Új Szó, 1995. december (48. évfolyam, 278-302. szám)

1995-12-20 / 294. szám, szerda

2876 j ÚJ SZÓ BELFÖLD - KÜLFÖLD 1995. december 19. Nagymihály Kassa • Rozsnyó o Tőketerebes R.szombat Losonc > Nagykürtös "> Léva Pozsony ^ Galánta Vágsellye. Komárom D.szerdahely Palást ÉRSEKÚJVÁR Hetvenéves az alapiskola A puding próbája az evés, tartja az angol közmondás. Egy iskola működése akkor sikeres, ha a diákoknak sikerül helytállniuk az életben. Ebből a szempontból az Érsekújvári Magyar Tannyelvű Alapiskola sikeresnek mondhatja magát, hiszen fennállásának hetven éve alatt számos jó nevű orvos, mérnök, színész, újságíró került ki volt diákjai közül. Idén ünnepelt az iskola: felidézte a múltat, gazdagította a jelent. Megünnepelte fennállásának hetvenedik és az anyanyelvi oktatás beindulásának negyvenötödik évfordulóját. - A Československá osvetová jednota 1924. június 15én ünnepélyes keretek között tette le a Jan Amos Komenský elemi és polgári iskola alapkövét a Czuczor téren. Iskolánk építését hathatósan támogatták városszerte, különösen a vasutasok, s tizenhat hónap elteltével, 1925. október 18-án az épületet ünnepélyesen átadták rendeltetésének - mondta ünnepi beszédében az iskola jelenlegi igazgatója, Timár István. A továbbiakban ecsetelte az iskola eddigi tevékenységét; szólt a korábbi iskolaigazgatók munkájáról, a szülői munkaközösség működéséről. Elmondta, hogy az iskola jelentős feladatot vállalt a jövő pedagógusainak gyakorlati képzésében azzal, hogy 1966-tól a Nyitrai Pedagógiai Főiskola gyakorló iskolája lett, s ez rövid megszakításokkal napjainkig tart. - Meggyőződésem szerint nem ünnepelhetjük méltóbben mai évfordulónkat, mint azzal az eros elhatározással, hogy napról napra mélyülő szakmai és pedagógiai felkészültséggel, nem szűnő lelkesedéssel, szeretettel neveljük továbbra is tanítványainkat szögezte le befejezésül az iskola igazgatója. Az Érsekújvári Magyar Tannyelvű Alapiskolában jelenleg 809 diák tanul, ami azt jelenti, hogy a Párkányi Magyar Tannyelvű Alapiskola mögött a második legnagyobb magyar alapiskola a járásban. (kamoncza) PALÁST Gondjaink közösek Palást jövőre ünnepli nyolc és fél évszázados jubileumát. Az évforduló a tizenkettedik századból származó első írásos emlékhez kötődik, amikor a dézsmaszedők már jómódú településként tartották számon. A falu ma a magyar etnikum északi végvára. A szomszédos Rakonca lakossága már szlovák. Az ünnepre készülő Palást polgármestere, Tassy Zoltán az évforduló kapcsán nyilatkozik a község mai gondjairól. - Az 1991. évi népszavazás adatai szerint a falu lakosságának 74 százaléka magyar. Az utóbbi évtizedek zűrzavarai ellenére is megőriztük higgadtságunkat. A kapcsolatok már régóta a tolerancia jegyében alakulnak. A községben eleinte csak magyarul folyt az oktatás; 1924-ben nyílt egyosztályos szlovák elemi népiskola. Ez az iskola 1938 után is zavartalanul működött. A Horthyidőszak idején sem voltak nemzetiségi torzsalkodások, nem került sor szlovák családok kitelepítésére. A lakosság akkori nemzetiségi összetétele (82 százaléka magyar, 18 százaléka szlovák) lényegesen ezután se változott. Két-három szlovák család önként hagyta el falunkat. Lakosságunk életében fájó pont az 1945 utáni erőszakos kitelepítés, amely 120-130 családot érintett. m A község földrajzi fekvésénél fogva nemcsak két etnikum, hanem két kultúra találkozásának színtere is. A falu kulturális életében miként tükröződik ez a kettősség? - A Csemadok-szervezet megalakulása óta gazdag tevékenységet folytat. A nyolcvanas évek előtt sok-sok színdarabot adott elő. Közben a televízió térhódításával más irányba terelődtek a kulturális aktivitások. Az utóbbi években több a szórakoztató műsor: szüreti bál, batyusbál. Hagyományosak az író-olvasó találkozók, kirándulások hazai és magyarországi fürdőhelyekre, történelmi események színhelyére. Rendszeresek a budapesti és komáromi