Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-04-02 / 14. szám
Vasárnap 1995. április 2. művészvilág én yes témához nyúlt K mindig. Akkor is, amikor tudta: filmjével elindul a lavina, s őt magát is elsodorhatja. Első rendezésében a nagyipar kisembereiről, í fővárosban csetlő-botló vidékiekről, a kiszolgáltatottakról és a magukra maradottakról beszélt, később a politikai hatalom áldozatairól, a drasztikus átalakulásban lévő Magyarországról, a hivatali átszervezések emberi buktatóiról és a szűnni nem akaró pozícióharcról. Tisztelt cím, Kilencedik emelet, Magányosok klubja, Együttélés, Faludy György, a költő, Recsk, Hol zsarnokság van - ez Gyarmathy Lívia (1932) dokumentumfilmes arca. Játékfilmjeinek sorát szatirikus vígjátéka, az Ismeri a szandi-mandit? nyitja, amely a cseh új hullám első magyarországi sodrása. Ezt követi az Álljon meg a menet, a Minden szerdán, a Koportos, az Egy kicsit én... egy kicsit te, a Vakvilágban és 1991- ben A csalás gyönyöre. Négyéves szünet után Gyarmathy Lívia most ismét dokumentumfilmmel jelentkezett. A lépcső főhőse egy ambiciózus, nagyratörő, harminckét éves asztalosmester, aki lehetőséget kap, hogy újjáépítse egy főúri kastély auláját. A faragott, díszes falépcső Rostás Árpád életének első nagy kihívása. Maradandó értéket szeretne alkotni ő is, mint példaképe, Michelangelo. Bizonyítani akar. Magának is, de a világnak is. Segédeket fogad, anyagbeszerzőkért kilincsel, statikussal tárgyal, rendeletek, előírások, pénzbeli megállapodások sűrűjében keres egyenes, belátható utat. Még a felesége örökségét is befekteti, hiszen a lépcsőnek el kell készülnie. Rostás Árpád cigány ember, gyerekkorát intézetben töltötte; ha nyer, életében először győztes lehet. Vállalkozásába azonban, elegendő tőke és megfelelő kapcsolatok híján, belebukik. Ereje, tehetsége, kitörési vágya nem elég a felemelkedéshez, sziszifuszi küzdelme a rendszerváltás utáni kaotikus viszonyok közt nem jár kézzelfogható eredménnyel. Legfeljebb erkölcsivel... Februárban, a 26. magyar filmszemlén Gyarmathy Lívia alkotása különdí- jat kapott. Rostás Árpád portréja érzékeny, fehér vonalak találkozása a kilencvenes évek sötét kórképén. • Következő rendezése, a Szökés pszichológiai kalandfilm lesz. Ez a műfaj eddig nem nagyon vonzotta. Lépcsőn fel GYARMATHY LÍVIA ismét Recskre készül amikor szökésük óriási presztízsveszteséget jelentett a hatalomnak, és aránytalanul nagy apparátussal, rengeteg helikopterrel, tankkal és harckocsival próbálták elfogni őket. Elsősorban erkölcsi kérdéseket taglal majd a film; azt a határvonalat keresi, ameddig szorult helyzetben még elmehet az ember, de át már nem lépheti. Hét elítélt szökik meg a recski táborból, de csak egyvalaki éli túl a „kalandot”, a többi hat odaveszik. Az az egyvalaki pedig Michnay Gyula, akinek a Recsk című dokumentumfilmben is megvan a maga epizódja. Ő az, aki átjutott Ausztriába, és elsőként közölte a világgal, hogy Kelet-Európábán is vannak Gulág-táborok, és hogy kiket tartanak ott fogva és milyen körülmények között. • Mikor kezdi el forgatni a filmet? Még az idén vagy majd csak jövőre?- Én már holnap is el tudnám kezdeni, csak pénz kellene a meglévő összeghez. Az időközben megszüntetett Történelmi Kuratóriumtól ötvenmillió forintot kaptunk, ami szép summa és komoly elismerése a forgatókönyvnek, de a forgatáshoz még ennél is több kell. Az árak, a filmkészítés költségei ma már hihetetlenül magasak. Hetven-nyolc- vanmillió forintot kell még kiharcolnom, hogy dolgozni tudjak. Németország, Ausztria és Franciaország felé tettünk lépéseket, ami annyit jelent: ha besegítenek, kérni is fognak. De az már egy más alaphelyzet. Vitázni könnyebb, mint koldulni.