Új Szó, 1995. december (48. évfolyam, 278-302. szám)

1995-12-12 / 287. szám, kedd

1995. december 12. VELEMENY - TALLÓZÓ Karácsony előtti nyugdíjak: egy nappal korábban A nyugdíjasokat bizonyára érdekli, hogy a nyugdíjbiztosító a karácsony előtti napokban korábban folyósítja-e a nyugdíjakat. A lap munkatársa Rudolf Križant, a Társadalombiztosító Intézet nyugdíjbiztosítási főosztályának igazgatóját kérdezte. • Karácsony előtt mikor fizetik ki a nyugdíjakat? - Az 1995. december 22-én kifizetésre esedékes nyugdijakat december 21-én fizetjük ki, a december 24-én esedékeseket pedig december 22-én. • Pillanatnyilag Szlovákiában hány nyugdíjas van? - A legfrissebb adatok szerint 1171852. • Vannak, akik többféle nyugdíjat is szednek. - Összesen 1384 593 nyugdíjat fizetünk ki. • Ki veheti át a nyugdíjat a nyugdíjas helyett, ha ő maga kórházban fekszik, vagy valahol üdül? - Megteheti ezt a férj, illetve a feleség. Feltétel azonban, hogya nyugdíjassal egy háztartásban éljen, illetve hogy a nyugdíjas előre nem zárta ki ebből, mivel erre lehetősége van. • Ha a magatehetetlen nyugdíjast a lakásában ápolják? - Ha saját maga képtelen nyugdíjának átvételére, és nincs házastársa, akkor nyugdíját átveheti a róla gondoskodó személy. JANA VESELSKÄ, Práca Levél a kormányfőhöz Peter Kasalovský, a HNclub Alapítvány kezelője, a Hospodárske noviny főszerkesztője a klubtanács határozata alapján tegnap levelet küldött Mečiar kormányfőnek, amelyben tájékoztatja őt a HNclub XIII. közgyűléséről. A levél leszögezi, hogy a pártok feletti HNclub december 8-i ülésén további véleménycsere -folyt a szlovákiai tőkepiac jelenlegi helyzetéről. A Jozef Magula pénzügyminisztériumi államtitkár jelenlétében folyt 150 perces vitából a tőkepiaci fejlődés rendkívül eltérő értékelése kerekedett ki. A HNclub tagjainak zöme szerint a tőkepiac nem felel meg a gazdaság szükségleteinek és feltételeinek. Megállapították, hogy a tőkepiaci problémák megoldása során nincs megfelelő párbeszéd azok között, akik alakítják, és az állami végrehajtó szervek részéről egyre gyakoribbak a bizonyíthatóan hibás, sőt törvényellenes beavatkozások. Hiányoznak a tőkepiac fejlesztéséhez szükséges impulzusok. Meggyőződésük: a gazdaság, végső soron pedig az állam megkárosítása folyik többek között azzal, hogy démonizálják a befektetési társaságokat, illetve alapokat, és nem egy esetben negálják a piacgazdaság, beleértve a tőkepiac alapelveit is. Nyilvánvaló, hogy a szakszerűtlen tevékenység vagy jobbik esetben a hozzáértést nélkülöző tájékoztatás révén gyengítik a lakosságnak a tőkepiac résztvevői iránti bizalmát. A levél leszögezi: a befektetési társaságokkal, illetve alapokkal szembeni pénzügyminisztériumi határozatok hatályon kívül helyezését követően az SZK Legfelsőbb Bírósága megköveteli, hogy a kormányfő vegye fontolóra a tőkepiacon kialakult helyzet elemzését, miközben a HNclub kész arra, hogy védnökséget vállaljon ilyen feladat fölött. A társadalmi légkör javára válna, ha a kormány egyértelműen és mielőbb véleményt nyilvánítana a pénzügyminisztérium működéséről, összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság említett határozataival. Hospodárske noviny (rövidítve) Ersekújvdrott betelt a pohár ÚJ SZ

