Új Szó, 1995. december (48. évfolyam, 278-302. szám)

1995-12-14 / 289. szám, csütörtök

5. december 14. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 5J j BMW-t kér i oktatásügyi miniszter (z érdeklődők tegnap reggel 9 óráig tehettek javaslatot az oktatási éztériumnak BMW 740i típusú gépkocsi szállítására. A pályázatot tözbeszerzési törvény értelmében hirdették meg a Kereskedelmi íny múlt heti számában. Noha közleményük szerint az illetékes nisztériumi alkalmazottnak kedden reggel 8-tól délután 2 óráig még (koztatnia kellett volna az érdeklődőket, ottjártunkkor - 12.45i- már nem volt ott senki, és megtudtuk, hogy az illetékes személy ion kívül tartózkodik. A minisztérium iktatójában ugyan leadhattuk mtkezésünket a pályázatra, de semmiféle dokumentummal, tájéitatással nem tudtak számunkra szolgálni. Éppen ezért nem tudtuk íg, hogy hány gépkocsi vásárlását tervezi a minisztérium, és miért ütött egy konkrét gépkocsitípus mellett. Az említett Kereskedelmi ilönyben további pályázatot is meghirdetett a minisztérium (az iskoíületek, berendezések és telkek törzskönyvezési számítógépes igramjának elkészítésére). Az érdeklődők a pályázat kihirdetésétől ámított öt napon belül vehetik át, illetve kérhetik ki az ehhez szüksédokumentumokat. Az új gépkocsik esetében azonban ugyanennyi jután már megtörtént a pályázat lezárása. Akkor tehát, amikor szái helyen csak a szülők támogatásával képesek üzemeltetni az isko,a minisztérium az adófizetők pénzéből új gépkocsik vásárlását ter!i, :Egy, a BMW 740i típusú gépkocsikat importáló kereskedőtől megtudhogy a gépkocsi alapváltozata 131 482 márkába (2,6 millió koroa) kerül, a minisztérium azonban kedvezményt igényelhet a gyártó,s ilyen esetben a szóban forgó típus 62 ezer, illetve a különböző illemekkel együtt 68 ezer márkába (1,4 millió koronába) kerül. Sme lemcsak munkával, pénzzel is jár Nemzetközi tranzitszállítás előnyös üzlet, így van ez a NATO boszniműveleteiben részt vevő békefenntartó erők szállítása esetében is. amerikaiak állítólag azért választották a Németországból Csehorszá:iés Szlovákián keresztül vezető útvonalat az Ausztrián át vezető, lécesen rövidebb helyett, mert ez a két ország kevesebbet kér a tran•ért I

tz, hogy hány szerelvény halad át országunkon és az, hogy mi lesz inük, a bizalmas információk közé tartozik. A cseh hivatalok csupán "jíközölték, hogy mintegy 20 ezer katona szállításáról van szó. A szloliai illetékesek tájékoztatása szerint a „szlovákiai vasutak kapacitálehetővé teszi, hogy 24 óra alatt, fennakadás nélkül tíz ilyen szerely haladjon át az országon. Ökológiai szempontból sincs félnivalónk, írla veszélyes terheket nem vasúton, nem is közúton, hanem harci ilőgépekkel szállítják" - jelentette ki a lap munkatársának Jozef ljsi,a közlekedési minisztérium vasúti és kombinált közlekedési oszának főigazgatója. Elmondotta továbbá, hogy a vasárnap meglődött szállítások január közepéig tartanak. A szlovákiai vasutak réire ez azonban nem csupán munkát, hanem nyereséget is jelent, miíaz előzetes megállapodások szerint a szóban forgó tranzitért 1,6-2 •ló márkát kapunk. Jó lenne megállapítani (eddig még nem sikerült), men nyit kértek a tranzitért az osztrákok. Hospodárske noviny 1 minimálbér-emelés em megoldás (textil- és ruházati iparban mintegy 80 ezren dolgoznak, átlagkere114800 korona. A legutóbbi statisztikai adatok szerint ez csaknem 100 koronával kevesebb az iparban dolgozók átlagánál. Az ágazat1 dolgozók keresete pedig