Új Szó, 1995. december (48. évfolyam, 278-302. szám)

1995-12-20 / 294. szám, szerda

1995. december 23. TANÁCSADÁS - HIRDETÉS ÚJ SZ

Ó 9] BALOLDALI HÍRMONDÓ Ä DBP Magyar Szekciója köszöni az iránta megnyilvánuló érdeklődést és bizalmat. A további együttműködés reményében kíván szeretetteljes karácsonyi ünnepeket és örömökben, sikerekben gazdag, boldog új évet az Új Szó és a Baloldali Hírmondó tisztelt olvasóinak. KARÁCSONY ELŐTTI MEDITÁCIÓ Szeretet, megbecsülés, szolidaritás Amikor 1995 karácsonyán lelassul a lázas farolom, és kigyúlnak a fényfűzérek a feldíszített fenyőfákon, az ünnepi jókívánságok pihentető hangulatában van miről elgondolkodnunk, elmélkednünk. Ugyanis, ilyenkor éljük ki magunkból azt a szeretetigényt, melyet év közben nem volt módunk, időnk, okunk, türelmünk kimutatni. Hogy azután ismét egymásnak feszüljünk. Pedig csak rajtunk múlik, mennyi és milyen bensőséges alkalmat teremtünk arra, hogy tartós ünneppé tegyük az egymás iránt érzett jóakaratot, megbecsülést, szolidaritást Egy azonban bizonyos: csupán a karácsony ehhez édeskevés. Az ezüst- és aranyvasárnap zsúfoltsága, majd a hőn óhajtott karácsonyi idill sem feledtetheti, hogy hova tovább ugrásszerűen növekszik azoknak a családoknak a száma, amelyekben szerényebbek az ajándékcsomagok vagy teljesen hiányoznak. Minden megbecsülésem, köszönetem és tiszteletem azoké, akik a szegényeken, a hajléktalanokon, az elesetteken segíti nek. Szegénynek lenni nem szégyenletes emberi sors, hanem tűrhetetlen állapot. A társadalmi jólét az egyéni jólétek összessége. A nagy politikának az a feladata, hogy ne tegye lehetetlenné azt az emberi együttérzést, amely a feltárulkozó szegénységben a változtatni akarás elszántságával párosul. Ugyanakkor a nagypolitikának meg kell akadályoznia a lakosság rohamos elszegényedését. Kétségtelen, hogy társadalmunk szeretethiányban szenved. Naponta találkozunk érzel mi ridegséggel és emberi közömbösséggel. Sajnos még nem sikerül a társadalom többségével megértetni Benedek Elek: Testamentum... című írásában megfogalmazott időszerű intelmeit: „Törvények még nem döntötték te a válaszfalakat, fiam, azokat nekünk magunknak kell iedöntenünk. Nehogy azt mondd majd szűkkeblűen: nekem nem fáj, engem nem éget, s közömbösen nézd embertársaid küzdelmeit... Állj a védtelenek, gyengék közé, az erősek, hatalmasak oldalán harcolni nem virtus. Ne ejtsen meg a könnyű, puha élet varázsa, nehogy cserben hagyd a veled egysorsúakat, mert téged talán megtűrnek a felsőbbek között. Neked ez nem okozhat akkora örömet, amekkora keserűséget azoknak, akiket te cserben hagytál." Igen, könnyeket hullatni könnyebb, mint tevőlegesen részt vállalni a másik sorsában, áldozatot hozni, konfliktusba kerülni érte. Pedig csak a tettekben élő szeretet önfenntartó, csak abból lehet táplálkozni, erőt meríteni. A szeretet csak közös önmegvalósításunkban fog megszületni, mert az ember az embernek társa, nem farkasa. Karácsony van, az ünnep fényei sem feledtetik az árnyakat. Mennyi szenvedés és nyomorú ság van még a földön. Az elhidegülés, a közöny, a gyűlölet szembeállít, eltérít a közös munkától. A szeretet, a tolerancia, a szolidaritás bővíti az együttműködés lehetőségeit. A földi szenvedés és nyomorúság