Új Szó, 1995. december (48. évfolyam, 278-302. szám)

1995-12-08 / 284. szám, péntek

1995. december 8. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ Ó 5 | Szlovák tankok Malaysiába? Több napilap közölte szerdán a hírt, hogy Ma­laysia 2000-ig 300 harckocsit szándékozik vá­sárolni, s döntenie kell, hogy a brit Vickers cég Mark lll-asát, illetve a lengyel vagy a szlovák T-72-es tankot rendeli-e meg. Hamid Mbar ma­laysiai védelmi miniszter szeptemberi szlovákiai látogatásakor járt a turócszentmártoni nehéz­gépgyárban is, ahol a szóban forgó harckocsi­kat gyártják, s kijelentette, lehetséges, már jövőre eldöntik, a három ajánlat közül melyiket fogadják el. A Národná obroda tegnapi számában a gép­gyár kereskedelmi igazgatóhelyettese a hírrel kapcsolatban kifejtette, hogy vállalatuknál már foglalkoztak Malaysia vásárlási szándékával, s kereskedelmi elemzéseik szerint gyáruk képes lenne egy ilyen megrendelés kielégítésére. Mi­vel egyelőre az ügy kezelése szigorúan bizal­mas, az igazgatóhelyettes részleteket nem árult el a lap munkatársának, arra hivatkozva, hogy az ártana a gyár érdekeinek. A Technopol hallgat A Technopol részvénytársaság vezetősége nem fog reagálni Peter Krylov állításaira, me­lyek szerint a társasággal kapcsolatos csalásról tudtak a vállalat alkalmazottai is. Ezt az értesü­lést a Technopol jogi képviselője is megerősítet­te azt követően, hogy Pavel Pávek, az rt. vezér­igazgatója visszautasította kérésünket, hogy fejtse ki véleményét az ügyről. Peter Krylov jelenleg Németországban tölti börtönbüntetését. Mint ismeretes, egyebek kö­zött azért ítélték el, mert a pozsonyi Technopol cégnek 2,3 millió dolláros kárt okozott. A Szlo­vák Televíziónak adott szombati nyilatkozatá­ban egyebek között elmondta, hogy információi szerint „az akció szervezésében tudatosan vett részt a Technopol akkori vezetője vagy osztály­vezetője {...) az egész csak a Technopol munka­társainak a közreműködésével volt lehetsé­ges". Sikerült megállapítanunk, hogy Ladislav /W.-ről van szó, aki abban az időben a Technopol kereskedelmi csoportjai egyikének a vezetője volt. Éppen L. M. volt az, akinek a Csehszlovák Kereskedelmi Bankban Lenka S.-el közösen számlájáról Peter Krylov INTROCOMMERCE ál­cégének körülbelül 69 millió koronát utaltak át le nem szállított textiláruért. Nevezettek már nem dolgoznak a Technopolnál. L. M. állítólag a gazgasági minisztérium alkalmazottja, de ezt a tényt ott senki sem erősítette meg a lap munka­társának. Egykori kollégái azonban figyelmez­tettek, hogy L. M. néhány hónapja egy pozsony­püspöki villába költözött, amelynek értéke állí­tólag 10 millió korona körüli. Szerintük az is ér­dekes, hogy senkinek sem tűntek fel gyakori amerikai utazásai, tudomásuk szerint legutóbb a Maldív-szigeteken járt. Megszólítottuk Z. Sz.-t, a Technopol volt igaz­gatóját is, mivel Peter Krylov a televízióban kije­lentette a következőket is: „Később megtud­tam, hogy a pénzátutalást maga a Technopol igazgatója írta alá." A volt igazgató azonban szintén visszautasította a véleménynyilvánítást. Kijelentette, hogy nincs mit mondania a főnö­kösködése idején megvalósult „üzletről". Jelen­leg a Technopol Austria Kft. ügyvezetője. A kft.­be a Technopol Rt.