mindössze a 20-30 százaléka annak, jennyit a fejlett országokban dolgozó társaik keresnek. S noha az eltilt évhez viszonyítva átlagkeresetük 10 százalékkal emelkedett, ík kevés vállalatban fedezték ezt a növekvő munkatermelékenykôl. •vállalati kapacitások jobb kihasználásának, s ily módon a béremesnek is egyik lehetséges forrása lehetne a hazai piac következeteib védelme, persze oly módon, hogy ne csökkenjen a konkurencia, jgithetne a helyzeten az is, ha a vállalatvezetések rugalmasabban reginának a piac változó feltételeire, a kormány exporttámogató intézéseire, illetve a külfödi tőke belépésére. Hogy a minimálbérek emeétkövetően ne történhessen meg, a munkáltatók nem is fizetnek ijdtöbbet az ágazatban dolgozóknak a „minimális" bérnél. Egyik rétnek nem lesz miből, a másiknak meg nem lesz miért. PRAVDA, LENKA TOKÁROVÁ, (Rövidítve) Munkát, kenyeret! £ KOMMENTÁRUNK 1968 májusa óta nem látott tömegben özönlik el a tüntetők ezekben a napokban a francia nagyvárosok utcáit. E megmozdulások nyugalma, méltósága, a sztrájkolok kitartása nyilván sokak számára meglepetés; az események dinamikája előtt nemcsak a Juppékormányzat áll értetlenül, hanem minden jel szerint a baloldali parlamenti ellenzék is. Hiszen egy ilyen jellegű és méretű tömegmozgalom még pár héttel ezelőtt is elképzelhetetlennek - ha úgy tetszik: anakronizmusnak - látszott az egységesülő Európában. Ma viszont már nem lehet semmi kétség afelől, hogy három hét alatt szinte a semmiből - nagy népi és civil mozgalom született Franciaországban; olyan új jelenség, amelyet e pillanatban még nehéz volna definiálni, amely nem is nagyon mérhető a hagyományos munkásmozgalmi-szakszervezeti mércékkel. Még akkor sem, ha a tüntetők és sztrájkolok a lehető legklasszikusabbnak számító munkásmozgalmi szótárból kölcsönözték alapvető mondandójukat - bérről, nyugdíjról, betegbiztosításról, kollektív szerződésről beszélnek - horribile dictum: munkát, kenyeret követelnek. Alighanem éppen ez a legfontosabb különbség '68 májusának és '95 decemberének Párizsa között. Akkor a remény, a társadalmi megújulás vágya vitte ki az utcára az embereket. Ma sokkal inkább: a félelem. Az aggodalom a munkanélküliség, a megélhetési költségek meglódulása, a társadalmi-szociális perspektívák elhomályosodása miatt. Ez a fajta aggodalom, persze, inkább csak egy alapvetően gazdag társadalom alsóbb rétegeit hatja át. Ezért is kell a sztrájkolóknak még ma is nap nap után szembenézniük azzal a váddal, hogy önző, partikuláris érdekekért teszik kockára a társadalmi békét, a gazdasági stabilitást, és mozgalmuk valójában retrográd és konzervatív módon válik kerékkötőjévé a kormány reformterveinek. E vádakat azonban a társadalom összességében nem igazolja vissza. Mindenfajta közvélemény-kutatás szerint a francia társadalom változatlanul szolidáris a tüntetőkkel és sztrájkolókkal a rengeteg mindennapi kellemetlenség, sőt megpróbáltatás ellenére is. Vannak, akik kifejezetten csodának tartják e kitartó rokonszenvet. Mások szerint viszont Franciaország e napokban úgy viselkedik, ahogy egy érett demokratikus társadalomtól elvárható hasonló válsághelyzetben. Elismeri például e közvélekedés, hogy a gazdaságban és a szociálpolitikában mélyreható reformokra van szükség. Azt azonban már nem hajlandó elfogadni, hogy ennek árát a szociális költségek megnyirbálásával kell fedezni. Már csak azért sem látja értelmét a kormány által kért újabb áldozatoknak, mert-tapasztalatai szerint az előző áldozatai