Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-01 / 1. szám
FONTOLJUK MEG! _______ Cs emegevagy borszőlőt? Aki szőlőtelepítésre szánja el magát, az jól gondolja meg, mit és hová ültet. Legelőször is a termelési célt (fehér- és vörösbor-, minőségi vagy tömegbor-, esetleg csemegeszőlőt telepít-e), utána a művelési módot, a telepítés helyét (fekvés és talajviszonyok!) kell figyelembe venni. Ha olyan művelési formát választunk, amelynél a tőkék télen nem takarhatok be (magas vagy lugasművelés) és közben a terület fagyveszélyes, akkor fagynak ellenálló fajtákat kell telepíteni. A gyalogművelésnél azokat a fajtákat részesítjük előnyben, amelyek hajtási támaszték nélkül is jól fejlődnek. Kisebb területeken, zsebkendőnyi parcellákon elsősorban saját szükségletünkre termelhetünk szőlőt; nagyobb területen az értékesítés legyen a fő cél. Csemegeszőlőt nagyobb meny- nyiségben ott érdemes telepíteni, ahol jól eladható. Borszőlőt viszont bárhol telepíthetünk, mert a szakszerűen elkészített, jó bor mindenhol eladható. A házikertben elsősorban a gyerekek szájíze szerint, a család szükségletére ültessünk csemegeszőlőt. Ha ezenkívül van még nagyobb területünk, csak akkor termeljünk saját örömünkre borszőlőt. Csemegeszőlőből sohase ültessünk egy fajtát; egyrészt a fajtaváltozatosság, másrészt az érési időpont miatt. Kisebb és nagyobb bogyójúakat is telepítsünk. Ne felejtsük ki a sorból a muskotályos ízű, továbbá a piros, sárga, kék és fehér bogyójúakat sem. A fajtákat az érési sorrend szerint válasszuk ki, hogy július végétől október végéig mindig legyen fogyasztható, érett szőlőnk, sőt olyat is műveljünk, amely télen elálló fürtöket ad. Az említett követelményeknek már 4-5 fajtával is eleget tehetünk, persze a választék jóval bővebb. A borszőlőnél elsősorban a környéken már bevált fajtákból induljunk ki. Telepíthetünk egy fajtát is, de ha többet akarunk, akkor azokat úgy válogassuk összre, hogy érési idejük azonos legyen, így egy időben szüretelhetünk. Fehér- és vörösborszőlőt együtt termeszteni nem célszerű, mert külön kell szüretelni, feldolgozni és tárolni. A korábban vörösborral feltöltött edény ugyanis csak nagy gonddal és szakértelemmel színteleníthető tökéletesen; enélkül viszont fehérborunk nemkívánatos színt kap. El kell döntenünk azt is, hogy minőségi vagy asztali bort akarunk-e készíteni. A minőségi fajták ugyanis kevesebbet, de jobbat teremnek, mint az úgynevezett tömegborszőlők. A fajta kiválasztásakor figyelembe kell venni az érés időpontját is. Legbiztonságosabban a szeptember végéig beérő fajták szüretelhetők. Az október közepéig-végéig érő fajták már nem mindenhol és minden évben érnek be tökéletesen. Jakab András A szarvasmarha csülökápolásas A rövid távú célok - a minél nagyobb tejtermelés és szaporulati eredmények - előtérbe kerülésével a tehenek ápolása, lábvégeinek kezelése háttérbe szorul. Ennek következménye, hogy a sántaság mértéke állomány szinten 10-40 % között változik és növekvő tendenciájú. MEGELŐZÉS A csülök ápolása elsősorban rendszeres, napi ellenőrzést igényel. így tudjuk felismerni a lábvégeken a különböző elváltozásokat vagy a mozgás hibáit. Fejés alatt, tereléskor jó alkalom kínálkozik erre. Amennyiben például az állatok többsége hátulról nézve túlzottan gacsos állású, már ajánlatos ellenőrizni a hátsó körmök túlnőttségét. A tiszta környezet, a szabad levegőn történő mozgatás, le-geltetés javítja a lábvégek egészségét. Fontos, hogy teheneinket ne csak akkor kezeljük, ha már a sántaság jeleit mutatják. EGYEDI JELLEG A szarvasmarha lábvégeinek alakja, a lábak állása, a járás módja sokszor egyedi jellegzetességeket mutat, mely az állat alkati tulajdonsága, nem betegsége, de körmeinek használatát, kopását befolyásolja. Különösen így van ez például a mellső lábak esetében, ha ezek elölről nézve térdben szűk, franciás vagy hegyfaltipró állásúak, vagy oldalról nézve pl. térdes, esetleg meredek bakállásúak. Ugyancsak alkati tulajdonság lehet a puha csüd, mint nemkívánatos jellemző. A hátsó lábak oldalról kardos vagy éppen meredek állása, illetve a csüd lazasága ugyancsak kedvezőtlenül befolyásolja a tehén