Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-02-19 / 8. szám
llasarnap 1995. február 19. PUBLICISZTIKA A KOMÁROMI KIRÁLY m 1 éve, 1440. február 22- I én született Komáromban V. László király. A történetírás Posthumusnak, Utószülöttnek is nevezi, mivel még vi- lágrajötte előtt meghal apja, Albert király, az első Habsburg a magyar trónon. Az utószülött fiú nak nem adta meg a sors, hogy megérje a férfikort - mindössze Ifí 17 évet élt A de rövid Wj. élete vérbő vuA királydrámákba illő cselszövések, belháborúk, hitsze- gések tömkelegé között zajlott. Még meg sem szüle- tett, amikor a várandós Erzsébet királyné komomájával ellopatta részére a visegrádi várból a Szent Koronát, hogy a megüresedett trónért folyó harcban nagyobb esélye legyen. A becses zsákmány kalandos úton kerül Komáromba. A következő napon Erzsébet fiút szül. Közben már útban van Lengyelország felé a magyar országnagyok küldöttsége, hogy a fiatal Ulászló királyt meghívja a magyar trónra. Erzsébet sietve futárokat küld utánuk fia születésének hírével és azzal az utasítással, hogy forduljanak vissza. A küldöttség azonban már Krakkó falai közt van, ezért teljesíti eredeti megbízatását, s március 8-án Krakkóban meghívja Ulászlót a magyar trónra, aki igent mond, és katonai kíséretet toborozva elindul Magyarországra. Erzsébet királyné sem tétlenkedik; kíséretével és a pártját fogó bárókkal Székesfehérvárra megy, ahol május 15-én Szécsi Dénes bíboros esztergomi érsek a Szent Koronával királlyá koronázza a csecsemő Lászlót. Az ilyenkor szokásos esküt a megkoronázott gyermek helyett Ciliéi Ulrik gróf, a királyné nagybátyja mondja el, aki később V. László legbefolyásosabb tanácsadója lesz. A ceremónia után Erzsébet a Szent Koronát magával viszi. Fiát rokonai, Albert osztrák herceg, később Frigyes víznémet-római király gyámságára bízza, s vele együtt a korona őrizetét is. Röviddel a gyermek László megkoronázása után Ulászló bevonul Budára. Az ország rendjei hűséget esküsznek neki és érvénytelenítik V. László megkoronázását. 1440. július 17-én ugyanaz a Szécsi Dénes, aki a csecsemőt koronázta, ugyanúgy Székesfehérvárott királlyá koronázza I. Ulászlót. A Szent Korona hiányában a szertartást a Szent István fejereklyetartójáról levett koronával végzi. A koronázás utáni napokban I. Ulászló több új tisztségviselőt nevez ki Erzsébet hívei helyére. (Mindmáig ápolt jó szokás tájainkon!) Kezdetét veszi a belháború Erzsébet királyné és I. Ulászló hívei V. László arckepe es alairasa között, amely 1440-ben Erzsébet híveinek hoz átmeneti sikereket. Később a hadiszerencse megfordul, és Hunyadi Jánosnak köszönhetően I. Ulászló megszilárdítja uralmát az országban. A korabeli krónikás a belviszályokkal sújtott országról találóan úja: „Magyarország lakosai (..) valóban mindig gyászosfegyverzetben izzadtak, és ha külső háborúkban nem ontottak idegen vért, egymás vérét ontották egymásra acsar- kodva, és őseik meg saját maguk gyűjtötte kincseiket kapzsi préda mar- -------------------------talékának vetik oda. (...) És akinek a hazai haderő nem volt elég, hogy leszámoljanak ellenfeleikkel, idegen népből pénzen fogadtak fel - ellenséget. ” A váltakozó sikerrel folyó belhar- coknak az I. Ulászló és Erzsébet királyné között 1442. december 13-án Győrött megkötött béke vett véget - egy időre. Pár nappal ezután Erzsébet királyné Győrött meghal. V. László gyámja, III. Frigyes szövetségre lép a Ciliéi grófokkal I. Ulászló ellen. Ulászló 