Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-04-02 / 14. szám

OLVASÓI LEVEL A GABONAFUTRINKA ÉS KARTÉTELE Ügyeljünk a hőmérsékletre A gabonafélék veszélyes kártevői közé tarto­zik a gabonafutrinka (Zabrus gibbus, hibáé obilny). A kifejlett bogár 1,2-1,6 cm hosszú, fekete. Lárvái 3,0-3,5 cm-esek, piszkosfehé­rek; nagy barna fejük van. A hátukon végig vi­lágosbarna rajzolat húzódik, középen hosszú, fehér csíkkal. A bogarak júniusban fejlődnek ki a bábok­ból. A gabona kalászát károsítják, kirágják a magkezdeményeket, majd a tejes, viaszos ma­gokat. A búzát, árpát, rozsot, néha a zabot is károsítják. A talajba vájt járatokba, több hely­re, nyáron rakják le petéiket. A kikelt lárvák szétszóródnak a környéken, a földbe járatokat kaparnak - itt tartózkodnak nappal, éjjel pedig felkeresik a növényeket. Rágásuk nyomán a levelekből csak az erezet marad. Egész a fa­gyok beálltáig táplálkoznak. Tavasszal, ami­kor a levegő és a talaj felmelegszik, ismét fel­keresik a gabonát. Kártételük leginkább ápri­lisban jelentkezik. Leggyakrabban ott fordul elő, ahol az előző évben is gabonát termeltek. Azokra a parcel­lákra is oda kell figyelni, ahol a szomszédban előző évben gabona volt. Ilyen helyeken a ba­rázda mellett kezd károsítani, majd a szélektől teljed befelé. Előfordulhat, hogy szinte telje­sen elpusztítja a vetést. Az ilyen helyeken az újraszántás után sose vessünk ismét gabonát. Kárképe tipikus, könnyű felismerni. A gabona alsó levelei az „ondolálf ’ női hajra emlékeztet­nek. A friss rágásnyom zöld; később ez beszárad. A megtámadott növények mellett, függőleges já­rataikban megtalálhatjuk a lárvákat is. Vegyszerek segítségével akkor érdemes vé­dekezni, ha egy négyzetméteren legalább négy lárva található. Ha a szélekről terjed befelé, akkor elég csak a széleket kezelni. Az ellene való védekezésre ajánlott szer a Dursban E 4 permet. (Vigyázzunk, hogy ne tévesszük össze a Dursban 5 G granulátummal, amit a talajba kell bedolgozni!) Belőle egy hektárra 1,2-1,5 litert kell számítanunk. Használható még a Su- mithion 50 EC, hektáronként 1,5-3,0 literes mennyiségben. Permetezni akkor kell, amikor a levegő hőmérséklete nappal eléri a 15, éjsza­ka pedig legalább a 8 C-fokot. Ezek a szerek gyomormérgek, tehát akkor hatnak a legjob­ban, amikor a lárvák aktívan táplálkoznak. Szedlákné György Ilona mérnök HOGYAN ELŐZHETŐ MEG? A tavaszi fagyok kártétele A késő tavaszi fagyok gyak­ran okoznak kárt a szőlőkben. Leginkább május elején, fa­gyosszentek körül lépnek fel. Kétfélék lehetnek: helyi lehűlésből származó kisugár­zó fagyok, vagy az északi te­rületekről beáramló fagyos légtömegek által okozott ta­vaszi fagyok. Kisugárzó fagyokra akkor számíthatunk, amikor a talaj még nincs kellőképpen fel­melegedve. Ha derült, száraz nap után éjszaka, a talaj men­tén, a levegő hőmérséklete estefelé csak 6-8 C-fok, ak­kor szélcsendben a talaj a ma­gába szedett kevés meleget kisugározza a környezetébe. A felmelegedett levegő a ma­gasba emelkedik és helyére nehezebb, hideg levegő nyo­mul. Ilyenkor hajnalra a hőmérséklet a fagypont alá süllyed. A lehűlés mindig a talaj közelében a legerősebb. Abban az esetben, ha az ég borult vagy erősebb szél ke­letkezik, talaj menti fagyoktól nem kell tartanunk, mivel a felhőzet