Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-03-26 / 13. szám

S okáig bizonytalan volt Nigel Mansell további sportpálya- futása. A britek kiválósága 1992-ben a Forma-1 világ­bajnoka lett, majd 1993-ban megnyerte az IndyCart. Tavaly azonban számos kudarc érte, a legnagyobb talán ak­kor, amikor kiderült: Frank Williams, a Williams-Renault istálló főnöke nem veszi vissza a csapatba, helyette inkább David Coulthard mellett döntött. A tolószékhez kötött Williams úgy gondolhatta, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában, vagyis Damon Hill mellé nem akart egy másik nagyformátumú versenyzőt. Az sem mel­lékes, hogy Mansell már 41 éves, míg a skót Coulthard csupán 24, arról nem is szólva: a brit bajnok minden egyes futa­mért 1 millió dollárt kért, vagyis egyetlen idényben 16 milliót, míg a tesztpilóta múlttal rendelkező Coulthard egész évre csupán félmillió fonttal is megelégedett. Persze, a két pilóta közül egyértelműen a volt világbajnok a népszerűbb és sikere­sebb, azonban Coulthard sem utolsó: ta­valy például 8 futamon kapott bizonyítási lehetőséget, ebből ötször került a legjobb 6 közé, összesen 14 pontot gyűjtött, ami az összesítésben a 8. helyre volt elegendő. Nigel Mansellt sem kell azonban félteni, hiszen végül is révbe ért, nem is akármi­lyenbe: a McLaren-Mercedes pilótája lett. Ez bizony nem kis meglepetés, hiszen nem is olyan régen Ron Dennis istállófőnök így nyilatkozott: „ Csak olyan versenyzőt aka­rok megszerezni, akivel kijövök. Ám Man­sell számomra, finoman szólva, mindig is rébusz volt. ” John Hogan, a McLaren főszponzora keményebben fogalmazott: „Mansell a McLarenhez? Csak a holttes­temen keresztül." Lám, mit hoz az élet, Hogan úr kiváló egészségnek örvend, pedig Mansell már ott van az istállónál. E titok nyitja talán a dohány­gyárak reklámhadjáratában keresendő. Michael Schu­macher a Mild Seven, Damon Hill és David Coult­hard a Rothmans dohánygyár színeit képviseli, tehát a Marlboro, a McLaren fő támogatója sem maradhat le e téren, és szerintük Mansell kiváló reklámhordozó, (gy is van, arról nem is szólva, hogy a motorsportra­jongók, sőt Bemie Ecclestone, az F-l mindenható főnöke is örül Mansell további szereplésének. Mint ismeretes, Ron Dennis tavaly elégedetlen volt a Peugeot motorok teljesítményével, ezért fel­rúgta a franciákkal kötött négyéves szerződést és a Mercedes erőforrását választotta. Érdekes, hogy e fordulatból a kis, de rendkívül ambiciózus Jordan csapat profitált a legjobban, mivel a Peugeot, hogy bentmaradjon a száguldó cirkuszban, kényszermeg­oldásként az ír gárdához szegődött. Nagyvonalúsá­gukra jellemző, három évig ingyen adják a motoro­kat és az üzemanyagot az új partnerüknek. Eddie Jordan istállófőnök magabiztosan kijelentette: „A FORMA-1: SCHUMACHER ÉS HILL PÁRHARCÁRA VÁRVA Tragédiák nélkül? Drámai idényt zárt 1994-ben a Forma-1-es gyorsa­sági autós világbajnokság. A halálos kimenetelű bal­esetek, súlyos ütközések, radikális szabálymódosítá­sok gerjesztette hullámok kihatnak a március 26-án rajtoló új szezonra is. A szigorodó szabályok miatt a téli szünetben a konstruktőrök lázasan igyekeztek az új kívánalmakhoz szabni a gépeket, az istállók sorra cserélték a motorjaikat, s a végén még a 46. idény kezdetét is módosították. Az események sűrűjéből igyekeztünk a legfontosabbakat kicsipegetni. lényeg az, hogy az angolok ősi ellenfelei, a franciák és az írek összefogásának eredményeképpen olyan autó szülessen, amely a pályán méltó ellenfele lehet az angol csapatoknak, a Williamsnek és a McLaren- nek. ” S ha ehhez hozzátesszük, hogy az ír-francia gépet olyan rámenős pilóta fogja kormányozni, mint a brazil Rubens Barrichello, akkor bizony még vá­ratlan meglepetések is születhetnek... Gyakorlatilag valamennyi istálló új géppel vagy alaposan módosított járgánnyal vág neki az 1995-ös szezonnak. Különösen a nagy csapatok, mint a Wil­liams, a McLaren, a Ferrari és a Benetton jelesked­nek a technikai módosítások terén. Elsősorban a ka­rosszéria- és a motorgyártókra nehezedik nagy te­her, mivel az idei szabályok még szigorúbbak a ta­valy életbe léptetetteknél. Például a motor térfogatá­nak felső