1443 nyarán egy évre fegyverszünetet köt III. Frigyessel, amit a következő év májusában még két évre meghosszabbít. Közben a magyar sereg Hunyadi János vezetésével sikeres hadjáratot folytat a törökök ellen. Török kezdeményezésre 1444 augusztusában I. Ulászló és Brankovics György szerb despota Váradon békét köt a szultán követeivel, melyet magyar részről Hunyadi János erdélyi vajda, a magyar sereg főkapitánya hitelesít esküjével. Cesaríni bíboros pápai követ azonban érvénytelennek nyilvánítja a békét, és a királyt mentesíti annak következményei alól. I. Uászló a magyar sereggel 1444 szeptemberében török területre nyomul, de a hitszegés megbosszulja magát: a magyar sereg a várnai csatában súlyos vereséget szenved, MÁCZA MIHÁLY I. Ulászló elesik. Halála után a magyar rendek V. Lászlót újabb koronázás nélkül elismerik királyuknak. Kiskorúsága idején az országgyűlés kormányzót választ Hunyadi János személyében. 1452 szeptemberében III. Frigyes - akkor már német-római császár - átadja V. Lászlót Ciliéi Ulrik grófnak. A következő év januáijában Hunyadi János Bécsben lemond a kormányzóságról, de továbbra is az ország főkapitánya marad. V. Lászlónak 1453 januárjában a pozso- nyi országgyűlésen a magyar rendek hűséget fogadnak, ugyanazon év október 28-án pedig Prágában Csehország királyává koronázzák. Uralkodásának idején, 1456 júniusában rendeli el III. Calixtus pápa a Nándorfehérvár elleni török támadás kivédését szolgáló könyörgésként a déli harangozást, s arat nagy győzelmet II. Mehmet szultán serege fölött Nándorfehérvárnál Hunyadi János. A győztes hadvezér azonban a táborban kitört pestis- járványban meghal V. László pedig helyébe Ciliéi Ulrikot nevezi ki főkapi tánnyá, aki már korábban, Bécsben mindent elkövet, hogy az ifjút „megkímélje” az államügyektől Ennek megfelelően alakítja napi rendjét. Aeneas Silvius egykorú leveléből erről ezt olvashatjuk: „Reggel, alighogy elhagyja az ágyat, görög csemegeborral és cukorban főtt dióval kínálják, azután misére megy, amikor termeibe visszatér, terített asztal várja, szárnyas sültekkel, magyar borral. Ebédre mindig legalább tizenhárom ételt és erős osztrák borokat szolgálnak fel... Ebéd után a király pihen. Mikor felébred, erős bor és befőtt gyümölcs az érzékeket új gyönyörökre teszik fogékonnyá. Ekkor a király néha a tanácsosok ülésébe megy, de legtöbbször a városba lovaV. László király kisebb pecsétje goi, vagy szép asszonyokat s leányokat látogat meg. Visszajövet készen találja a vacsorát, amely válogatott gyönyöreivel késő éjjelig húzódik el. ” A puhány életmód mellett Ciliéi bevezeti Lászlót az uralkodás ősi fondorlataiba is, melyeket később Mátyás király kortársa, XI. Lajos francia király így foglalt össze: „Aki nem tud színlelni, az nem tud kormányozni. ” E nevelés egyik gyümölcse érett be, amikor V. László a Ciliéi Ulrikot felkoncoló Hunyadi Lászlónak és társainak esküvel bántatlanságot ígér, sőt Hunyadi Lászlót főkapitánnyá teszi meg, pár hónappal később pedig Budán lefejezteti. Ismét belháború robban ki a Hunyadi-párt hívei és a király között. V. László foglyával, Hunyadi Mátyással 1457 júniusában Bécsbe távozik, majd onnan ugyanazon év őszén Prágába. Ott ér véget rövid, fordulatos életpályája a bubópestis okozta halállal 1457. november 23-án. A Szent Vitus székesegyházban nyugszik. V. László nem sorolható a kiemelkedő uralkodók közé. Szülővárosa, Komárom azonban nem panaszkodhat rá. Uralkodása alatt hat kiváltságlevélben