Új Szó, 1995. december (48. évfolyam, 278-302. szám)

1995-12-18 / 292. szám, hétfő

1995. december 20. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó I 5 | A Nagy Médiacsoda Fél szóból is ért az ember, miért ne értene egy kerek mondatból, amely elég egyértelmű szándékról árulkodik? A nyelvtörvény után . Szlovákiában olyan sajtótörvény megszületésére számíthatunk, amelytől az eget is nagybőgőnek nézzük. A kulturális minisztérium minapi „évadzáró" sajtótájékoztatóján vetette fel a szlovákiai kultúra kardinális és legégetőbb kérdését egy mélynemzeti skribler: Mit szándékozik tenni a kulturális minisztérium, hogy elhallgattassa Durayt? A bajmóci oltár hazafurikázása mellett kissé árnyékosnak tűnő kérdést követően kabarészerű hangulat uralkodott el egy pillanatra a teremben. Pedig a minisztérium egyik osztályvezetőjének válasza eléggé elgondolkodtató volt. A kérdést hosszas és több regisztert végigzongorázó kedélyes élcelődés követte, amelyből a Duray címére kiosztott riposztok leghaiványabbika is arról szólt, hogy „ő egy beteg ember", akit már a hetvenes években is egy kézlegyintéssel intézett el Pozsony főügyésze, bizonyos Dr. Socháň, mondván: mégse dugjuk börtönbe. Ezután jegyezte meg a minisztérium embere, hogy készül ám a Nagy Médiatörvény, amely pontot tesz a Duray-féle kijelentések végére. „Eddig hagytuk. Nem sérthet meg bennünket valaki, akinél magasabb szinten vagyunk." (Megjegyzendő, tényleg van némi szintkülönbség az illető úriember-egykori elvtárs és a rendszerellenes, ma is ellenzéki magyar pártelnök között.) Kiderült, hogy a leendő sajtótörvény a merészebb megfogalmazásokat és kritikákat „nem anyagi jellegű károkozásnak" fogja aposztrofálni. Ami tulajdonképpen egyáltalán nem meglepő. Szlovákia jövő évi költségvetése elég világosan mutatja az ország kormányának töretlen „filozófiáját": jövőre több pénzt kap a titkosszolgálat, a hadsereg, a Matica slovenská, a parlamenti hivatal, a kormányhű Szlovák Televízió. Az egészségügy és az oktatásügy majd csak meglesz valahogyan, a bírák meg örüljenek, hogy nem csökkentik a fizetésüket. Munkanélküliségcsökkentés? Vállalkozások ösztönzése? Ugyan, kérem! Hogy a kisebbségi kultúrát már ne is említsük, hiszen több mint jelzésszerű, hogy a Matica jövőre pontosan annyit kap (140 milliót), amennyit a megboldogult szövetségi államban kaptak (volna) a kisebbségi kultúrák. Az indok: a dél-szlovákiai szlovákság kultúrájának istápolása. A valódi ok: a Matica mozgásterének növelése DélSzlovákiában, a Csemadok csöndes kimúlásával párhuzamban. Ennek az imperializáló politikának, mely a Szlovák Nemzeti Párt eszmerendszerében gyökerezik, s amelynek csapdájából a miniszterelnök sem képes szabadulni, a forgatókönyvébe szervesen fog illeszkedni a leendő sajtótörvény, amely kétváilra fekteti mind a magyar, mind a többi, ellenzéki, nem eléggé nemzeti sajtót. Azazhogy, a fél vállal már a szőnyegen fekvőknek megadja a kegyelemdöfést. (kövi) Jeladók kecskéken A Boszniában fogságba esett francia pilóták után kutató NATO-erők hónapokig legelésző kecskéket követtek nyomon, írta helyi forrásait idézve a The Sunday Times. A vezető brit lap értesülése szerint mindez azért történhetett, mert a szerbek csúfosan túljártak az atlanti szövetség eszén: a két francia elektronikusjeladóit, amelyek a felderítőket nyomra vezethették volna, a hegyek között bóklászó háziállatokra erősítették. Mladics tábornok, a helyi szerb erők parancsnoka, aki személyesen irányította a foglyok sorsát, ennek ellenére is félt attól, hogy a két repülőtiszt hollétéről a nyugatiak valahogy tudomást szereznek, s ezért szinte folyamatosan hurcoltatta ide-oda a sebesült katonákat. Végül Milosevics szerb elnök fenyegette meg múlt vasárnap azonnali letartóztatással a boszniai szerb tábornokot, ha az nem engedi szabadon a franciákat - írja a The Sunday Times, amelynek értesülése szerint az erről szóló