Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-08 / 2. szám

1995. január 8. HIT ÉS ÉLET Szeretet + öröm + derű = a legjob képlet Karácsonykor, Újév napján megtelik a templom. Sokan, akik máskor nem érnek rá, most ünneplőbe öltöznek, s megil- letődötten beállnak az éneklő tömegbe. Hogy mi készteti őket erre, nehéz eldön­teni. Okok százait sorolhatnánk fel - egy gyermekkortól őrzött énekfoszlány hívo­gató varázsától a reprezentálási vágy ki­élésének lehetőségéig. Persze, nem em­bernek szánt feladat mindezt firtatni, hi­szen nem tudhatjuk: kiben, hol munkál az isteni kegyelem. Az viszont tény, hogy az ünnep meghitt óráiban érzékenyebbek, fogékonyabbak vagyunk a hit és a vallás kérdése iránt. E húrokat pengeti az alábbi beszélgetés is Gereben Ferenc budapesti szociológussal, aki egy nemzetközi fel­mérés során tájainkon is feltette a kérdést. „Ön vallásosnak tartja magát?”- A megkérdezettek egyharmada kijelen­tette, hogy nem vallásos, tizenegy százalé­kuk pedig azt válaszolta, hgy vallásos, és egyháza tanítását követi. Ez eddig egyér­telműnek tűnik. Viszont egy nagy hányad, a megkérdezetteknek csaknem negyvenhat százaléka, a következőket nyilatkozta: „ Vallásos vagyok a magam módján. ” Számomra e válasz összefiiggéseiből az derül ki, hogy ezek az emberek talán egyetlen hi­vatalos egyház tanítását sem fogadják el. Kik ők? A hitet tejesen egye­di módon értelmező egyének? Vagy különböző szekták tagjai?- Úgy gondolom, itt többféle dolog keveredik. A fiatalabbak közül sokan nem kedvelik az „egyházam tanítása szerint vagyok vallásos” választ. Még akkor sem, ha tételesen vallásosnak tartják magukat, mert e válasz tartalmát túlságosan az egyházi hierarchiához való vi­szonyként élik meg. Ugyanakkor az idősebbek, akik már kinőttek a dackorszakból, s inkább a lényeget keresik, feltehetőleg úgy értelme­zik az „egyház tanítása szerint vallásos” választ, hogy egy adott fele­kezet módján vallásosak. Mindemellett az sem egyértelmű, hogy va­laki az egyház tanítása szerint vallásos. Nem az, hiszen a papok sem egyformák. Az egyik merevebb fundamentalista, de ő is az adott egy­ház tanítását képviseli, mint az a fiatal káplán, aki kisközösségekben gondolkodik, s aki a katolikus egyházba beviszi a kisegyházi módsze­reket, vagy esetleg a karizmatikus mozgalom tagjai. A szóban forgó választípus tehát kísérletet tett arra. hogy a vallásosság tételesebb for­máját elválassza egy olyan oldott formától, amelynek nincs köze a valláshoz, esetleg szekták módján értelmezi azt. Persze, ettől még a magát a maga módján vallásosnak nevező nem biztos, hogy szektatag. Lehet buzgó katolikus vagy református fiatal, csak túl vaskalaposnak tartja az egyház némely tanítását.- A hitig eljutni nem könnyű út. Tapasztaltam, a hitkeresőket gyak­ran épp az veti vissza, hogy az esetleges „ vaskalaposságokat" magá­val a vallással azonosítják. Főleg a fiatalok és a kritikusan gondolko­dók. így ők egy maguk módján elképzelt vallásosságon keresztül pró­bálnak eljutni a hitig, mondván, nem az egyház tanítása fontos szá­mukra, hanem a Biblia!- Ha valaki azt mondja, hogy csak a Biblia a lényeg, tehát nem az egyház, akkor én azt válaszolom, hogy a szekták - például a Jehova tanúi - is kitermelnek egy-egy bibliamagyarázó réteget, csak annak tagjai nem járnak teológiára. A Bibliát is sokféleképpen lehet olvas­ni. Az sem egy egyértelmű kalauz. Tudjuk, benne van az is, hogy aki nincs velem, az ellenem van: s aki nincs ellenem, az velem van. Ez­zel szédületes módon lehet manipulálni. Magyarországon a Rákosi- rendszer az előbbit emelte ki, a Kádár-rendszer az utóbbit, közben egyik politikus sem volt vallásos vagy hívő Krisztus-követő. Szóval, a Biblia is ki van szolgáltatva a könyvek sorsának; még akkor is, ha kiemelt fontosságú könyv. Sokféleképpen lehet értelmezni, s akár vissza is lehet élni vele. Ennek fúggvényében pedig a tolerancia és az igazság jegyében hihetetlenül sok kis intolerancia és igazságtalanság működhet.