Új Szó, 1995. december (48. évfolyam, 278-302. szám)

1995-12-14 / 289. szám, csütörtök

[8 \ ÚJ SZÓ OLVASOINK OLDALA 1995. december 14 LEGYÜNK SLOMADOK?. ÚJ SZÓ. 1995. XI. 10. Új nevet a Csemadoknak Mikulásváró Nagykövesden Az elmúlt időszak szinte teljesen elfeledtette az emberiséggel, hogy vajon kiről és miért nevezték el annak idején a Mikulás-napot. Sőt a Mikulás is Télapó volt. Sokan talán ma is csak annyit tudnak, hogy létezik egy nap, december 6-a, Mikulás napja, amikor ajándékot adunk és kapunk. Az alábbi kis történetből talán mindenki emlékezetében megmarad valami. Valamikor réges-régen élt egy Miklós püspök, aki bár jómódú család gyermekeként született, szíve már gyermekkorában is a szegényekhez húzott. Tanítói papok voltak, így neveltetése folytán nem véletlen, hogy érdeklődése az emberek szeretetére, megsegítésére irányult. Felnőtté válása után Myra városában pappá szentelték. Szülei halála után reámaradt jelentős vagyonát szétosztotta a szegények között. Bár szerette volna, ha titokban marad, ám valahogy mégis kiderült, hogy az ő személye áll az ajándékozás mögött. A keresztényüldözés idején börtönbe zárták, majd szabadulása után tovább folytatta püspöki tevékenységét egészen haláláig 345. december 6-ig. Erre a Szent Miklós püspökre emlékezett Nagykövesd apraja és nagyja december 3-án, elevenítette fel e szép hagyomány immár feledésbe, merült vonásait. Az ünnepségre szép számban összegyűlt közönség és természetesen a gyereksereg mártürelmetlenül várta az oly sokat emlegetett, jóságos Mikulás bácsit Elsőként az iskola igazgatója köszöntötte a „messze földről" érkezett, megfáradt, öreg Mikulást, majd ezt követően az óvodások és az iskolások kedveskedtek az alkalomhoz illő verseikkel és dalocskákkal. Annak ellenére, hogy magyar tannyelvű iskoláról van szó, a műsorban előadtak szlovák nyelvű verseket és dalokat is. Már az elsősök is ügyesen és bátran oldották meg a feladataikat, bizonyítván ezzel is azt, hogy az alternatív oktatás nélkül is meg tudnak tanulni szlovákul. DARÓCZILÁSZLÓNÉ Nagykövesd Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat Is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket Tisztelem és becsülöm Csáky Pált, az írás szerzőjét, nem kevésbé publicisztikai megnyilvánulásait, miként nagyra becsülöm a többi szlovákiai magyar politikust, de szerény véleményem szerint a Csemadok ügyében nem ártana kompromisszumot kötni, azaz a nevén változtatni. Jómagam is a keményfejűek közé tartozom, és ami a szívemen, az a számon. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem tartozom a talpnyalók közé, de a szekértolók közé sem. Negyvenharmadik éve vagyok Csemadok-tag. 1952-ben diákküldöttként részt vettem a Csemadok I. Országos Közgyűlésén (Losoncon), majd 1969-ben a pozsonyi viharos IX.-en. 1960-tól '69-ig voltam a Csemadok helyi szervezetének elnöke és 1985-ig vezetőségi tagja. (Mindezt azért tartottam fontosnak közölni, nehogy árnyéka is felvetődjön annak, hogy netán ellene vagyok a Csemadoknak.) Ha nem csal az emlékezetem, még az elnökségem idején a Csemadok országos vezetősége megváltoztatta a szervezet nevét, vagyis a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületéből Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége lett. Ez esetben még volt alapja és logikája