mozgását. A kisebb-nagyobb alkati hibák miatt a lábvégek bizonyos részei túlterhelődnek. A túlterhelt körmök szarujának növekedése fokozódhat, s ez még tovább súlyosbítja a terhelést. Egy mellső lábra általában a testtömeg 30 %-a nehezedik, egy hátsó lábra vi-szont csak kb. 20 %-a jut. Ennek ellenére a hátsó lábak rendellenességei és megbetegedései jóval gyakoribbak, mint a mellsőké. A rendellenes alakú, végüknél befelé forduló körmök örökletes hibára utalnak. A körmök minősége fajtánként is különböző lehet. A jersey fajta lábvégei különösen ellenállóak, a holstein-frízé azonban nem. Gyakorlati tapasztalatok szerint a pigmentált, meredekebb szögű körmök kedvezőbbek a hosszú élettartam elérése érdekében. KÖRMÖZÉS A szarvasmarha körmeinek megítélésekor rendszerint túlnőttségét találunk, ami természetes, hiszen a köröm havonta körülbelül 6-10 mm-t növekszik. Növekedése mellett kopik is, mely természetesen függ az állat mozgásától, az istálló padozatától, a legeltetéstől, a talaj minőségétől stb. A köröm növekedése és kopása általában nincs egyensúlyban egymással. Friss betonpadozaton tartott tehenek körmei túlzottan lekophatnak, de általában a körmök növekedésének üteme megha-ladja azok kopását. A körmök rend-szerint féléves időszak után már szabályozást igényelnek. Az évente elvégzett kör- mözés már későinek mondható szükségmegoldás. A körmözés során a körmöket nem egyszerűen csak rövidre vágjuk, hanem a szarutokot úgy szabályozzuk, hogy az a tehén mozgását javítsa, mert az a köröm növekedésével romlik. Az említett kisebb-nagyobb lábhibákat figyelembe véve kell körmözni. Így például a láb állása a köröm hosszával és a sarok magasságával változtatható. A körmözés célja, hogy a lábak funkcióját - teherviselés és mozgás - a lehető legjobban és legtovább fenntartsa. Az állat mozgását biztonságossá kell tehát tennünk. (Folytatjuk) aA Lunát a pozsonyi Komensky Egyetem Botanikuskertjében 1976-ban nemesítették ki (/). A Moravia (2) valticei nemesítéséi, 1970 óta engedélyezett fajta ggSS Őszibarackfajták IV. Az őszibarackfajtákat bemutató sorozatunk utolsó részében pozsonyi, valticei és lednicei nemesítésű kultivarokat mutatunk be, amelyek a hetvenes években kerültek fajta- jegyzékünkbe. LUNA Korai, közepesen erőteljes növekedésű fajta. Levelei és virágai közepesen nagyok. Termései kisebbek vagy közepesek, zöldessárgák, napos oldaluk bepirosodik. Húsuk zöldesfehér, kicsit rostos, lédús. Július 10-20-a között érik, attól függően, milyen a termőhelye. Főleg friss fogyasztásra való, de ha kíméletesen bánunk vele, akkor a szállítást is jól bírja. Korai, rendszeresen termő, nem fagyérzékeny fajta. Nagy berakodás idején ajánlatos rajta termésritkítást végezni. Telepítése elsősorban a háztájiba ajánlatos. GRACIA Háztájiba is, nagyobb gyümölcsösbe is ajánlatos a telepítése. Közepesen erőteljes növekedésű, levelei nagyok, sötétzöldek. Önmegporzó. Termései többnyire nagyok, valódi kesernyés őszibarack ízűek. A Redhaven után 30 nappal érik. Igényes a melegre, az agrotechnikára és az öntözésre. Jól szállítható. Friss fogyasztásra, feldolgozásra egyaránt alkalmas. MORAVIA Növekedése erőteljes, levelei nagyok, világoszöldek, virágai kisebbek. Termései nagyok, héja világos narancs- színű, piros fedőszínnel. Húsa sárga, aromatikus, nagyon ízletes. Friss fogyasztásra, kompótok készítésére egyaránt alkalmas. Ipari feldolgozásra történő termesztésre nem ajánlott, mert a gépi válogatást nem bírja. A legmelegebb körzetekbe telepítsük, s elsősorban a háztáji kertekbe. A Redhaven után 8-12 nappal érik. Jó róla tudni, hogy a túlmetszést nem bírja. LEDNICEI SÁRGA Olaszországi magoncokból Csehországban szelektálták. Középerős növekedésű, nagy, sötétzöld levelű, kis virágú fajta. Termései közepesek vagy nagyok, héjuk narancssárga, s a napos oldalon bepirosodik. Húsa szintén narancssárga, lédús, aromatikus, ízletes. Augusztus végén érik. Közvetlen fogyasztásra és konzerválásra is alkalmas. Jól tűri a szállítást. Főleg házikertbe ajánlható. Befejezésül az őszibarack-telepítéssel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy meszes talajra keserűmandu- la alanyon