Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-02-12 / 7. szám
_____________PAPRIKÁT VEGYSZEREK NÉLKÜL I._____________ Bio komposzt, kvarchomok és bársonyvirág Biokertész módszerekkel is lehet megfelelő mennyiségű és minőségű paprikát termelni, amely külalak szempontjából is versenyezhet a vegyszerek segítségével termesztett áruval. A mi éghajlati körülményeink között legalább két termesztési módot - hajtatóberendezést és szabadföldi körülményeket - kell alkalmaznunk. A hajtatóberendezés lehet kisebb-nagyobb üvegház, fóliasátor (hidegvagy melegágy), beüvegezett veranda, lakásunk déli ablaka stb. Én a paprika termesztésére a délre néző ablak, a minidombágy, hidegágy és fóliasátor kombinációját használom. A termelésre való felkészülést már az előző év októberének végén, novemberének elején elkezdem. Egy 6x3 méter alapterületű fóliasátor közepén 5x1x0,6 méteres gödröt ások, amelybe az ősz és a tél folyamán a másként nem hasznosítható kerti és konyhai hulladékot gyűjtöm. A 10 cm-esnél nagyobbakat aprítom. A hulladékot a fólia kifeszítésével egy időben jól tömörítem, néhányszor meglocsolom, majd előbb biokomposzttal, később biokomposzt és föld keverékével takarom. A biokomposztot csak az első évadban kellett beszereznem, mert a továbbiakban elégnek bizonyult a gödörben felhalmozódott mennyiség. A fóliát rendszerint március elején feszítjük ki. Ez lehetővé teszi, hogy előveteményeket - főleg hónaposretket, salátát, korai sárgarépát - is termeljek. (Földdel takart melegtalp fölött szabadföldi kiültetésre szánt karalábé-, káposzta-, kel- és karfiolpalántákat is nevelek.) A magokat minél előbb elvetem és így rendszerint április 15. és 30. között elfogyasztjuk a retket, majd kiültetem a káposztafélék palántáit. Az elővetemények magvait 7 cm sortávolságra vetem. A fóliától kezdve 1 vagy 2 sor retket, mellé 1 sor salátát vagy sárgarépát, utána 5 sorban újra retket, majd 1 sor salátát vagy sárgarépát vetek; 5 sor retek, majd 1 sor saláta vagy sárgarépa zárja az oldalt. Hasonlóan végzem a munkát a másik oldalon is. A zárósorok után mindkét oldalon - a szabad mozgást biztosítandó - üresen hagyok egy 40 cm-es sávot. Az ágyás közepét - meglehetősen ritkán - káposztafélék magvaival vetem be. A paprikapalánták nevelését február elején kezdem. Az előnevelésre szánt edényeket a felső szélétől számított 2-3 cm-ig kis lyukú rostán áthullott biokomposzttal töltöm meg, majd erre rászórom a magot, s megfelelő vastagságban biokomposzttal takarom le. Meglocsolom, s később, mikor megszikkadt, apró szemű, steril kvarchomokkal szórom meg. A tápkockákat szükség esetén óvatosan locsoljuk meg. Ha a növénykék kelni kezdenek, kicsivel több vizet adjunk, de úgy, hogy rájuk minél kevesebb víz kerüljön. Ha az erősebb vízsugár elmosná helyéről a homokot, akkor a takaróréteget újítsuk fel. Úgy március közepén ajánlatos a növénykéket kettesével cc 4-6 cm átmérőjű edénykékbe áttűzdelni. Az áttűzdelést szintén biokomposztba végzem, melyet a locsolás után finom homokkal szórok le. Fűtött hajtatóház hiányában az előnevelést a lakás déli ablakaiban végzem. Ha az időjárás megfelelően alakul, akkor a növénykéket léctálcákon kihelyezem a fóliasátorba, ha fagy veszély van, visszaviszem őket a lakásba. A jó gyökérlabdával rendelkező, fejlett palánták - az éppen uralkodó és az előrejelzett időjárástól függően - április végén, május elején kerülnek ki a fóliasátorba. A retek betakarítása után felszabadult, az egymástól 42 cm távolságra levő saláta, illetve sárgarépa sorközeinek középvonala mentén, egymástól legalább 50 cm-es távolságra, hármaskötésben ültetem ki őket - mindkét oldalra 3-3 sort. A koraj termés érdekében középre előnevelt uborkát, mellé pedig egyik oldalról karalábét, a másikról karfiolt palántázok. A paprikát kapával vájt gödröcskébe ültetem úgy, hogy kevés biokomposztot szórok a tőhöz, majd kevés földdel betakarom. A beültetés után csak óvatosan locsolok. Az első termések kötődéséig felületi komposztálást már nem alkalmazok. A növényeket „koplaltatom”. A paprika kiültetésével egy időben a sorokba egy- egy