Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-02-26 / 9. szám
színes MAGAZIN Heti tévé és rádióműsor 32 oldalas 9 “ vaO»" Játsszon es nyerjen velünk! Olvasta már? Böngészett már? Netán nyert is már? BUTORPARADE Riportunk a magazin 4-5. oldalán A sport multimilliomosai írásunk aló. oldalon 9 Családi magazin 1995. február 26. XXVIII. évfolyam Ára 9 korona hócsapkában sörözgetnek, kabarémesterek viccelődnek, rajongó közönségük muzsikára ringatózik jobbra meg balra. Bécs elegáns és kicsit sznob farsang idején is, ha Európa talán leghíresebb és legdrágább báljára, az Opernballra készülődik. Tüllt, csipkét, brokátot öltött hölgyek ésfrakkos urak összesereglenek, gyönyörködnek magukban és elsőbálozó csemetéikben, „ kék Dunán ” keringőznek, cseverésznek, pletykálnak, pezsgőznek elegánsan. Szórakozik a világ. bontunk-e pezsgőt mi is? Sütünk-e olajban dagadó fánkot, veszünk-e lampiont és színes konfettit? Ha nem is megyünk Operabálba, elvisszük-e legalább gyerekünket apróságok meseországába? Hogy találkozzon katicával, méhecskével, bohóccal meg indiánnal, álarcosbálban, ahol ő lesz a király, a királynő... Urbán Gabriella Nos, fjöjj eí a íjarnevátra, és megfeíedíjezeí reumádróí, fájó dereífadróí. fjöjj eí az fdvenidára, ott íjráíynő íeszeí... Joaozinho Trinta (brazil karnevalista)-w-^úbánat telepedett ránk, mint élősködő nyavalya. Hát nézzünk csak körül! Csupa komor arc, bús tekintet. Pa- U naszos ember. Zsörtölődik, mert nem jön a busz, a villamos, mert nincs krumpli, csak fagyott banán, s összeaszott kiwi. Dühöng, mert a kereszteződésen várni kell a zöldre, netán nyakába hull a hó, lefröcsköli az autó, mire meg átjut, megcsúszik a jeges járdán. Könnyít a lelkén - káromkodik jókorát. Morog az ember a világba, panaszkodik erre-arra, jajgat is, mert fáj a háta, lába, meg ki tudja, micsodája. Nyöszörög, mert sok a munkája, vagy éppen nincs munkája. Bosszankodik, hogy kevés a pénze, csintalan a gyereke, veszekedős a felesége... Dorgál, hibáztat, piszkálódik, s míg a búbánat, elégedetlenség vezérelte tevékenységgel foglalatoskodik, lassan elfelejt nevetni, örülni, szórakozni. Morcos kedvében hogy is jutna eszébe: nicsak, itt a farsang, a vigasság ideje. Kiruccanhatna mindennapjaiból, most elfelejthetné a megrögzött „szabályokat” - bohócorrot ragaszthatna, színes papírcsákót csaphatna fejére, megtréfálhatná barátait, kollégáit. Egy pohár pezsgővel meglephetné családtagjait, farsangi mulatságba, keringősök báljába vagy - legalább egyszer az életben - velencei mesevilágba invitálhatná ismerőseit. Mint máshol a világon, ott, ahol nem jött divatba a keleti búbánat, ahol (micsoda paradoxon!) meggyötört, bús arcokat - maszkokat általában csak a karneváli felvonulásokon látni. Nem igaz, hogy a pénzeseké a világ, hogy csak nekik áll a bál. Nem igaz, hogy kiváltságuk a farsangi mulatozás. Igaz viszont, hogy a jet-set tagja ért csak igazán ahhoz, hogyan is kell kirúgni a hámból. Síparadicsomokban farsangi napokon, heteken át, hamvazószerdáig, meg még azon is túl. Míg bírja szusszal és kedvvel a vidulást, a bátorságbizonyító próbákat. Sípályákon „mulatságos” fogadásokat köt, luxusszállodában fogócskázik, bújócskázik, emberi mivoltából is kivetkőzik, lusz- terről luszterre ugrál, hogy bizonyítsa, különb Tarzannál.... Nem ámítás, nem kábítás: a jet-set veteránja, a hajdani Bardot- férj, Günter Sachs már csak tudja, miről beszélt a Stern magazinnak, miféle pajkosságokra, „megengedett” pajzánkodásokra képes a köztiszteletben álló polgár, ha eljön a „Narrenfest" - a bolondok ünnepének - ideje. Csak képzelődöm, de bizonyára ilyen megfékezhetetlen, eszeveszett vágy (szabadság, szórakozás, bolondozás után?) fogja el az embert a Copacabana tövében is, ha megszólalnak a dühöngő dobok, megindul a szambázók tömege. Ha szambakoktél folyik az utcán, ha az Avenidán királynővé válik a nyomornegyed lakója, kit napkirályok és tündérek vesznek körül. Tűzijátékos, titokzatos éjszakán, mikor kalandor férfiak fekete amazonok kebleibe bújnak, s elhagyott hölgyek Orpheuszok ölelését várják. Amikor dühöng a dob, gyorsul a „samba- guerrilheirók” ritmusa, forr és csurog a vér... Európa az más - farsang idején is. Más Velence, a karneválok őshazája, amely évről évre pár napra Dominók, Harlequin- nek, porcelánbabák, kalózok, denevérek fantáziavilágává változik. Más a régi sváb-német hagyományokat őrző rottweili karnevál, a kölni és a kispolgári mulatsággá degradálódott villachi „ Fasching ”, melyen pocakos pasasok csengettyűs bo-
