Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-04-16 / 16. szám

Szlovákia transzfúziós állomásain évente 180 ezer vérvételt végeznek, nyolcvan százalékban térítésmentesen. E pótolhatatlan folyadék általá­ban mégis hiánycikk. Főleg a nagyobb, de legin­kább a fővárosi kórházakban, ahol a bonyolul­tabb, egyben vérigényesebb műtéteket végzik. Noha a vérnek hivatalos ára nincs (a térítés elle­nében adók szimbolikusan 200 koronát kapnak), a félliteres vérkonzerv előállítása - beleszámítva a transzfúzióhoz szükséges műszerek: egyszer- használatos tűk, plasztikzsákok, vértesztszéru- mok, laboratóriumi műszerek és vegyszerek árát, valamint az emberi munkát is -, általában 1500 korona körül mozog. Ennyiért adják-ve- szik egymás között az egészségügyi intézetek! ország vidéki kórházaiban, ellentétben a fővárosi véradó állomásokon ta­pasztaltakkal, a véradók a mai napig csakis ingyen, tehát térítésmentesen adnak vért. Igaz, számuk a múlthoz ké­pest megcsappant, de ha semmi rendkí­vüli esemény (pl. tömegszerencsétlen­ség) nem zavarja meg a tervezett műté­tek menetét, saját készleteikből látják el a vérre szorulókat. Noha a véradók toborzása a vöröskereszt egyik legfőbb feladata, előfordul, hogy a szervezési munkában a vérgyűjtő állomások ma­gukra maradnak. Persze az időszakos vérhiány nem azt jelenti, hogy a vörös- keresztesek rosszul dolgoznának. A si­kertelenségnek elsősorban objektív okai vannak: egyrészt megszűntek a nagyüzemek, szétestek a szövetkeze­tek, véget ért a szocialista munkabrigá­dok versengése, másrészt országszerte a magánvállalkozók emberségétől függ: szabadot adnak-e, illetve megté­rítik-e a bérét a munkaidőben vért adó alkalmazottuknak... Igaz, a rutinos vér­adók megoldják ezt a nehézséget, és a véradás napjára, a konfliktust kerü­lendő, inkább szabadságot kémek. A véradók szállítási költségei a kór­házak költségvetését terhelik. A vörös- keresztnek a létfenntartásra sincs pénze; a központ az állami dotáció radikális csökkentése miatt arra kényszeríti a já­rási dolgozókat, hogy bevételorientált gazdálkodást folytassanak. Csoda hát, ha lassan már apró ajándékkal sem ké­pesek köszönetét mondani mindazok­nak, akik a nehézségek ellenére tovább­ra is támogatják az állami egészség­ügy éti! A Vöröskereszt lassan elvérzik Az állam nem támogatja, pedig ele­gendő anyagi forrás nélkül képtelen lesz teljesíteni küldetését: a véradók toborzását. És mert a humánum ma­napság, sajnos, kiveszőben van, mi lesz, ha a véradók ráunnak erre a helyzetre? Mi lesz, ha a halódó egész­ségügy, a pénzszegény egészségügyi biztosító majd csak nagy pénzekért, kemény valutáért lesz kénytelen be­szerezni e nélkülözhetetlen folyadé­kot?! De ne fessük az ördögöt a falra! Amíg egy-egy felhívás nyomán kellő számban jelentkezik véradó, addig nincs igazán komoly baj. Bár az illeté­kesek hálásak mindenkinek, mégis a „vérpiac” felelősei rettegnek a kampá­nyoktól. Talán azért is, mert tapasztal­ták: a nagy adakozó kedvet rendszerint böjt váltja fel. Előre tudják, hogy pél­dául a karácsonyt követő hetekben tá- tonganak az ürességtől a véradó állo­mások várótermei, a nyári szabadsá­gok idején pedig a nagy kórházak job­bára a vidéki kollégák segítségére szo­rulnak. A transzfúziós állomások egy­más iránti szolidaritása közismert. Olyasmi, hogy életveszély esetén nincs vér, nem fordulhat elő. Ha üres a vértároló hűtőszekrény, akkor beszer­vezik a véradó kollégákat és az egész­ségügyi intézet közelében lakó törzsta­gokat. Végszükség esetén pedig igény­be vehetik a légi