Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-02-26 / 9. szám
Szokatlanul csendes este volt. Egyetlen autó sem futkosott az utcán, repülőgép sem dübörgőit az égen, és nagyapó sem horkolt a karosszékben. Nagyapó elment otthonról. Hirtelen rettenetes lárma verte fel a ház csendjét.- Mimimimi vovovolt ezezez—? - kiáltott fel a bal papucs, aki az izgatottságtól dadogni kezdett.- Mi volt ez? - kiáltott fel elszömyedve a lámpaemyő.- Mi történt? - ásított a macska.- Segítség! Segítség! - riadt fel a vekkeróra, és riadót akart csörgetni. Ekkor vették észre mindannyian, hogy honnan jön a lárma: az ágy volt az, rázkódott, rúgkapált, úgy, hogy recsegett, ropogott minden tagja, és a rugói valósággal nyöszörögtek.- Mi van veled? - kérdezte aggódva a jobb papucs.- Nem tudok elaludni! - nyöszörgőn a vaságy.- Ezért ébreszted fel az egész házat? - mérgelődött a macska. - Feküdj az oldaladra! Az ágy hangos robajjal az olalára feküdt. Egy pillanatig csend volt, aztán ismét jajgatni kezdett.- Nem tudok elaludni...- Feküdj hanyatt! Lábakat a magasba! - ajánlotta ismét a macska. GERT PROKOP Mese az ágyról, amlyifi nem tudott elaludni Az ágy a hátára feküdt, lábait a magasba nyújtotta, de így sem tudott elaludni.- Fussál néhány kört - ajánlotta a lámpaemyő. - Az jó megoldás. Az ágy megfogadta a tanácsot, futott néhány kört a szobában, de a harmadiknál abbahagyta, mert megunta.- Dugd a lábad hideg vízbe! - hangzott az újabb tanács, ezúttal a bal papucstól. Az ágy kiment a konyhába, négy edénybe hideg vizet mert, majd visszajött, beleállt, de akkor nagyot ugrott és felkiáltott:- Huhuhúhú! Ez rossz volt! Most már végleg nem tudok elaludni!- Oktalan vagy... - szólt a jobb papucs a balhoz - meleg vízbe kell a lábat áztatni.- Igyál egy pohár tejet - tanácsolta a bal papucs -, nagyapó is szokott...- Mindig ostobaságot mondasz! — szólt harmadszor is a jobblábas a balra. - Az már régen volt. Mostanában már sört vagy vörösbort iszik. Az ágy ismét kiment a konyhába. Tejet és sört talált a hűtőszekrényben, vörösbort pedig a konyhaasztal alatt. Először a tejet, majd a sört, végül a vörösbort mind a hasára öntötte. A kék kockás ágyneműn előbb fehér, aztán barna és végül vörös foltok terültek szét: tarkabarka lett az ágy, de még mindig nem álmosodon el.- Húzd össze a függönyt - hangzott az újabb tanács. - A besütő hold zavarja az alvásodat.- Butaság ez is... - mondta a jobb papucs -, inkább ki kell tárni az ablakot. A friss levegő álmosít! Ekkor érkezett haza nagyapó. Amikor a fehér-barna-vörös foltos ágyat meglátta, elképedve kiáltott fel:- Mi történt már megint?!- Nem tudok elaludni - csuklóit a sírástól az ágy, és elmesélte, hogy mindent megpróbált, de semmi eredménye.- Mert olyan egyedül voltam - szólt végül.- Feküdj le nyugodtan, és képzelj el valami szépet... mondjuk, egy tarka sárkányt az égen, amint a felhőkkel bújócskát játszik. Az ágy elképzelte, és alig bújt el a papír- sárkány az első felhő mögött, már aludt is. Észre se vette, amikor nagyapó lehúzta a szennyes ágyneműt, és tisztára cserélte. És amikor nagyapó az ágyba feküdt, egészen hozzásimult... Antalfy István fordítása A macskaherceg __________(BURMA MESE)__________ B ur ma királyának hét szép fia volt. Büszke is volt rájuk. Hatan már megnősültek, s mindegyikük