Új Szó, 1995. december (48. évfolyam, 278-302. szám)

1995-12-21 / 295. szám, csütörtök

1995. december 18. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJSZ

Ó 2899 j A Slovnaft nem tervez benzináremelést Csehországban a jövő év január elsejétől tervezett üzemanyagáremeléssel kapcsolatban a Pravda munkatársa a hazai üzemanyagpiacon várható árpolitika iránt érdeklődött. Mint ismeretes, az üzemanyagok árát nálunk továbbra is a pénzügyminisztérium szabályozza. A Slovnaft Rt. egyedüli hazai üzemanyaggyártőként és az egyik legnagyobb forgalmazóként javaslatot terjeszthet be az ár módosítására. Amint azt azonban a Slovnaft árpolitikai osztályának vezetője, Zita Žitňanová elmondta, sem a kiskereskedelmi, sem pedig az értékesítési árak módosítására nem tettek javaslatot, így azok 1996-ban változatlanok maradhatnak. Természetesen a minisztérium saját hatáskörében dönthet egy esetleges ármódosításról, csökkentésről vagy emelésről. „Az üzemanyagárak csökkentése nem időszerű, mivel a kiskereskedelmi árra vonatkozó adóterhek 64 százalékot tesznek ki. Árat csökkenteni csupán a saját nyereség terhére lehetne, ez azonban nem célszerű, mivel a környező országokhoz viszonyítva még mindig nálunk a legalacsonyabbak az üzemanyagárak" - állította Zita Žitňanová. Véleménye szerint azonban nem lenne célszerű az áremelés sem. A kőolaj ára jelenleg tonnánként 3750 korona körül mozog, s ez az emelkedő tendencia a jövő év elején is tartani fog. A Slovnaft azonban nem építi bele termékeinek árába az említett alapanyagáremelést, mivel szeretné megőrizni versenyképességét a behozott termékekkel szemben. Zita Žitňanová szerint egyre inkább előtérbe kerül az árszabályozás feloldása, azt azonban nem tudta megmondani, vajon erre már a jövő évben sor kerül-e. Véleménye szerint ebben a kérdésben a pénzügyminisztérium okosan jár el, s az üzemanyagárak fokozatosan igazodnak a piaci árakhoz. A behozott termékek konkurenciája már most akkora, hogy megakadályozhatja az indokolatlanul magas áremelést Martin Benko, Pravda Vaškovič: A Nemzeti Vagyonalap meggyőzött, a kötvényes módszer nem alkalmazható A szlovák parlament tegnapi tanácskozásán a képviselők hosszasan vitatták a Nemzeti Vagyonalap jövő évi költségvetését és vagyonának felhasználását. A lap munkatársa erről beszélgetett Viliam Vaškovič (DU) képviselővel. • Mi a véleménye ezekről a kérdésekről? - Az előterjesztett anyagok nem megfelelő minőségűek. A költségvetésben nincs érdemben megindokolva az alap dolgozói létszámának emelése, sem néhány költségvetési tétel többszörös növekedése. Mivel túlzottnak tartottam ezt a költségvetést, 15 százalékos csökkentését javasoltam. A Vagyonalap vagyonának felhasználásáról úgy vélem, hogy a kötelezettségeket tekintve meglehetősen pontosan felmérték a helyzetet, viszont a bevételek terén nagyon szegényes a helyzet. Komoly hiba, hogy mintegy 3 milliárd korona értékű vagyon felhasználása nincs meghatározva. Véleményem szerint ez abból adódik, hogy a kormánynak nincs egyértelműen tisztázott koncepciója, ezért a parlament biankó számlát állít ki számára. • A Vagyonalap költségvetésében első alkalommal számolnak a vagyonjegyes privatizáció II. hullámában kibocsátandó kötvények fedezésére. Elegendőnek tűnik ez az összeg? - A Vagyonalap eddigi és várható bevételeinek elemzése alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a jelenlegi privatizációból származó bevételek nem teszik majd lehetővé a kötvények kibocsátásával és forgalmazásával kapcsolatos költségek fedezését. Máig nem ismeretes a kötvények forgalmazásának mechanizmusa. Ha a kötvényekkel a privatizálandó vagyont lehet majd kifizetni, akkor nem lesz szükség tartalékokra, viszont ezáltal veszélybe kerülnek az alap