színházlátogatások, ahogy a komáromi társulat is évente ellátogat hozzánk. Női énekcsoportunk és nemrég alakult tánccsoportunk rendszeresen fellép a járási és a helyi rendezvényeken. A Matica-alapszervezet többszöri kísérlet után 1993-ban újította fel tevékenységét. A Csemadokhoz hasonlóan ők is rendeznek próza- és versmondó találkozókat. Csererendezvények keretében szerepelnek más községekben is. A két kultúra nemcsak megfér egymással, hanem kölcsönösen gazdagítja is egymást. m Nem félő, hogy a nyelvtörvény zavaróan hat majd a kétoldalú kapcsolatokra? - Történelmünket a faluközösség mind ez ideig becsülettel tisztázta. Kevés az olyan polgárunk, aki ne értené meg a másikat, akár szlovákul, akár magyarul szólnak egymáshoz. Bár ez volna községünk legnagyobb gondja! Nálunk sok a vegyes házasság, ahogy lakosságunk is vegyes. Az volna tragédia, ha a családtagok nem értenék meg egymást. Hogy mit szólnának polgártársaink, ha nem anyanyelvükön szólítanánk meg őket? A vegyes lakosságú községekben a nyelvtörvényhez való szigorú ragaszkodás szinte lehetetlen. Ha ez mégis bekövetkezne, egyaránt lelkiismeret-furdalást éreznék szlovák és elsősorban - magyar választóimmal szemben, akikben mindenekelőtt az embert becsülöm, és nem különböztetem meg őket nemzetiségük szerint. Ez a megkülönböztetés az emberi kapcsolatok romlásához vezetne. Remélem, hogy ezt a problémát a nemzetiségek anyanyelvhasználatáról kilátásba helyezett törvény megoldja. a Nem áll fenn annak veszélye, hogy a szlovákul nem tudó állampolgárok érdeklődése esetleg csökken a közügyek iránt? - Nem tartom valószínűnek, mert a közösség bármennyire is vegyes, egymásra vagyunk utalva. Ezért a lakosság nem lehet közömbös. (zsilka) Ha fordított sorrendben is, de lassan megvalósul a négy évvel ezelőtti álom - Dunaszerdahely központjában megjelennek a Makovecz Imre, illetve szlovákiai irodája, a Makona által tervezett organikus épületek. Képünkön az elsőnek átadott Fontana üzletközpont látható, ezt követi holnap a Postabank épülete, tavasszal pedig megkezdődik a városháza átalakítása. Ezek után talán megvalósul az eredeti terv, a Fő tér újjávarázslása is. (tuba) (Prikler László felvétele) KASSA Füleki siker - idén is Már ötödik alkalommal rendezték meg az Implom József Helyesírási Versenyt, amelynek keleti regionális döntőjét a múlt héten bonyolították le Kassán. A meghívott iskolák közül nem jelent meg valamennyi, de így is közel negyven gimnazista indult. A füleki gimnázium, amelyet ezúttal öt diák képviselt, hagyományosan jól szerepelt a versenyen. Az első és második helyezést két füleki lány, Básti Ágnes (IV. B) és Békési Beáta (III. A) érte el, de Vincze Norbert (II. B) hetedik helyezése is kiváló eredménynek számít a rangos versenyen. Pál Katalin (III. A) a kilencedik, Demecs Anita (IV. A) pedig a tizenkettedik helyen végzett. Az öt diák felkészítő tanára Fehér László volt. A verseny egyébként három kategóriában zajlik: gimnazisták, szakközépiskolások, illetve szakmunkástanulók részvételével. Az 1996. március 1-2-án a gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumban megrendezésre kerülő „csúcsdöntőn" minden kategóriából hat-hat versenyző képviselheti Szlovákiát. A füleki oktatási intézményből Básti Ágnes és Békési Beáta utazhat Magyarországra. Ágnes már harmadik, Beáta pedig második alkalommal jutott a gyulai döntőbe. (farkas) Az alábbi betűk decemberi nevet rejtenek. Ha tudja, hívja az alábbi számot: 09725 57755 E

_ b 1 perc ára _ £. _ C, >i 28,80 korona S

