Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-03-05 / 10. szám
1995. március 5. . HÉTRŐL HETRE Vas árnap 1995. március 5. A NAP kel 06.32 - nyugszik 17.37 órakor A HOLD kel 07.01 - nyugszik 20.10 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ADORJÁN, ADRIÁN — FRIDRICH valamint Geraszim, Olivia, Özséb, Virgil, Virgília nevű kedves olvasóinkat Adorján - a latin (H)adrianus név rövidült módosulata. Jelentése: a Velence tartományban levő Hadria városából való férfi. Adrián - az Adorján név eredetibb változata. március 6. Leonóra március 7. Tamás március 8. Zoltán március 9. Franciska március 10. Ildikó március 11. Szilárd A legtöbbször alaphelyzete Plu Tar Kosz eredeti hozzászólása Legtöbbször sem azt csináljuk, amit legjobban szeretnénk. (Murphy) üasÉrnap Családi magazin Főszerkesztő: Szilvássy József (* 32 32 20) Vezető szerkesztő: Miklósi Péter (* 210/4453) Fősze rkesztő- helyettes: Madi Géza (* 210/4456) Lapszerkesztő: Mislay Edit (* 210/4452) A Hang-Kép szerkesztője: Szűcs Béla (*210/4452) Grafikai szerkesztők: Szilvásy Erzsébet és Szarka Éva (* 210/4437) Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Pribinova 25., 8. emelet. Telefonközpont: 210/9. Telefax: 36 45 29. Szedés és kép- feldolgozás: SGT Plus és Da- nubiaprint, Bratislava. Nyomtatás: Komáromi Nyomda Kft. Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek és magánszemélyeknek: 819 15 Bratislava, Pribinova 25., 8. emelet. Ügy- félfogadás: munkanapokon 8- tól 16.30 óráig. Telefon: 210/4455, 210/4478, 210/4446, 210/4447, 32 51 29. Irodavezető: telefon 210/4476. Telefax: 210/4431. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediap- rint-KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS igazgatósága, Pribinova 25, 813 81 Bratislava. A beküldött kéziratokat és fényképeket nem őrizzük meg és nem küldjük visz- sza. Előfizetési díj negyed évre 117 korona. Kiadja a VOX NOVA Részvénytársaság 819 02 Bratislava, Pribinova 25 Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (*210/4460) Adminisztráció - *210/4425 és 210/4439 Index 480 201 Vasárnaptól szombatig VASÁRNAP: 290 éve, 1705. március 5-én Nagyszombatban halt meg Szentivdnyi Márton író, polihisztor, jezsuita szerzetestanár. Munkái latin nyelven jelentek meg. • 5 éve, 1990-ben hunyt el a Szlovákiai Alsóbalogon született Ibos Ferenc tanár, szerkesztő és újságíró. HÉTFŐ: 520 éve, 1475. március 6-án született Michelangelo Buo- narotti olasz szobrász, festő, építész és költő, a reneszánsz nagy alkotóinak egyike, minden idők egyik legmonumen- tálisabb művésze. • 105 éve, 1890-ben született Ohmann Béla szobrász. Sok köztéri szobra áll Magyarország-szer- te. • 70 éve, 1925-ben született Kálmán György Jászai- és Kossuth-díjas színész, érdemes és kiváló művész. Intellektuális színész-egyénisége különösen a modem témájú darabokban érvényesült. KEDD: 120 éve, 1875. március 7-én született Maurice Ravel francia zeneszerző, az új francia zene egyik reprezentáns vezető alakja. A zenekari színeknek éppoly briliáns ezermestere, mint a színpadi zene szivárványosan csiszolt, mozgékonyán perdülő mozaikformáinak. • 10 éve, 1985-ben halt meg Marko- vits György irodalom- és sajtótörténész. SZERDA: 225 éve, 1770. március 8-án