annak, hogy a már megszokott és jól hangzó Csemadokot nem módosították Csemadokszra. Most azonban más a helyzet. Köztudottan két lényeges dolog történt: '89. nov. 17-e után megváltozott (úgyahogy) a politikai rendszer, 1993ban az államunk neve. Szép és nemes dolog a hagyománytisztelet, de függetlenül D. Slobodník úr kijelentésétől s eltekintve a jól hangzó Csemadoktól, a kor és a körülmények úgy kívánják: ész- és időszerű lenne új nevet adni a szlovákiai magyarság kultúráját szervező, védő és hagyományőrző szervezetének. A realitások közé tartozik, hogy Csehszlovákiából Szlovákia lett. A rendszerváltozás hozta realitás közé tartoznék a „Magyar Dolgozók" helyett csak „Magyarok" megnevezés (illenék), elhagyván a nagyon is pártdogmatikus „dolgozók" megnevezést. Szerintem a Szlovákiai Magyarok Kulturális Szervezete vagy Szövetsége (SZMKSZ) elnevezés nem lenne olyan kompromisszum, amely sértené nemzeti hagyományainkat, de még csak talpnyalásnak sem nevezhető. Az ebet karóhoz kötni helytelen lenne, illetve a konzervativizmussal csak árthatunk önmagunknak. Nos, Csáky Pál „no comment"jéből sok mindenre lehet következtetni, többek között arra is, hogy nem ért egyet Slobodník úrral az elnevezést illetően, és nem fogadja el ama buggyanatát: „csehszlovakista" szervezetet nem fog támogatni. (A magam részérői így fogalmaznám meg a külügyi bizottság elnökének szavait: míg a Csemadok Csemadok lesz - NIČ VÁM NEMADOK!) Talán nem lenne ésszerűtlen és hasztalan szaván fogni Slobodník urat.. Na persze a Slomadok Szlomadoknak írva kevésbé röhejes és szokatlan, de azért akkor már inkább legyen Kultúrny spolok Maďarov na Slovensku (KSM, netán KSMM = Kult. sp. maďarskej menšiny, mert ugye Matica maďarská mégsem lehetünk, mert,ez is irritálná Slobodník urat és a nemzetalkotó többséget...) SONKOLY TIBOR Szőgyén Sátáni nyelvtörvény 9 JÓL SZITUÁLT MUNKANÉLKÜLIEK, UJ SZO, 1995. XI. 16. Az érem másik oldala A levél írója felháborítónak tartja, hogy életerős férfiak évek óta a munkanélküliek listáján szerepelnek. Igen, az felháborító, hogy többségüknek önhibájukon kívül nincs munkalehetőségük, az ön által leírt eset azonban egyedi, és ha igaz (amit a névtelen Cs. A. aláírás erősen megkérdőjelez), akkor valóban felháborító. Munkanélküli lévén, ismerem a „témát". Szerintem faluhelyen, de városokban is a polgármesteri hivatal és a körzeti munkahivatal összehangolt munkájával az ilyen kirívó és nem jellemző esetek kiküszöbölhetőek. Hölgyem, olvasván mondandóját, bennem az a meggyőződés alakult ki, hogy Önből az irigység, rosszindulat meg talán a gyávaság is beszél. Az ilyen „jóakarók" miatt fordulhatott elő a következő eset is. November 15-én tanúja voltam a következő esetnek: többek között névtelen bejelentésre hivatkozva a munkahivatalba hívattak egy fiatalembert is, aki állítólag Csehországban dolgozik feketén (még az útlevelét is elkérték), akiről bebizonyosodott, hogy betegen feküdt otthon, ennek ellenére figyelmeztették, hogy további szórószerű(???) behívásokra számíthat. Ennyit a névtelen levelekről. Az olyan névtelen levél, mint amit a napokban írt egy elkeseredett szülő Tóth Lajos magániskolájáról, megértést és együttérzést vált ki az olvasóban, de a „nem szeretek hallgatózni, de..."