erősítette meg a város addigi szabadalmait, megparancsolva a komáromi várkapitánynak, hogy őrködjön e szabadalmak megtartása felett, megtiltva minden községnek, adó- és vámszedőnek, hogy a várost kiváltságai ellenére terheljék, minden tisztségnek és törvényhatóságnak, hogy a város polgárait befogják, háborgassák, vagy fölöttük ítéletet mondjanak, s parancsolva, hogy saját bírájuk alatt álljanak, valamint felmentve őket minden vám- és révadó alól. Nem csoda tehát, hogy a komáromiak mindig büszkén és kegyelettel emlegették a városukban született uralkodót. Egy csésze méregerős feketekávé, egy pohár jégbehűtött tonik mindig segít rajta, ha lankadni látszott figyelme a hazafelé vezető utakon. Hazafelé? Mennyire meghatáro- zaüan értelme van ennek a szónak. Az ember lakik valahol családjával, mármint a különbejáratú sajátjával, nem a szüleiével, nem is társáéval. Történik mindez úgy, hogy egyetlen pillanat időtartamáig sem érezték hazájuknak a lakótelep házait. Legfeljebb az otthonuk ajtaja mögötti félig lezárt tereket hiszik otthonnak. Horkai ilyenekről gondolkodott az országút szürkeségére meredve. Ezért is öntötte el egész testét valamilyen eddig ismereüen melegség, amikor először vette észre a behemót fehér tábla alatt a félszeg méretű kéket egy falu elején. Egy nappal előbb még nem volt a helyén. Számára nem közölt új információt a helynévtábla. Az évek során a szlovák települések nevét is mondta magyarul családjának, amikor hazafelé vették útjukat. Mindig hazafelé. Itthonról oda, otthonról ide. Időszámításuk rapszodikus és kiismerhetetlen. Egy hónap, két hónap. Utazástól utazásig. Közötte életük, aminek szívritmusa haza és szülőföld, otthon és itthon, hazafelé és odafelé. Most azonban megjelent valami derengés a falvak és kisvárosok határában. Talán mégis lehet otthonosabb a táj ettől az emberkéz gyártotta táblától. Meddig? És ki tudja, nem csalóka látomás-e az egész, hogy aztán egy átkos pillanatban behajtsák érte a vámot? Pedig minden eddig jelöletlen magyar falunak vannak helyi földrajzi nevei, dűlők, lapájok, dombok, szegek, tanyák, régi birtokosok neveit őrző rétek, szántók. Egyetlen törvényesített tábla tenné azt, amit tesz Horkaival? Azokat nem lehet elorozni, ezeket egyetlen durva kézmozdulattal le lehet verni. Szülőhaza, nyelvhaza, meg lakóhely, aminek ridegségén csak a tudatos otthonteremtés oldhat valamit. A falu. ahonnan Horkai hazafelé tart, önmagát éli fel. Nem termeli újjá önmagát. Az ott lakó öregek testéhez idomult. Szikárak és inasak az utcái, a két patak, mint erek vágnak utat maguknak. Télen görcsberándult kösz- vényes ujjaknak tetszenek a fák ágai, nyáron a betegség már csak itt-ott engedi zöldellni némelyiket. Mint emlékezetét vesztett öregember, olyanok a terméketlen gyümölcsfák. Lassan elkopnak a házak falai, tetők gerincei csavarodnak az egyszer váratlanul bekövetkező omlásba. Mégis az ilyen házakban laknak az elesettségükről tudomást sem vevő emberek. Számukra az idő állt meg. Minden más távoli és elérhetetlen, amiről csak a televíziók üvegablakain át kapnak jeleket. Elegendő számukra az érdeklődés sorsuk iránt. Megtisztelik az idegent, s teszik ezt olyan természetességgel, ahogyan a tízparancsolatot betartják. Tizenegyedikként. Ezzel az állandósult idegenséggel. a megérkezés pillanatában szinte szorongássá sűrűsödő állapottal soha nem tud mit kezdeni Horkai. Önmagában kell leküzde- nie azt a távolságot, amit a találkozás növeszt