Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-03-12 / 11. szám
ŐSZIBARACKFÁK METSZÉSE II. BEKURTITÁS NINCS! Elsőként vethető Az egyvesszős metszés után ugyanazon a hajtáson fejlődnek a gyümölcsök és a póthajtások (átmenet a váltó- és a hosszú metszés között). A váltómetszés három sebzéssel jár, itt viszont csak két sebet ejtünk - egyet az egyik vessző visszametszésével, egyet a letermett vessző póthajtásra történő visszavágásával. Az egyvesszős metszés mértéke a fa növekedési erélyétől függ. A vesszőt olyan hosszúra kell visszavágni, hogy termőrügyek is maradjanak rajta, s az alapi rügyekből pótvessző is fejlődjön. Rendszerint 5-6 vegyes rügycsoportra metszünk (itt is szükség van végálló hajtásrügyre). A hosszú metszés amerikai eredetű. Lényege a ritkítás, tehát a meghagyott termővesszőket nem kurtítjuk meg. Az ilyen termővessző gyümölcsökön kívül póthajtásokat is nevel. Az oldal vázakon, karókon, a túl erős és túl satnya vesszőket eltávolítva, egymástól 20 cm-re hagyjuk meg a termővesszőt. A függőleges vagy ehhez közeli állású vesszők szintén kivágásra kerülnek. Maradnak a közepesen erős, vízszinteshez közeli állású termővesszők, amelyek „halszálka-rendszerben" helyezkednek el az ágak (karok) két oldalán. Bekurtítás nincs, így a termés súlya alatt a vesszők leívelődnek, s felső részükön egy vagy több hajtás fejlődik. Közülük jövőre kiválasztjuk a legmegfelelőbbet, s eltávolítjuk a letermett részt. A póthajtásra történő visszavágás itt annyiban különbözik a termőre metszéstől, hogy nem éves vesszőn, hanem gallyon végezzük. így a póthajtás teljes termővesszővé fejlődik, termést hoz, majd leívelődik, s a folytatáshoz új póthajtást nevel. A hosszú metszés előnye, hogy kevésbé munkaigényes és mindössze egy sebet kell ejteni. Az őszibarack metszésére a tavaszi fagyok után kell sort keríteni. Ne vegyük kézbe az ollót túl korán, mert a fagyok még kárt tehetnek a rügyekben, viszont ne is halogassuk fölöslegesen a metszést, mert a bimbós vagy virágos vesszők eltávolítása már tápanyagvesztést is jelent. Megjegyzendő, hogy a kajszifákat szintén kora tavasszal (márciustól április közepéig) célszerű metszeni. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a gutaütést kiváltó kórokozók a sebeken keresztül fertőznek, mégpedig leginkább a késő őszi és a téli időszakban, vagyis akkor, mikor a fákat általában metszeni szoktuk. Ezért végezzük el inkább kora tavasszal ezt a műveletet. Miklós Dénes kertészmérnök A borsó (Pisum sativum L.) őshazája két egymástól távol eső vidéken, Afganisztánban és Abesszínia területén van. Innen került azután a Földközitenger környékére, ahol a görögöknek és a rómaiaknak már fontos gazdasági növénye volt. Érdemes megemlíteni, hogy tápértéke eltér a többi zöldségfélétől, mert nemcsak vitaminokban gazdag, hanem kalória- és fehérjeértéke is nagyobb azokénál. Nálunk három típusát különböztetjük meg: A kifejtőborsók - álalában rövid te- nyészidejűek, korai termesztésre alkalmasak. A velőborsók - hosszabb a tenyészidejűk, később érnek, éretlen, zöld állapotban fogyasztjuk őket. A cukorborsók - jellegzetességük, hogy hüvelyük is ehető. A borsó a talajban nem válogat, leginkább azonban a mélyrétegű, meszes, jó táperőben levő vályogtalajokat kedveli. Hidegtűrő, már 3-4 C-fo- kon is csírázik. A kikelt növények a mínusz 4-5 C-fokos fagyokat is elviselik. A lombjuk akár le is fagyhat, de később újra kihajtanak és fejlődnek. A nagy meleget viszont - különösen, ha az szárazsággal párosul - nem bírják. Vízigénye nagy, igaz, öntözés nélkül is termeszthető, de öntözéssel r { 1. A „Kleine Rheinländerin" (Rajnai alacsony) kedvelt alacsony növésű fejtőborsó: korai, gazdag termést adófajta. Sapos helyre ültessük. 