határát 3,5 literről 3 literre szállították le, ami azt jelenti, hogy lóerőben kifejezve legalább 10 százalékos a teljesítménycsökkenés, vagyis az eddi­gi 800 lóerős csúcsszintű erőforrások legfeljebb 720 lóerővel dübörögnek az idén. „Az újonnan beveze­tett szabályok nyíltabbá teszik a küzdelmet. A világ- bajnoki sorozat első futamain biztos, hogy a közepes képességű csapatok meg fogják szorongatni nagy nevű ellenfeleiket. A végén azonban már megmutat­kozik az erőfölény" - vélte Bemard Dudot, a Rena­ult technikai igazgatója. Az új Williams FW 17 gépet egy 680 lóerős Rena­ult motor hajtja. Damon Hill rendkívül magabiztosan jellemezte: „Ez az autó győzelemre született. Már rá­nézésre meg vagyok elégedve vele. Szerintem idén is éles küzdelemben fog eldőlni a bajnoki cím sorsa. Ezúttal viszont nem Schumacher, hanem én leszek a győztes. ” A vadonatúj Ferrarit, a 412 T2 típust Mara- nellóban mutatták be először. A tűzpiros járgányt 3 li­teres 12 hengeres motor hajtja, sőt áprilistól egy 10 hengeres változat is Gerhard Berger és Jean Alesi rendelkezésére áll. „Mindenképpen győzelmet várok. Ha terveinket nem sikerül megvalósítani, akkor bezár­hatjuk a boltot, s mehetünk haza ” - jelentette ki Luca di Montezemolo, a Ferrari főnöke. Talán a világbajno­kot adó Benettonnak kell a legkevésbé fogadkoznia; Michael Schumachert megtartották, mellet­te az angol Johny Herbert versenyez. Gé­pükben, a 195 B jelzésűben a leglényege­sebb változást 1994-hez képest a hajtómű jelenti, a Ford helyett a Renault viszi remél­hetőleg sikerre a márkát. Az utolsó pillanatig kétséges a Lotus istálló rajtja. A legendás autókonstruktőr, a Colin Chapman által 1958-ban alapított csapat vezetése januárban bejelentette, hogy pénzhiány miatt visszalépnek a rajt­tól. Ez nagy veszteség lenne, hiszen a csapat színeiben egykoron olyan világ­bajnokok versenyeztek, mint Jim Clark, Graham Hill és Emerson Fittipaldi. Bár történtek mentési kísérletek, mégis nyi­tott a patinás múltú gárda sorsa. A Lotus mellett egy másik istálló, a Larrousse is a csőd szélére került. Gerard Larrousse tu­lajdonos nehezen talál szponzorokat, mi­után a francia Elf olajtársaság nem haj­landó megemelni a támogatások össze­gét. Egy új istállóval is gyarapodik a mezőny, mégpedig a Forti-Forddal, amely mögött az olasz Parmalat élelmi- szeripari cég áll. Az majd rövidesen elvá­lik, hogy mire képesek. Nem kis izgalmak előzték meg az egyes helyszínek megállapítását, a versenynaptár összeállítását sem. Már decemberben érződött, veszélyben forog a Magyar Nagy díj. Az előzetes tervek is csupán első számú tartalékként könyvelték el a Hunga- roringet. Ez komoly veszéllyel fenyege­tett, hiszen amelyik helyszín kiesik a nap­tárból, annak bizony hosszú évekbe telik, míg visszakerül, elég csak a szomszédos zeltwegi Österreichring ejtésére és fokoza­tos elfeledésére gondolnunk. A magyar kormány, érezve a helyzet súlyosságát, be­leegyezett a kormánygarancia megadásá­ba. Izgalmas napok következtek, hiszen amint Martin Whitaker, a Nemzetközi Autósport Szövetség (FIA) sajtófőnöke közölte: az utolsó szó kimondása nincs meghatározott időhöz kötve. Berényi János, a Hun- garoring Rt. elnöke március elején végre bejelentette: telefonon beszélt Bemie Ecclestone-nal, a Forma-l­es Konstruktőrök és Gyártók Szövetsége elnökével, aki szerint a bankgarancia révén elhárult minden aka­dály, és augusztus 13-án újra benépesülhet a Hunga- roring betongyűrűje. Igaz, még mindig van egy kis bökkenő, mivel a hivatalos versenynaptárt csak már­cius 31-én, a FIA Világ Tanácsának ülése után hoz­zák nyilvánosságra. Egy bizonyos, március 26-án Brazíliában meg­kezdődik a körforgás. Sajnos, Ayrton Sennát már nem üdvözölhetik lelkesen Interlagos szurkolói. Ér­telmetlen halálában csak az nyújthat halovány vi­gaszt, ha az azóta hozott szigorúbb szabályok révén az idén és a jövőben is elmaradnak a véres drámák, a borzalmas balesetek. így legyen! (sidó) Az 1985-ben alapított Magyar Ohm­piai Akadémia - amely a Magyar Olimpiai Bizottság szerves részét ké­pezi - fennállása óta számtalan sport- rendezvényt, konferenciát és tanul­mányutat szervezett az olimpiai esz­me