bevételei, s vele együtt a kötelezettségek teljesítése is. A vagyonalap elnökségének ezeknek a kérdéseknek a kezelését részletesen ki kellett volna dolgoznia, hogy meggyőzzenek a kötvényes módszer alkalmazásának realitásáról. így azonban csak arról győztek meg, hogy a módszer nem alkalmazható. Alena Gottweisová, Sme (Rövidítve) Kisebbséghengerlés Rastislav Tóth úr a "Kisebbségek, sovinizmus és fajgyűlölet" című cikkében (EXTRA) figyelemre méltó politológiai felfedezést tett. „A demokratikus országok politikájában a kisebbség fogalom nem létezik... Ezt a fogalmat öt évvel ezelőtt importálták a politikai destruktorok a hozzánk teljesen kedvezőtlenül viszonyuló környezetből." Mivel Tóth úr ezeket a „destruktorokat nem nevezi meg", kiegészítem őt: ez az ENSZ, amely a kisebbség fogalmat az emberi jogokról szóló több okmányában is használja, így a „Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának" 27. cikkében; ez az Európa Tanács, amely a nemzetiségi kisebbségek fogalmát „Az Emberi és Szabadságjogok Védelméről szóló, 1950. évi római Egyezmény" 14. cikkében rögzíti, és ez az SZK Alkotmánya is, amely már preambulumában említi ezt a fogalmat. Tóth úr azt sem sorolta fel, hogy mely „demokratikus országokban" nem fordul elő a kisebbségek fogalma: mindenekelőtt a volt szovjet blokk országaiban volt tilos használni ezt a fogalmat. Ebben az értelemben igaza van, hogy az általa említett „destruktorok" öt évvel ezelőtt importálták hazánkba olyan környezetből, amely akkori kommunizmusunkhoz „teljesen kedvezőtlenül viszonyult". Tóth úr szerint a „kisebbség fogalmat speciálisan a volt szovjet blokk számára gondolták ki". Csupán emlékeztetni szeretnék arra, hogy a fogalmat nagyon ravaszul, már régen a volt szovjet blokk létrejötte előtt kigondolták - amint azt nagyon gazdagon dokumentálja Capotori a közismert, „Az etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozók jogairól szóló tanulmányában", melyet 1977-ben adtak ki az ENSZ szükségleteire. Ebben az 1598-ban kibocsátott nantes-i rendeletre hivatkozik, amely védelmezi a protestáns kisebbséget, továbbá az 1815ös bécsi egyezményre, amely speciális garanciákat nyújtott a belga kisebbségeknek, végül pedig a háború utáni Népszövetségnek gazdag gyakorlatára, amely ugyancsak sok figyelmet fordította kisebbségek védelmére. E jegyzetet írva dolgozószobámban megdöbbenve bámulom a teljes polcnyi könyvet, folyóiratot, tanulmányt. Ezek mindegyike a legkülönbözőbb vontakozásokban alkalmazza a „nemzeti kisebbségek", „etnikai kisebbségek", „minorities", „Minderheiten", „minorité national" stb. fogalmakat. E kiadványok, cikkek mindegyike az utóbbi időben éppen azokban a „demokratikus országokban" jelent meg, amelyekben Tóth úr szerint „az etnikai kisebbség fogalmat" nem használják, sőt „a kisebbség fogalma nem létezik". Jó, tételezzük fel, hogy kommunista és ördögi recept szerint a kisebbség fogalmat ismét kiradírozzuk szótárunkból, feltételezve, hogy a realitás megmásítható a fogalom átkeresztelésével. A smasszerek tehát megszűntek „felügyelők" lenni és „nevelőkké" váltak, a fegyházak tehát megszűntek „börtönök" lenni és „javító-nevelő intézetekké" váltak stb. Akkor magyarjaink is megszűntek és most ismét megszűnnek „magyar kisebbség" lenni, és „magyar származású szlovák állampolgárokká válnak. A megjelölés módosításával azonban hogyan akarja megváltoztatni magát a tényt? Rastislav Tóth úrnak erre nagyon egyszerű receptje van. Eszerint „az, aki a kisebbséget elválasztja a társadalom többségétől (etnikai vagy vallási alapon), az zavart akar kelteni a társadalomban". Ahhoz, hogy a társadalom elkerülje a nyugtalanságot, „minden egyén saját ügye, hogy etnikai, vallási és területi szempontból egyaránt besorakozzék valahová". A kontextusból nyilvánvaló, hová sorakozhat be, illetve kell besorakoznia: az etnikai, vallási és területi többséghez! És ha nem akar oda besorakozni, be kell oda szorítani. Ennek módszerei közismertek: az erőszakos asszimiláció, etnikai tisztogatás, az elriemzettelenítés, a reszlovakizáció vagy elmagyarosítás, nyelvtörvény... Ismer Tóth úr ennél jobb módszereket? Rastislav Tóth úrnak kéznél van arra is a magyarázata, hogy miért kell ezt megtenni. „Egy demokratikus államban a kisebbségek a demokrácia hiányának megnyilvánulásátjelentik". Ismét a demokráciát használja fel érvként, de hozzá kell tenni, milyet: a népi demokráciát! Azt a „demokráciát", amelyet a kommunisták uralma alatt éltünk meg. Abban a demokráciában kisebbségekről nem beszéltek, abban univerzális, egymásra tojásként hasonlító „szociatista ~emo§réket" neveltek. A kisebbségek ismételt kizárásával Tóth úr éppen ezt az eszmét porolja le, noha lehetséges, hogy átkeresztelése keretében valamilyen más nevet ragaszt rá. A polgári társadalom demokráciája, a nyitott társadalom demokráciája azonban ennek pontosan a fordítottja: ez éppen a legkülönbözőb típusú kisebbségek demokráciája, plurális demokrácia. Rastislav Tóth demokráciája durván többségi, amelyben a kisebbségeket a többség lehengerli, vagy le kellene hengerelnie. Csakhogy ennek van egy bökkenője: a kisebbségek felszámolásával a többség a saját sírját is megássa, mert már nem lesz kivel szemben gyakorolnia többségi hatalmát. Kisebbségek nélkül a társadalom egy „gleichschaltot" (uniformizált) tömeggé válik, sok-sok nullává, amelyeknek csak akkor van értékük, ha élükre egy egyest állítanak. És éppen erről van szó. Az így kialakított tömeg ugyanis kiváló táptalaja a vezéreknek és diktátoroknak, akik az ilyen egység élére aspirálnak. Az Új Szónak írta: Miroslav Kusý KOMMENTÁRUNK Nem lesz könnyebb, sőt... Ki időt nyer, életet nyer - tartja a mondás, ám úgy tűnik föl, hogy a mai szlovákiai belpolitikai helyzetben még az ősrégi bölcsességek sem érvényesek. Meggyőződésem szerint ugyanis Vladimír Mečiar semmit sem nyert azzal, hogy engedett a saját pártjában is hangoskodó - magyargyűlöletüket a tegnapi indulatos vitában is kimutató - nacionalisták nyomásának, s ennek megfelelően a parlament kormánypárti többsége Ľubomír Fogaš, valamint Jozef Moravčík ellenzéki honatyák segítségével néhány hétre, netán több hónapra a szőnyeg alá söpörte a szlovák-magyar alapszerződés pozsonyi ratifikálásának az ügyéi. Jól értesült körök szerint tegnapelőtt este a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom frakcióülésén egyesek a pártelnök tudomására hozták, ahogy akár a pártszakadástól sem riadnak vissza, ha a vezető kormánypárt igent mond az alapszerződésre. Nálunk már a kisgyermek is tudja, hogy a miniszterelnök számára legfontosabb a hatalom megtartása, további stratégiai területek megkaparintása, ezért nyilván nem fűlött a foga a mozgalmán belüli renitenskedők és más mélynemzetiek elcsitításához. Elméletben nyilván végiggondolta azt a lehetőséget is, hogy a DSZM és talán Luptákék soraiból várható igenlő voksokkal, továbbá az ellenzék jelentős részének szavazataival összejöhetne a kívánt többség, de ezt a verziót valójában senki sem akarná. Mečiar nyilván kínos megoldásnak tartotta volna, ha a kormánykoalíción belül kisebbségben marad, és az. általa aláírt szerződés ratifikálását csak annak a napi politikai csatározásokon és ellentéteken felülemelkedni tudó ellenzékiek segítségével tudná elérni, amelyre eddig emberi, politikai értelemben egyaránt kígyói-békát kiáltott, s amelyei diktatórikus módszerekkel számos, a valós demokráciában őket megillető pozícióból pedig kiszorított. Az ilyesfajta támogatást nem