született Pápay Sámuel nyelvész, tanár, ügyvéd, az első magyar nyelvű rendszeres irodalomtörténet szerzője. • 95 éve, 1900-ban született Patkós Irma színésznő, idős korában is több magyar film szereplője. CSÜTÖRTÖK: 90 éve, 1905. március 9-én született Hunyadi István költő. • 85 éve, 1910-ben született Lénárd Sándor Brazíliában élt orvos, író, költő, műfordító. Sokoldalú tehetségű, nagy műveltségű ember volt. Számos nyelven beszélt és írt: latint és görögöt tanított az amerikai egyetemeken, szépprózáját többnyire magyarul, németül és angolul írta, olaszul több orvostörténeti, kultúrtörténeti, művészeti cikket jelentetett meg, verseit németül írta. Virtuóz tréfából latinra fordította Milne: Micimackó című gyermekkönyvét, valamint Francoise Sagan: Jóreggelt búbánat című bestsellerét. Írásai többnyire önéletrajzi ihletésűek. Könyveit maga illusztrálta. PÉNTEK: 200 éve, 1795. március 10-én született Honigber- ger János Márton orvos, író, aki 50 évig Ázsia elmaradott országaiban gyógyított. Sokáig az indiai maharadzsa udvari orvosa volt. • 105 éve, 1890-ben született Zsolnai Béla irodalomtörténész. • 65 éve, 1930-ban született Iharos Sándor közép- és hosszútávfutó, aki 9 világrekordot állított fel. • 55 éve, 1940-ben halt meg Mihail Afanasz- jevics Bulgakov szovjet-orosz regény- és drámaíró, elbeszélő. • 30 éve, 1965-ben hunyt el Ladányi Ferenc színész. SZOMBAT: 40 éve, 1955. március 11-én halt meg Alexander Fleming Nobel-díjas skót orvos és bakteriológus, a penicillin feltalálója. Természetesen nem riogatni akarjuk olvasóinkat ezzel a címmel, csupán arról van szó, hogy valamikor réges-régen, még Krisztus születése előtt, a római kalendáriumban a március az első helyet foglalta el a hónapok sorozatában. S mint első, kiről is kaphatta volna nevét, ha nem a városalapító Romulus apjáról, aki Jupiter után a második legfontosabb személyiség volt, a háború istene. A hónap első napján ünnepelték Mars isten születésnapját, amikor papjai fegyvertáncot jártak. Mivel általában ilyenkor vette kezdetét a tavasz, kézenfekvő volt a rómaiak számára, hogy hadba induljanak a kedvező időjárás beálltával újabb területek megszerzésére. Érdekes a kapcsolat a megújhodás évszaka és a hadakozás között, hiszen különböző, Rómában tartott évenkénti szertartások azt mutatják, hogy eredetileg Mars a Föld istensége volt, aki a mezőt őrizte. Ragyogó ábrázatának feltűnése (a Mars szó fényest, ragyogót jelent) a természeti év, vagyis a tavasz kezdetét, a hadba indulás idejét jelentette. ivicUClUN VC^tn d lUIIiaidK DCiiiUtatták istenüknek a föld zsengéit, ami abból állt, hogy a túlnépesedett városállam fiataljait egyszerűen elkergették, hogy küzdelemmel szerezzenek maguknak új otthont. Ugyancsak ekkor újították fel régi tűzhelyeiket, főleg a Fórumon, és ez a szokás mai napig fennmaradt kontinensünkön a tavaszi tűzgyújtás formájában. Nálunk, magyaroknál is komoly hagyományai vannak a különböző céllal végzett tűzgyújtásoknak, olyannyira, hogy a híres krónikás Ibn Ruszta egyenesen tűzimádóknak nevezte népünket. Nálunk az új tüzek gyújtása részint szükségmegoldásként, részint mágikus eljárásként született. Ez utóbbi az állatállományt fenyegető bajok elhárítására szolgált. Így például