gyönyörűséges és dúsgazdag feleséget kapott. Csak a legfiatalabb herceg nem talált magához való arát. Mindegyik jelöltben talált valamilyen hibát. Az egyik nem volt elég szép, a másik nem volt elég kedves, a harmadikat butának tartotta. Az apja, a fivérei és a sógornői csúfolni kezdték, az egész család rajta mulatott. Bánatában el is határozta, hogy a legrövidebb időn belül kedvére való asszonyt hoz a palotába. De bárhol keresett, sehol sem lelt olyan lányra, aki megfelelt volna elképzeléseinek. Egy este aztán egy kis falu szélén betért egy aprócska kunyhóba, amelyben egy vénséges vén anyóka lakott. Az anyóka illendően megvendégelte. Evett-ivott a királyfi, de hirtelen valaki megzavarta az étkezését. Az asztal alatt sárga szemű kiscica dörgölődzött a lábához. A cica egyre erősebben simult hozzá, majd akkor is mellé bújt, amikor a királyfi lefeküdt. Sőt másnap sem tágított mellőle.- Jó asszony - mondta a királyfi -, arra kérlek, ad nekem ezt a cicát, nagyon megkedveltem.- Uram, könyörülj rajtam. Én is úgy szeretem, mintha egyetlen gyermekem lenne - mondta az anyóka.- Hát, ha így van - sajnálkozott a herceg -, hiába is kémélek. Kívánom, hogy még sokáig örvendj jó erőnek, egészségnek. - Ezzel gyorsan távozott, de nagyon elszomorodott. Ahogy mendegélt, egyszer csak hallja ám: „Ne kergess vissza! Örökre melletted akarok élni.” Hátranéz a herceg, hát látja, hogy a cica követi őt.- Boldoggá tettél, hogy velem akarsz maradni - mondta a herceg, aki asszonyt ugyan nem vitt a palotába, de talált egy ragaszkodó kismacskát. Építtetett is maguknak egy házikót távol a palotától, a város szélén. Nagy haragra geijedt a király, amikor tudomást szerzett a történtekről. De haragudtak a fivérei és a sógornői is. „Macskaembernek” csúfolták, és gúnyt űztek belőle. Végül a király úgy döntött, módot talál rá, s elűzi legkisebb fiát a városból. Versenyt rendezett a fiainak. Kihirdette, hogy amelyikük öt napon belül egy kijelölt területen nem ás ki száz kutat vagy tavat, az bizony halál fia. A hat királyfi mozgósította is azonnal az udvar minden szolgáját, cselédjét, és nyomban munkához láttak. Csak a legkisebb királyfi lett napról napra szomorúbb. „Istenem, hát mit tegyek” - jajveszékelt. S mivel nem volt semmi ötlete, elkeseredésében kifakadt: „Hát miért szeretem én ezt az átkozott macskát?” Ekkor megszólalt a macska:- Ne sértegess! Igaz, én csak egy védtelen állat vagyok, de mi talán nem vagyunk értelmes és érző lények? Tudom, mi gyötör téged, s mivel én vagyok a te családod, engedd meg, hogy belátásom szerint cselekedjek. A legkisebb királyfi nyugtalansága azonban nőttön nőtt, mikor látta, hogy fivéreinek a szolgái szépen haladnak az ásással. A negyedik éjszaka a királyfi észrevette, hogy éjfélkor eltűnt a macska. Az ötödik nap reggelén aztán azt mondta a királyfinak: - Menj a palotához, és mutasd meg királyi atyádnak a neked kijelölt területet! A herceg úgy is tett. A király pedig elámult a látottakon. Az ásott tavakon hattyúk úszkáltak, és tavirózsák nyíltak, s az egyik kút ékesebb, díszesebb volt, mint a másik. Egyik fivére sem alkotott szebbet. Még csak ezután lett dühös a király, hat fiával együtt. Üjabb vetélkedőt kellett kieszelnie, hogy elveszejthesse legkisebbik fiát: - Öt napon belül szőjetek egy-egy vég kelmét, de olyan hosszút, hogy az egész palotát körülélje. Halál fia, aki nem állja ki a próbát - közölte a fiaival. A herceg elmondta apja újabb döntését a macskának.