- Ezek nagyon összetett dolgok, nyilvánvaló, hogy mindenki azt a bibliakalauzt fogadja el, amely elnyerte a szívét, lelkét, gondolatait.- így van. A hitkeresők sokszor nem is tudatosítják, hogy az egy­háznak is van bibliakalauza, mert nem ismerik, s nem is akarják azt megismerni... Pedig Jézus Krisztus arra hozta létre a maga egyházát, hogy az ő tanítását közvetítse az embereknek. S én hajlamos vagyok elhinni, hogy ez az egyház, minden hibája ellenére, betölti e funkciót. Azok a csoportok, amelyek azért jöttek létre, hogy megmutassák: job­ban tudják betölteni ezt a feladatot, saját berkeiken belül ugyanúgy ki­termelték a krisztusaikat. Mert mindenki csupán törekszik a tökéletes­ségre. Az egyház isteni alkotórésze tökéletes, az emberi alkotórésze viszont sosem lesz az.- A kutatás során szerepelt egy kérdés: „ Van-e valami, amire Ön különösen büszke?". Öntől tudom, hogy az így kapott értékorientáci­ós „ térkép "jelentős eltéréseket mutat a magukat vallásosnak és a ma­gukat nem vallásosnak mondó válaszadók között...- A magukat vallásosnak tartók a családjukra és a magyarságukra voltak a legbüszkébbek; a magukat nem vallásosnak nevezők a telje­sítményükre, tulajdonukra. Ebben nincs semmi meglepő. A család és a vallásosság családépítő jellege szorosan összefügg. Például kevésbé válnak, több gyereket vállalnak. A magyarságtudat előkelő helyezése sem meglepő, mert a vallásosság és az indentitástudat pozitív szerepe az emberek jelentős részénél összecseng. Ugyanakkor a család és a vallásosság szoros összefüggése nem azt jelenti, hogy minden család, szinte kötelezően, vallásosnak neveli gyermekét. Bizonyíték erre, hogy sok fiatal manapság már családon kívül jut el a valláshoz, hiszen a család vallásközvetítő szerepe az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent. Én ennek ellenére természetes kapcsolatot érzek ebben a két dologban. A családi élet ugyanis sok olyan lemondást, önfeláldozást igénylő elemet hordoz magában, amelyet egy keresztény könnyebben fogad el, mint olyasvalaki, aki az önérvényesítés hitében él. Biztos, hogy az az ember, akinek létét áthatja a hit, más minőségű életet él, mint a magát nem vallásosnak nevező. Nem mondom, hogy a vallásos kevésbé bűnös, vagy kevésbé gyarló, de tudja, mitől kanyarodott el és hova kell visszatérnie. S ez nem akármi, főleg ha tudatosítjuk, hogy az emberek jelentős hányada csak úgy magának él, s mindig afelé fordul, ami épp örömet szerez neki. Hogy ami neki kellemes, az másnak eset­leg fájdalmas vagy akár tönkre is teszi a másik életét, az számára nem mérlegelés tárgya.- A toleranciához, a lemondáshoz, az önfeláldozáshoz szeretetre, sok-sok szeretetre van szükség. A hívő embernek van is szeretetforrá- sa - Isten személyében. A szeretet, mint érték, mennyire domborul ki a felmérés során?