telefonbeszélgetést az amerikai felderítő szolgálat, a CIA egyik kémműholdja hallgatta le. A londoni lap már a pilóták gépének augusztus végi lelövése után megírta, hogy a NATO mentőalakulatai annak idején hajszál híján „kimentették" a repülőtiszteket először fogságba ejtő szerb parasztot, aki a műholdas jeladókat tartalmazó öveket elvette a franciáktól. A szerb hadsereg katonái azonban tudták, hogy az övek mit rejtenek, ezért azokat elszedték a paraszttól, a pilótákkal együtt, írta annak idején a The Sunday Times. The Sunday Times (Rövidítve) PARLAMENTI LEVÉL Nem csupán számháború a költségvetés A parlament által elfogadott jövő évi költségvetés ugyan elfogadható költségvetési hiányt irányoz elő - figyelembe véve a nemzetközi pénzintézetek megszabott feltételrendszereit - ám mindez az egyes hatáskörök működésének és a kormányprogram teljesítésének rovására történik. A költségvetés az 1995-ös év kedvező makroökonómiai folyamatait kívánja megerősíteni, utalva a szlovák gazdaság exportorientációjának az erősítésére, elsődleges tekintettel a nagy állami vállalatokra, illetve a tulajdonformát tekintve, állami többségű cégek kiviteli növekedését szorgalmazva. Figyelmeztet az a tény, hogy az 1995-ös nemzeti össztermék növekedésének a kb. 90 százalékát a külföldi keresletnövekedés tette ki, míg a belföldi kereslet a korábbi szinten maradt. Ez azt jelenti, hogy a lakosság vásárlóereje nem nőtt, és a nemzeti össztermék növekedésének a hasznát sem érezte. Ellenkezőleg anyagi tartalékaik felélésével a népesség egy jelentős részének a gazdásági helyzete tovább romlott. A kormány a költségvetésben kitűzött célokat csak durva, piacellenes legiszlatív eszközeinek a gazdasági-mechanizmusba való bevetésével képes elérni. Ennek jó példája a nemrég elfogadott ártörvény. Direktív intézkedés az a költségvetésben szereplő törvénymódosítás is, mely alapján a kormány vagy annak megbízásából a pénzügyminiszter megváltoztathatja, átcsoportosíthatja a költségvetés egyes tételeit a parlament hozzájárulása nélkül. A költségvetés alapelvei után néhány megegyzés a költségvetés egyes fejezeteihez. A kultuszminisztérium 58 millió koronát irányoz elő a kisebbségi kultúra támogatására, csupán harmadát az 1992-es költségnek. A jövő évi tétel csak a tengődő művelődési intézetek és intézmények végleges felszámolására elég, de fenntartásukra vagy hatékony működésükre semmiképpen. A korábbi gyakorlattól eltérően most sem célirányos, másra nem fordítható összegről van szó, tehát újra a minisztériumi és az állami hivatalok bürokratáira van bízva a döntés, a kisebbségek képviselőinek tényleges beleszólási joga nélkül. Az oktatásügynek juttatott összeg tulajdonképpen csak a létezéshez elég, ahhoz azonban már nem, hogy a fejlesztésre, az oktatás korszerűsítésére akár gondolni is lehessen. Különösen a főiskolai és egyetemi oktatás helyzete válságos. A kutatásra és fejlesztésre előirányzott összeg egyszerűen a főiskolai és egyetemi kutatás és tudományos fejlődés végét jelenti. A tanárok bérezése továbbra is diszkriminatív, ebből arra lehet következtetni, hogy azok a kiválóan képzett pedagógusok is a katedra elhagyására szánják el magukat, akik eddig vállalták az oktatást. Az egészségügy költségvetése sem kecsegtető. A minisztérium továbbra is az adminisztratív, direktív intézkedéseket helyezi előtérbe. Elsősorban az Általános Egészségbiztosító esetében irányoz elő teljesíthetetlen feltételeket a kormány. így fennakadásokra lehet majd számítani a gyógyszerellátásban, miképp az megtörtént ez évben az Érsekújvári járásban. A költségvetésben nem találunk utalást a nyugdíjak és a táppénzek emelésére. Mostohán bánik a kormány az önkormányzatokkal is. Az előirányzott összegtől minimálisan 600 millióval többre lenne szükség, hogy tisztességesen elláthassák feladataikat és eleget tehessenek kötelességeiknek. A kormány továbbra sem érvényesíti a törvényes rendezés