megakadályozza a talaj erős hőleadását, a szél pedig összekeveri a hideg és a meleg levegőt. A ma­gasművelésű szőlőket a talaj menti fagyok nem veszélyez­tetik. Kisebb (-1,-2 C-fokos) fa­gyok ellen füstöléssel is lehet védekezni, de csak szélcsen­des időben. Ha a füsttakarót nem tudjuk egyenletes vas­tagságban, állandóan a szőlő felett tartani, akkor munkánk veszendőbe megy. Kisebb szőlőkben néhány értékes tőkét úgy is megóvhatunk a fagytól, hogy addig, amíg a hőmérséklet fagypont alatt van, állandóan vízzel perme­tezzük a szőlőt. Így még -4, -5 C-fokos fagyokat is kivédhe­tünk. A permetezést csak ak­kor kezdjük meg, amikor a hőmérséklet 0 C-fok alá csökken. Néhány fokos lehűléseknél papírsüveggel, más anyaggal történő takarás is segíthet. Ha fagykár érte a szőlőt, akkor a megfagyott hajtásré­szeket távolítsuk el. Az épen maradt hajtások hónalj- vagy alvó- és rejtett rügyeiből a tőke újra fakad. Nagyobb fa­gyok után - ahol szükség van rá - ajánlatos a tőkefejet megtisztítani. Ha már látha­tók a virágfürtök, nagyon fontos a hajtások válogatása. A felesleges meddőhajtások eltávolításával segíthetjük a tőkét a kár kiheverésében. Homokos, sovány talajon nit­rogéntrágyázással segíthetjük a hajtások fejlődését. Jakab András AMIT A KÁLIUMRÓL TUDNI KELL I. Javítja a minőséget is A szántóföldi és a kertészeti kultúrák termés­biztonságát és minőségét a kálium döntő mér­tékben befolyásolja. Valamennyi tápelem kö­zül általában ez fordul elő a legnagyobb mennyiségben a növényekben. Szerepe rendkí­vül fontos a növények vízháztartásában. A ká­liummal jól ellátott növények gyökérsejtjei a vizet jobban fel tudják venni és szállítani, nem hervadnak olyan könnyen, jobban átvészelik a száraz időszakot, jobb az asszimilációs képes­ségük is. A kálium elősegíti a szénhidrátok, a fehérjék és a zsírok szintézisét. Általánosság­ban fokozza az ellenálló képességet a különféle stresszhatásokkal szemben, így lényegesen ja­vítja a növények fagytűrő képességét. Ismert a rezisztencianövelő hatása is a különféle kóro­kozókkal szemben. Újabb vizsgálatok szerint a kiegyenlített káliumellátás csökkenti a levéltet- vek kártételét is. A jó káliumellátás nemcsak a termés mennyiségét fokozza, de a zöldségfélék minőségmegtartó tulajdonságaira, fagytűrő ké­pességére is kedvezően hat. A paradicsomnál például elősegíti a kemény, egyenletesen érett, nehezen felrepedő héjú ter­més képződését. A helyes tárgyázás megakadá­lyozza a zöld gallér kialakulását. A paradicsom ízletesebb lesz, ami a nagyobb cukortartalom­nak köszönhető. A kálium növeli a paradicsom, a paprika és a káposzta C-vitamintartalmát is. A jó káliumellátás minden káposztafélénél elősegíti a nagy, kemény fejek kialakulását. Így nemcsak a termés mennyiségét növeli, hanem fokozza a gombákkal és a kártevőkkel szembe­ni ellenálló képességét, ezért tárolhatósága is javul. A fehér káposzta ízét javítja - ez nyersen és főzve is ízletesebb, kellemesen savanyú. A bimbós kel a bimbók kialakításához sok káliumot igényel. Hiányában csak kicsi és ke­serű bimbók képződnek, ezek főzési ideje is hosszabb. A káliumtrágyázás növeli a sárgarépa cukor- tartalmát és csökkenti a tárolási veszteséget, amit a légzés és a rothadás okoz. Az uborkánál fokoz­za a szövetek szilárdságát, ami