- A szeretet a keresztény értékrend központi értéke. Én több érték­tesztet használtam. Az egyikben mint „szeretetteljesítő” fordult elő az olyan tulajdonságok társaságában, mint „segítőkész, szavahihető, ud­varias” stb. Ezeket a vallásos emberek lényegesen többször választot­ták, mint a vallástalanok. És hogy miképp viszonyulnak e tulajdonsá­gok a szeretethez? Jézus a tevőleges szeretetre tanított bennünket; ar­ra, mit keii tenni ahhoz, hogy szereteteí gyakoroljunk. „Ennem adta­tok, innom adtatok, bajomban meglátogattatok" - mondja, tehát a szeretetcselekedetekre hívja fel a figyelmünket, nem a fogalomra. Mert szóban szeretni elég könnyű, a gyakorlatban már nehezebb! Fel­mérésemben nyilván ezért tapasztaltam, hogy a vallásosoknál jól ki­mutathatók a már említett felebaráti érdekek; a nem vallásosaknál vi­szont az individualizmus, az önérvényesítés dominál: hogyan vigyem előre a magam dolgait, a másnak segítenivel szemben! Nincs hát jo­gunk kétségbe vonni, hogy a vallásos emberek a modem társadalom­ban is továbbéltetői a bibliai értékeknek.- A vallástalanok egy része nem igazán kedveli a vallásosakat. Erről, részben, az utóbbiak is tehetnek, főleg, ha egyfajta elitként tün­tetik fel magukat, vagy valamiféle vallási sznobizmus alakul ki náluk, s mindenáron mutatni akarják, hogy ők mások.- A vallási magatartásnak bizonyos külső megnyilvánulásai az er­kölcsi sznobizmus kategóriájába sorolhatók. Ez talán abból is táplálko­zik, hogy aki vallásos, az úgy érzi, nem viselkedhet olyan ledérül, lé­hán, mint a többiek; holott lehet, hogy nem is lenne ledér vagy léha, ha kirúzsozná a száját vagy elmenne diszkóba. Ixhet, hogy ez még a régi színezetű vallásosság továbbélése. Az én véleményem mindenképpen az, hogy a kereszténységet nem egy szentfazék módjára lenne jó meg­élni, hanem valahogy úgy, ahogyan Assisi Szent Ferenc példája mutat­ja. Ő egy kicsit Isten bohóca volt. Egy nagyon elszánt ember, aki neki­állt a madaraknak is prédikálni, de tudott örülni is. A középkorban élt, de reneszánsz vonásokat hordozott. Gondoljunk csak a Naphimnuszá­ra, arra, hogy örült a természetnek, ami egy tipikusan reneszánsz vo­nás. A középkor viszont nem értékelte az ilyesmit, ott az volt a lényeg, hogy miben fejeződik ki Isten akarata. A természet kicsit nyomasztot­ta a középkori embereket, mert folyton el akarta téríteni őket a szerin­tük lényeges dolgoktól. Szomjasak voltak, pedig épp imádkozni kellett volna, vagy akár ráfeledkeztek a másik nemre... Ézek mind bűnreve- zető alkalmak voltak, aztán jött Ferenc, ő örült, hogy süt a nap, és a sze­let is megénekelve hirdette a tisztulás igéit. Noha nekünk nem is adatik meg az ő kivételes elszántsága, mégis egyszerű, kereszténységre tö­rekvő emberekként próbáljuk meg legalább kisugározni Assisi Szent Ferenc életderűjének egy töredékét. Egy hamis magasabbrendűségi tu­dat helyett a szeretet vezesse cselekedeteinket. És ha e szeretethez derű és vidámság is párosul, azt hiszem, nincs ennél jobb képlet. Lampl Zsuzsanna Van Ilyen o § '5 Hitetlen Tamás Valójában Jean Cellise a neve, de nyugodtan nevezhetjük Hitetlen Ta­másnak. Harminchárom éves és pos­tás a franciaországi Toulonban. Az­után vált a neve országszerte ismert­té, hogy a város klinikáján vak­bélműtétet hajtottak rajta végre. Né­hány nappal később hazaengedték, mondván: gyógyult. Ám ő biztos akart lenni, ezért hazaérvén, egy zsebkéssel felnyitotta a hasát, hogy meggyőződjön róla. az orvosok ki- vették-e rendesen a vakbelét. Szégyenlős osztrákok Mindenkinek akad takargatnivalója, bárkivel előfordulhat, hogy röstellke- dik valami miatt. Egy bécsi közvéle­mény-kutató intézetnek pedig az az ötlete támadt, hogy éppen ezek után a kis titkok után fog érdeklődni. 