bársony virágot (Tagetes) ültetek. Ennek gyökérzete riasztja a drót- és a fonálférgeket, levélzete és virágai pedig a levéltetveket. (Folytatjuk) Köteles Gábor mérnök A Bouché-Thomas gyümölcssövény Bár a Bouché-Thomas gyümölcssövény alkalmazása az utóbbi időben kissé háttérbe szorult, mégis szinte „kötelező” megismerkedni vele. Alkalmazása a háztáji kertekben továbbra is ajánlható, hiszen ez az ültetésmód, a faalakok, illetve a koronaformák kinevelését illetően, teljesen új irányzatot teremtett a törzs és a sudár nélküli, ferdén ültetett fák sövénykénti nevelésénél. A csemeték ferdén történő ültetése lehetővé teszi, hogy a földfelszíntől ágas sövényt alakítsunk ki. Ennek a művelésmódnak több fő célja van, mégpedig - a termésképzés érdekében - a gyökérzet és a lomb által felvett anyagokat a lehető leghatékonyabban kihasználni, a lehető legalacsonyabban kialakítani a termőterületet, s mielőbb termőre fordítani a fákat. A Bouché-Thomas gyümölcssövény olybá tűnik, mintha a vázágakat egy hagyományos művelésű fa sudaráról vágtuk volna le és lehoztuk volna a talaj felszínére. Kialakítása meglehetősen szokatlan, ennek ellenére a házikerti gyümölcsösök kedvelt növénytípusa lett. Kialakítására csak a rügyekkel végig berakódott vagy az aljától ágas suháng alkalmas. Telepítéskor a szomszédos oltványokat ellentétes irányban - egymás felé - megdöntve, a vízszintessel bezárt 30 fokos szögben ültetik ki, s a sudarakat később összekötik. Az alakfák nevelése során később valamennyi fő- és másodrendű vázágat 30 fokos szögben meghajlítva nevelik ki. Ez serkentőleg hat a termőrészek képződésére. Figyelmet érdemel, hogy az oltványok mélyültetése következtében a nemes rész rövidesen meggyökeresedik, így a ráomlott nemest idővel mentesíteni lehet a gyenge növekedésű alany kedvezőtlen hatásától. Újszerű megoldás a ferdén ültetett suháng, illetve a folyamatosan hajlított vesszők csúcsrügyből való továbbnevelése, mégpedig metszés nélkül, csupán a konkurens hajtások eltávolításával. Tehát az oltványokat ferdén állítva a szokásosnál mélyebbre ültetik úgy, hogy az oltás helye mintegy 10 cm-rel a föld felszíne alá kerüljön. Ezzel biztosítják, hogy a gyorsan termőre forduló fa a gyenge növekedésű anyagon is szépen fejlődjön, és a ráoltott nemes meggyökeresedésének köszönhetően ne merüljön ki. A ferde ültetés haszna, hogy bár az alapi rügyek erőteljesebb hajtásokat nevelnek, az oltványon a belső rügyek is szépen és egyenletesen kihajtanak. (Folytatjuk) Miklós Dénes kertészmérnök Szerkeszti: Pomichal Richárd MIELŐTT MEGJÖN A TAVASZ- A téli lemosó permetezést gyümölcsfáink, bokraink metszése előtt el kell végezni. Erre a műveletre szélcsendes időt válasszunk, s ügyeljünk rá, hogy a szer ne kerüljön rá a közelben levő örökzöldekre. Legyünk tekintettel a szomszédokra is. Azt se feledjük el, hogy a két évnél régebben raktározott permetezőszerek hatásfoka már csökkent értékű.- Az almánál a lemosópermetezést márciusban (a rügypattanástól az ún. egérfüles állapotig) Qleoekamettel (1 %-os oldat) végezhetjük. A körténél márciusban Arborolt (3 %) és Oleoeka- metet (1%) használjunk. A cseresznye és a meggy „lemosását” a rügypattanás előtt mészkénlével (Sulka), Polibarittal (3-5 %) és Oleoekamettel (1 %) végezhetjük el. A kajszit réztartalmű szerekkel, az őszibarackot március közepe táján 2 %-os bordói lével, Kuprikollal (3 %) kezeljük. A szilvára, ringlóra, március 15. körül, szintén az Oleoekamet (1 %) alkalmas.- Ne feledjük el: a munkánk minősége a részletekben rejlik! A fák és a cserjék metszésénél ezért tartsuk be a következő szabályt: külső rügyre metsszünk; a vágási felület sohase essen az uralkodó szélirányba (mindig a másik oldalra lejtsen), sem pedig a rügy felé.- Metszéskor a sövényeket úgy alakítsuk, hogy azok felfelé keskenyedjenek, így az alsó részek több fényhez jutnak.- Az üvegházban, fóliasátorban ker- tészkedőket emlékeztetjük rá, hogy időről időre (lehetőleg az idénykezdés előtt) ajánlatos a termesztőberendezések fertőtlenítése. Ezzel a gombás, baktériumos eredetű fertőzéseket megelőzhetjük, terjedésüket megakadályozhatjuk. Ha nem valamilyen speciális betegséget akarunk megelőzni, akkor általában a fertőtlenítést rézgálicoldattal végezhetjük el.