2. te „Oregon Sugar Pod” cukorborsó hüvelyestől fogyasztható. Fagyasztásra is alkalmas. több kötésre lesz képes, s így hosz- szabb lesz a szedési idő. A zöldségfélék közül a borsó vethető a legkorábban, akár már február végén-március elején is. Az igényesebb velőborsót kicsit később vetjük. A sorok távolsága eltérő - 12-24 cm - lehet. Az alacsony növésű fajtákat sűrűbben, a magasakat ritkábban vessük. A magok általában 6-8 cm mélyre kerüljenek a talajba. Ügyeljünk rá, hogy a felszínen egyetlenegy borsószem se maradjon (!), mert akkor a madarak a földben megkeresik a többit, és komoly kárt okozhatnak. Ápolása elsősorban gyomtalanításból áll. A kikelt vetést mielőbb kapáljuk meg, hogy a talaj felszíne porha- nyós legyen. Tartós szárazság esetén szükség van öntözésre is. A hüvelyek szedését akkor kezdjük meg, amikor a borsószemek már elérték a rájuk jellemző nagyságot, de még zsengék, kellemes zamatúak. A magasabb növésű fajtákat ajánlatos támasz mellett termeszteni. A letermett borsónövényeket gyökerestől tépjük ki a talajból. Legismertebb fajtái a Bohdan, Radovan, Záboj, Ctirad, Elkan, Junior, Lu- mir, Mojmír, Superior, Kelvedon csodája (Zázrak z Kelvedonu). M. D. Belül legyen élénkzöld! DUGVÁNYOZÁS, HARMATGYÖKEREZÉS, DÍSZFÁK A szőlő ősszel és tavasszal is telepíthető. A tavaszi ültetés legkedvezőbb időpontja az április, amikor a talaj már kellően felmelegedett; a május közepéig elültetett vesszőtől is jó eredés és fejlődés várható. Az oltvány rügyei ilyenkor már rendszerint megindulnak, de ez nem jelent problémát, sőt jelzi azt, hogy az oltvány életképes. Az ősszel forgatott talaj felületét egyengessük simára, majd a választott művelési formának megfelelően tűzzük ki a sorok és a tőkék helyét. Először határozzuk meg a sorok irányát, utána a terület mindkét végén karókkal jelöljük meg a sorokat. Hegyoldalon — a talajeróziót megakadályozandó - ajánlatos a sorokat a lejtőre merőlegesen vezetni. A tőkék helyét ültetőzsinórral jelöljük ki, melyen festékkel jelöljük meg a távolságot. A jelzéseknél venyigéből, nádból készített jelzőpálcákat szúrjunk a talajba. A pálcák helyett használhatunk oltott meszet is, melyből keveset a zsinóron lévő jelzéshez szórunk. Ezek lesznek a tőkehelyek. Ha fúróval történik az ültetés, akkor a kifeszített zsinór mellett azonnal megtörténhet a telepítés. Telepítés előtt az oltványt vagy a gyökeres vesszőt alaposan meg kell vizsgálni. Jó eredést csak egészséges szaporítóanyagtól remélhetünk. Ültetésre akkor alkalmas egy oltvány, ha a vessző belseje keresztülvágva élénkzöld, a gyökerek a vágás vagy kaparás helyén fehérek, s a metszlap felülete nedvesedik. Enyhén szikkadt az a szaporítóanyag. melynek vesszője a vágási felületen nem fénylik, nem nedves. Az ilyen szaporítóanyagot 1-2 napi áztatás után lehet elültetni. Helytelen vermelés vagy szállítás esetén a vesszők és a gyökerek kiszáradnak, megfagyhatnak. Az ilyen vessző és gyökér a vágás helyén barna vagy fekete. A szaporítóanyagot mindig közvetlenül a telepítés előtt készítsük elő az ültetésre. Ennek során tőből