marhavész vagy disznópestis idején a falu minden tüzét eloltották és a dörzsöléssel gerjesztett új tűz füstjén hajtották át a megvédendő állatokat. Ilyenkor, farsang idején is szokásos tüzet gyújtani, ennek általáhető. Ugyancsak itáliai szokás volt, hogy 15-én, „március Idusán" tartották Anna Perenna, az örökké kihunyó, majd újra feltámadó éjjeli istennő ünnepét. Ilyenkor szokás volt a „banyaégetés”, a rongyból készült báb meggyújtása. Az már a történelem fintora, hogy később arra is kedvet kaptak, hogy a boszorkányoknak kikiáltott szerencsétleneket perzseljék meg máglyatűzzel. A ban téltemető, termékenységnövelő szerepe van, akárcsak a farsangi ügiaüiiozásoknak. A mulatozások során azért kell nagyot ugrani, hogy magasra nőjön a kender, de a húslevesbe főzött hosszú laska is ezt a célt szolgálja. Az új tűzön sütött kenyérnek is érdekes története van, hiszen ebből alakult ki az egyik kedvenc édességfajta. A római katonáknak - Mars isten leghűségesebb szolgáinak - ugyanis „isteni” kenyereket sütöttek, amelyeknek neve martispanis volt. Nem nehéz ezek után kitalálni, hogy az előbb a mandulából és cukorból készült marcipánra utaltunk. Ez a háborgó hónap a boszorkányégetés bevezetéséért is felelőssé tetragikus boszorkányégetés mellett szerencsére az enyhe kiszehordás (vagy kiszehajtás) is elterjedt vidékeinken. A szalmabábut (kisze, kice, banya, villő stb.) a lányok öltöztették fel a virágvasárnapi litánia után olyan ruhába, melyet nemrég férj- hezment menyecskéktől kértek kölcsön. Ezzel a kiszével vonultak fel énekelve, majd a folyó partján levetkőztették, a szalmát szétszedték és vízbe dobták vagy elégették. Amelyik lánynak a vízbe dobott szalmacsomóját elsodorta a víz, az számíthatott arra, hogy még az idén férjhez megy. A megsétáltatott és elégetett szalmabábu a téltemetésnek is a jelképévé vált. Mindenki tanult nyelvtant, ezért bízunk abban, hogy a BÖNGÉSZŐ játékosai nem veszik rossz néven, ha ezen a héten igékkel kapcsolatos kérdést teszünk fel. Nos, a kérdés. Az -ft-re végződő igék utolsó előtti betűje (azaz az i) mindig hosszú. Mindössze egyetlen kivétel van. Melyik az a szó a három közül? 1. bolondit 2. nyit 3. keményít Ne feledje, hogy most is ezer, illetve öt-ötszáz koronát sorsolunk ki a helyes válaszadók között. Megfejtéseiket szerkesztőségünk címére küldjék, és a levelezőlapra írják rá: BÖNGÉSZŐ. A nyertesek nevét az ÚJ SZÓ március 8-i száma közli. A múlt heti helyes megfejtés: ötvené. a többletjogokról Miközben lázas diplomáciai tevékenység folyik a szlovák-magyar alapszerződés gyors előkészítésére, egyre több szlovák újságcikk, politikus bizonygatja, hogy Szlovákia már nemcsak teljesítette a keretszerződés aláírásával vállalt kötelezettségeket, hanem azokat jóval túlszárnyalta. A „nadstandardné právo”-tól (többletjogok) csak úgy visszhangzik az egész propagandamasinéria. A politikusok elégedettek önmagukkal. Pedig ezekért a „többletjogokért” sajnos nem tettek semmit, ezt így, ahogy van, a kommunista rendszertől örökölték. A szlovákiai magyarság a demokratikus intézményektől még semmit sem kapott. Sőt Hofbauer, a bukott miniszter úr, még a helységnévtáblákat is eltávolíttatta, és nacionalista örökösei az új táblákból is megsemmisítettek már