mentősöket, akik, ha az életmentő vér(csoport) az ország határain belül nem szerezhető be, kül­földről is behozhatják azt. A folyamatos véradás fontosságát hangsúlyozó hazai szakemberek nem tagadják: módosítani kellene a vérvé­teli szokásokat. Úgy, hogy ne a véradó fáradjon, hanem a tőle szívességet kérő egészségügyiek keressék fel az il­letőt. Több országban (Ausztriában, Németországban) a transzfúziós tevé­kenység a vöröskeresztesek hatásköré­be tartozik, így nem ártana, ha Szlová­kiában is ezt a gyakorlatot követnénk. A jó szándék, az emberség és a szakér­telem egyesítése megoldhatná a vérel­látás biztosításának olykor idegtépő gondját. Nem árt tudatosítani azt sem, hogy az önkéntes véradók többsége té­rítés nélkül segít a rászorulókon - csil­lagászati összegeket takarítva meg ez­zel az államnak, amely viszont ezt nemigen hálálja meg. Pedig megtehet­né. Például úgy, hogy apró „figyel­mességekkel” támogatná az adakozási kedvüket: ha a véradó megbetegszik, a kezelőorvosa előnyben részesíthetné, gyógyszerének árát minden esetben a biztosító állná. Ha pedig kórházi keze­lésre szorulna, az illetőt akár jobb kór­terembe is fektetnék... Utópia? Ma, nálunk annak tűnhet. Pedig lépni kellene, amíg nem késő. Családi véradás- Rozsnyón is csökken a véradók száma, az évi 1600 vérvétel viszont té­rítésmentes. A heti két véradási napon általában 20-30 vérvételt végzünk - magyarázza dr. Jarmila Balusíková, a rozsnyói kórház transzfúziós- és hema­tológiai osztályának orvosnője, és rög­tön a nehézségekről is szól. Arról, PÉTERFI SZONYA hogy egyre drágul a diagnosztika, a műszerek elöregednek és nincs pénz­ügyi keret újak vásárlására. És nem vi­lágos az sem, hogy az új gyógyászati rendtartás értelmében a transzfúziót az egészségügyi biztosító a jövőben díjaz­ni fogja-e, vagy úgy, mint eddig, nem.- Nincs igazuk azoknak, akik azt ál­lítják, hogy a vérnek nincs ára. Reális ára, mivel megfizethetetlen, tényleg nincs, ám ha úgy adódik, hogy vér nél­kül maradnánk, megvásárolhatjuk - fűzi a fentiekhez. - A teljes vérkon­zerv ára 1450 korona, de ehhez jön még a 6 százalékos hozzáadottérték- adó, a vörösvérsejtmassza 820 korona és még sorolhatnám. Sokba kerül a vér kötelező tesztelése is. Egyetlen rész- vizsgálat, betegenként, 180-200 koro­nába kerül. Persze, a vérkészítmények előállításánál takarékoskodni nem le­het, a biztonságot szavatolni kell. Hogy miként toborozzák a véradó­kat? Nos, a törzstagok megszokták a véradást, és a régióban a segítő szán­dék is él még. Szavait nyomban egy példával támasztotta alá: a nyáron köz­úti balesetet szenvedett egy kétgyer­mekes családapa. Az orvosok meg­mentették az életét, de a műtétek során rengeteg vért kapott. Családjának tag­jai felajánlották a segítségüket, többen akkor adtak vért először életükben. Amikor erről a szerencsétlenül járt fér­fi munkatársai tudomást szereztek, ők is csatlakoztak a hozátartozókhoz. Hatvanan!- Fiatalokra, „friss vérre” van szüksé­günk, csak hát gyakran előfordul, hogy valami lappangó betegség miatt el kell utasítanunk az újonnan jelentkezőket. Örvendetes viszont, hogy egyre nép­szerűbb a családi véradás: a szülők be­szervezik felnőtt gyermeküket. Gyakran házastársak is véradókká válnak. A helyi kórház anyagi nehézségei közismertek, ráadásul Rozsnyón évek óta „lábadozik” a vöröskereszt tevé­kenysége is. A transzfúziós osztály mindmáig kézi kartotékrendszerrel dolgozik, a számítógépes adattárolás egyelőre megvalósíthatatlan álomnak tűnik.