R, T Z V adóval együtt. A szám Szlovákiában mindenhonnan hívható. NAGYMIHALY Éjjel-nappal Igazi karácsony előtti hangulat uralkodik a nagymihályi pékségben, ahol a közelgő ünnepek ínyencségein munkálkodnak. A karácsonyi piac zökkenőmentessége érdekében az eddigiekkel szemben jelentősen növelték a termelést, bővítették a választékot. Erre az időszakra a legjobb minőségű lisztet tartalékolták, amelyből több mint 12 ezer darab jellegzetes zempléni fonott kalácsot, több tízezer mákos, diós és túrós rétest, valamint teasüteményt készítenek az ünnepekre. Nem feledkeznek meg a cukorbetegekről sem, a koroneli gyermekotthon lakóinak pedig idén is ingyen szállítják a sütőipari termékeket, hogy kellemesebbé tegyék számukra a szeretet ünnepét, ne szenvedjenek hiányt semmiben. A nagymihályi pékség dolgozói az ünnepek előtt éjjelnappal dolgoznak, hogy ígéretüknek maradéktalanul eleget tehessenek. (katócs) VÁGSELLYE Kilencvenöt évesen még tanított „Kinevezett tanítónőként Dél-Magyarországra helyeztek. Éppen akkor kezdett bomlani a Monarchia, úgyhogy a ládám, amit otthon, Trencsénbánban feladtam, sosem érkezett meg. Mert akkor már tépték az országot, és mire én leértem, ott már Jugoszlávia volt. Az én csomagomat pedig sem Amerika, sem a nagyantant, sem a kisantant nem adta vissza. Még mindig tartoznak nekem." Ez nem emlékiratból vett idézet, a fentieket élőszóval mondta el egy nyugdíjas tanítónő, Krázelné született Szuhafőy Szuhay Mária. Született pedig éppen egy évszázada, az 1895. év utolsó havának első napján. Egy nappal századik születésnapja előtt legutóbbi működési helye, a vágsellyei magyar alapiskola szakszervezeti alapszervezetének képviselői köszöntötték. Érdeklődésükre idézte fel Mariska néni tanítói pályafutásának kezdeteit. Amikor beléptünk a kis lakótelepi lakásba, a hintaszékben ülő, összetöpörödött kis nénikéből - őszintén szólva - nem néztem ki, hogy szellemileg még ennyire friss legyen. Szetyinszky Veronika, az alapiskola igazgatója, Gergely József, az iskolai szakszervezet képviselője, Écsi Erzsébet nyugdíjas tanítónő és Mária Valentová, a pedagógusszakszervezet járási elnöke köszöntötte lakásán az ünnepeltet. A néni csöndesen fogadta a gratulációkat és az ajándékokat, csak amikor a két ötödikes kislány magyar és szlovák nyelven elmondta szavalatát, élénkült meg. - Mi pedig gyerekkorunkban ezt szavaltuk: »Eltemette honját a mohácsi vész« -, és korát meghazudtoló frissességgel, folyékonyan szavalt el egy általam sosem hallott hosszú verset. Még azt is felsorolta, kik voltak a legkedvesebb tanítói az elemitől a tanítóképzőig, és még ölyan találós kérdéseket is feladott, amelyeket bizony az őt köszöntő „fiatalok" közül senki sem tudott megfejteni. Krázel néni lánya, Beatrix egy levelet is megmutatott, Habsburg Ottó levelét, amelyben a Páneurópai Unió elnöke tavaly személyesen gratulált édesanyja 99. születésnapja alkalmából. A százéves néni azt is készségesen elmesélte, hogyan került kapcsolatba Habsburg Ottóval. - Emlékszem, amikor édesanyja visszahozta Budapestre mint trónörököst. Ott Serédi Jusztinián bíboros sámlira állította, ráborították Gizella királynő palástját, a koronát a feje felett, a jogán pedig a kezecskéjében tartották. így koronázták meg, de esküt már nem tehetett. Amikor én ezt a gyermekeimnek elmeséltem, nem hitték el, és akkor írtam Habsburg Ottónak. Mindezt megírtam neki, és kértem, írja meg, hogy amit én az unokáimnak meséltem, az igaz. Ő pedig válaszolt, és azután rendszeresen, magyar nyelven leveleztünk. Amikor ott jártunk, még nem érkezett meg Habsburg Ottó üdvözlő levele, de várták, hogy idén is gratulál. - Szegény, már ő is öregszik, biztosan szenilis, és megfeledkezett rólam - mosolyogtatott meg bennünket a százéves néni. Arra a kérdésre is szellemes választ kaptunk, hogy melyik államformát szerette legjobban. - A monarchiát. Hogy miért? Hát men abban voltam tizennyolc éves. Ha egy másik rendszer vissza tudja adni tizennyolcadik évemet, akkor majd azt fogom szeretni. Szinte hihetetlen, de Krázel néni még öt éve is tanított - otthon vállalt korrepetálást. Habár látása és hallása megromlott, szellemi frissessége meghazudtolja azt a tényt, hogy már a 101. évét tapossa. (gaál) Habsburg Ottóval levelezett (Fotó: Prikler László)