módját, amely alapján az adókból befolyt összeg nagyobb hányadát hagyná meg helyi szinten. Ezzel ellentétben a központi, adminisztratív elosztást helyezi előtérbe. Szembetűnő az ellentmondás a kormányprogram infrastrukturális fejlesztést ígérő állításai és a költségvetés ezzel foglalkozó része között is. Jó példa erre a sokat emlegetett autópályaépítési program. A költségvetés 1,2 milliárd koronát szán, úgymond, erre a célra, noha ez a meglevő úthálózat javítására és karbantartására sem elég. A költségvetésből hiányoznak azok a befektetésösztönző adótörvények, fejlesztési programok és dotációs rendszerek, melyek nélkül elképzelhetetlen az ipar egyes ágazatainak a vállalatoknak, de az egész gazdaságnak, a restrukturalizációja és modernizációja is. A nemzetközi elismerést kiváltó makroökonómiai mutatók pedig nem sokat érnek, ha nem fejlesztésre, kutatásra, modernizációra fordítja azt a kormány, hanem az erőszakapparátus növelésére és a saját rövidlátó politikai céljainak az elérésére. Ezért a célokért hajlandó feláldozni az oktatást és az egészségügyet is, pedig ezek azok a területek, ahol Szlovákia okos és előrelátó politikával megteremthetné a jövőbeni gazdasági és társadalmi fejlődésének alapjait. Úgy tűnik, hogy a kormány újra nem vette komolyan a saját programját és a választóinak tett ígéretét. A. NAGY LÁSZLÓ Magyar Polgári Párt Tóth Mihály rovata ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT K SLOBODNÍK MÁR MEGKÓSTOLTA A KORHELYLEVEST. Figyelemre méltó mozzanata volt a múlt héten a pozsonyi parlament tanácskozásának. Dušan Slobodník, a külügyi bizottság elnöke (van-e, ki e név viselőjét nem ismeri keményvonalas magyarellenes állásfoglalásairól?) a t. Ház padsoraiban ülő demokraták és mondvacsinált demokraták legnagyobb meglepetésére olyan „magyarpárti" beszédet produkált, amely legfeljebb csak Vladimír Mečiar 1990. október 25-i megnyilvánulásához hasonlítható. Talán még vannak, akik emlékeznek rá, hogy a miniszterelnök az emlékezetes napon miként vette védelmébe Jozef Markuš Matica-elnökkel szemben a nyelvtörvény-tervezet enyhébb változatát. A kormányfő akkori és a külügyi bizottsági elnök mostani „magyarbarátsága" indoklásának van egy közös vonása: mindkettejük ékesszólása az ésszerűség jegyében zajlott. Ritka pillanatnyi értékéből mit sem von le az a körülmény, hogy a „magyarbarátságot" idézőjelbe voltam kénytelen tenni. Ugyanis Mečiar öt évvel ezelőtti gesztusának nem lett folytatása. Pontosabban lett, de abban nincs köszönet. Dušan Slobodník néhány nappal ezelőtti parlamenti felszólalásának az volt a lényege, hogy kerék perec kijelentette: Bauer Editet, a magyar koalíció képviselőjét akkor is be kell választani az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésébe menesztendő szlovák delegációba, ha ez bármennyire nehezére esik is a törvényhozás mélynemz.eti elkötelezettségű tagjainak. Hogyan lett Saulból Paul? - kérdezik a csodálkozó szlovákiai magyarok. Miért lépett Dušan Slobodník a nemzetárulás útjára? - teszik fel a kérdést a nemzetibb elkötelezettségű szlovákok. Mindkét tábor kérdése rosszul van feltéve. A külügyi bizottság elnöke sem a damaszkuszi útra, sem a klasszikus demokrácia útjára nem lépett rá, hanem egyszerűen csak megkóstolta azt a korhelylevest, amelyet Miguel A. Martinez, az ET Parlamenti Közgyűlésének elnöke főzött azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a nyugati struktúrák felé vezető út tanulmányozásához kijózanítsa a szlovák politikusok nacionalizmustól megrészegült részét. Slobodník megkóstolta a korhelylevest, és annyira sikerült kijózanodnia, hogy köntörfalazás nélkül megmondta: ha a Magyar Koalíció reprezentánsa nélkül megy a szlovák küldöttség az ET Parlamenti Közgyűlésébe, valószínű, hogy azonnal visszatérhet, mert nem ismerik el. Végül hatott Slobodník érvelése, Bauer asszonyi a küldöttség tagjává választották. Persze, szép számmal