Ó F5L A múlt heti bel- és külpolitikai történések sokaságában és zűrzavarában nem akadt média, amely érdemben foglalkozott volna az érsekújvári régió gyógyszerészeinek felhívásával, pedig égető társadalmi problémákat vetettek fel. Először történt, hogy a patikusok közösen léptek; eddig ugyanis csak elvétve akadt egy-egy, aki őszintén feltárta a gyógyszerpiacon uralkodó katasztrofális helyzetet A keserűség pohara, úgy tűnik, túlcsordult. Hogy miért? Azért, mert az Általános Egészségbiztosító immár fél éve nem rendezi a gyógyszerészek számláit A régió patikusai tűrhetetlennek tartják, hogy az állami intézmény hosszú hónapok óta visszaél hivatástudatukkal, szakmai és emberi becsületükkel, belekényszerítve őket a másodlagos fizetésképtelenségbe. Nem mást és nem többet követelnek, mint a saját pénzüket! Patikánként több százezer, sok esetben több millió koronát, hiszen ha nem akarják, hogy a betegen csattanjon az ostor, fizetniük kell a gyógyszerforgalmazóknak. Nem hajlandók tovább hitelezni az államnak, hiszen nekik sem hitelez senki. A kialakult helyzetnek van egy eddig nyilvánosságra sem hozott fonákja. Hamarosan eljön az adóbevallások elkészítésének időpontja, s a patikusoknak adót kell majd fizetniük olyan bevétel után, amit nem is láttak. A biztosítási alapokba már amúgy is úgy és annyit fizetnek, mintha az a pénz, amit az állam jogtalanul, beleegyezésük nélkül visszatart, a számlájukon volna! Ezek után nem csoda, hogy elhatározták: míg nem rendeződik a körbetartozás, vagy ideiglenesen bezárják a „boltot", vagy korlátozzák a gyógyszerkiadást. A 29 magánpatikus a jövő héttől fogva tehát csak akkor /esz hajlandó kiadni a gyógyszert, ha sürgősségi ellátásról lesz szó. A gyakorlatban ez azt jelenti majd, hogy csak azok kapnak gyógyszert, akiknek a receptjére a kezelőorvos ráírja a bűvös szót: cito! (gyorsan) statim! (azonnal). A felelősök persze hallgatnak, esetleg újabb ígéretekkel etetik az elkeseredett gyógyszerészeket. Betelt a pohár - mondják a patikusok egy emberként, mert nem hiszik, hogy az állami biztosítónak valóban nincs pénze. Amikor még augusztusban felkerestem az érsekújvári regionális egészségbiztosító igazgatóját, és helyzetjelentést kértem tőle, nyíltan beszélt a régió gondjairól. Arról, hogy a biztosítottanként

i 70 koronás gyógyszerfejpénz a valós kiadások 60-70 százalékát képezi csupán, s hogy a járásba a szükségesnél havonta 7 millió koronával kevesebb jut. De mert egy állami alkalmazott hivatalból nem bírálhat, hozzáfűzte azt is, hogy ígéretet kaptak a helyzet rendezésére. Az igazgatót azóta rég leváltották, s a felelős posztra a munkásszövetség embere került, aki viszont nem volt hajlandó fogadni. Azért, mert sürgős teendői voltak, vannak és lesznek január végéig. Ezekben a vészterhes időkben az érsekújvári regionális biztosító legfontosabb feladata a költözködés. Nem az, hogy a pozsonyi központban kiharcolja a patikusoknak járó anyagiakat, vagy legalább a nekik járó pénz egy részét, nem is az, hogy felkészüljön a várható influenzajárványra, s a szükséges gyógyszervásárlásra némi pénzt juttasson nekik, nem. A legfontosabb a székhelycsere, az új bútor, szőnyeg, a kétéves számítógépek korszerűsítése, és az ég tudja, mi még. Bizony nem fogadható el az egészségbiztosító érvelése, miszerint ezeket a kiadásokat más alapból fedezik. Ha ugyanis van pénz arra, hogy a biztosító igazgatótanácsának tagjai fejenként (bár azt nyilatkozták, hogy lemondanak róla) mégis felmarkolják az ülésenkénti több tíz ezer koronás jutalmukat, összesen egymillió koronát, ha van több millió korona a költözködés kiadásainak fedezésére, legyen az érsekújvári régióban dolgozó gyógyszeré szek számláinak megtérítésére is. Arra elsősorban! PÉTERFI SZONYA KOMMENTÁRUNK Balkáni társasjáték Oldjuk meg! néven véresen komoly társasjáték tartja lázban a nemzetközi közösséget. A játékmezőn - a diplomácia zöid asztalánál és odakint a barátságtalan terepen - szokatlanul nagy a sürgés-forgás: a balkáni béketeremtésbe soha nem látott létszámban kapcsolódnak be az országok és