- Eddig más filmeket forgattam. Főleg fanyar, groteszk vígjátékokat, amelyek társadalmi vagy éppen családi problémákat feszegettek. A Szökés, témájánál fogva, nem lehet más, csak kalandfilm. Lélektani pedig azért, mert azt vizsgálja: milyen választások elé állítják az embert a váratlan, szélsőséges helyzetek. Férjem és alkotótársam, Böszörményi Géza írta a forgatókönyvet, akinek olyan értelemben vannak kötődései, személyes tapasztalatai a recski munkatáborban játszódó történethez, hogy letartóztatása után őt is a magyar Gulágra internálták, s onnan szabadult 1953- ban. De ez nem politikai film lesz. Nem áll szándékomban még egyszer feleleveníteni azokat a kérdéseket, amelyekre 1986-88-ig, a Recsk című dokumentumfilm forgatásakor már megpróbáltunk választ adni. Ez a történet hét ember döntéséről szól az ötvenes években. Juli (Für Anikó), a diplomás mindenes és Dóra (Rita Tushingam), a szerencsétlen ügyvédnő A csalás gyönyörében (Inkey Alice felvételei) • Ha nem ismerném személyesen, filmjei alapján is azt mondanám: kemény fából faragták. Amit el akar érni, azt el is éri tűzön-vízen át.- Nem kenyerem a panaszkodás, de az utóbbi időben inkább producerként „tündököltem”, lásd Vörös Golibri. A filmrendezés első fázisa, a pénzbeszerzés eléggé fáraszt már. Legutóbbi játékfilmem, A csalás gyönyöre rengeteg energiámba került, a Vörös Colibriban pedig, amelynek csupán a producere vagyok, három évem van. Iszonyú nehéz ma anyagi hátteret teremteni egy filmnek. Az én Szökésem pedig nem lehet egy szokványos kalandfilm, amilyenből hetvenhetet láttunk már. Ennek a mi életünket, a mi stílusunkat, a mi világképünket kell megmutatnia. • Dokumentumfilmjével, a Recskkel nemcsak Magyarországon, külföldön is jelentős elismerésekre tett szert. Nyon- ban, Európa legrangosabb rövidfilmfesztiválján Grand prix-t és különdíjat kapott a film, Berlinben az emigrációban élő magyarság Nagy Imre-díját és Félix-díjat nyert, Amszterdamban közönségdíjat. Ennek köszönhetően bizonyára tehetős koprodukciós partnerek segítik majd „szökésében".- Reménykedem én is, ugyanakkor tudom: a pénz sosem jön ingyen. Ha nem a forgatókönyvbe, akkor a szereposztásba fognak beleszólni. Persze ez aggasztana a legkevésbé, bár van egykét jó tippem nekem is. Van például egy Makaróni nevezetű titkos a táborban. Ezt a szerepet a legszívesebben Mario Adorfia vagy Remo Gironéra bíznám. • Ki lesz a szökés vezéralakja? Michnay, aki átjut a határon?- Ő és még valaki. Egy volt ávós, aki megbízhatatlansága miatt került a táborba. Menekülni próbál ő is, mert egy szerelem miatt le akar számolni valakivel. • Hol fog forgatni? Eredeti helyszíneken?- Igen, leköltözünk majd Recskre. Előbb persze fel kell építeni a tábort. • Annak idején, amikor az Egy titkos munkatábor történetét forgatta, az életét kockáztatta. Fenyegetőleveleket kapott, darabokra szabdalták az autógumiját, feltartóztatták útban hazafelé az éjszaka kellős közepén...- ... egy .jóakaróm” még azt is megsúgta, hogy vigyázzak, mert elgázolják a gyerekemet. Csakhogy ezek nagyon gyáva emberek voltak. Én az amerikai kalandfilmekből ugyanis megtanultam: előbb lőni szoktak, nem pedig figyelmeztetni. A fenyegetés a gyávák fegyvere. • Tehát nem fél.