vannak még szlovák politikusok, akik nem kérnek Martinez úr korhelyleveséből, hanem továbbra is hazai borovičkával öblítik le a domáca borovičkát. MEČIAR-ELLENES PAMFLET A PARLAMENTBEN. A Szlovák Nemzeti Párt vezetői tisztában vannak vele, hogy ha megvalósul a szlovák - magyar kiegyezés, akkor szükségszerűen kicsúszik lábuk alól a talaj. A két szomszédos ország megbékélésének aláaknázására a múlt héten masszív kampányt indítottak Slotáék, és ez most már nemcsak falusi kocsmákban, nemcsak a sajtóban és az elektronikus médiákban zajlik, hanem a parlamentben is. A múlt pénteken sajtótájékoztatót tartott a párt egyik alelnöke, és az elmúlt ezer esztendő összes sérelmét felsorolta, amit a nemzetnek a magyar szomszédság miatt el kelleti szenvednie. A külső szemlélő számára úgy tűnik, hogy ha a Slolapárl vezetőin múlna, a csapatokat talán már holnap megindítanák Magyarország megbüntetésére. A nemzetiek magatartása kísértetiesen hasonlít a szerb szélsőségesek 1990 körüli „érvelésére". A kampány a szlovák - magyar alapszerződés ratifikálásának megakadályozására indult be. Pikantériája, hogy voltaképpen Mečiar miniszterelnököt is megcélozták vele, mégpedig egy nagyon érzékeny ponton, hiszen az. alapszerződés aláírását külpolitikai tevékenysége csúcsának tekinti. A duhajok viszont óvatosak, a kampány során időről időre kijelentik, hogy nem céljuk a koalíció felbontása. Hát akkor mi a céljuk? - kérdezik a közönséges halandók. Nem vitás, hogy a zsolnaiak többet akarnak a hatalomból. Meg, persze, a privatizálandó vagyonból. így rövidesen az lesz a kérdések kérdése, hogy miként reagál Slotáék elszemtelenedésére Mečiar miniszterelnök. Kérdés, lesz-e mersze a régi stílusban „rájuk dörrenteni". Bátorságának most már az szab határt, hogy a nemzeti kérdés mentén a saját mozgalmában is meglehetősen cseppfolyóssá váltak az erőviszonyok, így nem biztos, hogy a helyzet tisztázására megengedheti-e magának, hogy megkísérelje az ellenzéki pártok felé való nyitást. Ki lépi át a Rubicont Manapság már a vízcsapból is a szlovák - magyar alapszerződés sajtóvitája folyik. A dokumentum hetek óta hazai tömegtájékoztató eszközeink vezető híranyaga, kommentárok és más elemzések fő témája. Tegnap még a Szlovák Televízió vitaműsorában is újra visszatértek ehhez a témához. Több tucatnyi cikk, interjú, sokféle kerekasztal-beszélgetés ellenére ma tulajdonképpen csak az világos, hogy a Szlovák Nemzeti Párt a dokumentum ratifikálása ellen fog szavazni. Érveikről és kifogásaikról legfeljebb annyit érdemes megjegyezni, hogy nem csupán politikai diagnózist állítottak ki önmagukról. A többi parlamenti párt látszólag vagy kőkeményen dilemmázik. A lehangoló politikai vargabetűket produkáló baloldaliak és az önmagukat liberálisnak kikiáltó párt előzetes megnyilatkozásainak és úgynevezett elvi állásfoglalásainak a nyelvtörvény megszavazása óta mértékadó körökben nincs sem súlya, sem pedig hitele, ezt az erkölcsi elismerési közülük nagyon kevés politikus tartotta meg. Így hát mindössze abban bízhattunk, hogy most nem tojnak be saját bátorságuktól, vagyis ezúttal ugyanúgy szavaznak majd, mint ahogyan elölte ígérték. Hivatalosan még nem foglalt állást a mai szlovák politikai porondon legkövetkezetesebben politizáló Kereszténydemokrata Mozgalom sem, habár ahogy Ján Čarnogurský pénteki négyszemközti beszélgetésünkön elmondta: ők már elvben eldöntötték, miként szavaznak, s ezt az elhatározásukat csak az. másíthatja meg, ha a kormánykoalíció valamilyen váratlan politikai húzásra szánná el magái. S habár egyértelműen nem mondta ki, arra következtettem szavaiból, hogy igennel voksolnak majd, mert az alapszerződést a hazai és a közép-európai politikai stabilitás, továbbá gazdasági együttműködés fontos pillérének tartják. A szlovák kereszténydemokraták elnöke nem titkolta el kételyeit sem. Érdekes módon ő is tart attól, hogy a dokumentum nem egyértelmű szövege