vállalhatta az ellenzék sem, hiszen az alapszerződés kimunkálásában, végső formába öntésében a szlovák kormányfőnek volt szinte egyszemélyes döntési joga. Ezen a lényen nem változtat az sem, hogy ő most a felelősséget a külügyminiszterre igyekszik rákenni. Minden mesterkedés ellenére a ratifikálás és a végrehajtás felelőssége alól sem a miniszterelnök, sem pedig a kormány nem bújhat ki. Ezért állítják a józan elemzők, hogy a tegnapi esti elnapolás után csöppet sem lesz könnyebb a miniszterelnök-pártelnök helyzete. Ugyanis nem nehéz megjósolni, hogy azok a nacionalista erők, amelyek a ratifikálás ellen valóságos lélektani hadviselést folytattak az elmúlt napokban, most még inkább tolbátorodnak, sőt elszemtelenednek. Még hangosabb magyarellenes kampánnyal riogatják és hergelik majd a közvéleményt, bűnbakot keresve és találva a Magyar Koalícióban, a magyar kormányban és a jó ég tudja még kiben, s így gyakorolnak i))i|jd a/e

ddi

ľi

nŕ

1 tn , 11 - — galmára, de másokra is. Nem tartom véletlennek, számomra kimondottan jelzésértékű, ahogy Vífazoslav Móric ül a parlamentben. Napóleonként, szétterpesztett lábbal, felfuvalkodott feudális úrként szemléli és legtöbbször arrogánsan kommentálja a történéseket. Miként tegnap is telte. Ugyanígy terpeszkedik a demokráciára, a parlamentre, a kormányra, sőt Vladimír Mečiarra is az a Szlovák Nemzeti Párt, amelyet a politikai szabadcsapatként tevékenykedő, rangos történelmi és kulturális hagyományaira kimondottan szégyent hozó Matica slovenská jól átgondoltan, és tegyük hozzá szomorúan: nem is eredménytelenül támogat. A szlovák kormányfőnek már nincs hova hátrálnia, manőverezési területe is egyre csökken. Csak előre menekülhet. Ebből a jórészt maga teremtette kutyaszorítóból csak úgy kerülhet ki, ha kiszorítja a centrumból a nacionalistákat vagy szakít velük. Ehhez azonban a mostaninál sokkal acélosabb politikusi kurázsi és főleg a legerősebb kormánypárton belüli kellő támogatás szükségeltetik. Az elnapolásnak, a jogi kibúvók keresésének azért sincs jelentősége, mert a már aláírt alapszerződés nyilvánvalóan nem lehel kofaszintű politikai kufárkodások tárgya. A magyar kormány a nemzetközi jogi és diplomáciai normáknak megfelelően nem lesz hajlandó magyarázkodó pótszövegeket illeszteni ahhoz a dokumentumhoz, amelyet a budapesti parlament már hónapokkal ezelőtt ratifikált, igazolva azl is, valójában ki óhajtja őszintén a történelmi megbékélést. Iliescuék már rádöbbentek, hogy a történelmi megbékélést és a térség stabilitását segítő alapdokumentum kimunkálása és ratifikálása, vagyis a jószomszédi kapcsolatok játékszabályainak rögzítése nélkül senki sem nyer bebocsájtást Nyugatra. Bukarestben éppen ezért engedtek a retorikából és a merevségből, napjainkban nagyobb a valószínűsége annak, hogy megtörténik a várva várt áttörés a román-magyar viszonyban is. A legfőbb ideje, hogy Vladimír Mečiar és mozgalma eldöntse, Európa felé kívánnak-e végre lépni a Szlovák Nemzeti Párt nélkül, vagy velük sodródnak Balkán irányába. SZÁLKA ÉS GERENDA Dusza István rovata Sör és káposztaleves Annyi "bizonyos, idén az elkövetkező ünnepek alatt elvből kerülni fogom a káposztalevest. Feltehetőleg, külön-külön eszem meg a savanyúkáposztát, a füstölt kolbászt, még az aszalt szilvával és gombával is kezdhetek valamit egy adag székelykáposzta erejéig. Szilveszterkor meg csak azért is kocsonyái és lencselevesl fogok enni. Utána megfürdöm a pezsgőben, mint ahogy bizonyára fürödni fognak Szilveszter éjszaka a Szlovákia nagyvárosainak tereire kiözönlő kormánypárlíak, hajléktalanok, nyugdíjasok, munkanélküliek és más szegényrétegek képviselői. Tiszta szívből kívánom, hogy ne csak az új eszlendő első órájában legyenek boldogok kél tányér