-ből 1992-ben áramoltattak át tőkerészt. Ugyanabban az évben valósult meg Peter Krylov „textilszállítása" is. A Technopol jogi képviselői áprilisban keres­kedelmi társaságuk ellen elkövetett csalás vád­jával ismeretlen tettes ellen tettek feljelentést. Az ügyben tart a vizsgálat. Szlovákiában csak egy állampolgár ellen folytatnak eljárást - Mari­án K. ellen. Pravda (Rövidítve) Šesták blöffje „A nyelvtörvény megvédése nagymértékben elvonja a hídra szánt pénzeket." Ezek Jozef Šesták külügyminisztériumi államtitkár sza­vai, melyeket nem egy párthívekkel teli sport­csarnokban mondott, hanem a szlovák parla­mentben - a környezetvédelmi bizottság ülé­sén. Mindezt azért fontos leszögezni, mert a bizottságban elhangzott minden kijelentést magnószalagra rögzítik, és néhány hónapig archiválják. A parlamentben ez a gyakorlat. Hogy még egyértelműbb tegyen az államtitkár kijelentése, Šesták úr a párkányi Mária Valé­ria hídra gondolt, s nem más hídra, amint az lapunknak adott nyilatkozatából egyér­telműen kitűnt. Igaz, a részletes válaszadás alól a diplomata próbáit kibújni, mondván, „csak példának hozta fel" a hidat, a pénzügye­seknek kell majd eldönteniük, miből fedezik annak el magyarázását, hogy a nyelvtörvény Szlovákia belügye. Az államtitkár azzal akarta lerázni a kérdezőket, hogy az ügyben fordulja­nak a szaktárcákhoz. így tettünk. Nagy meglepetésre a pénzügy­ben, a közlekedési minisztériumban, de a kül­ügyi tárcánál is csak csodálkozásuknak adtak hangot a Šesták-kijelentések hallatán. Leg­alábbis ez derült ki a minisztériumi sajtófe­lelősök szavaiból, akik napokig nyomoztak a Šesták államtitkár által mondottak valóság­KOMMENTÁRUNK tartalmán. Mertha a külügy második embere ezt a kijelentést kormánydrukkerekkel teli po­litikai nagygyűlésen tette volna, az más, de ő ezt a parlamentben mondta egy bizottsági ülé­sen, ahol ugyebár nem szokás zöldségeket beszélni. Vagy mégis? Šesták államtitkár te­hát blöffölt, vagy lehet, hogy ő már tud vala­miről, amit mások még nem is sejtenek...? A Mária Valériáról csak annyit, ez az utolsó híd a Dunán, amelyet a II. világháború után nem újítottak fel. Magyar és szlovák szakem­berek már régóta foglalkoznak helyreállításá­nak a lehetőségeivel. Ez év szeptemberében pedig a két ország közlekedési minisztere kö­zösen folyamodott az EU-hoz, hogy pénzügyi segítséget kérjen a híd újjáépítéséhez. A PHARE erre 5 millió ECU-t szán, Szlovákia és Magyarország pedig 1,2-1,2 millió ECU-vel járulna hozzá a kiadásokhoz. A PHARE-támo­gatás bökkenője, hogy célirányos, tehát a pénzeket csak arra tehet felhasználni, amire folyósítják. Pozsonyi hírek szerint a napokban kellene megérkeznie a válasznak Brüsszelből, hogy elfogadták-e Magyarország és Szlovákia kérelmét. Indokolt tehát a kérdés Šesták államtitkár­hoz: miként is állunk azzal a híddal és a nyelv­törvénnyel? GÁGYOR ALÍZ Cvikipuszi Örüi a gyermekek serege, a legifjabb nemze­dék, amelynek egy része már a következő vá­lasztásokon választásra jogosult állampolgár lesz: Mečiar bácsi öt nappal meghosszabbítot­ta a téli szünetet. Lám, bölcs kormányfőnk nemcsak a demokrata anyókákra gondol. Azt követően, hogy megajándékozta őket az ingye­nes utazás kiváltságával, a tévé- és rádiódíj alóli mentességgel; azt követően, hogy a Mati­cát megajándékozta egy egészen hihetetlen összeget érő nyomdával; azt követően, hogy a Szlovák Nemzeti Pártot és a Maticát megaján­dékozta az Európa számára egészen hihetet­len tartalmú államnyelvvédelmi törvénnyel; azt követően, hogy leghűségesebb támogatóit gyárakkal, vállalatokkal, zsíros állásokkal ajándékozta meg, ezúttal teendő választói ju­tottak eszébe - legalább egy hét erejéig. Egyébként miért ne ajándékozna - ha már egyszer nem a sajátjából kell adnia. Őt az sem kell hogy érdekelje, mit kezdenek magukkai a szülői felügyelet nélkül maradt gyerekek egy hétig. Sőt bizton számíthat arra, hogy ezzel az intézkedésével megnyeri a mozik és videóköl­csönzők tulajdonosainak és alkalmazottainak, no meg talán még a kábítószerárusok kegyét, de főként szavazatait is (a nyereségükből ré­szesedésre állítólag már csak azért sem szorul rá, men a jövő évi állami költségvetési ke­retből állítólag több millió koronával Csak Ő rendelkezhet). Köztünk szólva, most már csak az hiányzik, hogy a tévében is bemutassák, miként fogadja a mi páratlan kormányfőnk a Hözödöszös Ifjú­ság hálás küldöttségét. Akik természetesen vi­rággal kedveskednek neki, és talán még azt is, hogy nemzeti ökölvívóbajnokunk a legifjabb hözödöszös kislányt erős karjaiba kapja, a kis­lány pedig csak úgy ösztönösen cuppanós pu­szit nyom orcájára (és milyen jót mutatna egy ilyen fotó a kormánypárti napilapok címolda­lán karácsonykor, a szeretet ünnepe előtti). FEKETE MARIAN Párttagtoborzó Jobb érzésű emberektőt ma vidéken sem hallani sok pozi­tív megnyilatkozást a legna­gyobb kormánypárti prakti­kákról. Legalábbis mifelénk, Gömörben nem. Nyilván tud­ják ezt az említett mozgalom fő korifeusai is, és igyekeznek (nyilván van rá elég pénzük) amennyire csak lehet, szépí­teni a csapat csodásnak vég­képp nem mondható képét. Ennek egyik része a minden­kori tagtoborzás is, hiszen a hajdani pártállam mintájára nemcsak a csúcsszerveket kell elfoglalni, hanem a töme­gekre is szükség van, hogy al­kalmasint legyen kikre hivat­kozni. Ezért folyik jelenleg minden módon a toborzás. Történt napjainkban, hogy a fiatal ápolónő egy súlyos bete­geket kezelő gyógyintézetben kapott munkát. Végre szak­májában helyezkedett ei, alig húsz kilométerre otthonától. Munkaadója meghatározott időre kötötte meg vele a mun­kaszerződést, de számára ez is elfogadható megoldás volt. Egy-két nappal munkába lépése után máris üzenet vár­ta a fiatal hölgyet: az uralko­dó párt helyi aktivistája közöl­te, másképpen is megköthető a munkaszerződés, állandó­sítható a munkahelye. Ismer­jük ennek módját - szólt az üzenet magyarázó szövege. Azaz elég, ha a kedves nővér­ke tagja lesz a nagy vezér hír­neves pártjának, s az már biz­tosítja, hogy a hölgy akár örökre a munkahelyén ma­radhat. Miért akarják, hogy ő eb­ben a pártban legyen? Miért ezek a fettételek? Miért ez a zsarolás? Önmaga, de más sem válaszol e kérdésekre. Pedig ő csak dolgozni szeret­ne. Állandóan és sokáig. AMBRUS FERENC J Betonozás folyik A parlamenti bizottságok­ban lezárult a jövő évi költ­ségvetés vitája, ám a büdzsé egyes fejezeteivel kapcsolatos kétségek megmaradtak. Az ellenzék figyelmét nem kerül­te el, hogy az ideihez hasonló megszorító intézkedések jövőre csak az ágazati minisz­tériumok gazdálkodásában ér­vényesülnek, ami előrevetíti, hogy az egészségügy, oktatás, közlekedés, szociálpolitika tekintetében nem várha­tunkjavulást. Tény: osztogatni csak ott lehet, ahol van miből. Szlovákiában azonban Mečiar viharos kiárusítási kampánya ellenére a kincstári bevételek szűkösek. Jól érzékelteti ezt az a tény, hogy az első félévben 20 milliárd korona értékű vagyont privatizáltak, ám ebből csak 3 milliárdos bevétele származott a Nem­zeti Vagyonalapnak. Ennek az az oka, hogy a priva­tizációban nem a költségvetés bevételeinek növelése az elsődleges szempont, hanem egy olyan gazdasági elit megteremtése, amely