Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-04-02 / 14. szám

gi tjj Hajtás radt az emberekben. Hátha eb­ben a kis közösségben éppen a legjelentéktelenebb, csak néhány előadást megért műsorszám be­gyakorlásakor szövődtek életre szóló barátságok, szerelmek. Hátha éppen egy harminc néző előtti, feledhető fellépésen akar­ták megváltani a világot az ala­pító tagok. Mégis fontos megje­gyezni: az Új Hajtás külső támo­gatás nélkül, egy rangját vesztett szocialista kisvárosban, fűtetlen kultűrházban, olajos padlóval borított próbateremben tudott nagyot alkotni, tudott évekig az élvonalban maradni - s tudott példa lenni mások számára is. A jubileumi esten moso­lyogva nézem a kamaszkorú gyerekek szüle­it a színpadon. Hol van már a régi kondíció? - tenném föl a kérdést, ha nem táncolnának most is kitűnően, és ha nem látnám a kicsiket, azt a közel negyven „apróságot”, s akiket majd új­ra láthatunk az országos ren­dezvényeken. Mellettük pedig a citerások har­madik generá­ciója, úgy pen­getve, mint a papa tíz-húsz évvel ezelőtt... Karsav Ti­bor, Jánosik Zoli, Horváth Mária (alias Szaki), Karsay Margit (alias Ba­ba), Varga Ervin, a legnagyobb sikerek kovácsa, vagy Macsali Alajos bácsi, Uher Tibor, Botló Péter. Közösségek alkotói, bará­tok, tenni akaró emberek (névsor a teljesség igénye nélkül). A jelenték­telennek tűnő kisváros lakói, akik nem fényes színpadokról és euró­pai turnékról álmodtak. Nem vár­ták meg, hogy fölmentessenek a hallgatás kötelezettsége alól - ma­gukat szabadították fel a tetteikkel. S így érték el, hogy Diószeg, miként mondani szokás, lyukat ütött a vi­lágba! Erről szólt a dal, a tánc a husza­dik születésnapon.-lovász­ive - Leucojum - fehéret jelent), a tavaszt jelzi, on a száraz, meg- , nagy szirmú fe­ta virágai. A bog- le legszebb dísze a Ikotott lejtőknek, a napsugár, ami :on, de néhol lo­ries (Adonis ver­nalis). Ugyancsak a boglárkafélékhez tartozik. Sajátságos szépsé­gét, sziromleveleinek színét csak fokozza fényes felületük, és így szinte világítanak az üde zöld tűlevelek között. Tudományos ne­vének első tagja is utal e virág páratlan szépségére, hisz a mitoló­giai Adonisz a görög mondavilágban a férfiszépség megtestesítője volt. Végezetül egy fontos megjegyzés: a felsorolt növények mind a veszélyeztetettek és védettek közé tartoznak. De nem csak ezért fon­tos, hogy ne szedjük, tépjük vagy ássuk ki a hagymákat vagy töveket. Tudatosítanunk kell, hogy természeti örökségünk részei, és igazán csak ott szépek és maradandók, ahol önmaguktól megteremnek. Bogoly János Tavaszi hérics A pozsonyi Gulliver-klub egy csoportja a „colosok” kabalájával, a 163 centiméteres Dagmarral LÁTOGÁTÁSÁ GUL Gondoljunk csak bele: milyen problémát jelent, ha va­lakinek két méter körüli a magassága és tizenhármas vagy ennél is nagyobb cipó't visel. Már annak is sokat kell kilincselnie az üzletekben, aki tízes, valamint tizen­egyes lábbelit keres. De hát az átlagos testmagasságú és kis lábon éló' emberek e gondokat nem igazán érthetik. Egykoron - legalábbis Pozsonyban - voltak olyan üzle­tek, ahol még árultak ilyen „abnormális” nagyságú cipólcet, illetve megrendelhették öltét a rászorulók, s egy-két héten belül meg is kapták. Manapság azonban hiába keresik ezeket a boltokat... Nem marad más hát­ra, mint a cipó'gyárhoz fordulni, és az exkluzív termé­kért megfizetni a 2-300 százalékos busás felárat. Ez is bizonyítja: nem könnyű nagy lábon élni. Talán ezért is alakult meg Po­zsonyban a Gulliver-klub, mely­nek jelenleg közel száz tagja van. Nemcsak fővárosi „colosok" láto­gatják, hanem az egész országból. Több mint öt éve működik, 1993- ig a prágai óriások „fióküzeme” volt. Olyan is előfordul, s nem is ritkán, hogy valaki Kassáról, Felsővízközről, Zólyomlipcséről, Liptószentmiklósról, Alsókubin- ból, Besztercebányáról, Rozsnyó­ról, Privigyéről vagy