ellen is, egy jobb, emberibb világért, amely mindannyiunké. PAULICKÝ PÉTER Rábán innen, Dunán túl, avagy a barátságok a Földön köttetnek Bős. Nevét nagyon sokan ismerik Dél-Szlovákiában, a Duna bal partján található település. Rábapatona. Nevét csak kevesen tudják, Nyugat-Magyarországon, a Rábaköz csücskében található. A 90-es évek legelején a két község baloldali szervezetei elhatározták, hogy az országhatáron túlnyúló kapcsolatépítésébe kezdenek. így talált egymásra a bősi DBP községi szervezete és a rábapatonai MSZP helyi alapszervezete. Megtörtént a hivatalos kapcsolatfelvétel, levelek, telefonok váltották egymást. Mindenki nagy izgalommal várta az első személyes találkozást. Némi „hivatalos" segédlettel ez is megtörtént. Azóta eltelt néhány esztendő, a „rásegítés" rég megszűnt, a hivatalos pártközi kapcsolatból igaz barátság lett. Ma már nem kell hivatalos találkozó, előre egyeztetett időpont, hogy találkozzunk. Családok járnak össze, a közös rendezvények közé besorakoztak a „csak úgy erre jártam, gondoltam, benézek hozzátok, hogy vagytok" típusú találkozások is. Tél van, esik a hó, fehér minden. A meleg szobában jólesik visszaemlékezni az együtt töltött napokra, a közös programokra, az éjszakába nyúló eszmecserékre. Segítettünk egymásnak, amikor tudtunk. Megosztottuk egymással örömünket, bánatunkat. Aggódva figyeltük a szlovákiai magyarság sorsának alakulását. Véleményt cseréltünk politikáról, gazdaságról, törvényekről. Most megint született egy törvény... Kedves bősi barátaink! Találkozunk!!! DOBRÁDI JÓZSEF MSZP Rábapatonai Alapszervezete A HUM ANITAS ALAPITVANY AZ ELHAGYOTT GYERMEKEKERT A rászorulók őszinte támogatója Az elmúlt években Szlovákiaszerte - és a Dunaszerdahelyi járásban is - egyre többen kerülnek szembe a létfenntartás gondjaival. A megélhetéssel küszködő elesetteken szerencsére mind több jótékonysági és egyéb alapítvány igyekszik országszerte, sőt nemzetközi viszonylatban is segíteni. A rászorulókon segíteni akaró szándék vezérelte a Dunaszerdahelyijárásban a Humanitás Alapítvány létrehozóit, szervezőit is. A Demokratikus Baloldal Pártjának dunaszerdahelyi vezetősége volt az alapítvány kezdeményezője, s örömmel állapíthatjuk meg, hogy a járás vállalkozói, társadalmi szervezetei, önkormányzatai és a munkahivatal dolgozói az 1993. április 5-i megalakulás óta támogatják az alapítványt, nemes célkitűzéseinek teljesítésében. így sikerült közös összefogással a rászoruló gyermekek - köztük a csernobili katasztrófa sértüljeinek - üdültetéséről gondoskodni, a volt Jugoszlávia területén dúló polgárháború sebesültjei számára gyógyszerszállítmányt eljuttatni. Az alapítvány ezenkívül - ahogy erről tájékoztatott Kósa Anikó, az alapítvány titkára - felkarolja, támogatja a járás gyermekotthonait karácsonyi ünnepségek, gyermeknapi rendezvények szervezésével. Még nyáron született a gondolat, hogy a szellemi fogyatékos gyermekek munkáiból hasznos lenne nekik sikerélményt nyújtó kézimunka-kiállítást szervezni. Az elképzelést tett követte, és a nyárasdi, ekecsi, medvei gyermekotthonok szellemi fogyatékos gondozottjai, valamint a dunaszerdahelyi gyermekotthon lakói leadhatták Kósa Anikónak a bemutatásra szánt alkotásaikat. A kis művészek munkáinak kiállítása