is feleslegesnek bizonyultak. A legutóbbi napok eseményei pedig végképp megerősítették e társadalmat abban a meggyőződésében, hogy a hatalom csak annyi áldozatot követelhet tőle, amennyit maga is méltányosnak, célszerűnek tart. Ráadásul az sem mindegy, hogyan kéri az áldozatot e hatalom. Pasqua volt belügyminiszter, a gaulle-ista mozgalom konzervatív szárnyának egyik tartópillére vasárnap - egy ország megrökönyödését kiváltva - dalra fakadta tévében. Montand híres sanzonját intonálta reszelős-rekedt hangján: „Beszélj velem szeretettel". Pasqua öreg politikai róka; tudja mi most az idők dala - így például tisztában van azzal, hogy a franciákkal nem szabad magas lóról beszélni. A gaulle-ista politikus ugyanis a Montand-sanzonnal valójában Juppének üzent. - Szerinte ugyanis a kormányfő a válság kirobbanása óta folyamatosan összekeverte a határozottságot és fennhéjázást, s a sztrájkolókkal sem „szeretettel", hanem magas lóról beszélt. Egy-két napja már nem ezt teszi. Kérdés, hogy őszintének látják-e fordulatát a sztrájkolok. Ha igen, van remény a gyors megoldásra a mostani heveny válságban, éppen úgy, mint a senki által nem vitatott hosszú távú gazdasági-szociális reformok konszenzusos kialakítására. Ha viszont nem, akkor új fejezet kezdődik a mostani franciaországi krízisben. S meglehet, hogy Chirac elnöknek előbb-utóbb új kormányfő után kell néznie. KIS TIBOR Bal szélső páholy Muzsik legyen a talpán, aki meg meri jósolni, mit hoznak a vasárnapi parlamenti választások Oroszországban. 43 párt és mozgalom szerzett jogot a szavazatgyűjtésre, de nem kell attól tartani, hogy az Állami Duma, az orosz parlament alsóháza olyan színes lesz, mint egy kozák háziszőttes: a belépési küszöb 5 százalék, s a 450 mandátumnak csak a felét lehet pártlistán megszerezni, ugyanennyiért személyesen kell megküzdeni. Bár így választottak már 1993 decemberében is, a tapasztalatok siralmasak. Az egyéni körzetekben csak az országosan ismert politikusoknak voltak esélyeik, az adott régióhoz kötődő jelöltekben nem nagyon bíztak az emberek, a mandátumok csak második, esetenként harmadik nekifutásra keltek el. Jósolni azonban csak felmérések alapján lehet - de nem Oroszországban. Persze itt is készültek felmérések szép számmal, ezek legfőbb jellemzője az volt, hogy mindig a megrendelő pártot, mozgalmat hozta ki győztesként. Az úgymond központi statisztikák sem sokkal jobbak, bár el kell ismerni, akadt köztük olyan is, amely nem Csernomirgyin kormányfő Házunk, Oroszország választási tömbjét jósolta győztesnek, de összességében a reformerők diadalát helyezte kilátásba, mintegy megrajzolva az új reformkoalíció körvonalait. Sokkal jobban hiszek azoknak az előrejelzéseknek, melyeket a sajtó általában úgy szokott tálalni, mint „helyi politikai megfigyelők" véleményét. A szakzsargon ilyen decens névvel illeti a neves kommentátorokat, közgazdászokat, közéleti személyiségeket, akik a kérdés kényessége miatt az adott helyzetben inkább névtelenül nyilatkoznak. Nos, az ilyen „megfigyelői" vélemények szerint Gennagyij Zjuganov és elvtársai az Orosz Föderáció Kommunista Pártjából biztos bejutók, s nyilván övék lesz a legnagyobb frakció. Ők tehát a bal szélső páholyból nézhetik végig, hogyan ölik egymást a többiek minden egyes szavazatért. Húsz, de akár több százalékot is kaphatnak, bár a zűrös-zajos kampány legvisszafogottabb résztvevői voltak. Ezzel együtt valószínűleg megelőzik Csernomirgyin blokkját, amely látványos, Berlusconi-féle