utaló szöveg. A HONFOGLALÁS EMLÉKÉRE Magyarország ezeréves fennállásának országos Ünneplése alkalmából 1896. évben. Így tájékoztat dr. Ravasz István, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa a magyarországi Palócföld 1993. évi 5. számában. Az emléktábla viszontagságos sorsáról is ebből az írásból értesülhetünk. Kárpátalja a trianoni békével Csehszlovákiához került. Az itt élő népek az új határok keretei között is megfértek volna egymással, ha nem szították volna közöttük mesterségesen a gyűlöletet. Az új hatalom a magyarság múltját már kezdettől fogva legszívesebben még a történelemkönyvekből is törölte volna. Nem csoda hát, ha a honfoglalás ezeréves évfordulójára állított emlékművet barbár módon darabokra zúzták. A legnagyobb táblát, Kóródy Sándor versével, Rátz János, az alsóvereckei mintagazdaság korábbi vezetője még 1919-ben Magyarországra menekítette, majd helyrehozatta és a Rátz-család Szatmár vármegyei császlói kúriájában állította ki. A tábla további sorsa úgy kötődik a történelem eseményeihez, akár itteni magyarságunk azóta is tartó hányatottsága. Szlovákiában 1939. március 14-én kikiáltották a függetlenséget, ezt követően Hitler lerohanta Csehországot. Ezzel Csehszlovákia a valóságban megszűnt létezni, és az akkori értelmezés szerint már nem volt kire vonatkoztatni a trianoni békeszerződésben foglalt békefeltételeket. A korabeli álláspontok jogosultságát ki-ki vitathatja, ám a tényeken ez már mit sem változtat. Ungváron március 15-én Volosin Ágoston kormánya is kikiáltotta a független ruszin államot, amelyet ugyan egyetlen ország sem ismert el, de erre idő híján nem is kerülhetett sor, mert a magyar seregek (mivel már Horthy sem tartotta magára nézve kötelezőnek a békeszerződést), pontosabban: a jobbára hathetes újoncokból álló VIII. kassai hadtest egységei megindultak Kárpátalja visszafoglalására. Még abban az évben június 25-én, látványos külsőségek közepette, újjáavatták a Császlóról eredeti helyére visszakerült (a képen is látható) bronztáblákat. Az időpont nem véletlen. Egy nappal korábban ugyanis országos ünnepségeken emlékeztek meg a húsz évvel korábbi budapesti ellenforradalomról, amit a Horthy-rendszer szintén a saját népszerűsítésére használt ki. Ám a visszahelyezett tábla ezúttal sem maradt sokáig a helyén. Öt évvel később, 1944 őszén, a Kár- pát-fhedence népeinek életébe ismét durván belegázolt a történelem. A szovjet csapatok elől visszavonuló egyik magyar egység századosa, Bálint Mihály, a táblát leszereltette, és szénába rejtve, szekéren szállította az ország belsejébe, ahol egy plébánián hagyta. A bronztábla sorsát egészen addig sikerült nyomon követni, hogy Bálint Mihály (özvegyének visszaemlékezése szerint) március végén, közvetlenül a fogságba esése előtt Dunakilitin átadta a helyi római katolikus esperes-plébánosnak. Dr. Ravasz István e községben és a környező falvakban jártakor, a plébánosokon kívül idős helybeliekkel is beszélt. Megtudta, hogy az esperesi kerületben már egyetlen olyan plébános sincs az élők sorában, aki 1945-ben még lelkészi szolgálatot teljesített. Egy nyom azért maradt! Az az esperes-plébános, aki 1945 tavaszán a bronztáblát - állítólag - Dunakilitin átvette, Hugyag községbe, a Palócföldre került és onnan ment nyugdíjba. Az eddigi kutatások alapján feltételezhető, hogy a tábla az átköltözés során került át Hugyagra, s talán ma is ott található. E feltételezésnek azonban ellentmond Hídvégi Lajos tartalékos hadnagy visszaemlékezése, aki szerint Bálint Mihály százados Esztergomtól északra, Szlovákia területén esett fogságba, így a táblát nem vihette Dunakilitiig. Lehetséges tehát, hogy a keresett táblát valamelyik délszlovákiai plébánián hagyta. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Magyarok Világszövetsége, az ukrán kormány hozzájárulásával, a honfoglalás jövő évi 1100. évfordulója alkalmából szeretné helyreállítani a milleniumi emlékeket. Ha valaki tudna az ismertetett tábla sorásról, kérjük, közölje a llasárnBp szerkesztőségével. (zsilka) HONFI E BÉRCORMON SZIVED HEVESEBB DOBOGÁSA JELZI, HOGY ÓSI HONOD DRÁGA HATÁRA EZ ITT. ITT HANGZOTT EGYKOR RIADÓ CSATAKÜRTJE LEHELNEK, NAGY RÁKÓCZINK ITT HULLATA BÚCSÚ KÖNNYŰT, SZENT KEGYELET TÜZE GYŰL ITT MINDEN CSIPKEBOKORBAN, OLDOZD MEG SARUID SZENT HELY EZ ITT AHOL ÁLLSZ! 1896. Kóródy Sándor