távolítsuk el az oldalgyökeret és az erősen sérült talpgyökereket. A többi gyökeret aszerint vágjuk vissza, hogy fúróval ülte- tünk-e vagy gödröt ástunk. Ha fúrót használunk, akkor a gyökereket 1-2 cm-esre, ha gödörbe ültetünk, akkor pedig 5-10 cm hosszúra vágjuk. Az előző évben fejlődött vesszők közül mindig a legerősebbet hagyjuk meg, amelyet mindig 1-2 világos rügyre metsszünk vissza, a többit tőből távolítsuk el. Fordítsunk nagy figyelmet az ültetés mélységére. Oltvány esetében a tőkefejnek mindig 3-3 cm-re kell a talaj felszíne felett lennie. Vigyázzunk tehát, hogy a nemes rész ne kerüljön a föld alá, mert az legyökerezhet és az alany elpusztul. Leggyakrabban a gödörbe történő ültetést alkalmazzuk. Ennek az előnye, hogy a szerves és a műtrágyát megfelelő mennyiségben a kellő mélységbe tudjuk juttatni és az eredés is biztosabb. A kijelölt helyen az oltvány hosszúságának megfelelő vagy valamivel mélyebb gödröt ásunk. A gödröt célszerű háromszögletűre ásni, úgy, hogy az egyik csúcsa a kijelölt helyre essen (így végezzük a legkevesebb földmunkát). A gödör aljára húzzunk kevés földet, erre kerüljön a gyökeres vessző talpa; a gyökereket igazítsuk el, majd húzzuk rá a porhanyós feltalajt és jól tapossuk be. Az oltványt félig takarjuk be és öntsünk rá 5-10 liter vizet. Mikor a víz beivódott, a gödröt több részletben takarjuk be, s közben a földet mindig jól tapossuk meg.' Ha a talajforgatás előtt nem végeztünk alaptrágyázást, akkor a gödör aljára tegyünk érett istállótrágyát, s húzzunk rá porhanyós földet. Ügyeljünk rá, hogy az oltvány ne érintkezzen közvetlenül a trágyával, mert az perzselést okozhat. Az ültetést követően a szaporítóanyag földből kiálló részét ne hagyjuk szabadon, hanem kevés porhanyós földdel takarjuk be (csirkézés). Ezzel megakadályozzuk az oltvány kiszáradását, illetve a rügyek nedvesen tartásával elősegítjük azok kipattanását, a fiatal hajtásokat pedig óvjuk a késői tavaszi fagyoktól. A földkupacot a hajtások fejlődése során részletekben távolítsuk el. Jakab András A szólő nyitása A legtöbb helyen a szőlőt az erős fagyok ellen takarással kell védeni. Az első tavaszi munka ennek a földtakarónak az eltávolítása - ezt nevezzük nyitásnak. Normális időjárás esetén a nyitás ideje március elején van, amikor már nem kell fagyokra számítani. A műveletet azonban legkésőbb a rügyek duzzadásáig be kell fejezni. Homoktalajon ajánlatos korábban, már február végén elvégezni ezt a munkát, mert a nyirkos föld alatt a rügyek kipál- hatnak. Ha nyitás közben éjjeli fagyra számíthatunk, akkor délután hagyjuk abba a munkát, hogy a rügyek megszáradjanak. A földtakaró egy részét ekével is eltávolíthatjuk, de ezt a munkát általában kézi erővel kell elvégeznünk. A földet annyira pucoljuk el a tőkéről, hogy könnyen tudjunk metszeni. A földet kézzel vagy a tőke enyhe rázogatásával távolítsuk el. vigyázva, hogy a vessző vagy a tő meg ne sérüljön. Az ősszel lehúzott vesszőt óvatosan takarjuk ki és emeljük ki a földből. J. A. SZERKESZTŐI ÜZENET Gy. L. rokkantnyugdíjas, gímesi olvasónk Jakab András szakírónk cikke alapján elhatározta, hogy szőlőjébe Pölöskei muskotályt és Zala gyöngyét telepít. Több helyen is érdeklődött már, de az említett fajtákat sehol sem tudta beszerezni. Kérjük ezért kedves olvasóinkat, akik az említett fajták beszerzési lehetőségéről információval rendelkeznek, közöljék azt