kampányt folytatott, és szemrebbenés nélkül használta ki saját céljaira a közszolgálati televízió ingyenes adásidejét is. Csernomirgyin jobbközép tömbje szövetségesre számíthat a következetes reformer, Grigorij Javlinszkij nevéhez kötődő Jabloko blokkban, de mérsékelt baloldali partnerei aligha lesznek: Ivan Ribkin alsóházi elnök választási tömörülése számára, úgy tűnik, magas az 5 százalékos küszöb is. Megnyugtató viszont, hogy a jobbszélen még senki sem ül páholyban. A nacionalista Orosz. Közösségek Kongresszusa kétségkívül esélyes a bejutásra, bizton számíthat a hadsereg hathatós támogatására, mégpedig a tisztek körében oly népszerű elnöke, a rebellis tábornok, a Dnyeszter-parti rendcsináló, Alekszandr Lebegy személyének köszönhetően. Viszont a legtöbb felmérés szerint alig alig fogja venni az 5 százalékos akadályt Zsirinovszkij Liberális Demokrata Pártja, amely eddig a második legerősebb frakció volt a parlamentben. Ez pedig azt jelenti, hogy a szélsőjobb és a szélsőbal talán együttesen sem lesz erősebb, mint a centrum, s ez jó jel. Az elmúlt két év tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy a biztos parlamenti képviseletre számítható Oroszország Asszonyai tartózkodni fognak a szélsőségek támogatásától, hiszen - mint maguk vallják - ők „hivatalból" centristák. De térjünk vissza Zjuganovhoz a bal szélső páholyba. Mitől ez-a magabiztosság? A válasz, kézenfekvő: ezek a neokommunisták a múltból csak a szépre emlékeznek, s ennek újraélesztését ígérik. Elhatárolják magukat az őskommunistáktól ugyanúgy, ahogy a túl liberálisnak tartott eurokommunistáktól és szociáldemokratáktól is. „Orosz gyökerű" szocializmust ígérnek, ami szerintük szervezettséget, esélyegyenlőséget, erős parlamenti hatalmat, különböző tulajdonformákat jelent - de minimum 50 százalékos állami tulajdont a stratégiai ágazatokban. Ennek a programnak köszönhetően találtak támogatókat még a fiatal technokraták körében is, nem beszélve a létbizonytalanságban élő munkások és alkalmazottak tömegeiről. Mert elsősorban ők azok, akik ugyan nem sírják vissza az egykori szocializmus fénykorát, de elegük van a fejetlenségből, hivatali önkényből, a maffiákból, a nyomorból és munkanélküliségből épp úgy, mint az államfő önkényes rendeleteiből. A bal szélső páholyban nagy a nyugalom. Van tehát ok a nyugtalanságra. SZÁLKA ÉS GERENDA Szóvivés és az elmaradt vezeklés A kormánypárti sajtó és az elektronikus médiák magyarellenes kampányában - a vezénylő őrmesterek szándéka szerint - a szlovákiai magyarok tömegeinek és a demokratikus választásokban sikeres parlamenti képviselőiknek egymásról való leválasztása folyik. Állítják, hogy a szloválagyarokkal egyenként, utcán, munkahelyen, lédként, takarítónőként és kőművesként nincs • baj. Nagyon rendesek vagyunk, csak a veit ne lennének olyanok. Ők rontanak meg benti, ők hergelnek valamennyiünket, ők akarnak Jiniaköveteléseikkel állítólag elszakadást, p emlékezhetünk arra, hogy ezt a kampányt oír Mečiar második kormányelnöksége kezdetikkor még virágzó magyar politikai megosztó kihasználva indította el. Állította, hogy a lent magyar képviselői nézeteikkel önmagukat lilik, nincs mögöttük tömegbázis. Akkor is lőtt volt, ma is az, hogy ez az állítás nem más, imagógia, amin sem a magyar koalíció megszületése, sem az egységes kiállások nem változtattak. Ügy tűnik, a Meéiar-idők végeztéig fennmarad. Az is bizonyos, hogy a vezénylő őrmesterek hisznek hatékonyságában. Feltehetőleg ezért ismételték