Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-01 / 1. szám
Nincs benne tapasztalatunk, hogyan szabaduljunk meg saját erőnkből - könnyen, gyorsan a szorongásainktól, a belső feszültségtől, a gondjainktól, félelmeinktől, attól való rettegésünktől, hogy helytelenül cselekszünk. Egy szlovák származású kanadai pszichológusnő, dr. Anna Hudecová szerint egy kis időráfordítással megszabadulhatunk nyomasztó érzéseinktől. (A pszichológusnő két éve nagy sikerű előadást tartott a pozsonyi ezoterikai fesztiválon.) Ha pszichikai állapotunk még nem oly zilált, hogy orvosi kezelést igényelne, viszont eléggé szétszórtak, idegesek vagyunk ahhoz, hogy állandó idegességünk álmatlanságot okozzon, vagyis megkeserítse az életünket - úgy van segítség. Az egyik - és bevált módszer a nyolcasjárás. A gyógyítók még jóval előbb alkalmazták, mint a pszichiátriai kezelés divatba jött volna. A recept a következő (teljesen ingyenes): Rajzoljunk a földre egy nagy nyolcast. Kertben, udvaron nem probléma, akár krétával, otthon a szobában cérnával jelölhetjük - vagy gondolatban rajzoljuk meg, és azon tíz percig járjunk - rendszeresen, mindennap. Közben arra a célra gondoljunk erősen, amit el akarunk érni. Mielőtt megrajzolnánk a nyolcast, őszintén kell válaszolnunk (magunknak) arra a kérdésre, mit is akarunk. Nyolcasjárás közben vibráció keletkezik, aktivizálódnak azok a képességek, amelyekről eddig sejtelmünk sem volt. A módszer a két agyfélteke „működését” hozza összhangba, munkára kényszeríti az agysejteket, és egy idő után, ha szorgalmasan járjuk a nyolcasokat - naponta legalább tíz percig - észrevesszük, hogy sokkal könnyebben boldogulunk az életben, problémamentesen oldunk meg olyan feladatokat, amelyekre korábban rengeteg energiát pazaroltunk. Telefonon kaptuk az értesítést: valaki valami rendkívüli dolgot bocsát lapunk rendelkezésére. Az illetővel találkoztam (nem óhajtja, hogy megnevezzük), átadott nekem egy lapot. Amit az olvasó is lát. Ez egy vékony füzet címlapja (állítólag már nálunk is hozzáférhető). A füzetet én sem láttam, így csak azt adhatom tovább, amit megtudtam. Mindjárt az elején tisztázni akartam, hogy a füzet, illetve annak tartalma kapcsolódik-e valamilyen politikai hatalomhoz, párthoz, valláshoz vagy szektához: Határozott nem volt a válasz. A füzet hologramokat tartalmaz, s a jelek magyarázatát, a küldetés teljesítését. A hír szerint a jeleket 1994. október 8-án látta valaki az égen. Hogy az illető kicsoda, milyen nemzetiségű, hol él, mivel foglalkozik - nem tudni. Neki az a küldetése, hogy lerajzolja a jeleket és mások segítségével most megismerteti az emberekkel - a jelentésüket is. Az illető isteni küldetést teljesít; hogy mi ennek a lényege, az a füzetből kiderül - közölte a kilétét felfedni nem akaró személy.-j-'k afal Wszola huszonöt éves egyetemi hallgató és b-^ az amatőr barlangász, Adam Algierski jogász ez XV év július húszadikán megjelentek Kozmicében. A falucskában csak annyit tudtak róluk, hogy poznani egyetemi hallgatók, geológusok. Nem akartak időt vesztegetni, ezért megkérték a kis bolt tulajdonosát, Marysiát, ott hagyhatnák-e a hátizsákjukat. Hagyják csak, mondta az asszony, hely van. Hogy hová sietnek, nem kérdezte. Eltelt egy hét, kettő, három is... a hátizsákok ott porosodtak a sarokban. Majd egy hónap múlva, augusztus tizenkilencedikén egy rendőr tért be a boltba, a fiatalemberek iránt érdeklődött. Elvihetnék már ezt a holmit, mondta Marysia, útban van... A rendőr átkutatta a hátizsákokat. Az egyikben talált egy noteszt, benne telefonszámokat - főleg poznani címeket. Sorra felhívta, de csak egy szám jelentkezett és közölte: semmi híre Rafalről és Adamról. Akkor (augusztus 19- én!) már keresték az eltűnteket. Rafal szülei méterrel lejjebb vízcsobogást hallottak. A sziklák között csepegett a víz. Saját forrás. Büdös - mert a közelben két macska meg egy kutya teteme oszladozott. Mégis víz. Folyadék. A vizelet is az, de az csak néhány nap múlva iható, miután leülepszik. Az íze mint az orvosságé. Adam egyheti fogság után belázasodott. Félrebeszélt? Vagy látomások gyötörték? Napi három-négy órát aludtak, összebújva