Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-02-19 / 8. szám
____________PAPRIKÁT VEGYSZEREK NÉLKÜL II.____________ Tá panyagpótlás, takarás A nyár folyamán - megelőzésképpen - szükségesnek tartom 3-4 naponként ellenőrizni, hogy a levéltetvek természetes ellenségei jelen vannak-e a fóliasátorban. Ha ott egyetlen katicabogarat, fátyolkát, fülbemászót sem találok, akkor a szabadból telepítek be néhányat, hogy a kártevőket felfalják. A másodvetemények - a saláta, sárgarépa, karalábé, karfiol - felszedése és az első termések kötődése után, mikor emelkedett a hőmérséklet, jónak tartom a vízadag emelését, s 12-15 naponként a biokomposzt kiszórását a paprikatövek köré. A továbbiakban pedig már csak a vízellátásról és az egészséges termések betakarításáról kell gondoskodni. A paprika szabadföldi, vegyszermentes termesztésénél gondjaim voltak. Az általam tanulmányozott irodalomban nem találtam a paprika társnövényeit, ezért a vetési terv elkészítése gondot okozott. Legjobban az vált be, mikor az ACBCACBCA vegyeskultúrás zöldségtermesztési rendszer A soraiba előveteményként salátát, hónaposretket, esetleg mustárt iktattam, úgyhogy a szomszédos sorokban korai sárgarépát, vöröshagymát, másodveteményként pedig kínai kelt, metélőzellert és fejes salátát termesztettem. A szabadföldi termesztésnél is előnevelt palántákat használtam. Eltérés csupán abban volt, hogy a magot március elején vetettem és a növénykéket, általában még április végén, 10 cm-esnél nagyobb átmérőjű edényekbe ültettem. A töveket - biokomposzt hozzáadásával - egymástól 50 cm-es távolságba május végén ültettem ki. A kártevők elriasztása érdekében 4—5 méterenként egy-egy Tagetes tövet telepítek a sorokba. Óvatos belocsolás után a szabad talajfelszínt fűkaszálékkal, esetleg aprított zöldséghulladékkal vagy szalmával betakarom. A továbbiakban 2-3 alkalommal kell bio- komposzttal tápanyag-utánpótlást végezni, s esetenként ki kell egészíteni a talajtakarást. Öntözni csak szárazság esetén kell; ezt legjobb korán reggel esővízzel vagy tiszta állott vízzel végezni. Megfelelő berendezés esetén nagyon jó a barázdás öntözés, mert ennél kerül a legkevesebb víz a levélzetre. A vegyszermentes termesztés sikerét a gazdag talajélet érvényesülésében látom. Nézetem szerint óriási a jelentősége a giliszták munkájának. Az értékes gilisztahumusz előállításán kívül a szakirodalom szerint további hasznuk, hogy pusztítják a káros baktériumokat és a vírusokat is. Jó volna, ha saját és embertársaink jobb közérzete, egészsége, valamint a talaj s általában a természet védelme érdekében minél többen rátérnének a vegyszermentes termesztésre. Köteles Gábor mérnök Apouché-Thomas gyümölcssövény II. A jelentkező hajtásokat már rendszerint araszos fejlettségük idején megritkítják (25-30 cm távolságra), majd később, amikor a meghagyott hajtások elérték a 60-120 cm-es hosszúságot, valamennyit 30 fokos szögben meghajlítják és rögzítik. A nagy növekedési erélyű fák esetében 60-80, a gyengébben növekedők esetében pedig 100-120 cm-es hajtáskorban, rendszerint már vessző állapotban célszerű elvégezni a hajlítást. Legkorábban természetesen az alapi hajtás éri el a kívánt fejlettségi állapotot (hosszúságot), így azt hajlítják le