Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-03-19 / 12. szám
ez nincs, akkor az ismeretség nagyon fontos, főleg gyűjtői körökben, akikkel cserélgetni lehet. Úgy, mint a bélyegek esetében. Ez sok időt vesz igénybe, egy-egy érdekes érme beszerzése néha évekig is eltarthat. • Egy éremgyűjtő számára mi jelenti a sikerélményt?- Ha sikerül olyan érméhez jutnom, amit már régóta keresek. Vagy olyanhoz, amely nagyon ritka és értékes darab. Számomra az is siker, ha előnyös cserére vagy vételre teszek szert. •Milyen érdekesebb érmét tartalmaz a gyűjteménye? — Talán egy grönlandi ötkoronás a legérdekesebb. Ez rendkívül ritka és viszonylag drága érem, pénzben mérve kötindenki úgy szerűen min- án lassan el- valójában érín is az egész c pénznemeit b mint száz ;ból vannak rméim. rülbelül hatvan dollárt ér. Van érmém Augustus császár korából és az Árpádháziak korából. Több érmém van a világ szinte valamennyi államából, így például Tongából, Granadából, a Spitzbergákról, Nepálból. Nagyon szépnek tartom a venezuelai és a dél-afrikai érméket, Jelenleg b Magyaror- rópa államai- r, Norvégia, d, Grönland, it gyűjtöm. izeket? szági érmék mert magyar szak-európai ; nagyon sa- cimunkáltak. m mellékes, mok gazdag ■ndelkeznek. érmebeszer- sok pénz. Ha amelyek verete igazán szépen és finoman ki van dolgozva. Hasonlóan, mint például a kanadai érmék. • Úgy tudom, Szlovákiában numizjnata szövetség is működik,- Igen. Már tíz éve tagja vagyok a pozsonyi alapszervezetnek. Havonta vannak összejöveteleink, vasárnaponként börzéket tartunk. A szövetséget jó információforrásnak tartom. • Az érmegyűjtés terén milyen tervei vannak?- A közeljövőben szeretném kompletizálni az észak-európai államokból és a Dél-Amerikából származó gyűjteményemet. •A beszélgetésből eddig még nem derült ti, hogy tulajdonképpen miért is gyűjt érméket? Mit jelentenek ezek az ön számára?- Én ezt a vüág, a történelem iránti érdeklődésnek tartom. Minden érme műalkotás. És egy darab történelem. Kamoncza Márta ké- szívesen szólnak róla és hozzá a népek- dalok vagy nóták is. A három fehér sok gólya láttán bizony kissé összefacsa- ve- rodott a szívem; hiszen az 1994-es bú, esztendő, a nemzetközi madártani in- =| tézet jóvoltából, a gólyák védelmének éve lett, s célja elsősorban az volt, hogy többet tudjunk meg a gólyák életfeltételeiről, -körülményeiről és a táplálékszerzés lehetőségeiről. A gólyák életfeltételei nagyban megváltoztak, a táplálékszerzés lehetőségei egyre szűkülnek; gondol- i junk csak a lecsapolt nádasokra, ártéri rétekre és a kidőlt öreg fákra, lebontott, régi kéményekre. De nem kedvezőbb a helyzet Afrikában sem, ahová téli szállásukra térnek, ott is pusztít a civilizáció... Téli vendégeinket - a három nagy- cétényi gólyát - vadászbarátom január harmadik hetében, a hóhullás után még látta a Cétényke folyó partján, de január végén és február elején a vadetetéskor már nem találkoztunk velük. Sorsuk örök titok marad, mint ahogy az is, nyár végén miért nem keltek útra? Ta- 1 Ián fiatal gólyák voltak, és a nagy vándorlások kezdetén még nem volt ereién jük, vagy valami más megrázkódtatás lás miatt maradtak le az induló csapattól... ni, Ám márciusban, József-napkor vagy ás néhány nappal utána - fájónként eltérő időpontokban - a gólyák hírnökei megérkeznek, folyik a fészkek toldozása- "o- foltozása, hamarosan új élet kezdődik, pa kelepeléstől lesz hangos a táj. de Motesiky Árpád- Ha meg tudja szervezni, hogy két órán belül a repülőtéren lesz, megtapasztalhatja, milyen is a légi betegszállítás. Izgalmas feladatnak nézünk elébe, egy súlyosan beteg csecsemőt kell Pozsonyba szállítanunk. Kilenckor indulunk érte Kassára - közölte velem kora reggel dr. Ján Kovalcík, a mentőszolgálat igazgatója. Miután letettem a telefonkagylót, hirtelen azt sem tudtam, mitévő legyek: öltözködjem-e előbb, vagy a fotós kollégát riasszam?! A reptér felé tartva viszont már nem a késéstől féltünk, hanem az egyre sűrűsödő februári köd tette kérdésessé indulásunkat. A helikopterek és a repülőgépek elvesztek ugyan a ködben, de ez nem zavarta a katonai zenekar és a díszszázad gyakorlását.- Mit szólnak a fogadtatásukhoz? - viccelődött az igazgató, majd a repülőgéphez kísért. - Csak fél órás késéssel indulhatnak, de nem az orosz küldöttség érkezése, hanem a kedvezőtlen időjárás miatt.- Remélem, tudják, hogy az L 410-es gép nem alkalmas a kéjutazásra - figyelmeztetett helyválasztás közben dr. Juraj Hrasko altatóorvos, aki a szabad idejében besegít a légi mentősöknek. Renáta Zahrad- níková és Dagmar Hubková légi ápolónők nyomban enyhítettek az orvos szavain.- Nem kell tartaniuk semmitől. Igaz, ez a gép öreg is, meg zajos is, olykor bizony kirázza az ember lelkét, de ami a lényeg: megbízható. Több mint egy esztendei tapasztalatból tudjuk. Felszállás előtti eszmecsere folytatjuk, a hangszálaink látják kárát. A fotós kollégával ezért 2750 méteres magasságból a tájat szemléltük, az egészségügyisek pedig a betegek kórlapjait tanulmányozták... Megérkeztünk Kassára Az apátmihályi, azaz a bohunicei atomerőmű hűtőkéményei elvesztek ugyan a felhőkben, a helyüket azonban hömpölygő, fehér páraoszlopok jelezték csalhatatlanul. Pár perccel később már az épülő mohi atomerőmű felett szálltunk, és a motorzúgást is túlharsogva egyeztünk meg abban, hogy e látkép egyáltalán nem lélekemelő. Lelkivilágunk a Tátra hólepte csúcsainak látványától rázódott helyre; a szó eredeti értelmében, mert a masina kissé megtáncoltatta a gyomrunkat. A gondos ápolónők, tapasztalt légikisasszonyok módjára, azonnal a betegek hogyléte felől érdeklődtek, akik szerencsére jól viselték e kellemetlen közjátékot. Amikor már ismét élvezni kezdtük volna a repülést, Kassán földet értünk. A leszállópálya végén már ott várakoztak a mentőkocsik.- Maguk előbb érnek vissza Pozsonyba, mint én haza - zsémbelt az egyik utasunk, amikor a földi mentősök egyikétől megtudta, hogy előbb felvesznek még néhány beteget, s csak azután indulnak Eperjesre.- Gyerekek, ne örüljetek, egyhamar mi sem fordulhatunk vissza - vetett véget az idillnek Ivan Pucher, a repülőgépünk kapitánya. - Pozsony most jelezte, ott annyira sűrű a köd, hogy három-négy órát itt fogunk rostokolni.- És hol a csecsemő? - érdeklődtünk a repülőtér presszójában várakozva.- Kiderült, még közvetlenül az indulás előtt, hogy a baba állapota hirtelen rosszabbodott. Az orvosok nem ajánlották szállítását.- De akkor minek indultunk el?- A négy beteget hazaengedték a kórházból, ők felkészültek az útra. Az utolsó pillanatban nem lehetett azt mondani: uraim, várjanak türelemmel, ha lesz szabad távolsági mentőautó, majd mehetnek. No és a kórházakban is kellettek a megüresedett ágyak. A légi mentőszolgálat útjai olykor kiszámíthatatlanok. Az is előfordul, hogy a helyszínen értesülünk arról: nem egy-két beteget, hanem több rászorulót szállítunk. Míg mi odafönn vagyunk a levegőben, a földi irányítás intézi az ügyeinket - tájékoztat az orvos. A repülőtéren lassacskán múlik az idő. A mentősök hol vidám, hol szomorú történeteket mesélnek, szóba kerül a rossz anyagi helyzetük, mígnem másfél órás várakozás után ránk mosolyog a szerencse.- Indulás! - int felénk Imrich 5vet: másodpilóta, s szinte futunk a géphez. Főleg azért, mert Kassa felől nehéz, sötét felhők közelednek. Már csak az hiányozna, hogy most a helyi időjárási viszonyok miatt ne engedélyezzék a felszállást... Pozsonyban zúgó fejjel, kissé „süketen” szádunk ki a repülőből.- Egy-egy ilyen út után, bár a dolgunk látszólag nem sok, olyan fáradtak vagyunk, mintha szenet lapátoltunk volna - mondják a hogylétünk iránt érdeklődő nővérkék. A fáradtságot illetően hasonló véleménnyel voltunk mi is, amikor hirtelen egy mentőautó vijjogására lettünk figyelmesek.- Csak nem!? - hökkentek meg egyszerre mindhárman, amikor főnökük siető alakját is meglátták.- Sajnálom, azonnal Pöstyénbe kell mennetek. Jó repülést! - kiáltotta oda a séf a máris indulásra kész életmentők felé. Hát nem sétarepülés a légi betegszállítás, annyi biztos! Péterfi Szonya Elmondták még, hogy mielőtt repülni kezdtek volna, nyolc évet a pozsonyi ruzinovi kórház intenzív osztályán töltöttek. A földi szolgálatot is érdekesnek, szépnek tartották, de a légi betegellátást mégiscsak izgalmasabbnak vélik. Ezután már elszólította őket a kötelesség: ellenőrizniük kellett a betegek kényelmét és elkészíteniük az utasjegyzéket.- Az előre tervezett utak a kellemesebbek közé tartoznak, noha fizikailag megterhelik szervezetünket - mondta közben a velünk utazó orvos. - Főleg akkor, ha a hét minden napján, esetleg egy nap kétszer is a levegőbe emelkedünk. Tevékenységünket, természetesen, nem a járóbetegszállítás jellemzi. Most is egy igazán súlyosan beteg csecsemőért megyünk, ám hogy odafelé se repüljünk üresen, hazaszállítjuk a pozsonyi kórházakból hazabocsátott kelet-szlovákiai betegeket. Így egy óra alatt Kassára érünk, igaz, az autózást sem kerülik el, mert az otthonukig majd mentőautón teszik meg a hátralevő utat. A járműveket a pozsonyi központ biztosította, landoláskor már a helyszínen lesznek. Megtudtuk még, hogy az ilyen gépmadárban 17 ülőhely van, de könnyen megoldható a fekvőbetegszállítás is, a fedélzeten három hordágy fér el. Aztán felzúgtak a motorok, a szerelők ránkzárták az ajtót, s szokatlanul lassan gurulni kezdtünk. A doki meg is jegyezte: ha így haladunk, kissé elhúzódik az utazásunk. Végül mégis felemelkedtünk, és a felhők fölé érve ragyogó napsütés csalt mosolyt arcunkra. A gépben, bár megpróbáltuk, nem lehetett beszélgetni. Éleinte Renáta nővérrel igyekeztünk ugyan túlharsogni a motorzúgást, ám beláttuk, ha így Ekkor még nem sejtettük, hogy Kassán bizony vesztegelnünk kell (Vlado Gloss felvételei) RIPORT 1995. március 19.