az őket tömörítő nemzetközi szervezetek. A „játék" sok résztvevős, és gyakran változnak a helyszínek is. Dayton, Budapest, London, Párizs, Bonn, Brüsszel. Nem csoda, hogy Klaus Kinket német külügyminiszter a magyar fővárosban rendezett EBESZ-tanácskozáson hirtelen nem tudta megmondani, hol járt előző nap. Csak remélni lehet, hogy a látványos diplomáciai „vándorcirkuszban" azért nem sikkad el a lényeg. Kár lenne ugyanis, ha a nemzetközi diplomáciai életben fontos gesztusok háttérbe szorítanák a tényleges problémákat Az Egyesült Államok daytoni huszárvágása után most a lekörözött európai szövetségesek vigaszdíja, hogy békekonferenciákat rendezhetnek. Amelyeken nem egyszer személyi döntésekről vitatkozva - mint például az EBESZ boszniai misszióvezetőjének kinevezése - késleltetik az érdemi kérdések tisztázását. Pedig a délszláv konfliktus politikai rendezése a katonai akciónál is összetettebb feladatnak ígérkezik. Különösen azért, mert a válság politikai menedzselésében újításnak lehet szemtanúja a világ. Az egymással együttműködő nemzetközi szervezetek a különféle tevékenységeket összhangba hozva próbálják meg a normális kerékvágásba visszazökkenteni a Jugoszlávia örökségén osztozó államok életét. Az ENSZ, a NATO, az Európai Unió, az Európa Tanács és az EBESZ közös fellépése ráadásul túlmutat a Balkánon: az elképzelt XXI. századi biztonsági modell főpróbájának is szánják. Valamennyiük érdeke, hogy az intézmények között megszűnjék a versengés, és kiiktassák a zavaró átfedéseket. Enéiküi eleve kudarcra van ítélve a széles körű nemzetközi munkamegosztást félté telező délszláv békemisszó, és süllyesztőbe kerülhet az új biztonsági rendszer is. GYÉVAI ZOLTÁN üzenet Európába Csecsenföld apropóján Moszkva ismét megüzente Európának: fütyül a demokratikus szabályokra és módszerekre, büszkén kitart az orosz hagyományok mellett, és igenis saját belátása szerint cselekszik. Európának persze nem tetszik, de azért hallgat, pedig nem az első esetről van szó. Báláz, hogy Moszkva vígan gyakorolja neoimperialista packázásait, jórészt a magát demokratikusnak tartó Európának köszönhető. Tegnap volt éppen egy éve, hogy Csecsenföld ellen elindult az orosz katonai masinéria. A külföld lagymatag tiltakozását meg sem hallották a Kremlben. Pedig lett volna egy jó szövetségese a támadást elítélőknek: maga az orosz közvélemény, amelynek nem tetszett, hogy Csecsenföldre küldik meghalni az orosz kiskatonákat. Tökéletesen rosszul időzítve Európa hangja akkor erősödött fel, amikor már ezrével hullottak az emberek minden oldalon, s az orosz közvélemény jó része immár bosszúért kiáltott. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, amelyet az orosz vezetés többé-kevésbé hajlandó komolyan venni és illetékesnek tekinteni, szintén késlekedett: mire áprilisban megnyílt a misszió, Groznijból már csak romok maradtak, amelyek maguk alá temették a méltányos rendezés esélyeit De az EBESZ legalább tett valamit: tárgyalóasztalhoz ültette az oroszokat és a különböző' csecsen áramlatok képviselőit, nyárra tető alá hozott egy viszonylag elfogadható katonai megállapodást, melyet a politikai egyezségnek kellett volna követnie. Hogy nem így lett, az már igazán nem a misszión múlott. Merényletek, csetepaték, orvlövészek - mindez a csecsen hétköznapok része maradt, de már szó nem volt komoly harcokról. S ebben a feszült nyugalomban Oroszország ismét üzent: Csernomirgyin kormányfő pénteken aláírta a Csecsenföld úgymond különleges státusáról szóló szerződést annak a Moszkva kreálta bábkormánynak az elnökével, amelynek sem tényleges hatalma, sem tekintélye nincs. Badarság lenne azl várni, hogy