- Kevés szó esik arról, hogy a vér és a vérkészítmények legnagyobb fo­gyasztói a különböző rákbetegségek­ben és a vérzékenységben szenvedő betegek. Állapotuk szinten tartásához, illetve az életben tartásukhoz vérre, rengeteg emberi vérre van szükség. Mert ez a csodálatos folyadék mással nem pótolható. A vér - élet Az érsekújvári kórház transzfúziós állomásának várótermében alig lehet mozdulni: nyolcvankét önkéntes vér­adó várokozik türelmesen a vérvétel előtti kivizsgálásra.- Tavaly decemberben 224-en adtak vért, s attól tartottunk, hogy januárban gondban leszünk, de a hónap folyamán 218 véradónk volt. Külön örömöt je­lentett, hogy 18 fiatal is gyarapította az önkéntes véradók számát. Februárban a 346 véradóból 36 volt az újonc, már­cius közepéig pedig 180-an adtak itt vért s közülük 15-en először. Az emlí­tett számadatok ugyan pontosításra szorulnak, hiszen a ténylegesen vért adók száma havonta 30-40 fővel keve­sebb, de Érsekújváron így is sikeresen indult az év. Az elutasítottaknál olyan rejtett rendellenességre bukkantunk, hogy a véradást csak az így felfedezett betegség kizására után valósítjuk meg - avatott a témába dr. Varga Sándor, az osztály főorvosa, majd dr. Mészá­ros Daniella gondjaira bízott, aki örömmel számolt be az osztály nagy segítőtársáról: a számítógépről.- A névsor betáplálása munkaigé­nyes volt, de megérte. Ha bármilyen adatra van szükségünk, percek alatt megkapjuk. A pontos nyilvántartás mellett a gép kimutatást készít arról is, hogy ki mikor adott vért; sőt, az esedékes véradás időpontjára a meg­hívókat is kinyomtatja. Mivel a kór­háznak nincs pénze a meghívók pos­tázására, kézbesítésüket önerőből ol­dottuk meg. Elküldtük a rendelőkbe, ahonnan a postások társadalmi mun­kában viszik ki a címzetteknek. Ügy segítünk egymáson, ahogy lehet, ahogy tudunk. Az optimista helyzetkép ellenére az Érsekújvári járásban is gondot okoz a munkanélküliség, az ipari és mezőgaz­dasági üzemek szétesése. Nincs, aki megszervezze a toborzást, a különféle magáncégek vezetői pedig nem örül­nek annak, ha az alkalmazottaik ugyan igazoltan, de nem dolgoznak. A hely­beliek talán ezért évente már csak két­szer, és nem a megengedett négy alka­lommal jelentkeznek véradásra. Sze­rencsére, a községekben továbbra is évente háromszor szerveznek közös véradást. Igaz, ez is egyre nehezebben sikerül, noha nem a jó szándék és az akarat, inkább a munkáltatók megérté­se hiányzik.- Vannak, akik a véradás napjára szabadságot kémek, vannak, akik úgy időzítenek, hogy az éjszakai műszak előtt jöhessenek. Sokan úgy tartják, ha kihagynák a véradást, bizony rosszul éreznék magukat...- A véradás jó arra is, hogy el­lenőrizzék az egészségi állapotunkat. Ha „megcsapolnak”, akkor biztosak lehetünk abban, hogy makkegészsége­sek vagyunk. Manapság, amikor megszűnőben az ingyenes ellátás, ez sem elvetendő dolog - mondott véle­ményt az egyik várakozó.- Mivel a vérnek is lejár a szava­tossági ideje, folyamatosan feldol­gozzuk azt, vagy felkínáljuk más egészségügyi intézetnek - hangsú­lyozta Mészáros doktornő. - Február­ban így 35 vérkonzervet szállítottunk a pozsonyi hematológiai klinikára. Szeretnénk elérni, hogy a betegek, a tervezett műtétek előtt, éljenek az au- totranszfúzió lehetőségével is, így szükség esetén saját vérüket kapnák. Persze, erre még várni kell, de talán nem sokáig. Mi pillanatnyilag arra is nagyon büszkék vagyunk, hogy régi­ónk lakosai a nehézségek ellenére egyelőre vállalják a véradást. Térítés- mentesen. X TJ CD CD CJl EB' T3 co' CT) Vlado Gloss felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents