Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-03-19 / 12. szám

BESZÉLGETÉS LUBICA TRUBÍNIOVÁVAL, A GREENPEACE SZLOVÁKIAI VEZETŐJÉVEL

Az utóbbi két hónapban olykor indulatoktól sem mentes nyilvános viták zajlottak arról, szükség van-e a mohi atomerőmű befejezésére avagy sem. Megszólaltak politikusok, a kivitelezők, a majdani üzemeltetők, a mohi projekt kidolgozásába besegítő francia szakemberek, a másfél milliárd márkás hitel folyósítására felkért londoni EBRD pénzügyi szakértői, másfelől erőteljesen hallatták hangjukat a hazai környezetvédők és a közvélemény is. Most, hogy a viták lecsillapodtak, a londoni bankközpontban a március 21-re beharangozott döntésre összpontosítanak, amely - hacsak időközben nem módosul a bank szakértőinek a nyilvános vitában Mohiról megismert magasztaló véleménye - várhatóan igenlő lesz. A nyilvános vitafórumok legaktívabb résztvevői a szlovákiai környezetvédők voltak, köztük is a Greenpeace képviselői. A szlovákiai szervezet vezetőjével, Lubica Trubíniovdval beszélgettünk a Mohi kapcsán kibontakozott vitáról és annak tanulságairól.

0 Az utóbbi hetekben, a mohi erőmű befejezése kapcsán zajló két hónapos nyilvános vita idején nemegyszer férfias elszántsággal kellett a sarkára állnia, hiszen a környezetvédőket, s nevezetesen a Greenpeace-t az a vád érte, hogy Mohi ellenzésével egyúttal Szlovákia ellenségeivé is váltak...- Tömören azt válaszolhatom, hogy ez szemenszedett demagógia, amelyet célzatosan hangoztatnak az atomerőművek hívei. A természet- védők nemhogy ártanak Szlovákia érdekeinek, hanem ellenkezőleg: épp a lehető legjobb megoldást akarják. Nemcsak a még megmaradt tájegységeket akarják a pusztulástól megóvni, hanem számba veszik a kérdés gazdasági vonatkozásait is.

0 Mivel tudná cáfolni azoknak az érveit, akik szerint a környezetvédők a külföldtől való energetikai függőségbe akarják sodorni az országot?- Akik ezzel vádolnak bennünket, teljesen a fejük tetejére állítják az érveinket. Törekvésünk ugyanis arra irányul, hogy ne merítsük ki teljesen a meglévő természeti forrásainkat, mert ha ez megtörténne. akkor kerülnénk valójában függő viszonyba és válhatnánk zsarolhatóvá. Teljes mértékben érvényes ez Mohi esetében is. Teljesen mellékes ugyanis az, hogy nyugati vagy orosz hitelből finanszíroznák a befejezését, mindkét esetben energetikailag és gazdaságilag is függőségbe kerülnénk. Méghozzá vagy a franciáktól, hiszen a másfél milliárd márkás hitelt energiakivitellel törlesztené Szlovákia, vagy pedig Oroszországtól. Az eredetileg szovjet típusú reaktorokhoz kizárólag az orosz féltől kaphatunk friss nukleáris hasadóanyagot. Tehát mindkét esetben függő viszonyba kerülne Szlovákia, s mi ezt nem akarjuk.

0 Mi lenne a megoldás a környezet- védők szerint?- Mi a megoldást egészen másutt látjuk: nézetünk szerint a szlovák energetikai koncepciót úgy kell módosítani, hogy az a jövőben ne számoljon az elektromos energia ilyen drágán, veszélyes módon és kömyezetszennyezően történő előállításával. Más alternatívák is kínálkoznak, többek között a kombinált típusú áram- és hőtermelés, valamint a meglévő hőerőművek hatásfokának a javítása. Teljesen elhanyagoltuk eddig a megújítható energiaforrások hasznosítását, amelyek parlagon hevernek, így a napenergia, a kis vízi erőművek, a biomassza és a biogáz kínálta lehetőségek kiaknázatlanok. A felsoroltak rendkívül olcsó, környezetkímélő energiaforrások.

0 Decembertől február derekáig nyilvános viták, ún. public hearingek zajlottak Mohiról Pozsonyban, Léván, Budapesten, legutóbb pedig Becsben. Ilyen vita Szlovákiában most első ízben zajlott. Hogyan foglalhatók össze e fórumok tanulságai?- Az mindenképpen pozitívum, hogy a közvélemény lehetőséget kapott nézete tolmácsolására a közvéleményezésre bocsátott több mint ezeroldalas mohi projektről. A viták résztvevőit rendkívül aktivizálta az, hogy a fórumokon végre teljes képet kaphattak a Mohit pártolók és ellenzők véleményéről, az üzembe helyezéssel járó veszélyekről. Elmondhatom, hogy ellenérveink hatására jelentősen megszaporodott az atomerőmű beindítását ellenzők tábora. A hazai nyilvános viták nem voltak igazán szabályszerűek, számos hiányosság merült fel. A pozsonyi vita vezetéséről még a legnagyobb jóindulattal sem állíthatnám, hogy korrekt volt,

hiszen jómagam délután jelentkeztem vitafelszólalásra, és az este nyolcig tartó fórum lezárása előtt, az utolsó órában jutottam szóhoz. A teremben nagyon feszült légkört teremtett, hogy több autóbusszal

atomhulladék sorsát feszegető kérdésre, hogy az atomtudomány mindössze ötvenéves múltra tekint vissza, s az elkövetkező öt évtizedben bizonyára sikerül megfelelő megoldást találni az atomhulladék megsemmisítésére. ..- Világméretű megoldatlan gond a kiégett nukleáris fűtőelemek tárolása és megsemmisítése. Mi, környezetvédők ezt jól tudjuk, de a hazai közvélemény erről ez idáig nem kapott tájékoztatást. Ezért volt célunk, hogy e megdöbbentő tények a nagy nyilvánosság előtt hangozzanak el. Valóban hatszor-hétszer is meg kellett kérdeznünk ugyanazt, de a válaszadók általában mellébeszéltek. Ám a francia és a szlovák energetikusok nem is tehettek mást, mert ellenkező esetben kénytelenkelletlen be kellett volna ismerniük, hogy maguk sem tudják, hosszú távon mit kezdjenek a hulladékkal. A második pozsonyi hearingen sokadik kérdésünkre az

hoztak Mohiból, az atomerőműből munkásokat, akik nem szóltak hozzá a vitához, de megjegyzéseikkel a környezetvédők ellen hergelték a hallgatóságot. Nagyon megalázó volt, hogy a nagyterembe csak a személyazonossági igazolvány felmutatásával lehetett bejutni, jóllehet nyilvános vitaként hirdették meg a szlovákiai energetikai művek a francia kivitelezőkkel közösen a fórumot. A közönség manipulálásának tekintem a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az EBRD képviselőinek szereplését. Ők egyértelműen védelmükbe vették a mohi projektet, s azt a lehető legtökéletesebbnek tüntették fel.