- Ne búslakodj, kedvesem! Bízd csak rám! - nyugtatta őt a cica. Az ötödik nap reggelén átadta a kelmét a hercegnek. De az a kelme olyan vékony volt, hogy az egész tekercs nem volt vastagabb, mint egy karcsú fiatal lány katja. A herceg fivéreinek kelmebáláit a szolgák alig bírták megmozdítani. Mindegyiké durva és rövid volt, nem érte körül a palotát. A legfiatalabbé bizonyult a legfinomabbnak és leghosszabbnak. A király őrjöngött. S máris újabb próbán törte a fejét. Ezúttal olyat akart kitalálni, amit a legkisebbik fia sehogyan sem teljesíthet:- Öt nap múlva hét fiam verseng - jelentette be a király. - Az követ engem a trónon, akinek asszonya a legszebb. A herceg most ijedt csak meg igazán. Érezte, most veszíteni fog. Szomorúan számolt be a macskának apja legújabb ötletéről. Megrettent a cica és elkeseredett. Mindketten lógó orral jártak-keltek.- Majd gondolkozom, mitévő lehetnék - mondta végül. Aztán eljött a negyedik éjszaka. Éjfélkor felébredt a herceg. Éppen abban a pillanatban osont ki a cica a házból. Kíváncsiságból utánalopakodott. Alig akart hinni a szemének, amikor a közeli tó partján azt látta, hogy a cica levetette bundáját, és gyönyörű lánnyá változott. Hat lánnyal üldögélt egy tűzrakás körül. A testvérei voltak. A herceg annyira közel lopódzott a tűzhöz, hogy jól hallotta, amint a cica testvéreinek könyörgött.- Engedjétek meg, hogy az emberek között maradhassak. Szeretem a herceget. Nem élhetek nélküle.- Lehetetlen - mondta a legidősebb. - Vissza kell térned közénk. Keserves zokogásba tört ki a lány. A herceg nem nézhette tovább kedvese könnyeit. Felkapta levetett bundáját, és a tűzbe hajította. Lett is nagy riadalom. A testvérei sikoltozva bújtak a macskabőrbe, csak a herceg kedvese nem tudott macskává változni. M ásnap reggel a hat testvér fe- leségével együtt már a király előtt állt, amikor megérkezett a legfiatalabb herceg. A felesége olyan gyönyörű volt, mint senki a földön. Ekkor a király megölelte legfiatalabb menyét, majd a fiát is, és kérve kérte, bocsássa meg a csalárdságát. Aztán közölte a jelenlévőkkel: a trónt a legkisebb fia és a felesége nyerték el. Koday Berta fordítása És... 1. Trisztán és kicsoda? 2. Csongor és kicsoda? 3. Cirill és kicsoda? 4. Porgy és kicsoda? 5. Ruszlán és kicsoda? 6. Orpheusz és kicsoda? 7. Antonius és kicsoda? 8. Koldus és kieső da? 9. Jancsi és kicsoda? mjstinf S3 isDUEf '6 B%ipi s? snpioyj g EJ]Edo3[y) S3 smuojuy • l P^ipung s? zsnsq -djo '9 E[[iuipn-[ sa ue| -zsng g sssg S3 /CSjoj V P9)31\ s? Huta '£ apum s? joSuosq 7 BpiOZJ S3 UEJZSUX [ Gondolkodom, tehát..■ T 0 A Z P M Á N T 1 E R D 1 E A C R K T Szókereső lóugrásban Ha a © betűtől elindulsz, és lóugrásban haladva összerakod a betűket, megfejtésül egy hazai természetvédelmi és idegenforgalmi terület nevét kapod. Nos, milyen nevezetességet találtál? Készítette: Kovács S. MEGFEJTÉS A február 5-ei számunkban közölt feladat megfejtése: csont: folklór. Baranya, kökény, csónak, tavasz, targonca, erszény, pr^zli. Nyertesek: Diósy Zsófia. Ipolyság: Révész László, Léva; Kis-Géczi Renáta, Szentes; Bencze Adám. Tardoskedd; Poór Péter, Kassa. Szerkeszti: Tallósi Béla