elsőként. Az ilyen nevelés lényegében természetes rácsozat kialakításához vezet. Ezt követően a megfelelő hosszúságot elért hajtásokat ellentétes irányban meghajlítva nevelik. Nem vonatkozik ez a csúcsrügyből nevelt hajtásra, melyet mindig a szőlőképlet folytatásában hajlítanak tovább - szintén 30 fokos szögben. A hajtásokat kezdetben karóhoz vagy a támrendszer huzaljaihoz kötözve rögzítik. Később a kölcsönös egymáshoz kötözés alkalmazható. Nagyon fontos a csúcsrügyből történő továbbnevelés. A csúcsrügy, illetve a belőle fakadó hajtás kielégítő fejlődését az alatta elhelyezkedő rügyek vagy zsenge hajtások (5-10 cm távolság) kidörzsölésével serkentik. Ez a suháng és valamennyi olyan vessző csúcsrügyére érvényes, melyekből a Bouché-Thomas gyümölcssövényre jellemző rácsozatot (vázat) kinevelik. Az oldalhajtásokat is lehajlítják, de ezeket már kifelé, a sorközök irányában. Az alsó, földközeli hajtásokat még karóhoz kell kötni; a fölötte fejlődők már folyamatosan az alsóbb, megerősödött ágakhoz kötözhetők a lehajlí- tás után. Ha így nevelik, a kialakult sövény 2,5 m magas és mintegy 1-1,5 m széles sávot alkot. A kívánt magasságot elérve az új hajtásokat már vízszintesen is rögzíthetik. A Bouché-Thomas gyümölcssövény alanyait, oltványait és térigényét (Bou- ché és Thomas nyomán) az alábbi táblázatban közöljük; Gyümölcsfaj Alany Fa/ha Sortávolság Tőtávolság Alma M 9, M 4 714 3,0-5,0 2,5-4,0 Kajszibarack Tengeribarack 404 4,0-5,0 5,0-6,0 Körte Birs 2000 2,0-3,0 1,5-2,5 Őszibarack Keserűmandula 666 3,0-3,5 4,0-4,5 Szilva Mirobalán 404 4,0-5,0 5,0-6,0 Miklós Dénes kertészmérnök Igénytelen szobanövény: ÓVJUK A MACSKÁKTÓL A vízipálmák (szo- bapalka) a szubtró- pusokon 5 méter magasra is megnőnek. Mintegy 600 fajuk ismert, s rokonságban állnak az Egyiptomból ismert papirusszal. A pálmafélékkel nincsenek rokonságban, de mivel levélzetük elhelyezkedése emlékeztetett rájuk, ezért nevüket tőlük kölcsönözték. Legismertebb fajuk, a Cyperus alter- nifolius (vízipálma) Madagaszkárról származik. Eléri a 150 cm-es magasságot, levelei pedig a 20 cm-t. Fény- és vízigényes növény. Apró világos, illetve barnássárga, illat nélküli virágait nyáron hozza. Egy-egy szép példány kinevelése nem okozhat különösebb gondot. Fényigénye ellenére jól bírja a félárnyékot is. Legjobban azonban a világos, meleg (25 C-fok körüli) helyiségekben fejlődik. A levegő hőmérsékletének 10 C-fokra süllyedését sem szenvedi meg különösebben. Nyugati, keleti fekvésű, 15-18 C-fokos, világos helyiségben jól átteleltethető. Egyről azonban sohasem szabad megfeledkeznünk: mindig elegendő víznek kell a rendelkezésére állnia. Legjobb azért a cserepét egy nagyobb, vízzel töltött edénybe vagy akár egy akváriumba beállítani. A vízipálma - párologtatása folytán - jó hatással van a központi fűtésű lakások száraz levegőjére. Még ha elegendő víz áll is rendelkezésére, nagyon meghálálja az időnkénti lemosást, zuhanyozást. Vigyázzunk rá viszont, ha macskát tartunk! Kedvenc háziállatunk ugyanis előszeretettel rágcsálja a leveleit és a szárát is. A C. papyrus nevű faj 2 m-re is megnő. Nyáron napfényes helyen, s ha elegendő víz áll rendelkezésére, a kertben is tartható. A C. gracilis erősen hasonlít az előbbi fajokra, de mindössze 