- Most nem. De arra már nem mernék megesküdni, hogy később sem fogok. Szabó G. László Simogat a hangja. Apró, kellemesen bizsergető szikrákkal tölti meg a levegőt. Dalaival lágyan elandalít. Bűnös játékokról, nagy kék spanyol égboltról, szomorú, elhagyott szállodáról énekel, meg arról, hogy semmi sem állíthatja meg a szerelmét. Az intelligens nők rajongásának tárgya, írták róla. És azt is, hogy szívtipró. Rockot, countryt, bluest és balladát ötvöző dalai révén hasonlítják Elvis Presleyhez, Roy Orbisonhoz, Ricky Nelsonhoz. Chris Isaak azt állítja magáról, hogy csupán egy magányos, érzékeny férfi. Nem tartozik a világszerte bálványozott sztárok közé. „Engem senki sem vesz észre, bárhol is vagyok. Az idegenek nem köszönnek rám még San Franciscóban sem, ahol élek... Talán ha a lemezboltban az I betű alatt állítanám ki magam, akkor esetleg igen. ” Pedig hát a harminckilenc éves amerikai énekes 190 centiméteres magasságával, égkék szemével látványnak sem utolsó. S a szerelemről, a magányról nála fájdalmasabban-panaszosabban kevesen énekelnek manapság. Saját bevallása szerint a nagy változást az jelentette életében, amikor Japánban cserediákként meghallgatott egy Presley-lemezt. Sorsává vált a zene. A siker azonban nem az első utcasarkon leselkedett rá. Kellett hozzá egy extravagáns filmrendező, David Lynch, aki Wild at Heart (Veszett a világ) című filmjének kísérőzenéjébe többek között Chris Wicked Game (Bűnös játék) nevű dalát is kiválasztotta. A ballada húsz hétig tartotta magát az amerikai slágerlistán. Videoklip változatában a híres fotómodell, Helena Christensen volt a partnere. Chris tehát befutott. Olyannyira, hogy a Music Television külön műsort is szentelt neki, mely ben bemutathatta kedves városát, San Franciscót, és megcsillogtathatta finom, köpés humorát is. A hosszú várakozás meghozta lassan érlelődő gyümölcsét. „Mindent egy lapra tettem fel az életemben: a zenémre. Ha bármikor megkérdeztek, mit szeretnék jobban, ötezret azonnal a zsebembe, vagy pedig százalékos részesedést az eladott példányszámok alapján, mindig a százalékot választottam. Akkor is, amikor gyakran még a lakbéremet sem tudtam miből kifizetni. ” Ki tudja, véletlen-e, hogy „Bertolucci találkozót beszélt meg velem. Először véAz viszont nem lehet véletlen, hogy újabban ő is gyakran kacérkodik a tizedik múzsával. Igaz, eleinte csupán morzsányi szerepekben tűnt fel, de aztán David Lynch, aki zenészként már jól ismerte, a Twin Peaks moziváltozatában rábízta az FBI-nyomozó szerepét. Dalaira figyelt fel a híres Bernardo Bertolucci is, amikor szereplőket keresett azóta már bemutatott filmkölteményébe, A kis Buddhába. gigmért, aztán kijelentette, hogy túl fiatal vagyok. Ettől valahogy megnyugodtam. Azután már csak a XX. század című filmjének forgatásáról faggattam, mert az a kedvencem. Csevegtünk egy keveset, majd összepakoltam, és visszaindultam San Franciscóba. Beletörődtem, hogy egyszerűen nem jött össze a dolog. így hát legalább a zenémet ajánlottam fel. Mondtam neki, hogy ha filmzenére van szüksége, nyugodtan hívjon fel. Alig értem haza, csengett a telefon. Bertolucci hívott, és megkérdezte, ott tudnék-e lenni másnap reggel a kamerapróbákon. Rögtön újra autóba ültem, és irány Los Angeles. ” Filmes kirándulásai ellenére a zenében érzi igazán otthon magát. Még ma is lámpalázzal készül minden egyes fellépésére. „Ha már ott vagyok, többnyire nem félek. Olyan ez, mint a box. Az öltözőtől a küzdőtérig futni kell, mert sétálva talán ki sem lehetne bírni. De amint a ringbe ér az ember és osztogatja az ütéseket, már könnyebb. Ott már jól érzi magát, és ott, helyben az ütések sem fájnak. Majd később, az öltözőben. ” A bársonyos hangú énekes egészen jól elvan magával. A kérdésre, szeretne-e valakivel élni, így válaszol: „Nem nagyon. Nem szeretem, ha mások beleülik az orrukat a dolgaimba. Ha társaságra vágyom, bemegyek a városba, de ez sem fordul elő túl gyakran. Inkább otthon vagyok, gitározom, takarítok. Az az igazság, idegesít, ha emberek vannak körülöttem. Egy nyolcvanhárom éves apóka lelke él bennem. ” (mislay)
