Új Szó, 1995. december (48. évfolyam, 278-302. szám)

1995-12-13 / 288. szám, szerda

1995. december 12. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ sz

ó F5L Nyárig eldől az alapiskolák sorsa? Olyan helyzetben, amikor a közfogyasztás túlnyomó részéi az államkasszán átáramló pénzek képezik, a köllségvetési alapelvekről szóló törvénynek az egyik legállandóbb jogszabálynak kellene lennie. Ennek hiányában az állami intézmények, de az önkormányzatok is a felelős tervezés helyett legfeljebb kapkodni tudnak. Nálunk viszont az utóbbi három évben éppen ez a jogszabály módosult a leggyakrabban. Az eddigi gyakorlat alapján ugyanis az alapszabály alakult a költségvetéshez, és nem fordítva. Ezt tulajdonképpen nem varrhatjuk egyik kormány nyakába sem, csak éppen a költségvetés bonyolult rendszerét eddig egyszerűen nem lehelell teljesen összehangolni. Bár a kormány javaslatára a parlament idén újabb módosítás helyett egy új (örvény elfogadásáról döntött, ez még nem jelenti a helyzet rendeződését. Érdekes módon a legnagyobb vita a községekkel kapcsolatban folyt. A pénzügyminisztérium még mindig nem tudóit megszabadulni attól a szemlélettől, hogy a központi adókból az önkormányzatoknak jutó részre állami dotációként tekintsen. Ennek megfelelően igyekszik megszabni és ellenőrizni az így szerzett pénz felhasználási módjait. Az önkormányzatok erre az önállóságuk megkérdőjelezéseként tekintenek, de a tegnapi szavazás láttán politikai szempontból egyelőre nem találtak megfelelő támogatásra. Még ennél is érthetetlenebb voll a kormánynak az a javaslata, hogy amennyiben az önkormányzat a folyó év végéig nem fogad cl költségvetést a következő évre, akkor a gazdálkodást a polgármester irányítja. Ezzel lényegében egyetlen ember kezébe akarták helyezni a felelősséget. Más szóval egy, a helyzetével visszaélő polgármester és a képviselő-testület közötti patthelyzet kialakulása esetén a polgármester korlátlanul folytathatta volna nem feltétlenül a közjavára szolgáló üzelmeit. A hazai önkormányzatok működési tapasztalatai alapján ez. a felvetés egyáltalán nem csak vízió. Már-már úgy tűnt, hogy marad ez a szerencsétlen megoldás, míg végül a parlament elfogadta Komlósy Zsolt módosító indítványát. Így az előbb vázolt esetben a gazdálkodás az előző évi költségvetés alapján folyik majd. Nem lettek okosabbak a községek a központi adókkal kapcsolatban sem. Arra egyelőre nem is számítottak, hogy a fejlelt országokhoz hasonlóan forrásaik 70-80 százaléka innél származna. Mindössze azt kérték, tudják előre, mennyivel számolhatnak. Ennek jogosságát a pénzügyminiszter sem vitatta, de szerinte ennek még nem jött el az ideje. így marad a korábbi bizonytalanság. Figyelmet keltett az. is, hogy a tegnap elfogadott törvény külön kitér egy kis részletkérdésre. Az iskolai étkeztetés térítési díja ezentúl nem kerül be a. közös kasszába, hanem helyben marad. Ez természetesen azonnal kiváltott egy olyan javaslatot, hogy akkor általánosan rendezzék a kérdést. Ennek értelmében például a bérbe adott helyiségek után befolyó pénz is az iskolákban maradt volna. Ezt ugyan elvetették, de mindenképpen érdemes észrevenni a pénzügyminiszter megjegyzését, hogy Eva Slavkovská oktatásügyi miniszternek június végéig javaslatol kell kidolgoznia az iskolák új típusú finanszírozásáról. Ekkorra talán eldől, képes-e erőt venni centralizáló énjén a Mečiar-kormány, és átadja-e az óvodákat, illetve az alapiskolákat az önkormányzatoknak. Felújítja a SZISZ az egykori StB hálózatát? Ladislav Pittner, a Kereszténydemokrata Mozgalom képviselője interpellációt nyújtott be Vladimír Mečiar kormányfőhöz, amelyben kéri, adjon választ arra a kérdésre, vajon igaz-e, hogy a titkosszolgálat vezetése speciális feladatok elvégzésére alkalmas egység létrehozását tervezi. Ladislav Pittner arra is választ vár, hogy szándékában áll-e a SZISZnek egy bevetési egység kialakítása, amelynek kiképzésére