melegítették egymást, így kevesebb energiát fogyasztottak. Vigasztalták egymást, a szüléikről beszélgettek, akik biztosan keresik őket. Az evés kedvenc témáik közé tartozott. Pompás falatokat találtak ki, menüket állítottak össze, mi lesz az asztalon, ha megházasodnak. A nyomasztó várakozást agyon kellett ütni valamivel. Mert egy pillanatig sem kételkedtek benne, hogy kivárják a mentőket. Számolták a napokat. Pedig ez nem is oly egyszerű, ha se óra, se a Nap nem jelzi az idő múlását. Könnyen összemosódnak a napok. Az ő A kórházi ágyon - Rafal és értesítették a rendőrséget. A fiú - noha huszonöt éves meglett férfi - mindig jelt adott magáról, ha túrára indult. Ezúttal nem jelentkezett. Anyjának annyit mondott: augusztus ötödikén otthon leszek, de hogy hová megy, nem mondta. Anyja csak annyit tudott, hogy valahol Alsó-Sziléziában keres anyagot a diplomamunkájához. A rendőrség megkezdte a keresést. Gyerekek látták a fiúkat a Kozmoce fölötti hegyekben; horgásztak, tábortüzet raktak, fürödtek... Ami közben történt, azt már ők maguk mesélték el - szabadulásuk után. * Július huszonhatodikán lementek a már rég nem működő szklaryi nikkelbányába. Jól ismerték a helyet, jártak már ott ebben az évben is, négy napot töltöttek lent. De azúttal ismeretlen bejáraton ereszkedtek le. Nem szándékoztak ott maradni, csak körülnézni akartak, érdemes-e hosszabb időre lemenniük. Nem is vittek magukkal se élelmet, se hálózsákot. Tízegynéhány métert ereszkedtek alá, amikor az amatőr hegymászófelszerelésük leszakadt... * Fogságuk első óráiban csak az eltékozolt időt sajnálták. Aztán jelentkezett az éhség. Aznap nem is reggeliztek, egészen véletlenül maradt a zsebükben valami kifli, egy marék búza meg egy gerezd fokhagyma - mert később horgászni akartak. Ennyi élelem kettejüknek kevés. De hát az ember akár egy hónapig is kibírja étel nélkül! Folyadék nélkül 6-7 napnál tovább nem. A puszta kezükkel próbáltak felkapaszkodni a meredek falon, segítségért kiabáltak, amíg bírták erővel... Az éhség pár nap múlva már nem olyan kínzó. A szomjúság inkább. Milyen szerencse - tanyájuktól három . Adam (Fotó: archívum) időmérőjük a portyázó denevérek voltak. Valahol mégis elvétették... úgy számolták, „csak” huszonkét napig voltak a mélyben. A valóságban huszonnégyig. Kétségbeesett időszakok is voltak. Kérték az őrangyalt, imádkoztak Istenhez, Krisnához - segítsen. Azt találgatták, milyen lesz a túlvilág. A második héten már vizionáltak... Rafal összeköttetésbe lépett halott nagyapjával. Ebből a találkozásból is erőt merített. Akadtak szép pillanataik is, amikor megjelentek a tündérek, látták a felkelő napot... De rá kellett döbenniük: mindez csupán hallucináció. Féltek a haláltól. Ám egy idő után a vég közelsége sem riasztó. Felkészültek rá. Fáztak. A bányában mindössze hét fok a meleg. Ilyen hőmérsékleten - ha huzamosabb ideig tartózkodik az ember - megkezdődik a hibernáció. A lehűlt test reakciói lelassulnak, az ember elálmosodik, többnyire szunyókál, de kevesebb energiát fogyaszt. Túlélésüket ennek (is) köszönhetik. Meg hogy ketten voltak. Külön-külön egyikük sem bírta volna ki huszonnégy napig a föld alatt. Piotr Wojtylak orvos (az ő osztályára szállították a fiatalembereket) egy patkányokkal folytatott kísérlettel hasonlította össze Rafal és Adam esetét. Vízzel telt akváriumba bedobtak egy patkányt. Egy napig úszott, fenntartotta magát a vízen, aztán elpusztult. A következő patkánynak húsz óra elteltével betettek egy akváriumba egy kis létrát. A patkány kimászott rajta. Egy hónap múlva ugyanezzel a patkánnyal megismételték a kísérletet. A patkány tízegynéhány napig úszott. Várta a létrát. Adam Algierski és Rafal Wszola létrája a remény volt, hogy keresik őket. Ha tudták volna, hogy csak a huszonnegyedik napon indulnak a felkutatásukra... Edyta augusztusban elnyerte a hónap leánya megtisztelő címet, de sajna, ez a karrierjébe került. A huszonhat éves Edyta P. ugyanis a Peep Show című lengyel lapban szerepelt több fotón és több pózban... A botrány óriásit robbant. A szóban forgó lapot ugyanis sokan pornográfiának tartják - viszont a címlapon megjelent