1007 személyt kérdeztek meg. Válaszoltak is a kérdésre - természetesen szigorú titoktartás ígérete mellett. Érdemes alaposan elgondolkodni a válaszokon. Tehát az osztrákok 45 százaléka nagyon kényelmetlenül érzi magát, ha kiderül: nem mondtak igazat. A megkérdezettek 35 százaléka beval­lotta: szégyellik magukat, ha nem tudnak helyesen írni vagy olvasni. Öt százalék azért pironkodik, mert nem elég művelt. Az osztrákok egytizede szerint a munkahely elvesztése ok a szégyenkezésre. Nyolc százalék elmondta, inkább a föld alá süllyedne, semmint megbuk­jon a sofőrvizsgán. Hat százalék pe­dig azt röstelli. hogy - megöregedett. S végül egy igazi érdekesség: a meg­kérdezettek öt százaléka szerint igen­is szégyenletes dolog, ha az ember­nek nincs autója. Buli lesz a Fehér Házban Ez idén lesz immáron harminc éve, hogy Hillary Rodham, egy nem külö­nösebben csinos, copfos lány az Illi­nois állambeli Park Ridge városka gimnáziumában leérettségizett. Ma férje után Clintonnak hívják, s ő az Egyesült Államok First Ladyje. A kö­zelgő évforduló alkalmából eredeti ötlete támadt: legyen a jubileumi ta­lálkozó a Fehér Házban. „Elképzelni sem lehet jobb helyet a jeles alkalom­ra ” - vélekedett az ország első asszo­nya. Tény. hogy ez egy eredeti ötlet. Már sok mindent láttak ezek a híres falak, de érettségi bulit még soha. Hillary bízik abban, hogy volt osz­tálytársai helyeselni fogják javaslatát. Máris hozzálátott, hogy összeállítsa a meghívandók névsorát. Garantáltan nem kell tartania attól, hogy a jeles napon sok lesz a hiányzó. (görföl) A politika nem a nőknek mon deklarálja a nemek is erősen tartja magát, 1 hogy az utóbbi években repet vállaló nők aránya, 29,4 %-a volt nő. 1992 149M. Tény: mintha a i pályától. Ennek egyik v tás kettős szerepkör terhe. Baue egyeztetni ezt a kettőt. Ezért is 1 gyár képviselőnőhöz, hogyan- Önt mi indította el ezen a pályán?- Végeredményben egy nagyon próz; ok. Noha a köz iránti érdeklődés mindi megvolt bennem, 1989 után mégsem got doltam arra, hogy kimondottan poltikai pi lyára lépjek. A politikával úgy kerültet kapcsolatba, hogy felkértek, segítsek kido gozni az Együttélés politikai mozgalot programját, mégpedig annak szociális téri. letét. Amikor az első szabad választáso előtt álltunk, engem is jelöltek képviselőnél és én úgy éreztem, nem lehet félreálln visszavonulni, mert ez bizalmatlanságot ke tett volna azzal a programmal szembet amelynek kidolgozásában közreműködten Vannak helyzetek, amikor a kihívás olya nagy és az erkölcsi elvárás olyan erős, hog nem lehet egyszerűen félreállni.- Tehát ön ezt a felkérést kihívásnak te kintette?- Bizonyos értelemben igen. Ez egy tői ténelmi helyzet volt, amikor lehetősé, adódott, hogy a kisebbség politikai repre zentációt állítson. A szlovákiai magyarsá; ettől a lehetőségtől hosszú éveken át gya korlatilag meg volt fosztva. Ez jelentett Ügy tűnik, fő a parlamenti feketeleves Igazi élmény és sportvadászat a magasb; vagy a kopár ágak közt cikázó csillogó fi sok leszedése. Ám a fácánról nem mond hogy őshonos madarunk, noha a XI. százai ján már - különösen Csehországban - jég) nagyon értékes madarat. Eredeti őshazáj; ban, a Kaukázusban van. Pontosabban K( a Phasiánus folyó mentéről, a csodálatos dékről származik. Innen a latin neve: Phasi chicus; először „phasisi madárnak” nevez nem a magyar nyelvben fácán, az oroszt néven vonult be a köztudatba és vált í mezők ékességévé. Vadászata korlátozott, vemberben és decemberben engedélyezel hónapokban védett. A vadászok különös élőn, a költés és a fácáncsibék nevelése ide tanak nagy gondot a védelmére. Sőt, manapság már közismert a fácánok belteijes tenyésztése, ami azt jelenti, hogy csibéket keltetőkben keltik, és csak a meg csibéket helyezik ki - különböző módon - természetbe. Egyik bevált módszer, amikc tyúk veszi szárnyai alá védenceit és vezet cáncsibéket, mintha azok sajátjai lennének Ezt Stefan Harangozótói, a verebélyi v saság elnökétől tudtam meg. Nekik 1 ugyan nincs, de minden esztendőben kibo párszáz fácáncsibét, amelyek a kotlósok s

Next

/
Thumbnails
Contents