-féle irományok csak keserű szájízt és megvetést váltanak ki az emberek többségében. Nem kívánom, de megtörténhet, hogy egyszer még Ön is megkóstolja a munkanélküliek keserű kenyerét, és kíváncsi lennék, hogy akkor is az üzletekben hallott és erősen megkérdőjelezhető esetek foglalkoztatják-e. SZABÓ SÁNDOR Vágsellye Galántai cigányok A véletlen vagy a szerencse dolga, hogy a galántai cigányok problémáit 'végighallgattam. A jól öltözött és értelmesen társalgó emberek három nyelven beszélgettek. A gyermekükkel cigányul, velem magyarul, a másik szomszéddal meg szlovákul. Előkerültek a panaszaik. Vajnoryban történt, hogy éhenszomjan maradtak, mivel a pincér kerek perec megmondta, a cigányokat nem szolgálja ki. Ők a magyar iskola hívei, még akkor is, ha szlovákul is tudnak. Ezek hallatára kavarogtak bennem a cigányproblémák körüli dolgok, amelyekből a 40 év alatt semmit sem oldottunk meg. Az ilyen-olyan juttatások, az állandó statisztikai kimutatások eredménye értelmetlen munka volt. Felmerült bennem az a kérdés, hogy napjainkban, a demokráciában milyen munkát végeznek e téren országos méretben. A kormánypártiak itt-ott elhangzott kijelentései átlagon aluliak. Folyik-e olyan munka, melynek keretében felkutatnák és feltérképeznék a Szlovákiában élő romák, cigány-magyarok, cigány-szlovákok létét, helyét, helyzetét? Csak ezek után lehetne tisztán látni a helyzetet - hol vannak szórványosan beilleszkedve, hol vannak a kirívó esetek, települések, ahol még ma is katasztrofális a helyzet. Egyes településeken vannak dicsérendő és jó példák is, vannak iskolák, ahol a roma gyermekekkel nincs különösebb probléma. Nálunk mindenki másban keresi a bűnöst, közben magunkban kell megtalálni és az ország elé tárni, hogy mi a valós helyzet. HAJTMAN KORNÉLIA Nána Trianon után nyelvtörvény. Mit fogunk még megérni, itt élő magyarok? Nem eleget szenvedtünk idáig is? Most meg a nyelvünket is ki akarják tépni. Olvastam egy könyvet a trianoni békeszerződésről. Abban meghatározták a kisebbségeket megillető jogokat. Csak azokat kellene most betartani vagy betartatni azokkal az államokkal, amelyek a békeszerződést a kisebbségekre ráerőszakolták. Most meg az Európa Tanácsnak kellene betartatni azokat a pontokat, amelyeket a belépéskor kötelezővé tett a számukra a kisebbségeket illetően. De hol van már az 1919. szeptember 10-én Saint-Germainben aláírt kisebbségvédelmi szerződés? Csehszlovákia a kisebbségvédelmi szerződéseket és jogaikat 1920. február 29-én szentesítette, a 121-es szám alatti alkotmánylevélben és a 122. számú nyelvtörvényben. Amit Masaiykí Milan Hodža biztosított. A lü számú törvény kimondta, ahoIK kisebbségi gyerek van, a szülő kérésére kisebbségi elemi iskoü kell létesíteni. Az akkori állami zetői még azt is ünnepélyeserii jelentették, hogy az asszimiláöi nem szabad megengedni, erről) 134-es paragrafus szól. Mégisí teszik minden lépésükben. Álli dóan a határok sérthetetlera géről papolnak. Pedig a határok már megsértették. Vegyük csa Csehszlovákiát! Mélyen megrerö tett a köztársasági elnök magatí tása, hogy aláírta a nyelvtörvéti) Idáig korrekt elnöknek tartott! de már elvesztettem benne den bizalmamat. És mittesza gyarországi kormány? Még mii szavahihető embernek tartják elnökünket meg a kormányét künket? LAMOZ ISTO Nagymáct NYOLCADIK OSZTÁLYOSOK, FIGYELEM! A Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Középfokú