meg - a többekkel együtt Bajaník, Zrubec és Deák urak írta - 1994-ben készült dokumentumfilmet a bécsi döntés után a délszlovákiai területeket elfoglaló magyar katonaság és csendőrség nem általános, de egyediségében mégiscsak kirívó durva erőszakossága kapcsán. Az elsősorban érzelgős húrokat pengető, a történelmet a mai temetőkről készített hosszú vágásokkal illusztráló, a mindig érzelmi szolidaritást kiváltó áldozatsiratást történelmi tényközlésként beállító dokumentumfilm készítői nem ismeretlen módszerekkel dolgoztak. Magyarországi tévésuralkodásuk idején ugyanilyen módszerekkel készítették az ottani Mórickák a mindenkit megríkató, némelyekben bicskanyitogató indulatokat szító dokumentumfilmeket rólunk, szlovákiai magyarokról. így találkoznának rokonlelkek a nacionalizmus barikádjain? Ha már nem létezőnek szeretnék látni azt a pár százezer magyart, akik a magyar koalícióra szavaztak, attól sem riadnak vissza, hogy békés, demokratikus gondolkodásunkat és cselekvésünket is parlamenti politikusaink ellen fordítsák. Tartok tőle, nem sokaii figyeltek oda, amikor az államnyelvtörvény vitájában Garajová képviselő asszony, mintegy a surányi magyarellenes kiáltványok közvetett jóváhagyásaként emlegette: mit is akarnak a magyar képviselők, ha a szlovákok igenlő nagygyűléseivel szemben a magyarok nem szerveztek ellenző megmozdulásokat. Noná, hogy nem! Mi még most is hiszünk a Szlovák Köztársaság Alkotmányában leírtaknak. Legalább nem tesz elbizakodottá, hogy államalkotó tényezők lennénk a szlovákok nemzetállamában. Viszont - bizonyíték rá a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom múlt heti választmányának bölcs felhívása is - betartjuk az Alkotmányt. Á mai Szlovákia jogrendszerében olyan helyzet állt elő, hogy több törvény megszegéséhez elegendő a törvények törvényének a következetes betartása. Márpedig nem kell demonstratíve megtagadni az. államnyelv védelméről szóló törvényt sem, ha élünk az alkotmányban garantált jogainkkal. Igaz, az sem sokat, de a semminél mégiscsak többet jelent. Az. MKDM választmányának felhívása közvetlenül, Garajová képviselő asszony megrovó szavai közvetetten igazolják, mennyire a hazugságra alapozott propagandafogás a szlovákiai magyar politikai elit és választóik tömegeinek a szétválasztása. Igaz azonban, hogy a mostanában felsorakozó hazamentő csapat vezetői között a szlovák nyelven beszélő hatalommal való internacionalista szóértés olyan bajnokai találhatók, mint Sziegl Ferenc, a legsötétebb konszolidáció kommunista magyar főhivatalnoka, György István, a Csemadok történetének mélypontját jelentő időszak főtitkára és Presinszký Lajos, a Csallóközi értelmiséget „foximaxi egyetemre" terelő ideológus. Valószínűleg az. ő vezeklés nélküli visszatérésüknek csinálják a helyet a magyar választók szívében a Mečiar-hívek. Velük ugyanis már most szót ért a kormányhatalom, adott is nekik pénzt, paripát és a propaganda fegyverét. így most együtt kvaterkáznak a magyar konszolidátorok és a kommunista uralom utolsó két évtizedében némely, íróként marginális helyzetbe szorított mai főszerkesztők. Megtaláltatott tehát a kormányhatalommal szót értő új szlovákiai magyar „elit". Most már csak egyenként őket kell meggyőzni, vezekeljenek, de legalább kérjenek bocsánatot a számukra kiszemelt potenciális választóktól. Máskülönben -aligha akad olyan szlovákiai magyar, ki széles sorokba tömegesen mögéjük felfejlődve majd őket veszi a vállára, s viszi a pozsonyi várhegyre.