különösen a kon­zervipari uborkánál fontos minőségi mutató. A zöldségfélék a fejlődésükhöz szükséges harmonikus tápanyagellátást nagy terméssel és jó minőséggel hálálják meg. A nagy nitrogéna­dagok a foszfor, kálium és a magnézium pótlá­sa nélkül minőségromláshoz vezetnek. A helyes káliumforma megválasztásánál fi­gyelembe kell venni, hogy a zöldségfélék egész sora kloridérzékeny, míg néhány fajnál, pl. a zellernél és a spárgánál a kálium pótlása klorid formában előnyösebb. A paradicsomnál, paprikánál és a dinnyénél csak kloridszegény káliumtrágyák használhatók. Bizonyos zöldségfélék - a káposzta, a vö­rös- és a fokhagyma - kimondottan kénigénye­sek, mert olyan anyagot tartalmaznak (amino- savakat és aromaanyagokat), amelyek kénben gazdagok. A talajból (és a levegőből) származó kén mennyisége gyakran nem elegendő, ezért a kálium-szulfáttal történő trágyázás az említett anyagok képzését elősegíti. Miriák Ferenc A kankalin (Primula veris) egyike a legszebb tavaszi virága­inknak (P. R. felvétele) Szent György virága, Szent Péter kulcsa Erdős, bokros helyeken, hegyi ré­teken valamikor a gyakori növé­nyek közé tartozott a tavaszi kan­kalin (Primula veris; P. officena- lis). Ma persze már ritkább. A magyar nyelvterületen több elne­vezéssel is illették - báránylábvi- rág, csókaláb, égikincs, kesztyűvirág, köszvényfű, kacin- ka, kulcsvirág, szentgyörgyike. A tavaszi kankalin a Kankalin­félék (Primulaseae) családjába tartozik, a ciklámennel, lizinká- val, tikszemmel stb. együtt. A nemzetség többsége hegyvidéki faj, csak kevés olyan akad közöt­tük, amely száraz és meleg élőhelyhez kötődik. Évelő növény. Lomblevelei to- jásdad-hosszúkásak, gyorsan kes- kenyedők, ráncosak, csipkés szé- lűek. Színük kopasz, fonákuk molyhos. Áprilisban nyíló virága­ik halványsárgák, eleinte leko­nyulok, majd felfelé állnak. A gyökerei hengeresek, fonál- szerűek. A népi gyógyászat általában a gyökerét és a virágait hasznosí­totta. A gyökereinek jellemző szaga, kellemetlen íze van. Szá­rítva és porrá törve tüsszentésre ingerel. Tavasszal és ősszel gyűjtötték. Megmosták, kosarak­ba téve lecsurgatták róla a vizet, s napon vagy szellős, árnyékos he­lyen (padlás) szárították. Úgy 3,5 kg-ból nyertek 1 kg szárított dro­got. Főleg a gyökér gazdag hatóa­nyagokban - szaponinokat (8-10 %-ban, főleg primulasavat) és gli- kozidokat (Primverin, Primulave- rin) tartalmaz. Drogja vizeletel­hajtó, idegnyugtató, tüsszentésre ingerlő hatású. A gyökeret azon­ban ne gyűjtsük, mert ezzel a nö­vény egy-egy élőhelyről teljesen kiirtható, arról nem is beszélve, hogy összetéveszthetjük egy erősen mérgező növényfaj, a mé- reggyilok (Cynanchum vincetoxi- cum) gyökerével! Virágai a szaponinokon kívül némi illóolajat, flavonokat, karo- tint is tartalmaznak. Szedésük persze eléggé szaporátlan, ugyan­is csésze nélkül, csak a szirmokat gyűjtik. Általában 7 kg sziromból kapunk 1 kg drogot. Gyorsan kell szárítani, így ajánlatos a művele­tet kemencében, sütőben végezni. A régiek idegnyugtató, szájöblítő főzetet készítettek belőle. A tavaszi kankalint az állatok elkerülik - nem fogyasztják. Kí­sérletek igazolták, hogy a növény gyomor- és bélgyulladást okoz­hat, sőt az állatok el is pusztulhat­nak. A kankalinfélék kedvelt dísz­növények. Vannak