30 cm-re nő meg. Alacsonyabb növése miatt sokkal inkább alkalmas az akváriumba, mint a C. alternifolius. A vízipálmák szaporítása egyszerű. Néhány cm-es szárral együtt vágjuk le a levélrózsát, leveleit kurtítsuk meg a felére, s állítsuk nedves homokba vagy egy pohár vízbe. Három-négy héten belül apró növénykék jelennek meg rajta. A nagyon sűrű töveket tőosztással is szaporíthatjuk. Mivel nagyon gyorsan növekszik, vízipálmánkat általában minden tavasszal át kell ültetni. Erre legalkalmasabb az enyhén savanyú - tőzegből, valamivel több komposztból és némi agyagból álló - talajkeverék. A GYÜMÖLCSFÁK KÖZTES NÖVÉNYEI A sorközök produktív hasznosítása Vázágak alakítása, milyen a jó tőzeg... A gyümölcsfák zavartalan fejlődésében fontos szerep jut a talaj fizikai szerkezetének és kémiai összetételének. A fák között termesztett kultúrnövények közvetlenül hatnak a talajra, a fák gyökérrendszerének kialakulására, ezen keresztül pedig a gyümölcsfák életfolyamataira. A mélyen gyökerező fák jobban alkalmazkodnak a talajhoz és a környezeti feltételekhez, mint a sekélyen gyökerezők. A körte mélyebb rétegekbe ereszti le gyökereit, viszont az alma, őszibarack és a kajszi inkább sekély, de nagy körzetben elterülő gyökérzetet nevel. Ezeket a gyümölcsfajonként változó sajátosságokat is figyelembe kell vennünk a köztesek megválasztásánál, mert ezek elősegítik vagy éppen hátráltatják a termő fák fejlődését. Új telepítéseknél a gyümölcsfák - a nagyobb sor- és tőtávolság kapcsán - a rendelkezésünkre álló egész területet csak jóval a termőre fordulásuk után hasznosíthatják. Mivel a területet évente több alkalommal gyomtalanítani kellene, átmenetileg indokolt a sorközök produktív hasznosítása. Gyümölcseink kedvező köztesei az alacsony növésű, nem sok vizet igénylő kerti növények, olyanok, amelyek legkevésbé zsarolják ki a talajt. Tekintettel kell lennünk azonban az éghajlati sajátosságokra, a gyümölcsös fekvésére, a talajviszonyokra is. A már erősen árnyékoló fák alatt a fényigényes növények nem adnak jó termést. A burgonya azonban még az ilyen helyen is kielégítő hozamú. A zöldségnövények közül sávosan termeszthetjük a vörös- és a fokhagymát, a babot vagy a tököt. Ahol lehetséges az öntözés, ott megfelelő termést nyújthat a káposzta, saláta, paradicsom és a paprika is. Friss fogyasztásra szánt spenótot, sóskát vagy bármilyen káposztafélét csak abban az esetben ültessünk, ha mérgező hatású - például arzénos - permetezőszert nem alkalmazunk a vegetációs időben, vagy ha ilyenkor az aljnövényzetet takarni tudjuk. A kapásnövények közül köztes termesztésre alkalmas a magnak szánt bab, borsó vagy a már említett burgonya. Jó vízellátású vagy öntözött talajon termeszthetünk répaféléket, takarmánykáposztát. A gépi talajmunkák lehetősége ilyenkor természetesen korlátozott.- Az egész évi gyümölcsfavédelem fontos része a tavaszi kéregkaparás, amelynek során a leváló kéregdarabkákkal együtt az alattuk megbúvó kártevőket, azok petéit is eltávolíthatjuk. Előtte azonban terítsünk a törzs köré használt fóliát vagy erősebb papírt, melyen a kaparékot összegyűjthetjük, s a tűzbe dobhatjuk.- A vágási felületeket, sebeket kezeljük sebbalzsammal, latexszel vagy oltóviasszal. A külföldi anyagok közül a hazai szakirodalom a Santar-t, Funaben-t vagy a Walsa Wox-ot ajánlja.