lojális a politikai hatalom­mal szemben. Nyílt titok, hogy a kormány kedvez­ményezettjei nagy összegekkel támogatják a koalí­ciós pártokat, mintegy viszonzásként az, áron alul megszerzett állami vagyonért. Megtehetik, van miből. Ragadjunk ki néhány példát: a nemšovái Skloobalt az alaptőke 2,25 százalékáért adták ma­gántulajdonba, a piesoki ESP-t I százalékért, a 300 millióra becsült zólyomi húsipari vállalat pedig 200 ezer koronáért kelt el. Legalábbis első törlesztési részletként ennyit tettek le a Nemzeti Vagyonalap asztalára. Külföldi szakemberek ugyanakkor rámu­tatnak: a politikai kontroll alatt működő, államilag központosított gazdaságot nehéz lesz visszaállítani, mivel a piacgazdaság már működni kezdett. Az új tulajdonosok azon lesznek, hogy vagyonukat gyara­pítsák, ám ehhez szabadpiaci viszonyok szükségel­tetnek. Törvényszemen érdekellentélnek kell tehát kialakulnia az állami ellenőrzésre törekvő kormány és a gazdasági elit között. A kiváló helyzetfelismerő képességgel rendel­kező miniszterelnöknek ezt előre kell látnia. Felte­hetően látja is. Ezzel magyarázható, hogy 1,5 milli­árdos tartalékot irányzott elő a kormánynak, s egyút­tal radikálisan emelte a titkosrendőrség és a kor­mányhivatal jövő évi költségvetését. A kormányhi­vatalnak a tavalyival összevetve 263 millióval töb­bet, összesen 414 millió koronát, a titkosrendőrség­nek (SZISZ) pedig 243 millióval többet, összesen 759 millió koronát javasol a kabinet. Az ellenzék ta­lálgat, vajon mire fordítják majd ezeket a milliókat. Nézetem szerint a/.ok állnak a legközelebb az igaz­sághoz, akik azt feltételezik, hogy egyszerű kőművesmunkára. A legerősebb kormánypárt hatal­mi pozícióinak a bebetonozására. Normális körülmények között az államvezetés megfelelő gazdálkodással, az életszínvonal emelé­sével, a lakosság elégedettségének a megteremtésé­vel próbálja megerősíteni pozícióját. Abnormális körülmények között erőszakos eszközökhöz folya­modik. Olyan törvényeket és olyan intézményeket erőszakol az országra, amelyekkel általános elége­detlenség esetén is megőrizheti hatalmi monopóliu­mát. A kormánykoalíció politikusai nem hagynak kétségei afelől, hogy a második utat tartják járható­nak. A szabadpiaci viszonyokat és a szólásszabadsá­got léken tartó intézkedésekben, a demokratikus in­tézmények hatáskörének korlátozásában, a kliens­rendszer kiépítésében bíznak. Ehhez pénzre, sok pénzre van szükség. A fokozatos visszarendeződést szolgálja minden. A költségvetés is. AHOGY ÉN LÁTOM A Matica slovenská: kollektív szürke eminenciás Tóth Mihály rovata Ha egy politológus ma írná meg Vladimír Mečiar eddigi miniszterelnökségének törté­netét, a „Vezetési stílusa" című fejezetben bizonyára hosszan elidőzne annak vizs­gálatával, miért nem volt az önálló Szlovákia első kor­mányfőjének környezetében, mozgalmában egyetlen olyan személyiség sem, akire ráillene a „szürke eminenci­ás" minősítés. Nem lenne könnyű a kérdés megvála­szolása, és valószínű, hogy eszmefuttatását ezzel zárná le a szerző: Az 1991-95-ös időszakban Vladi­mír Mečiar volt Vladimír Mečiar szürke eminenciá­sa. Ha egy politológus majd 5-10 év múlva írja meg a miniszterelnök működésének történetét, könnyen előfordulhat, hogy kénytelen lesz megállapítani: 1995 őszétől a kormánykoalíción belül érezhetően leszűkült a kormányfő mozgástere, és ez közvetle­nül nemcsak a koalíciós partnerek - a Szlovák Nemzeti Párt és a Szlovákiai Munkásszövetség ­„máshogy gondolkodásának" volt