az erdőháti városokból utazik fel Pozsonyba - havonta egyszer. Az összejövete­leket ugyanis minden hónap első csütörtökén, az esti órákban tart­ják a szlovák főváros Gesztenye utcai kultúrközpontjában. Termé­szetesen van a tagságnak egy előfeltétele is: a férfiaknak leg­alább 190, a hölgyeknek pedig 180 centiméter magasnak kell len­niük. A házi csúcsot Martin Ja­vorsky tartja, aki 217 centiméter magas, s ha minden igaz, akkor Kelet-Közép-Európa legnagyobb embere. Legalábbis a klubtagok állítása szerint. Martin nem na­gyon örül ennek a népszerűség­nek, hiszen lépten-nyomon meg­fordulnak utána a járókelők.- A zsúfolt buszra vagy villa­mosra nem szállhatok fel, mert egyszerűen nem tudok kiegye­nesedni. Amúgy semmi bajom, azt már megszoktam, hogy a cipó'- és a ruhavásárlás több hé­tig is eltart. Amint betoppanok az üzletbe, „ninccsel” fogadnak az elárusítók - mondja keserű szájízzel. Peter Pospísil antropológus évente előadást tart a Gulliver- klubban az emberi növekedés okairól, érdekességeiről. A leg­utóbbin a jelenlevők megtudhat­ták, hogy az egyetlen populáció, amelynél nincs testnövekedés, egy új-guineai törzs. S még egy érdekesség: az azonos típusú, de hidegebb éghajlatú tájakon élő emberek magasabbra nőnek, mint a melegebb vidéken élő társaik (pl.: svédek-olaszok). A közis­mert orvos azt is elárulta: a férfi­aknál az amerikai Robert P. Wadlow a legmagasabb, 272 cen­timéter a rekordja; a nőknél pedig a kínai Veng Jin-lian a listave­zető, 247 centivel. Prágában évente megrendezik az óriások bálját, melyen Szlová­kiából is mindig népes küldöttség vesz részt. De Európa más orszá­A 217 centiméteres Martin javorsky... (Vlado Gloss felvételei) gai is képviseltetik magukat ezen a nem mindennapi bulin. A nálunk is igen népszerű NOVA magánte­levízió húszperces összeállítást készített a „colosok” idei nemzet­közi farsangi mulatságáról. Mar­tin Javorsky: „Csak ezeken és a hasonló rendezvényeken érez­zük magunkat jól, ugyanis ha el­megyünk egy közönséges disz­kóba, sajnos, meg-megmoso- lyognak, s pikáns megjegyzése­ket tesznek... A pozsonyi Gulliver-klubnak nincs elnöke, de más vezetője sem, minden tag egyenrangú, s erre va­lamennyi „spárga” (mert így becé­zik egymást, negyedévenként megjelenő lapjuknak is ez a címe) büszke is. Testvéri kapcsolatokat tartanak fenn a prágai „zsiráfok­kal” (ez a cseh óriások elnevezé­se), akikkel közös programokat is szerveznek. Rendszeresen tájékoz­tatják egymást a klubokban történ­tekről. A pozsonyi „spárgák” azt nehezményezik, hogy a cseh szál­lodákban idegenként kezelik őket, s százszázalékos felárat számíta­nak. De ők túljárnak a hotelosok eszén. Hogy hogyan? Aki kíváncsi erre, az menjen el velük a szom­szédos országba. A „gulliveresek” büszkén me­sélték el, hogy a remek hangulatú klub a párkapcsolatok kialakulásá­hoz is kedvező előfeltételeket te­remtett. Tagjaik kötöttek már há­zasságot, sőt két évvel ezelőtt az első „colos bébi” is megszületett. Szabadidejüket többnyire együtt töltik, tavasszal és nyáron gyakran eljárnak sátorozni, kirándulni, s a sportot is kedvelik. Tavaly nagy népszerűségnek örvendett a mini- golfbajnokság, melyet természete­sen az idén is megismételnek. A nyári Gulliver-partira a régi és az új tagok - kivételesen - elhozhatják 180 centiméternél alacsonyabb partnerüket vagy partnemőjüket is... Júliusban tengerparti kirándu­lást terveznek, a két évvel ezelőtti spanyolországi útra még mindig szívesen emlékeznek vissza. Vlasta Vrbová asztrológus minden évben elkészíti a klub ho­roszkópját. íme, az idei: a kollektí­ván belüli nyugtalanságokat jól és könnyen sikerül megoldaniuk, nem kell törniük magukat azért, hogy jól kijöjjenek egymással, s a klub képes érvényesülni „az emberi szférákban”. Zsigárdi László RIPORT 1995. április 2. I I i- r S. I £ I N I «*s I ^ I

Next

/
Thumbnails
Contents