- Már most készüljünk fel a koronaalakításra. Tanulmányozzuk át a szakirodalmat. Annyit minden esetben érdemes megjegyezni, hogy az egyéves vesszőket 100 grammnál nagyobb súllyal (vagy ennél nagyobb erővel) nem szabad hajlítani. Nagyon fontos a vázágak szögének kialakítása is, ez határozza meg ugyanis a későbbiekben fáink teherbírását. Az ideális helyzet az, ha a vázágak a sudárhoz képest 30-40 fokos szöget zárnak be. Ezt lekötözéssel alakíthatjuk. Sokkal jobb azonban, ha erre már a metszésnél gondolunk, s a megfelelő szögben álló ágakat hagyjuk meg. Kisebb az olyan fák teherbírása - nagyobb termés esetén könnyen hasadnak -, ahol 3^4 vázág egy pontból indul.- Ha a beszerzett magot az idei vetés során mind nem használjuk fel, akkor írjuk rá a beszerzés évét. Fölöslegesen ne bontsunk fel egyetlen zacskót sem, mert a későbbiekben a bennük tárolt mag csírázóképessége csökken. Viszonylag gyorsan romlik a feketegyökér, a pasztinák, a petrezselyem, a metélőhagyma és a rebarbara A HÁZUNK TÁJA JÓ TANÁCSAI csírázóképessége. A kabakosok 6-8, a paradicsom, a paprika, káposztafélék, borsó és a bab 2-5 évig maradnak csírázóképesek.- Már február végén, március elején földbe kerülhet a pasztinák magja. A vetési mélysége 2, a sortávolság 30-40 cm legyen; később 10 cm-es közökre ritkítsuk. A petrezselyemhez hasonlóan lassan csírázik; gyakran csak 5-6 hét múlva kel. Egyelésére akkor kerüljön sor, mikor már 4-5 lomblevele van. Tény észideje hosszú, 120-160 nap. Igényei általában megegyeznek a többi gyökérzöldségféle igényeivel. Megjegyzendő viszont, hogy a szervestrágyázás inkább kárára, mint hasznára van - rontja ugyanis tárolhatóságát!- Az uborkatermesztésre szánt (fólia alatti) ágyásokba vetés, ültetés előtt szórjuk ki a szükséges mennyiségű foszfortartalmú műtrágyákat. Ez az évi összmennyiség 20 százaléka, a többit (80 százalék) már az ősszel a talajba kellett dolgozni. A szükséges káliummennyiség 50 százalékát ősszel, 25 százalékát tavasszal, a maradékot pedig később fejtrágyaként juttassuk ki. Arra a kérdésre viszont, hogy végül is mennyi műtrágyára van szükségünk, csak a laboratóriumi elemzések adhatnak választ.- A tavasz már „kopogtat az ablak alatt”, s vele együtt eljön szobanövényeink átültetésének ideje is. Addig is szerezzük be a szükséges cserepeket és az egyes fajoknak megfelelő talajt. Több szobanövény a kissé savanyú, tőzeges talajt kedveli. Kevesen tudják, hogy a síkvidéki tőzeg (ilyet bányásznak pl. Albár, Alistál, Nyárasd környékén, Diószeg és Né- metgurab között, s másutt) nem savanyú, s az alacsonyabb pH-t kedvelő szobanövények talajkeverékébe nem alkalmas. Az ilyen szobanövényeknek kizárólag az ún. tőzegmohából (Sphagnum) képződött, fonalas, rostos szerkezetű tőzeget (szlov. ún. vrchovská raäelina) adjunk. Ezt virágüzletekben szerezhetjük be. Még jobb, ha az akvarisztikai szaküzletekben próbálkozunk, itt ugyanis tapasztalataim szerint jobban tisztában vannak a pH-érték fogalmával. (Megjegyzendő, hogy ezt a tőzeget nálunk már csak korlátozott mértékben termelik - ugyanis lelőhelyei védelem alatt állnak.) -rJuhász B. Árpád Szerkeszti: Poniichal KichárcI HÁZUNK TÁJA 1995. február 19.