Építészeti Szakmunkásképző várja jelentkezéseteket az 1 996/97-es tanévre a következő szakokra: - kőműves - ács - asztalos - bádogos - lakatos - gáz-, víz- és központifűtés-szerelő - festő - szigetelő - vasbetonozó - padlóburkoló. Az oktatás magyar nyelven folyik és ingyenes. A szakgyakorlatok jól felszerelt műhelyeinkben folynak. Felvételi vizsgát nem tartunk. Távollakó diákoknak kollégiumban szállást biztosítunk. Iskolánk nagy étteremmel, tornateremmel, erősítő teremmel, sportpályákkal rendelkezik. A harmadik évfolyam elvégzése után lehetőséget adunk az érettségi bizonyítvány megszerzésére. Várunk benneteket! •n i Te / - •! .—_ U s vyuč. jaz. m orkého č. I. 9 01 Dunajská S I.: 0709/52 67 4 242 1 mam m Szeretnénk tudtul adni, milyen szörnyűségek folynak Alistál községben. A tó mellett lakunk, és bizony ami az utóbbi hetekben ott folyik, minket érint a legjobban. Alistál egyetlen tavát és játszóterét tették tönkre meggondolatlanságból. A játszótér, melyeta falu polgárai építettek és fásítottak be, a gyerekek egyetlen szórakozóhelye volt a faluban, most egy építkezés színhelye. Ďurovský úr a falu számára ismeretlen módon jutott hozzá a szép területhez. „Megvásárlása" után pár nappal a hintáknak már nyoma sem volt, megkezdődött az építkezés. A tér egyik felén Ďurovský úr „villája" épül, a másik felén benzinkút. Mindez a megkérdezésünk és beleegyezésünk nélkül. Hogy Ďurovský úr építkezési engedéllyel vagy anélkül építteti-e a házát, mi nem tudjuk, mert nem tudhatjuk. Egy napon hatalmas bagger jelent meg a közelben, ami a tavat kezdte bányászni. Kb. 6-7 m mélyre ment le a bagger kanala, és a sok követ először csak a partra rakta. Nem néztük jó szemmel, hiszen 2 méterre a víztől van a házunk. A tóból kiszedett kavics miatt nagyon aggódtunk, már attól féltünk, hogy összedől a legközelebb álló melléképület. A tóban folyó kavics van, amit ha az egyik helyen kiszednek, visszafolyik a helyére abból a kavicsból, ami a.házunk alapját képezi. Elmentünk a helyi községi hivatalba, felvilágosítást kértünk a polgármesternőtől, Bartalos Erzsébettől. Válaszul kifejtette, hogy csak a tó tisztításáról van szó. A szerződés úgy szól - mondta -, hogy Ďurovský úr csak úgy kapta meg a községtől az építkezési engedélyt, ha saját költségére kitisztíttatja a Szélmalomharcunk Alistálban tavat. - De itt nem a tó tisztításáról van szó - mondtuk -, hanem kavicsbányászatról. Mint megtudtuk, a kibányászott kavics az egész terület, az építendő ház környéke és a benzinkút, sőt egy új utca feltöltésére szolgált volna. Felsőbb szervekhez kellett folyamodnunk. Felkerestük a környezetvédelmi hivatalt Nagymegyeren. Megtudtuk, hogy a községnek a tó tisztítására van engedélye, de kavicsbányászatra nincs. A hivatal igazgatónője elmondta, hogy még azon a napon szóban és írásban is azonnali hatállyal leállíttatja a tónál történő munkálatokat, és november 30-ra bizottságot küld ki a helyszínre, akik felülvizsgálják a történteket. Mindez november 21-én történt Teltek a napok, a tó bányászása tovább folyt, a kibányászott kavicsot teherautók hordták néhány méterrel odébb, az építkezés színhelyére. Visszamentünk a községi hivatalba panaszt tenni. Erre a polgármesternő így válaszolt: „Le van állíttatva az egész, most örültök?", és szó szerint „kidobott" minket a hivatalból. Sajnos, a polgármesternő nem vette figyelembe az írásos felszólítást. Panaszt emeltünk a polgármesternő viselkedése ellen a Nagymegyeri Környezetvédelmi Hivatalban, ahol az igazgatónő tudtunkra adta, hogy mást már nem tud tenni. - Ha a polgármesternő nem tett eleget a felszólításunknak - mondta -, büntetést szabunk ki rá. Ha ez sem segít, bíróságra adhatjuk az ügyet. - A munkálatok még mindig tovább folytak, a házunk megvédése érdekében kénytelenek voltunk tovább menni a hivatalokban. Felkerestük a Járási Környezetvédelmi Hivatalt Dunaszerdahelyen. A hölgy azonnali büntetést javasolt a polgármesternő részére, hiszen megszegte az előírásokat. Mindez megtörtént kb. november 27-ig. November 28-án a községi hivatal nyilvános önkormányzati gyűlést hívott össze, melyen a falu lakosai kinyilvánították a tóval kapcsolatos nemtetszésüket. Mint azt megtudtuk, az önkormányzati tagok az esetről nem is tudtak. A gyűlésen elhangzott vádaskodásokra, ami igaz volt, a polgármesternő tagadással válaszolt. Letagadta azt is, hogy a tavat 6-7 méter mélyre mélyítették volna, s állította, hogy a munkálatokat a felszólítás után azonnal leállította, s hogy azóta állnak a gépek. Ez persze nem volt igaz, hiszen a gyűlés másnapján is bányászták a tavat, amit néhány önkormányzati képviselőnek be is bizonyítottunk, hiszen a saját szemükkel láthatták. Eljött november_30-a, megérkezett az ügyet kivizsgáló bizottság. Ďurovský úr a meghívás ellenére nem jelent meg. Elmondtuk a panaszainkat, és kimentünk a helyszínre. A polgármesternő mindent letagadott. Azt mondta, hogy a tóban lévő útra, amin a bagger áll, a kavicsot úgy hozatta oda, s hogy a kibányászott kavicsból nem hordtak el. Annyi az összes kiszedett kavics, amennyi a parton van. Ez nem volt ieaz. A bizottság nem tudott egyik félnek sem igazat adni, hiszen nem tudtuk bebizonyítani, hogy a köt! elhordták, ezért olyan döntés született, hogy a baj gert eltávolítják, és a tó alját teljes egészében lemé rik, s így megtudjuk, mennyi követ szedtek ki.Aif sik héten eltávolították a hatalmas baggert, ame| már ránézésre sem volt alkalmas ilyen kis tó tiszlilí sára. Pénteken, december l-jén újra zúgást hallottunk a tó felől. Mint kiderült, Ďurovský úr a házunk melle! ti 1,5-2 méteres kis járdát kezdte feltörni, ezen akar ta húzni a gázvezetéket az új házához. Ezzel a prt lémák újra kezdődtek. A mély víz már annyira ki« ta a partot, ahol a járda is van, hogy a part néhány helyen már be is szakadt. így meglazult a talaj a hízunk mellett, s ha még Ďurovský úr ott húzná a g® vezetéket, tényleg összedőlne a melléképület. Fel hívtuk a Nagymegyeri Környezetvédelmi Hivatal, azt mondták, hogy a tervrajzon nincs megjelölvei gázvezeték, engedélyük sincs rá. A helyi polgármes ternő sem tudott a dologról semmit. Ezentúl állandó aggodalomban kell a falu lakosainak élni, hiszen nem tudni, mikor rongálódik me{ egy-egy közeli ház a beomlott part miatt. A falu legflatalabbjai a polgármesternő és Ďurovský úr gondatlansága, tervei miatt ezentúl veszélyben vannak Melyik gyermek nem megy le a partra horgásznia nyáron, s melyik gyerek nem megy a tóra korcsolyáí ni télen?! Szóval állandó veszélynek vannak kite* gyermekeink. Veszélyben van a környezet is, de i tudná ezt megállítani?! BŐGI TÍMEA Alistál