ezt az egyezményt hajlandóak tiszteletben tartani azok a csecsen erők is, melyek anno a teljes szuverenitás érdekében indították El a harcot, s itt elsősorban Dzsohar Dudajevre gondolok, akinek elnöki mandátuma máioktóberben lejárt. De sebaj, Moszkva gondoskodik arról is, hogy legyen Csecsenföldnek választott elnöke - ha törik, ha szakad. S ez a Kreml legveszélyesebb üzenete. Mert vasárnap mindenképpen választásokat akarnak tartani a kaukázusi köztársaságban is, hogy mandátumhoz juttassák azokat, akik majd a csecseneket képviselik az orosz Állami Dumában, s ezzel mintegy legalizálnák a pénteki szerződést. Elnököt is választanának, bár immár csak egy jelölt van, a bábkormány elnöke, Doku Zavgajev. Pénteken visszalépett a legesélyesebb, Ruszlán Haszbulatov, a volt orosz parlamenti elnök, Jelcin nagy vetélytársa, s nyomában az a két elszánt csecsen is, aki úgysem rúgott volna labdába, de a szavazatok felaprózásával talán meg tudta volna akadályozni egy moszkvai kreatúra megválasztását. Vagyis a helyzet ismét robbanásveszélyes, de ez. az orosz vezetést nem érdekli. Nem érdekli, hogy az apró Csecsenföld lényegében két részre szakad, hogy szó nem lehet reguláris szavazásról, hiszen még a választók listáját sem lehet összeállítani. Senki nem tudja, hány lakosa van most a köztársaságnak, ki hol él, hol szavazhat - de a szavazás feltétlenül érvényes lesz. Hiszen a helyi képviselőkre adhatják le voksaikat az ott állomásozó orosz katonák is! Nesze neked, demokrácia! Dudajev azzal fenyegetőzik, ha kell, fegyverrel, terrorcselekményekkel akadályozza meg ezt a színjátékot. Jelcin úgyszintén erő alkalmazásával fenyegetett meg mindenkit, aki megpróbálja megakadályozni a választások megtartását. Nyilvánvaló tehát, hogy a vasárnapi voksolás nem a rendezés, hanem az újabb harc kezdete lesz. Ezt üzeni Oroszország Európának, amely még mindig nem érti, mi zajlik ott keleten, s azt latolgatja, milyen esélyeik vannak az orosz demokratikus erőknek a parlamentbe való bejutásra. Az egyik ilyen demokratikusnak vélt erő éppen annak a Csernomirgyinnek a pártja, aki aláírta azt a bizonyos csecsen szerződést... SZÁLKA ÉS GERENDA i Mindennapi kulturális autokratizmusunk Számba véve a szlovákiai magyar kulturális élet idei eseményeit, első ránézésre szembetűnő a gazdagság, annak ellenére, hogy sem a Csemadok, sem a színházaink, sem a regionális és helyi kulturális kezdeményezéseink nem kapták meg a szükséges költségvetési támogatásokat. Ez legalább két dolgot mindenképpen bizonyít. Mindenekelőtt említem az elkötelezettséget és eltökéltséget a magyar kultúra, a magyar nyelv ápolása, megvédése iránt, másodsorban a helyi önkormányzatok, a civil kezdeményezések, a Csemadok területi választmányai, illetve szakmai társulásai, a pedagógusok és népművelők érzékeny rugalmasságát és a magánvállalkozók, magánszemélyek adakozó kedvét. Vagyis: a regionális kezdeményezések fogalom alá vonható kulturális tevékenység, mondhatnám azt is, hogy virágzik. Örvendetes tény, hogy faluközösségek, városi polgárok múltat tisztázó igyekezettel dolgoznak a hely szellemét, hagyományait átörökítő történelmének tisztázását és megőrzését segítő kezdeményezéseken. Több helyi emlékmű, emléktábla erősíti a szülőföldhöz tartozás otthonosságának az érzését, s az ebből fakadó érzelmi és tudati elhivatottsággal vállalják hagyományaikat. Szép számmal vannak a mai Szlovákiához kötődő szellemi nagyságok, akik előtt szobor vagy emléktábla állításával tisztelegtünk. Azok a kezdeményezések sem nevezhetők egyedieknek, amelyeken a történelemnek még csak némi nagyvonalúsággal nevezhető - hiszen elszenvedői még élnek - erőszakos