kolbásztalan káposztalevestől és két korsó sörtől. Bárcsak egész évben jutna nekik rá a saját pénzükből is! Mintha a kormány ezzel sem törődne. Sziiveszter éjszakájából sz.lovák nemzeli ünnepet kreál. Csapra ütik a képviselői immunitását bejjzetendő hátralékainak takargatására használó sörgyarm lKirdúiii aki biztosan nem ingyen adja a Szlovákiát demokratlKusan—kí«4álíló_rnozgalom propagandarendezvényéhez a nedűt. AtloTTai=tok^ hogy még a mindeddig elvhűségből martini és ^Besztercebányai sört nem ivó kormányellenes szesztestVérek. js engednek az ingyen ital csábításának. Sokan lesznek a tereken, de n era annyian, mintha valamennyi állampolgár kivonulna, es sortja állna a huszonötmillió koronából neki jutó, egyharmad kenyérre elegendő összegért. Ebben biztos a Szlovákiát demokratikusan kisajátító mozgalom propagandagépezet. Az egy főre jutó négy korona ötven fillérből nemhogy egy adag káposztalevest, de legfeljebb egyetlen árva pikoló sört lehetne osztogatni. Dehát azt ők is tudják, hogy a csecsemők nem isznak ilyen italt, de az őket szoptató anyukák sem. A gyerekek is aludni térnek éjfél után, s a nagyfiúk a nagylányokkal inkább máshoz látnak, így nem özönlenek majd a terekre. Jobb érzésű állampolgárok még az állami tévécsatornákat leszámolják a befizetetlen összegekből a propagandabuli költségét. Máskülönben miért ütné csapra az egész vállalkozását? Csak nem ment el a józan esze? Nem mérhető ő a szociális segélyre kárhoztatott állampolgárhoz, aki elhiszi, hogy az. a sör, amit szilveszter éjjelén neki csapolnak, tényleg ingyen van. Ha számbavenné a munkanélküli segély után kapható szociális juttatásra kényszerültek száma alapján, mennyit adhatnának fejenként ebből a huszonötmillióból, aligha egy tányér levesre és egy sörre telne belőle. Azt már nem is számolva, hogy a rimaszombati, a rozsnyói vagy a csacai járásban hány nnmK.tluiyt'i tudna !ch:-\iKm,i ebből .l pénzből néhány szakmájához értő kisvállalkozó. Gazdasági lapokat olvasva az. ember naponta találkozhat olyan tenderek kiírásával, amelyek egyszerű szerkezetű fém, műanyag vagy fa alapanyagú tömegcikkek gyártására keresnek vállalkozókat. A legtöbb munkanélküli meg éppen a vasas szakmákból került ki. De nincs induló tőke, nincs beruházási alap, ezérl nincs több évre előre garantált Tvzcrződésekkel biztosítható kisvállalkozás sem. Nem baj. Lesz helyette május... akarum monda ni: január elsejei sör. Äfni után a másnaposság újabb egy esztendeig kitart. is elzárják, ahonnan a beígértek szerint folyni fog a sör cs a káposztaleves a padlószőnyegre, feltéve, hogy nem tesznek korsót és ételhordót a készülékek alá. Apropó, ételhordó! Mi van, ha egy literes üveggel és egy bakettel odaállítok a térre: adják mán ki a részemet!? Mint ama május elsejéken, amikor az üzemi tanács osztogatta gulyás- és sörjegyeket -összeadta a család, hiszen húst üzletben nem kapott a mezei ember fia. Hetekkel előbb visszatartották az állami vágásokat az ünnepi gulyások idejére. A söröket meg két literes üvegbe csapoltattuk. Ez volt a tiszta haszon, mert nem csalhatták el a csaposok a negyedei. Egy liter ugyanis testvérek között is két sornyi űr az üvegedényben. A-miyJ bizonyos, nem szégyellősek az urak, tanultak az elvtársaktól. Azéit is nézném meg, hogy az adófizetők 25 (XX) 000 koronájából mennyi vándorol a demokratikusan kisajátítók zsebébe és hasába. Mert úgy négy-öt. millióból még a kormányhivatali tulajdonná lett po zsonyi Fórum Hotelban is el tudnék szilveszterezgetni ötszázadmagamiiial Azt ugyanis senki sem gondolhatja komolyan, hogy az ingyen sör ingyen lesz. Annak a sörgyárosnak, akit eTeg ogyszer emlegetni a kötelező befizetések elmaradása miatt, hogy tízszer adja bíróságra az újságírót, bizonyára