kozmikussá. Mindig segítséget várnak. Talán már nem is érdekeik képviseletét, nem is a hivatalok packázása elleni fellépést. Csak panaszkodni szeremének, ártatlan őszinteséggel, minden következmény nélkül. Sorsukat mondva. Hálásak a meghallgatásért, a megtisztelő bizalom nyomán zavartan elmondott biztató szavakért. Éjjeli szekrényeiken Biblia, imakönyvek, olvasószemüveg. Mondják: ha nem szólítja őket Isten, ők szólítják őt. Valahol gyerekeik élnek, akik vagy jönnek, vagy nem jönnek. Nyártól nyárig morzsolják a magányt. Az autó fémesen duruzsol, kerekei suhogó hangjában a monotónia mákonya. Újra kellene a híres Horkai-koktél: egy csésze méregerős feketekávé, egy pohár jégbehűtött tonik. Talán majd Erőssy Szilárddal a nagyraktár irodájában. Ott újra belövi magát néhány órára. A koffein és a kinin együttes hatásától szinte kitisztul a látása, élesebbek lesznek a fények, határozottabb éleket kapnak a körvonalak... Amikor befordul az udvarra. Szilárd a raktár rámpáján állva beszélget a targoncás fiatalemberrel, aki ugyan már hazafelé készülődik, de megszokásból felült a masinájára. Az őr láthatóan nem érkezett még meg, így miután elköszöntek a targoncástól, behúzódtak Szilárd irodájába. Reggel nem volt ideje tüzetesebben megfigyelni a berendezést. Minden legalább annyira kényelmes, amennyire célszerű. Hivalkodásnak nyoma sincs, az íróasztaltól távolabb áll a tárgyalóasztal, amolyan igazi Erőssy Szilárd-féle tudatossággal meghatározva. Nem kapcsolva a naponta elvégzendő papírmunkához az olykor hosszú és unalmas formaságokba rekedt üzleti tárgyalásokat. Látva, hogy Horkai szemével végigpásztázza a bútorokat, Szilárd az első pillanatokban érthetetlen mente- getődzésbe kezd:- Csak a legszükségesebbeket vettem meg. Minden darab használatban van, semmi sem szolgálja az üres hivalkodást.- A szétnyitható ülőgarnitúra sem? Csak nem azt akarod mondani, hogy olykor itt maradsz éjszakára a papírjaid társaságában? - ironizált olcsó kétértelműséggel Horkai.- Ráhibáztál. Csakhogy nem a papijaimmal takaró- dzom, hanem testmeleg, eleven vértől lüktető fehérhússal.- Meglepsz, mert a mamád reggel még arról panaszkodott, hogy senki sem marad meg melletted. Szilárd, miután elrendezte az asztalon a poharakat és a csészéket, lehuppant a kanapéra. Egy ideig hallgattak, csak a kiskanalak tompa csörgéseit lehetett hallani.- Nekem elhiheted, hogy rég megnősültem volna, ha nem kezdek el vállalkozni. Tekinthetem úgy is: ez volt a szerencsém, mert akkor talán még mindig a könyvkereskedők keserű kenyerét rágcsálnám a raktárban tanyázó egerekkel és molyokkal együtt. A kutya sem olvas ebben a porfészekben, mindenki videózik, még a munka- nélküliek is. De ezt már ismered. Kintről kutyaugatás hallatszik.- Megjött az őrzőangyalom - neveti el magát Szilárd. Kopogtatás után egy kétméteres izompacsirta lép be az irodába. Fél perc alatt ledarálja a tegnapi unalmas éjszaka történéseit, amelyek igazából nem is történtek meg, csal: az őr képzeletének szüleményei, majd elindul terepszemlére.- Akkor is vigyáz rád, ha nem vagy egyedül? Szilárd csak legyint Horkai ökörködésére. Nézi az újságírót, akin az utóbbi években megszaporodott a súlyfölösleg, így szinte elmerül a félméternyi kárpitozott szivacsban.- Kérlek, ne mondd el anyámnak. Tényleg van valakim. Egy cseh asszony, akarom mondani német. Az egyik szállítóm. Kéthetente jön, elvált, nem lehetett gyerekük. Bemutatnám anyámnak, de fölösleges. Neki örökre idegen maradna.