hosszabb távon lehetőséget teremt a dél-szlovákiai magyar területi autonómia megteremtésére. A másik fenntartása ennél súlyosabb. Az alapszerződés ratifikálása nyilvánvalóan elsősorban a kormánykoalíció feladata, a dokumentumokban foglaltak végrehajtása pedig kötelessége. Ezért sem fordulhat hát elő olyan fonák helyzet, hogy az ellenzék segítségével ratifikált dokumentumot a kormánypártiak a legkülönbözőbb ürügyekkel megpróbálják majd elszabotálni. A Magyar Koalícióban hivatalosan csak A. Nagy László döntötte el, hogy támogatja a ratifikálást. A többiek ódzkodását nem nagyon értem - ha csak nem arról van szó, hogy ugyancsak belpolitikai megfontolások miatt előzetesen nem hozzák nyilvánosságra elhatározásukat -, hiszen akár csak a tartózkodás is megütközést váltana ki a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom nyugati partnereinél, különösen pedig azokon az európai fórumokon, amelyek az elmúlt hónapokban jelentős politikai segítséget nyújtottak nekünk. Súlyos politikai hiba lenne, ha egyes hazai magyar politikusok önös érdeke miatt - amely a szüntelen konfrontációt és a feszültségek fenntartását, sőt fokozását szeretné - elveszítenénk nyugati partnereink bizalmát, egyúttal pedig szűkítenénk a magyar kormány mozgásterét. Nem mellékes szempont az sem, hogy az elmúlt hetekben több dél-szlovákiai lakossági fórumon a ratifikálás ügyében megszavaztatták a jelenlévőkel, és szinte mindenhol a fölmerült kételyek és kifogások ellenére nagy többséggel a ratifikáció támogatására biztatták képviselőinket. Nyilvánvaló, hogy igazi politikai kutyaszorítóba Vladimír Mečiar került, pontosabban hozta önmagát. Azzal, hogy az alapszerződés végső szövegének kimunkálása során nem egyeztetett koalíciós partnereivel, talán még saját mozgalmával sem. Nyilván nagyon jól tudta, miért. A másik ok még súlyosabb: olyan gazdasági előnyökhöz és ezáltal hatalomhoz juttatta a szlovák nacionalistákat, hogy azok politikai gólemként életre kelve a szlovák kormányfőt is kikezdték. Éppen a ratifikálás teremti meg talán az utolsó nagy esélyt Vladimír Mečiarnak ahhoz, hogy visszaszorítsa és fokozatosan kiszorítsa a politikai döntéshozatalból azokat az elvakult erőket, amelyek őt is, Szlovákiát is olyan útra taszíthatják, amely minden vonatkozásban tragédiába torkollik. Szerdán talán elválik, ki merész átlépni azt a bizonyos Rubicont. Többen a szavazás elnapolását fontolgatják, mások valamiféle értelmező, magyarázó nyilatkozatban törik a fejüket, holott valójában egyikkel sem nyernének semmit. Januárban sem lesz kedvezőbb a belpolitikai légkör, sőt a nacionalista erők a szavazás elnapolásán l'ölbátorodva még hisztérikusabb helyzetet teremthetnek. Jogi és diplomáciai szempontból pedig nincs jelentősége semmilyen magyarázkodó pötszövegnek. Ezért szükséges kedvezően dönteni, éspedig lehetőleg holnapután. Végre szakítani kellene valós és misztifikált félelmekkel, gyűlöletekkel. Végre tudatosítani kellene, hogy a szlovákiai magyarság nem a határok megváltoztatásában, hanem szabad átjárhatóságában érdekelt, a már valóra váltott nyugat-európai modell szerint. Végre már a politikusok többségének is föl kellene ismernie: a magyar és a szlovák nemzet alapvető érdeke a megbékélés, a kölcsönös bizalomra épülő jószomszédság, amelyet-egyik partner sem építhet úgy, hogy szüntelenül a sérelmeit és önmaga kizárólagos igazát szajkózza. Az alapszerződés szövege távolról sem tökéletes, de jó esélyt teremt ahhoz, hogy a szlovákok és a magyarok részint egy közös hazában, részint pedig szomszédként sokféle előre látható, vagy időközben elénk tornyosuló akadályt és feneségel legyűrve fokozatosan európai módon cselekedjenek és éljenek. A szerdai igenlő szavazatok egyértelműen erősítik, másféle voksok viszont elhervasztják ezt az esélyt. Az. utóbbi esetben senki sem sejtheti, hogy meddig, azt viszont előre látjuk: mi lehel az elutasítás következménye.