vagy százat. Konkrétan arról, hogy mik azok a többletjogok, kevés szó esik. Ugyanis még ma is mindennapos az itt élő magyarok helyzetének összehasonlítása a Nyugatra vándorolt különféle nemzetiségek helyzetével. A volt gyarmatokról Franciaországban, Angliában megélhetést keresőket és letelepülőket csak az analfabéták hasonlíthatják össze a szülőföldjükön élő őslakossággal. Elvétve azért akadnak olyan szlovák értelmiségiek is, akik rátapintanak a lényegre, azonban szavuk elvész a hangoskodó hazafiak vaklármájában. Nemrég a Nővé slo- voban olvastam: „Földrajzi térségünket különféle nemzetek és nemzetiségek kultúrája gazdagítja. Helyzetük annál érzékenyebb, mivel nem a saját jószántukból kerültek ide, hanem a történelmi változások következtében és tulajdonképpen arra fizetnek rá, amit nem ők okoztak.” Ha erre építenék a szlovák nemzetiségi politikát, akkor nem lenne szükség az állítólagos többletjogokra, hanem elég lenne az a jog, ami az alkotmány szerint minden állampolgárt egyformán megillet. Ha így lenne, talán feleslegessé válna keretszerződés, alapszerződés is. Miért a többi európai országhoz hasonlítják az itt élő magyarok jogait, mikor nincs két egyforma múltú nemzetiség a világon? Manapság az ott kialakult helyzetekhez mérik a szlovákiai magyarok lehetőségeit. Mindent agyonpolitizálnak! A szlovák vezetők nem mernek szembenézni azzal a ténnyel, hogy az előző átkos rendszerek nagyobb jogokat, támogatást biztosítottak a nemzetiségeknek, mint ők (például magyar pedagógiai főiskola, komoly anyagi támogatás a kultúrának, lapoknak stb.). Vagyis a „többletjog” már megvolt. Az elvakult hazafiak most azon törik a fejüket, hogyan lehetne ezeket megnyirbálni, tovább csökkenteni, hogyan lehetne minél több magyar iskolát bezárni, minél több magyar újságot, folyóiratot tönkretenni, minél nehezebbé tenni a természetes kapcsolatot Magyarországgal (Kárpátok régió!) Jó lenne, ha a szlovák kormány rádöbbenne, hogy az itt élő magyarok sorsát nem az Európai Unió és az alapszerződés oldja meg, hanem a nemzetiségekkel kialakított demokratikus, jóindulatú viszony. Akármilyen kellemet-' len is egyeseknek, de ebben a kérdésben Meciar úr fő partnere az itteni magyar politikai reprezentáció. Ha velük megtalálja a közös nyelvet, hosszú távon stabilizálódik a viszony, és ezzel a szlovák szélsőségesek kezéből is kiüti a Trianonnal, elszakadással a szlovák közvéleményt ijesztgető érveket. De az a kérdés, hogy akarja-e ezt? Eddig semmi jel nem mutat erre. A tárgyalóasztal hiába várakozik. Néha úgy tűnik, hogy a mesterségesen szított feszültség még jól is jön ebben a gazdasági zűrzavarban. Még egyszer érdemes leszögezni: nincs szükségünk az úgynevezett jóindulatú többletjogokra. Elég nekünk az alkotmányos állam- polgári jog és egy kis megértés, tolerancia, barátság: magyarán, a kiegyenlítő jogok. Ehhez pedig nem az államnyelven keresztül vezet az út. Hiszen a „túlszárnyalt” keretszerződés szó szerinti szövege leszögezi: „A hivatalos nyelv ismerete valóban egyik tényezője a szociális kohéziónak és integrációnak. ” Tehát csupán egyik tényezője, és nem alapja. Ezért ne feledkezzünk meg a többi tényezőről sem. És az sem baj, ha ez már „többletjogok” címszó alatt lesz. Szűcs Béla
