Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-04-09 / 15. szám
‘Bodnár Trify 32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és rádióműsor Összeállításunk a magazin 6-7. oldalán ómagam ugyan nem kedvelem különösebben a sört, de azért nyilván sokak nevében teszem föl a kérdést: mennyibe kerül mostanában egy pohár ebből a habos nedűből? Nos, sehol sem olcsó, noha mindenképpen attól függ, hol issza az ember. Egy kültelki WkJF vagy faluszéli kocsmában lényegesen kevesebbet kóstál, mint egy fényes étteremben; és ennél is többe egy éjszakai lokálban. Ám az is megtörténhet, hogy rövidesen mind a kricsmiben, mind az erotikától fülledt mulatóban - vagy ahogy mostanában mondani szokás: a nájtklubban - minden eddiginél több pénzt leszünk kénytelenek kipengetni érte. Mármint akkor, ha a levitézlett szocializmus holmiféle harmadikutas reneszánszának megteremtésén fáradozó kormányzati közgazdászok csurgatják majd a poharunkba a kesernyés itókát. Ők ugyanis köztudottan és bevallottan a Szlovákia, úgymond, sajátos feltételeihez igazított, irányított proszlovák piacgazdaság hívei - ami a gyakorlatban fából vaskarika, hiszen a radikális gazdasági reform tudatos elvetését, a már amúgy is csigatempóban haladó privatizációba való állami beleszólás elmélyítését, no és a szelektív, hűségpárti költségvetési támogatást jelenti. Ennek gyakorlati vetülete pedig nem lehet egyéb, mint az, hogy még mélyebbre ássuk magunkat a büszkén önállósult ország riasztó gazdasági válságának szakadékmély gödrében. Magyarán: még akit egyesegyedül a sör érdekel, annak is látnia kell, hogy a jelenlegi kormánykoalíció akamokságából a gazdasági életben is a politika lett a hangadó. És mérvadó is. De maradhatok a hangadónál is, mert az szintén leszögezhető, méghozzá stílszerűen, hogy az ország politikai élete néha már valóban kültelki kocsmához hasonlít. Azt viszont már a sörizmok bajnokai tudhatják a legjobban; nemigen akad olyan ivó, ahol előbb-utóbb ne borítanák a csapos fejére a berendezést, ha észreveszik, hogy a sörgazda csakis a saját igazát, a saját hasznát ismeri. Persze, ehhez kellőképpen fel kell izzania a csapszék hangulatának... Valami hasonló helyzetnek vagyunk tanúi most mi is a köznapi életben, ahol a tavalyi választások óta újra divat lett az egy mozgalom és két csatlóspártjának egy igazsága. Ez a politikai módi pedig vészesen hasonlít mindarra, amit a ’89-ben megdöntött rendszerben politikai gazdaságtannak mondtak. Ez utóbbi a nevét onnan kapta, hogy a mindenható politikai hatalomnak lehetősége volt a legkézenfekvőbb gazdasági összefüggéseket MIKLÓSI PÉTER a saját érdekeinek megfelelően alakítani. A politikai vezetés a politikai korrekció módszerét alkalmazta, s azonnal kiderült, hogy akkoriban a nép (most: az államalkotó nemzet) ellensége mindenki, aki mást mond. Mostanában Szlovákia esküdt ellensége az, aki rámutat például arra, hogy működőképes piacgazdaságot, tényleges privatizációt, a magánvállalkozások sikeres felpörgetését nem lehet a szocializmusból örökölt és pusztán pártérdekekhez fűződő reflexekkel, csakazértis nemzetállamot építve megvalósítani. Nálunk ugyanis mostanában ez a módi. Vak, aki nem látja, hogy a pártállami allűrökre építő kormányzat ma is minden hasznot és nyereséget, minden profitot be akar söpörni, hogy azután csakis a sakát szempontjai szerint osztogasson belőle. A kormánypolitikához való lojalitás elve szerint. A sajtó területén ezt szervilizmusnak, a kultúrában nemzeti érdeknek, a gazdasági életben szekértolásnak, a főhivatali posztok osztogatásában benyalásnak mondják. Az igazhitű nemzetiek táborában mindeközben nem illik arra gondolni, hogy ezen elvek alapján szinte kizárt dolog a gazdasági ésszerűség érvényesülése. Akkor pedig különösen nem, ha a végrehajtó hatalom nem is siet lemondani a múlt rendszerből örökölt gazdasági jogairól. Nem siet, hiszen a politikai üzletet előbbrevalónak tartja a gazdasági prosperitáson, a vállalkozás kockázatát vállaló egyén támogatásán alapuló igazi üzletnél. B izonyság minderre, hogy a kormányzat azt szeretné, ha a csapból is az ő tévedhetetlenségének dicsérete folyna. Mostanában még csak sör mellett, de azután majd akár az egyre dráguló sör helyett is. Ezt nevezem sörfuccsnak - ami viszont már nem nyelvi, hanem elvi és gazdasági kérdés. Különösen, ha mind a meteorológusok, mind a belpolitikai helyzetelemzők forró tavaszt, heves nyarat ígérnek. Akkor ugyanis duplán lényeges, hogy mi folyik a csapból.