szerkesztőségünkkel, illetve várjuk azok jelentkezését, akik levélírónknak 200-200 vessző Pölöskei muskotályt és Zala gyöngyét tudnának megvételre felajánlani. Köszönettel: a szerkesztő- A ribiszke dugványozását évente kétszer is végezhetjük: ősszel és tavasszal. Erre a célra a ceruza vastagságú, 5-8 mm-es vesszők alkalmasak. A dugványok laza, meleg talajba kerüljenek, mégpedig olyan mélyre, hogy egy-két rügy maradjon a föld fölött. Körülöttük jól tapossuk meg a talajt és alaposan öntözzük be, majd töltsük fel a vesszők körül, hogy azokat a kiszáradástól megvédjük. Attól függően, hogy mennyi a csapadék, másfél hónapon keresztül hetente egyszer-kétszer öntözzük meg úgy 10-15 mm-nyi vízzel a dugványokat. Később csak ritkábban öntözzük, de akkor több vízzel.- A tavaszi gyümölcsfa-telepítésnél figyeljünk oda a gyökerek metszésére. Csak a törött, roncsolt gyökereket metsszük meg. A hajszálgyökerekhez ne nyúljunk. A fácskát az ültetőgödörben úgy fordítsuk, hogy a szemzés az északi oldalra kerüljön. Ne tegyünk az ültetőgödör aljára éretlen istállótrágyát vagy rothadó lombot, mert ezek a szerves anyagok károsítják a gyökérzetet. Végül pedig ne mulasszuk el alaposan megöntözni a kiültetett csemetét.- A fiatal szőlőben fontos tavaszi munka a harmatgyökerezés. Ez közvetlenül a talaj szintje alatt képződött gyökerek eltávolításából áll. Óvatosan bontsuk ki a tőkénél a talajt, és éles ollóval metsszük ki a gyökereket. Mielőtt a földet visszahúznánk a tőkéhez, gombaölő hatású szerrel (pl. Santar SM) fertőtlenítsük a gyökérzeten ejtett sebeket.- Általános szabály, hogy a zöldborsó egymás után következő években ne kerüljön ugyanarra a helyre. Legjobb, ha olyan helyre vetjük, ahol az előző évben káposztaféléket, tököt, dinnyét termeltünk. A borsó talaja viszont betakarítása után nagyon alkalmas bimbóskel, cékla, uborka termesztésére. Ne feledjük, hogy a borsó gyökerein - vele szimbiózisban - olyan baktériumok élnek, amelyek megkötik a levegőben levő nitrogént, így ezzel a fontos elemmel ellátják a talajt.- A konzervuborka palántázására legalkalmasabb a 70 % tőzeget, 20 % istállótrágyát (ez legyen érett!) és 10 % homokot tartalmazó keverék. Palántanevelés közben ügyeljünk rá, hgy a fóli- aalagút, fóliasátor stb. hőmérséklete ne haladja meg a 28-30 C-fokot. A növénykéket a kiültetés után (vagy akár előtte) réztartalmú szerrel permetezzük le.- A különféle vegyszerek mellett a talajfertőtlenítésnek is megvannak a biomódszerei. Áztassunk be fűzfavesszőket esővízbe, s mikor azok csersavas hatóanyagai kellően kioldódtak, akkor a palánták tűzdelése, kiültetése előtt két órával öntözzük be az ágyúsokat.- A szőlővel egy időben a magas törzsű rózsákat is takarjuk ki, s ezzel párhuzamosan metszésüket is végezzük el. Ugyancsak itt van az ideje a fügefák, a gránátalma és más, téli védelmet igénylő díszfák, díszcserjék kibontásának.- Eljött az ideje a különféle lombhullató díszfák - nyírek, somfák, s ha már rügyeznek, a rodorendronok, magnóliák - ültetésének. Ha a március a szokottnál jóval melegebb, akkor ül- tethetők csak ki az örökzöld lomble- velűek. Telepítésükkel általában azonban áprilisig várni kell.- A pincében vagy más hűvös helyiségben tartott virágainkat vigyük melegebb helyre, s fokozatosan emelve a vízadagjukat, szüntessük meg nyugalmi állapotukat. -rSzerkeszti: Pomichal Richárd A HÁZUNK TÁJA JÓ TANÁCSAI HÁZUNK TÁJA 1995. márciusi2.