0 Az ő feladatuk az lett volna, hogy a kényes kérdésekre megnyugtató, kimerítő és szakmailag megalapozott válaszokat adjanak a közönségnek. Megítélése szerint szolgáltak ilyenekkel?- Nos, a válaszaik sem voltak ilyenek,' sem pedig az általuk kidolgozott mintegy 1500 oldalas projekt, amelyről nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy egy elnagyolt, összecsapott munka. Csak azokat a biztonsági intézkedéseket sorolja fel, amelyeket az erőműben végre kell hajtani, azonban mélyrehatóbban nem elemzi őket, és nem is mellékelték a gazdaságos- sági számításokat. Ezenkívül a legalacsonyabb költségeket taglaló részben nem korrekt adatokat vettek alapul, így például olyan kedvezőtlen árakból indultak ki, amelyek az egyéb megoldásokat gazda- ságtalanabbaknak tüntették fel, mint az atomerőművet. Csúsztatásnak tekinthető az is, hogy szándékosan alacsony árakból indultak ki, amikor az atomhulladék tárolásának költségeit kiszámították, pedig ez csaknem annyiba kerül, mint az erőmű megépítése. A tervdokumentáció harmadik része úgyszintén nagyon hiányos, hiszen felületesen taglalja az erőmű környezetre gyakorolt várható negatív hatását. Sem a vitában, sem pedig a tervdokumentációból nem kaptunk alapos, kielégítő válaszokat a legégetőbb kérdésekre.

0A pozsonyi közmeghallgatáson a kérdezők többször is kénytelenek voltak feltenni ugyanazokat a kérdéseket, mivel kitérő válaszokat kaptak. Egy esetben pedig kifejezetten cinikusnak tűnt a francia szakember válasza, aki azt felelte az

Lubica Trubíniová a Greenpeace szónoki emelvényén

A Greenpeace aktivistái nem ismernek lehetetlent: a mohi erőmű hűtőtornyán is ott a „kézjegyük”.

EBRD szakértői beismerték, hogy valóban nincs konkrét tervük e tárolási problémák megoldására, akárcsak arra sem, hogy mihez kezdenek az atomerőművel, ha eljön a felszámolásának az ideje.

0 Meglátása szerint a nyilvános viták elérték az önök által is kitűzött célt, hogy ráirányítsák a figyelmet Mohi problémájára? A vita beindulásakor, december elején a közvélemény eléggé közömbös volt, azonban később, ahogy fokozatosan több információhoz jutott, mintha a közöny érdeklődésre változott volna.- Ebből a szempontból a közmeghallgatások nagyon hasznosak voltak: felkeltették a szlovákiai közvélemény széles rétegeinek figyelmét. Ez lemérhető a sajtóban közölt írásokból is. Mi az utóbbi két évben szüntelenül arra törekedtünk, hogy a vitába bevonjuk a sajtót, de csak a mohi tervről tartott kéthónapos vita eseményeinek publikálásával nyílt meg a lehetőség. Szeretnénk, ha ez csak a vita kezdetét jelentené, s

a következő hetekben is folytatódhatna. Nem lenne jó, ha stresszhelyzet alakulna ki amiatt, hogy március 21-én várható az EBRD döntése a Mohi befejezésére szánt hitel folyósításának ügyében. Elegendő időt kellene hagyni az atomerőművel összefüggő valamennyi kérdés megvitatására, s csak a szlovák energetikai koncepció átértékelése után kellene döntést hozni arról, mi legyen Mohival. Megítélésünk szerint az EBRD döntése is elodázható, s indokolt is lenne elhalasztani legalább szeptemberig, amikor az említett energetikai koncepció novellizálása várható. A szlovákiai környezetvédők alternatív energeükai koncepció előkészítésén dolgoznak, s úgy vélem, hogy a politikusoknak is komolyan mérlegelniük kellene az elképzeléseinket, amelyek szakértők elemzései alapján készültek. Csak ezután lenne szabad végleg dönteni arról, hogy befejezik-e Mohit, avagy sem.

0 Visszatérve még a vitafórumokhoz: ön említette, hogy az embereket olykor megdöbbentették a hallott információk.- Megpróbálom ecsetelni például a lévai közmeghallgatás után történteket. A környékbeliek tulajdonképpen először hallhatták a Mohi ellen szóló érveket, amelyek észrevehetően hatottak rájuk. A fórum végén az emberek körénk gyűltek, s a folyosón is érdeklődtek, kérdezősködtek, kezet ráztak velünk, támogatásukról biztosítottak, s arra buzdítottak, hogy ne hagyjuk magunkat sarokba szorítani és elhallgattatni. Többen megadták a címüket, telefonszámukat, hogy segítenek nekünk az antinukleáris kampányban. Rám nagy benyomást gyakorolt az, hogy néha milyen kevés - pár, addig hiányzó információ - is elég ahhoz, hogy az embereket felrázzuk a közönyből.