kitelepítések, deportálások okozta sebeket nem feledve, de a szlovákok és a magyarok közötti megbocsátást, toleranciát hangsúlyozva emlékeztek nieg az ötven évvel ezelőtti megpróbáltatásokról. Más értelemben ugyan, de a régiók, a falvak, városok magyar nemzetiségű polgárainak erősödő öntudatát bizonyítják azok a fesztiválok, találkozók, egyéni vagy szervezeti kezdeményezések, amelyeket a helyi kultúra, a helyi civil társadalom és az önképzés spontán igényei szültek napvilágra. Jótékony hatását észlelhettük a különböző helyi indíttatások nyomán létrehozott alapítványoknak is. Felfigyeltető, hogy az ugyanezeket a köröket megcélzó, jellegéből eredően kommersz, tartalmukban szórakoztató műsorok is elszaporodtak. Magyarországi művészek ún. haknijait tömegével látogatja a közönség, s ha csak elvétve kap színvonalas szórakozást, a felszínen mégiscsak ott van a nyelvi alapon egy-két órára megszülető azonosságtudat. A helyi kulturális aktivitásoknak ez is része, s olyan rétegeit is megszólítja a magyarságnak, amelyek színházi előadásra, Bartók-estre, néptáncestre vagy helytörténeti előadásra nem mennek el. Miközben ezeket az általánosításra hajlamosító tényeket az ún. elitkultúra fölé helyezve akár örömódákat is zenghetnénk, tudatosítanunk kell, hogy a demokrácia keretei között az állami támogatásra szoruló színház, könyvkiadás, sajtó és oktatás végveszélybe sodródott. A nem saját hibájából, hanem a költségvetési támogatások több lépcsőben megvalósult lefaragásai, a csökkentett támogatások elmaradása következtében az önredukciőra kényszeríted Csemadok valószínűleg regionális társulásokra hullik szét. A tervezett, részben elméleti és szakmai intézményesítés helyett munkáján bizonyosan eluralkodik a provincializmus és a dilettantizmus. Hangoztatva ugyan az állami bürokrácia és a kormányhatalom politikai erőszaktételét, nem tekinthetjük vétlennek az említett állapot létrejöttében azokat a személyeket, akik 1990-ben és később még évekig pártpolitizálásra használták fel a Csemadokot. Szembeötlő, hogy napjainkban, a leépülés idején szinte perszonifikáltan ugyanazok ragadják kezükbe az irányítást, akik parlamenti képviselőjeként, menedzsereként az Együttélés Politikai Mozgalomnak legfőbb képviselői voltak a Csemadokban önös pártérdekeket érvényesítő vezetői csoportnak. Dr. Szabó Rezső, Görföl Jenő és a Magyarok Világszövetségének alelnökeként a háttérből irányító Dobos László ma sem tesznek mást. Máskülönben mi és ki akadályozta őket abban, hogy végre megvalósítsák a Gálán Géza által elkezdett, de a politikai polarizálódás miatt beszüntetett, majd Bodnár Gyula publicista által három-négy évvel ezelőtt újból javasolt kulturális vagy értelmiségi fórumot vagy kerekasztalt'? Nem más céllal, minthogy a Csemadok struktúrája által lefedett kulurális tevékenységet a demokrácia szellemi sokoldalúságnak helyet adó lehetőségei között újragondolja, átformálja. Ehelyett ma már ott tartunk, hogy a belső leépítésről és a közeljövő sürgető átalakulásáról tárgyaló országos választmányi novemberi ülésre a sajtó képviselőit már meg sem hívták. Arról sem esik sok szó, hogy az a sokoldalú értelmiségi fórum, melynek szükségességét szinte mindenki elismerte, miért nem születhet meg. Igaz, voltak olyan hangok, melyek gazdái szerint nemzeti közösségi kulturális parlamenti jelleggel kellene életre hívni. Mi más ez, ha nem újabb politikai hazárdjáték a szlovákiai magyar kultúra sorsára vetett kockákkal? Összevegyítése a nagypolitikának és a mindennapok szlovákiai magyar nemzeti kulturális életének? Amelyek összefüggnek ugyan, de nem feltétlenül kell az utóbbit a másik befolyása alá terelni.