álló csemeték a legjobbak. Ahol a talaj mész- tartalma az átlagosnál nem nagyobb, ott az őszibarackon álló oltványok az alkalmasak. Miklós Dénes kertészmérnök CSONTBÓL MŰTRÁGYA A csont - mint a húsfeldolgozás mellékterméke - igen értékes anyag. A feldolgozó ipar csontlisztet, enyvet, csontzsírt készít belőle. A háztartásból kikerülő sertés-, baromfi és egyéb csontok azonban legtöbbször a szemétdombra kerülnek. Kevesen tudják, hogy nemcsak a kutyáknak, macskáknak adhatók, hanem kertünk, virágágyásaink vagy szobanövényeink talaját is javíthatjuk velük. Nem kell mást tenni, mint a tűzhelyen felizzítva kiégetni belőlük a szerves anyagot. A kiégetett csontok könnyen összetörhetek, porrá zúzhatok. így a csontliszthez hasonló, magas foszfortartalmú műtrágyát kapunk. Az általánosan használt műtrágyákkal szemben lassabban oldódnak, így hatásukat hosszabb ideig kifejtik. A műtrágyák általában 18-22 %- nyi foszforsavat tartalmaznak, a kiégetett csont foszforsavtartalma viszont meghaladja a 30 %-ot. A csontból nyert foszfortrágya a savanyú talajok javítására is alkalmas, csökkenti azok savasságát. Nyirkos, öntözött talajból a növények könnyebben tudják felvenni. A lúgos vagy a semleges kémhatású talajokon is kedvező hatást fejtenek ki. Porrá törve vagy öntözővízben feloldva juttassuk ki. Komposztot is dúsíthatunk velük Juhász B. Árpád Szerkeszti Pomichal Richárd KÉSZLETEINK SÁPSZEDŐI Mindenevő világpolgárok „Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég” - mondták a régiek. Konyhában, éléskamrában akadnak azonban olyan hívatlan vendégek is, amelyek, ha egyszer megjelennek, akkor bizony nem akarnak odébbállni. A csótányoktól, apró fáraóhangyáktól bizony még rendszeres védekezéssel is nehéz megszabadulni. Rajtuk kívül azonban még számos olyan bogár, atka, különféle más ízeltlábú akad, amely hívatlan albérlőként megtelepszik otthonunkban. Lisztbogarak Amióta az ember nem gyűjtögetésből él, hanem készleteket is felhalmoz, az egerek mellett megtelepedtek a tárolóhelyen a lisztbogarak is. Az élelmiszerkereskedelem folytán szinte mindenüvé elterjedt, ún. geopolita rovarokká váltak. Egyformán ízlik nekik a gabonamag, borsó, bab, földimogyoró s ezek őrleményei, nem vetik meg a száraz tészát, kétszersültet és a zsemlemorzsát sem. Akad közöttük olyan is, amelynek éppen gyógynövényekre - például szárított kamillára - támad gusztusa. Lárváik lisztben, darában fejlődnek vagy a gabonamagvak stb. belső részét rágják, odvasítják. Az imágók (kifejlett, ivarérett rovarok) inkább a zamatosabb, nedvdús gabonacsírát kedvelik. A nagy lisztbogár (Tenebrio molitor) lárvája a közismert, 25-30 mm hosszú sárgásfehér színű „lisztkukac”. (Ez ugyan kártétele mellett némi hasznot is hajt, díszmadarak etetésére, laboratóriumi méregtesztelésre használják.) A kifejlett rovar úgy 12-17 mm nagyságú sötétbarna vagy zsírfényű fekete bogár, mely vörösbarna hasáról, hasonló színű csápjairól és lábairól könnyen felismerhető. Ha kétségeink támadnának egy-egy példány faji hovatartozása felől, akkor kellemetlen szaga egyértelművé teszi, hogy az említett veszélyes raktárkártevőhöz van „szerencsénk”. Az amerikai kis lisztbogár (Tribolium cenfusum) az előbbinél jóval kisebb, 3-4 mm hosszú rovar; lárvái is legfeljebb csak 6-7 mm-esek. Az imágó megnyúlt, lapos, vörösesbarna színű; lárvája eleinte fehér, később sárgás. Étlapja az előbbiénél változatosabb; a szárított fűszert, zöldséget, sőt a szárított húst is megrágja. Kedveli a droganyagokat is, így a gyógynövények sincsenek tőle biztonságban. Mindkét fajra jellemző, hogy tömegesen csak a párás (70-75 %-os relatív páratartalmú), meleg (25-30 C-fokos) raktárakban, helyiségekben szaporodnak el. Először tehát a védekezés során ezeket a tényezőket kell megváltoztatni. Ajánlatos a nyílászáró szerkezeteket szúnyoghálóval ellátni, hogy szaporodás idején (tavasztól őszig szinte folyamatosan rajzik a kis lisztbogár, július-augusztusban a nagy lisztbogár) a rovarok ne repülhessenek be. Természetesen liszttel, magvakkal is behurcolhatók. Tömeges elszaporodás esetén a raktárakban gázosítással irthatók. p. r. HÁZUNK TÁJA 1995. január 1.