- A növényi életfolyamatokra a tápanyagellátás, a nedvesség- és fényviszonyok mellett nagy hatással van a hőmérséklet. (Ezek a faktorok persze együttesen határozzák meg a csírázást, a palánták fejlődését stb.) A paprika, a paradicsom magja 24-28, a répáé már 18-20 C-fokon csírázik. Az előző kettő szikleveles korban nappal 18-22, éjjel 17-18 C- fokot igényel. A sárgarépa gyökerei legjobban 10-15 C- fokon fejlődnek. A reteknek nappal 14-15, éjjel 10-12, a fejes salátának napközben 10-14, éjszaka pedig 6-10 C- fokot biztosítsunk.- A palántadőlés ellen Pe- rozin 75 B 0,3 %-os oldatával védekezhetünk. Ajánlatos a szerrel már magvetéskor beöntözni a talajt. A vegyszeres kezelés mellett se mulasszuk el a beteg növénykék eltávolítását és megsemmisítését.- A saláta-peronoszpóra ellen is Pero- zin 75 B-t használjunk, de most se feledkezzünk el a fertőzött tövek eltávolításáról.- A fagykár ellen gyümölcs- és díszfáinkat egyaránt mésszel és vízüveggel védjük. Ne legyünk lusták és kenjük be a vastagabb ágakat is.- Ha az időjárás megengedi, akkor a pergolák, filagóriák stb. faszerkezetét konzerváljuk le.- Február végén még elvégezhető a bokrok fiatalítása is. Az idős részeknek azonban legfeljebb az egyharmadát metsszük ki. A metszés előtt és után fertőtlenítsük és gondosan tisztogassuk meg szerszámainkat. A fertőtlenítésre az utóbbi években fokozott szükség van, ugyanis az áruszállítással, a lakosság mobilizálásával és a gazdasági problémákkal párhuzamosan egyre több kórokozót hurcolunk be keletről, nyugatról.- Mikor már a föld fagya kiengedett, folytassuk a talaj porhanyítását. Ásás közben nehéz, agyagos földünk minőségét némileg javíthatjuk, ha 1:1 arányban keverve folyami homokot és tőzeget ásunk le. -rA HÁZUNK TÁJA JÓ TANÁCSAI Sz. J. tornaijai olvasónk az őszibarack levélfodrosodásával kapcsolatban kért felvilágosítást. Reméljük, a szakírónk által adott válasz minden tekintetben kielégítő. Rügypattanáskor védekezzünk! A tafrinás levélfodrosodás az őszibarack igen elterjedt gombás megbetegedése szerte a világon. A mandulán is előfordul. A gomba spórái a rügypikkelyek alatt telelnek, s a márciusi eső, köd, nedvesség hatására indul meg a fertőzés. (Szlovákia déli részének természeti viszonyai között ez az időszak úgy március 15-től április 10-ig tart). Egyébként mind az őszibarack-, mind a mandulafán már a fakadáskor meglátható, hogy megbetegedett-e. A levelek ugyanis ilyenkor, szétfesléskor, hólyagosán bontakoznak ki. A levélfodrosodás különlegessége, hogy a gomba ingeranyagaival óriásnövést idéz elő, s a torzult, megvastagodott levelek között a normálisnál 3-4-szerte nagyobbakat is találunk. Feltűnő még a levelek húsvörös színe, amelyet nem szabad összetévesztenünk a levéltetvek által okozott és rendszerint fényesebb (levedlett „tetűbőröket” tartalmazó), szintén hólyagos képződményekkel. Az ilyen leveleken, főleg a fonákon, azután idővel deres bevonat jön létre, ezek az aszkospórák. A spórák rákerülnek az egészséges fákra, a rügypikkelyek alá, hogy áttelelve, tavasszal rügypattanáskor megfertőzzék a leveleket. Később a megtámadott levelek megbámulnák, összezsugorodnak, majd megfeketednek és lehullanak. Ha nagyon agresszív a fertőzés, mind az őszibarack, mind a mandulafa más zsengébb részei is torzulnak. A levélfodrosodás elleni kezelések idejét rügypattanáskor vagy közvetlenül utána kell, hogy megválasszuk, időzítsük. Figyelni kell őszibarackfáinkat, s amikor a rügyek pattanni, repedezni kezdenek, azonnal permetezzünk. Nagyon ügyeljünk, mert a rügypattanás néha csak nagyon rövid ideig (esetleg csupán néhány óráig!) tart, s csak az ilyenkor végzett permetezés hatásos. A Taphrina deformans ellen leghatásosabb a Kuprikol 0,6, a Sulka 5 vagy a Polybarit 3 százalékos oldata. Jegyezzük meg: ha zárt rügyekre permetezünk, akkor a hatás minimális lesz. A védekezéshez hozzátartozik a fák szakszerű megmetszése és a kellő tápanyagutánpótlás is. M.D.