a következmé­nye, hanem főképp annak, hogy a Matica slovenská politikai tényezőként kezdett érvényesülni. A poli­tikai elemzők általában lesajnálóan értékelik a Szlo­vák Nemzeti Párt vezetőinek szellemi teljesítőké­pességét. Sokan - külföldiek is, hazaiak is - abban bíztak, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozga­lom elnöke csak addig paktál le az intellektuálisan kétes értékű szélsőséges nemzeti táborral (Luptá­kékról már nem is beszélve), amíg az érdeke úgy kí­vánja, és mihelyt konszolidálódik a helyzete, és külföldön szalonképessé válik, szövetségeseit „ki­dobja a fedélzetről", és alkalmasabb partnereket ke­res magának a hazai politikai struktúrában. Be kell vallani, hogy a Slota-pártnak olyan ügyes manővert sikerült végrehajtania, amelynek eredmé­nyeként Mečiar olyan útra kényszerült rálépni, amelyről nem lesz könnyű letérnie. A „zsolnaiak­nak" az önállósulás óta eltelt nem egészen három év alatt sikerüli a Matica slovenská! beemelniük a nagypolitikába. Olyan kaliberű embereket, mint Jo­zef Markuš vagy Stanislav Bajaník és a többiek a Matica pozsonyi központjából. Nem kevesebbel igényelnek a hatalomból, „csak" az ideológiai szfé­ra teljes megszállását. A Szlovák Tudományos Akadémia társadalomtudományi munkahelyeit is beleértve. Pontosan azt igyekeznek (és félő, hogy nem ered­ménytelenül) nemzeti alapon megvalósítani, amit Ján Ľupták a maga Szlovákiai Munká'sszövetségé­nek a létrehozásával osztályalapon megvalósított. Olyan országban élünk - és olyan viszonyok kö­zött -, ahol egy félig írástudatlan ember néhány hó­nap alatt több mint félmillió állampolgárt tudott zászlaja alá toborozni, hogy bevonuljon a parla­mentbe, és a törvényhozás alelnökeként működ­hessék a szlovákiai demokrácia nagyobb dicsősé­gére. Ez nem is annyira Ľupták rátermettségét bi­zonyítja, hanem inkább arról árul el sokat, hogy milyen embereket produkált a kommunizmus négy évtizede. Az alkotmány, a választójog szempontjából for­málisan nem kifogásolható, hogy a Szlovákiai Munkásszövetség parlamenti párttá vált, Ján Ľup­ták pedig a legmagasabb közjogi méltóságok egyi­kévé avanzsált. Az azonban már az alkotmányosság szempontjá­ból is tűnődésre késztet, hogy egy kulturális szer­vezetnek olyan ambíciói vannak, mint amilyeneket a Matica slovenská vezetői mostanában naponta a magukénak vallanak. Ha Bajaník és Markuš terve megvalósul, rövidesen eljön az az idő, amikor ők mondják meg még azt is, hogy melyik pártban ki minősíthető jó szlováknak, és ki nem. A nyelvtörvény vitája és parlamenti megszava­zása során már bebizonyították, hogy képesek az egész szlovák politikai struktúra terrorizálására. Ahhoz képest, hogy formálisan még kulturális szervezetről van szó, a kútmérgezésben jelentős teljesítményt nyújtottak. És - akárki meglássa ­majd a szlovák-magyar alapszerződés sorsának alakításánál is hallatják hangjukat. Néhány mozzanatból a közelmúltban már-már arra lehetett következtetni, hogy Vladimír Mečiar ­ha nem is azonnal, hanem csak egy későbbi alkal­mas pillanatban - kihátrálna a Szlovák Nemzeti Párttal kötött szövetségből. Kérdés, ez lehetséges lesz-e azl követően, hogy a Matica slovenskál megtették a nemzet szürke eminenciásának. Ezzel ugyanis hallatlanul megerősödtek a Szlo­vák Nemzeti Párt pozíciói, illetve azok helyzete a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomban, akik számára már Mečiar sem elég nagy hazafi. Horváth Gabriella

Next

/
Thumbnails
Contents