iránt érdeklődők számára. Ezek közé tartozik a lausanne-i tanulmány­út is, amelyet a MOA főtitkára, dr. Jakabházyné Mező Mária szervezett. Az említett út keretében a MOA tag­jai, valamint a magyar olimpiai moz­galomban tevékenykedő pedagógu­sok, sportvezetők és további szakem­berek megtekintették a 100 éves NOB lausanne-i központját és a Genfi-tó partján lévő Olimpiai Múzeumot. Ahogy azt Francois Pahud, a mú­zeumban található kiállítások ren­dezője elmondta, a világon sok sport­múzeum található, az Olimpiai Mú­zeumból csak egy van. Az 1993 júni­usában megnyitott mediterrán stílusú és a Genfi-tó partján lévő domboldal­ba esztétikusán ékelődő épületet két nemzetközi hírű építész, a lausanne-i Jean-Pierre Cahen és a mexikói Ped­ro Ramirez Vazquez tervei alapján építették. Az utóbbi több éven ke­resztül a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság tagja volt, és ő tervezte az Azték Stadiont, valamint az ugyan­csak Mexikóban található Nemzeti Antropológiai Múzeumot. A 11 000 négyzetméteren elterülő négyszintes múzeum bejárata előtt fe­hér márványból készült oszlopok ta­lálhatók, amely a görög állam ajándé­ka. Az oszlopok mellett egy spirál alakú, állandóan lassú mozgásban lévő szobor fogadja a látogatókat, amely a sport szellemét kívánja jelké­pezni. Érdemes még megemlíteni az épület elektromos világítását, amely révén a különböző fényeffektusok rendkívül attraktívvá teszik az egész épületet, a hatásnak köszönhetően az Olimpiai Múzeumban semmi sem olyan statikus, mint más múzeumban. Hogy milyen kiállítások találhatók az Olimpiai Múzeumban? Kétféle: egy állandó és egy periodikus jellegű. Az előbbin híres olimpiai bajnokok (mint például Emil Zátopek, Jesse Owens, J. C. Killy) felszerelései lát­hatók, valamint különböző sporttör­téneti értéktárgyak, itt tekinthetők meg a világ híres művészeinek az olimpiai játékokkal kapcsolatos alko­tásai is; az utóbbin egy adott témával kapcsolatos tárgyakkal, filmekkel ta­lálkozhatnak az érdeklődők. Külön részlegben találhatóak a nyári és a té­li olimpiák sportfelszerelései és ér­méi. Nagymértékben hozzájárul a múzeum csodálatos légköréhez az is, hogy a termek falán filmkockákon te­kinthetők meg az egyes olimpiai játé­kok legérdekesebb eseményei. A lá­togató nem győz eléggé csodálkozni, és bizony iparkodnia kell, hogy sem­miről se maradjon le. A múzeum látványosságát növeli, hogy a látogatóknak különböző audi­ovizuális készülékek állnak a rendel­kezésükre. Például ha valaki kíváncsi egy olimpiai bajnokra, mondjuk Ka­tarina Wittre, elég megnyomni a megfelelő gombot, s Katarina vála­szol három feltett kérdésre. Az Olimpiai Múzeumhoz termé­szetesen könyvtár, érem- és bé­lyeggyűjtemény, valamint oktatási központ is tartozik. Külön érdekessé­ge az a terem, ahol az időmérő órák és az idővel kapcsolatos idézetek szemléltetik a tudomány fejlődését. Itt a legegyszerűbb időmérő óráktól kezdve a legmodernebb célfotókig mindenféle időmérő megtalálható, valamint azon világhírű művészek al­kotásai, amelyekben valamilyen for­mában az időre is található utalás. Ebben a helyiségben a látogatók megtekinthetik például Exupery A kis herceg című művének első kiadá­sát, továbbá a világhírű író pilótasap­káját és szemüvegét is. A kör formá­jú helyiség kijáratánál pedig Neil Armstrongnak, a Holdon járt első embernek az űrruháját csodálhatják meg, tulajdonképpen eredeti környe­zetben, hiszen a ruhát viselő bábu a Holdról hozott poron áll, s ezzel a ki­állítás rendezőjének az emberi hala­dást tökéletesen sikerült érzékeltet­nie. Az űrhajós eredeti ruhája azért is került az Olimpiai Múzeumba, mert a Holdon Armstrong az Omega cég óráját használta, és az olimpiai játé­kokra is ez a cég szolgáltatja a külön­böző időmérő berendezéseket. Az Olimpiai Múzeumot körülvevő csodálatos parkban a híres olimpiai bajnokok - például Paavo Nurmi - szobra mellett megtalálható Gábor Mihály magyar szobrászművész két kerékpárost ábrázoló alkotása is. A Genfi-tó partján lévő dombol­dalba esztétikusán beépített múzeum és park méltó otthona a Játékok leg­értékesebb gyűjteményeinek és az olimpiai eszmének. Kubány Éva

Next

/
Thumbnails
Contents