leányzó: Edyta P. a gdanski városi rendőrség tagja (volt). A tisztelt olvasók a fotó alapján ezt nem állapíthatják meg, mert Edyta (egyen)ruhátlanul állt fényképezőgép elé, s nem éppen rendőrhöz illő pózban. A kislány főnöke az újságírók előtt mentegetni igyekezett beosztottja tettét - a bohó ifjúság fatális tévedésének tartja. A rendőrlány ugyanis sokkot kapott, amikor meglátta a kompromittáló címlapot; kollégái már-már attól féltek, kárt tesz magában. A lapszámot pillanatok alatt szétkap(Egyen)ruhátlanul kodták - a rossznyelvek szerint az egyenruhás kollégák... A lengyel kislány nem az egyetlen rendőrnő, akit meztelenül fotóztak. New York-i kolléganője, Carol Shaja a Playboyban jelent meg ruhátlanul, de őt büntetésből csupán az utcai forgalomból vonták ki - és beültették a hivatalba (a kollégák nagy örömére)... Lehet, hogy Edytának csak egy kis mellékes kellett - hiszen rendőrként mindössze 3 millió zlotyt keres (kb. 120 dollárt). Egy nyugati fotómodell ennyiért a cipőjét se veti le. A fotók három éve készültek, akkoriban Edyta három évvel és néhány kióval kevesebb volt. A munkaadói úgy vélik, a legjobban tenné, ha önként levetné az egyenruhát. Valóban jól tenné - ilyen formákat kár (egyenruhába bújtatni! Rémes műtétek egykor Egyes afrikai országokban megnyújtották a nők nyakát - de az eredmény csak hosszú évek fáradozása után mutatkozott... A kislányok nyakára minden évben felerősítettek egy-egy rézgyűrűt, s mire a szerencsétlen gyermek hajadonná serdült - a nyaka 35 centiméteresre is megnyúlt... * A maják és az aztékok a csecsemőkoponya formálására specializálódtak. Deszkalapot fásliztak a baba fejére, s azt tartották, hogy azzal a módszerrel erőteljesebb fejlődésre serkentik az agyat. Kínában „kúposították” a koponyát, Tahitin pedig még a múlt században is eltorzították a hadvezérnek kiszemelt gyermek fejét. Törökországban és Oroszországban még nem is olyan régen a mamák saját kezűleg formálták újszülöttük kobakját. Abban a hiszemben, hogy általa nemesi külsejűvé válik a gyermek. Franciaországban még a múlt század második felében is előfordultak ilyen esetek. A rekordot - koponyaügyben - a perui indiánok tartják: „feltalálták” a kerek fej kockásítását. * A legvisszataszítóbb torzításokat „mesterségbeli” okokból követték el. Elsősorban koldusokat „állítottak elő”. Tizenhetedik századi források alapján: „A cigányok három-négyéves gyerekeket elrabolnak, kezüket-lábukat eltörik, majd koldusként „értékesítik őket”. De nemcsak a végtagokat törték el. A normális gyerekből az egyes testrészek nyújtása, illetve összeszorítása révén nyomorékot formáltak, minek következtében a szerencsétlen - például - púpos lett. Az arcukat is elcsúfították, levágták az orrukat, a szájukat fültől fülig felvágták, ínyüket kimetszették. Az angol királyi udvarnak a cigányok szállították a „kakasokat”: a gyerek gégéjén „műtétet” végeztek, aki ezután már nem adott ki emberi hangot, csak kukorékolásszerűt. E „kakasok” az óra szerepét töltötték be - a királynak ők adták hírül az idő múlását. * A kínaiak sem voltak kevésbé ügyesek. Még a múlt században is alkottak. Csíkokban lefejtették a gyerek bőrét és helyére állati bőrt, főleg kutya meg medve bőrét ültették át. A transzplantációt mindaddig folytatták, amíg a gyerek egész testét nem borította szőr... Érzéstelenítést nem alkalmaztak, így sok gyerek meghalt „operáció” közben, ha viszont túlélte - belebolondult. Hogy ez a lény még állatibb legyen, eltörték a csigolyáját - s akkor négykézláb-járásra kényszerült. Az átváltoztatás utolsó műveleteként átvágtak néhány hangszálat - és a gyerekállat már csak ugatásszerű hangok kibocsátására volt képes. * Kínában különféle formájú nyomorékokat is neveltek. Pólya helyett porcelánba bugyolálták a gyereket. Két-hároméves korában beledugták egy vázába, hogy csak a feje és a lába látszott ki. A vázába zárt gyerek fejlődött, teste felvette a váza formáját, s amikor teljesen kitöltötte azt, lefejtették róla a porcelánpáncélt - és készen volt a „különleges” nyomorék... Külföldi források nyomán: (kopasz) ELEGY-BELEGY 1995. január 1. 1iBBÚmap gg jü Ä4 Mm 1 i\ Tf a r F