fajok, ame­lyek sziklakertbe, mások dísz­cserjék alá Ultethetők vagy csere­pes, szobai növények. Könnyen nevelhetők, tőosztással vagy magvetéssel szaporíthatok. Kert­kultúránkban manapság egyre gyakrabban találkozunk Primula­hibridekkel. Végül meg kell említeni, hogy a Nyugat-Kínából származó, cse­repesnövényként kedvelt (egész évben virágzik) P. obconica olyan anyagokat tartalmaz, amelyek érintésre (kontakt allergének), il­letve átvéve az ujjakkal a test más felületére allergiát (ún. primulo- dermitidiszt) okoznak, amely eléggé kiterjed. Főleg gyermeke­inket óvjuk ettől az erősen mi­rigyszőrös növénytől. Hasonló hatású lehet a P. malacoides és a P. praenitens (sin. P. sinensis) érintése is. A hazai fajok csak ritkán válta­nak ki allergiát. -r­Szerkeszti: Pomichal Richárd Kár lett volna kiönteni Nem vagyok borszakértő, így az elmúlt hónapok bizony sok gondot okoztak. A problémát azonban végül is sikerült meg­oldanom, s most csak azért írok róla, hogy belőle mások is okuljanak. December utolsó hetében szerettem volna a vörös bort lefejteni. Mielőtt lehúztam volna, megkóstoltam - az ar­com egy fintorba torzult. Szó nélkül kínáltam a fiamat... Ö is megerősítette: a bor irgal­matlanul savanyú, sőt mintha ecetes utóíze lenne. így aztán a borfejtésből nem lett sem­mi. Vittem belőle mintát egy borászatban dolgozó is­merősömnek, aki csak annyit mondott. Kiönteni, esetleg pálinkának kifőzni! Szinte szó szerint ilyen választ kap­tam még három különböző borászatban is. Az egyik ba­rátom azonban úgy véleke­dett, hogy meg lehet javítani (az elmúlt évben ugyanilyen volt az ő bora is), de ne a ná­lunk kapható borként, hanem a magyarországit használjam. Beszereztem tehát, s az előí­rás szerint kezeltem vele a bort. Teltek a hetek - három- négy hét után megkóstoltuk a bort, majd néhány nap múlva ismét, s minden kóstolás után egyre jobb és szebb lett. Ma már - több mint két hónap után - nyugodtan mondhatom, hogy jó, iható, kissé savanykás borom van, amit sokan szeret­nek. Mikor a borászatokat jár­tam, s az ott dolgozókkal be­széltem. bizony kedvtelen vol­tam és féltem. A Jani 150 liter bort öntött ki, a másik szom­széd 100-at, s volt, aki 200 li­tert. így aztán igazán nagy volt az örömöm, hogy a borkénnel próbát tettem. A tavalyi év katasztrofális volt. Gyönyörű termés ígérke­zett, olyan, amilyen talán még soha. mégis valahogy rosszul alakultak a dolgok. Hol volt, s miben a baj, azt nem tudom. Én hatszor permeteztem. En­nek ellenére a szőlőmben akadtak olyan szomszédos so­rok, ahol az egyik teljesen tönkrement, a másik azonban szép termést adott. Olyan is előfordult, hogy az egymás mellett, egy sorban levő tőkék közül az egyiken a termés tönkrement, a másikon viszont szép maradt. Barátom szomba­ton még feleségével gyönyör­ködött a szépnek ígérkező ter­mésben, de vasárnap eleredt az eső, s amikor kedden újból kimentek a szőlőbe, nem tud­tak szóhoz jutni. A gyönyörű termés helyett csak fonnyadt fürtöket s pusztulást láttak. Akadtak persze szőlők, amelyek más fajtával voltak beültetve, s ott kiváló termést szüreteltek.- SL - (Léva) (A szert megjegyzése: olva­sónk levelét - némi javítás után - csak rövidítve állt mó­dunkban közölni.) HÁZUNK TÁJA 1995. április 2. Uasúmap

Next

/
Thumbnails
Contents