0 Lapunk olvasói közül sokan élnek a Mohihoz közeli Léva környékén, de Bős tájékán is. S ők is olvashatják a szlovák lapokban azokat a véleményeket, amelyek szerint a Greenpeace ellenezte Bőst, most pedig Mohi ellen fordul. Nem veszélyezteti ez a mindkettőt elutasító magatartásuk a szlovák energiaszükséglet biztosítását?- Utaltam arra, hogy társadalmunkra jellemző a nagyfokú energiapazarlás.

Nem háztartásokra vonatkozik ez, hiszen az egy családra eső fogyasztás tekintetében jóval az európai átlag alatt vagyunk, hanem főleg az iparra és más ágazatokra. Ez egy hatalmas tartalék, amelyet kihasználhatnánk, ha az energiapocsékolást felszámolnánk. Becslések szerint a jelenleg felhasznált árammennyiség húsz, sőt akár hatvan százaléka is megtakarítható lenne. Már szóltam a megújítható energiaforrások fontosságáról, a kis vízi erőművek jelentőségéről. S itt kell visszatérnem Bőshöz. Természetesen, a víziforrások ökológiai szempontból tiszta energiaforrások, a kérdés az, hogy milyen hatást gyakorolnak a környezetre. A bősi vízi erőmű egyértelműen környezetkárosító hatású a csallóközi ivóvízkészletre és a Duna mente élővilágára nézve. Jelenleg ezek a kedvezőtlen hatások még nem mutatkoztak meg olyan nagy mértékben, hiszen két éve üzemel az erőmű, ám nem tudjuk, mi lesz 10-20 év múlva. Szakértői előrejelzések szerint a későbbiekben negatív hatással kell számolni. Szlovákiában az alternatív energiaforrásokat sajnos teljesen mellőzzük. Az akarat hiányzik nálunk e lehetőségek szorgalmazására és támogatására.

0 Vajon az EBRD részéről meglesz-e a jó szándék ahhoz, hogy figyelembe vegyék az önök ellenérveit tartalmazó levelet, amelyet megküldték a bank elnökének? A levélben 83 szlovákiai nem kormányszintű szervezet nevében kérik a napokban esedékes döntés elhalasztását és a vita meghosszabbítását.- Ez nagyon bonyolult kérdés. Az EBRD megalakulásakor kinyilvánította, hogy csak környezetkímélő tervek megvalósításához, a kisvállalkozások támogatásához folyósít hiteleket. A bank pénzintézetként abban érdekelt, hogy minél nagyobb nyereségre tegyen szert. Sajnos, az EBRD ebből kindulva járt el a Mohiról folyt vita során. A mohi projekt a legnagyobb vitákat kiváltott terv az EBRD történetében. Tudomásunk van arról, hogy a bank egyes képviselői sem helyeslik a mohi építkezés befejezésének a finanszírozását, mégpedig azért, mert az esetleges igenlő döntés ártana a bank tekintélyének. A döntéshozatal nagyon kényes szakaszához ért a bank. s nem kockáztathatja azt, hogy semmibe veszi egyrészt Ausztria kilátásba helyezett kilépését az EBRD-ből, másrészt a közvélemény egy részének tiltakozását. A kérdés tehát teljesen nyitott, s meglátjuk, milyen döntés születik március 21-én. Mindenesetre a bank szempontjából is hasznos lenne, ha a döntést elhalasztanák.

P. Vonyik Erzsébet

1995. március 19. l/BSámap