a Csallóközi Múzeum gondozásában nyílt meg. A kiállító csarnok előadótermében hat üvegvitrinben majd száz alkotás hirdeti a négy gyermekotthon lakóinak fogékonyságát. Rajzlapok, hímzett és horgolt terítők, virágcsokrok, makramék, kukoricaháncsból készült ízléses figurák, babák, gyöngyfüzérek és egy kb. 2,5 m hosszú, tarka szövetből készült hatalmas koronás kígyó király jelzi a gyermeklélek érzékenységét, a kifejezést kereső sokoldalúságot és természetesen tanítóik, nevelőik odaadó törődését, szakszerű irányítását. A január végéig nyitva tartó kiállítást érdemes megtekinteni gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. A kiállított tárgyakat szemlélve a látogató érzi, hogy őszinte szívvel, nagy szeretettel készítették őket alkotóik. Hisszük, hogy kellemes időtöltést jelent és kedves élményt nyújt minden látogató számára a kiállítás megtekintése. (m) Őszinte köszönetet mondunk minden szervezetnek, részvénytársaságnak, vállalkozónak, egyházi gyülekezetnek és magánszemélynek, akik felhívásunkra önzetlenül és készségesen ajándékcsomagok és készpénzadomány formájában hozzájárultak a Dunaszerdahelyi járásban levő gyermekintézetek értelmi fogyatékos gondozottainak karácsonyához. Egyúttal kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván sok szeretettel a dunaszerdahelyi Humanitás Alapítvány vezetősége Újság és narancs (héj) Kora decemberi reggel. Csehországba indultam, fontos üzleti megbeszélésre. A prágai műúton vettem észre, hogy villogni kezd az „autósok zsebmetszője". Sebaj, pár száz méterre benzinkút, tankolhatok. Lehúzva az ablakot, hogy friss levegőhöz jussak, a kocsisor elején egy hét-nyolc éves kisfiút látok futkosni fel-alá. Amikor közelebb ér hozzám, látom, hogy újságot árul. A nyirkos hidegben vékony sportnadrág és csupán szvetter és nyári zeke van rajta. Bácsi, vegyen újságot! - kínálja. Szemében a remény sugara csillan fel, mikor látja, hogy több újságra is rámutatok, mert az előttem várakozó Mazda vezetője durván elzavarta. S a mién nem alszol még? kérdésemre is hajlandó válaszolni. -Az édesapám tolókocsihoz kötött rokkant, kevés segélyt kap, édesanyám munkanélküli. Én nagyon szeretem a rágógumit, de édesanyám sose vesz nekem. Van egy kis húgom, aki hároméves, és éjjel sokat bömböl. Öt órakor, amikor az anyukám ébreszt, mivel fél hatkor már a standon kell lennem, kialvatlan vagyok. Sajnos minden újság után csak ötven fiilén kapok. De nehogy azt gondolja a bácsi, hogy rágit veszek rajta. Tegnap is két narancsot vettem, az egyiket odaadtam a kis húgomnak, a másikat pedig el akartam osztani három felé. De apukámnak fájt a hasa, anyukám pedig azt mondta, hogy nem szereti a narancsot. Mondd, bácsi, hogy lehet az, hogy valaki nem szereti ezt a finom gyümölcsöt. Még a héját is megenném, de anyukám nem engedi. Elszorult a torkom. Épp meglódult a kocsisor. - Kérlek, adjál minden újságból egyet. A visszajáró pénzből vegyél magadnak narancsot, de a héját ne edd meg. És siess haza, men lassan iskolába kell menned. Vezetés közben szüntelenül az járt az eszemben, hogy vajon hány kisfiú juthatott ilyen sorsra Közép-Európában? CSÉPI GYÖRGY Baloldali Hírmondó A baloldali gondolkodásmód és értékrend fóruma Felelős szerkesztő: PAULICKÝ PÉTER