lešti katonai táborban kerülne sor, s amely számára nyolc katonai helikoptert igényelt a titkosszolgálat. A kormányfőnek válaszolnia kell arra a kérdésre is, vajon igaz-e, hogy a titkosszolgálat vezérkara fel akarja újítani az egykori állambiztonsági ügynöki hálózatot az összes társadalmi szervezetben, érdekvédelmi szövetségben és egyházi szervezetekben, s olyan feladatokkal látja el az egykori ügynököket, amelyek az ŠtB belső ellenséggel szemben folytatott régi praktikáinak felújítását szolgálják. Pittner figyelmeztet arra, hogy az alkotmányos tényezők figyelése ugyancsak ellentétben áll a SZISZ-ről szóló törvénnyel, mivel az elsősorban az alkotmányos rend védelmét írja elő a titkosszolgálat számára. Ezzel kapcsolatban a kereszténydemokrata képviselő arra is kíváncsi, vajon a SZISZ figyeli-e a köztársasági elnököt, a kormánytagokat és a képviselőket, valamint azok családtagjait. Pravda, -ad-(rövidítve) Az öreg kutya és a fegyver... Ki a legerősebb? Hát az ember, mert puskája van - ezért semmitől és senkitől sem fél, sőt ettől leghűségesebb barátja a kutya... Nos, ez így elég zagyvának hat, és ha én írnám le, hát le sem írnám, de amikor az ember szabadságon van, és nem lát telefont, sem rádiót, és nem hall televíziót, sem írott sajtót - pro-kontra -, akkor olvassa Nánán a sógora hatodik osztályos lányának házifeladat-meseleckéjét. (Kiadó: Slovenské pedagogické nakladateľstvo 1991, a mese a tankönyv 105. oldalán olvasható) A mese címe: Ki a legerősebb? - Mondják, hogy a kutya valamikor egymagában élt, szomorú volt, társra vágyott. Olyanra, amelyik a legerősebb a világon. Úgy gondolta, hogy a farkas az a bizonyos, őt kereste tehát fel, kérte - lakjanak együtt. A farkas bele is egyezett, ám a legelső alkalommal, mikor a kutya egy erdei nesz hallatán ugatni kezdett, csitította, és figyelmeztette: „Ne ugass, mert jön a medve, és felfal minket!" A kutya elhagyta a farkast, gondolván, hogy a medve a legerősebb a világon, hisz fél tőle a farkas, s megkérte a medvét: lakjanak együtt. Jól van, mondta a medve, azonban egy idő után elege lett a kutyából, mert minden zörejre felugatott, igya medve figyelmeztette: „Ne ugass, mert jön az oroszlán, és széttép mindkettőnket!" A kutya azonnal rohant az oroszlánhoz, mert az oroszlán biztosan a legerősebb a világon, hiszen fél tőle a medve. Együtt ballagtak az erdőben, mikor egy nesz hallatán a kutya felugatott. „Ne ugass, kutya, figyelmeztette őt az oroszlán, mert jön az ember egy szörnyű vassal a kezében, és mindkettőnket megöli!" Valószínűleg az oroszlán sem a legerősebb a világon, gondolta a kutya, felkereste hát az embert: „Lakjunk együtt" mondta -, és az ember beleegyezett. Egy éjjel a kutya zörgést hallott és feiugatott. Kijött az ember, de nem csitította le a kutyát, sőt rákiáltott: „Hangosabban ugass, kutya, hangos abban...!" Akkor jött rá a kutya, hogy az ember a legerősebb a világon, mert senkitől sem fél. Azóta él együtt a kutya az emberrel, és hűségesen szolgálja őt. - Nos, eddig ez mese. A valóság viszont, sajnos, ugyanez. Gyermekünk tanulja - a pedagógus nem tehet róla -, hogy akinél a szörnyű vas van, akitől fél a farkas, a medve, az oroszlán, ahhoz kutyahűségre kell esküdnünk... Kalasnyikowal csípőből tüzelve. Oroszország fegyverben törleszti Szlovákia és Magyarország felé az adósságait, amit még a nagy ember rabolt össze. Az öreg kutya és az ember... Hűség a fegyverekhez. Hűség egy ezerszer megbukott ideológiához. így karácsony közeledtével tanítsunk mást gyermekeinkkel - ne puskacső-nyílogatást! Mert létezik Nagy László, mert létezik Radnóti, de létezik La Fontaine, és létezik Exupery. És létezik az öreg kutya és az ember. És létezik béke... Gyerekek - ez sajnos a tankönyvben nem olvasható. így karácsony előtt. Sem. KERTÉSZ GÁBOR Mozgássérültekről helyesen 1995. december 5-i számukban „A mozgássérültek gondjairól" c. tudósításban téves információk jelentek meg a december 4-én tartott sajtótájékoztatónkról. Nem állítottam olyat, hogy az 500 ezer szlovákiai mozgássérült nagy része szinte hihetetlen életkörülmények közt él. Szlovákiában megközelítőleg a lakosság 10 százaléka (kb. 500 ezer ember) egészségkárosult, ezek egy kisebb részét alkotják a mozgássérültek, akik gyakran aktívan vesznek részt a társadalmi életben, és rendezett életkörülmények közt élnek. Az sem helytálló, hogy az állam nem segít. 1989 után az egészségkárosultak életkörülményei több tekintetben is javultak. 1991 és '95 közt az egészségkárosultak problémáival foglalkozó kormánybizottság oldotta meg ezeket a kérdéseket, most egy koordináló bizottság vette át ezt a feladatot. Jelenleg az új jogszabályok kidolgozása folyik, melyek magukba foglalnák az egészségkárosultak nemzetközi dokumentumokban elfogadott jogos kéréseit is. A tapasztalható hiányosságok az érvényben levő jogszabályok helytelen értelmezéséből, a szakszerűtlen hozzáállásból vagy egy-egy alkalmazott felelőtlen magatartásából fakadnak. A példaként említett gyermek esete szemléltette azt, hogy valami nem működik jól, hiszen annak ellenére, hogyajogszabályok lehetővé teszik, még mindig nem kapott tolókocsit. Az Európai Unió által finanszírozott PHARE Lien program az egészségkárosultak kormányonkívúli szervezetei és a helyi önkormányzatok szoros együttműködésére épít, a program célja a tapasztalható hiányosságok orvoslása. MÁRIA ORGONÁŠOVÁ KOMMENTÁRUNK Itt a piros, hol a... jégkárpótlás? Az agrártermelők minden bizonnyal még emlékeznek arra, hogy a tavalyi aszály okozta károk rendezésére a Moravčík-kormányzatnál kiharcolt és jóváhagyott kárpótlásra szánt összeget hogyan játszotta taccsra a végrehajtó halalom gépezele. Jó kifogás is akadt, hiszen a leköszönő kormányzatnak már kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy a fonások csoportosítására összpontosítson, s azokat a kárigények alapján szétossza a termelők között. A visszatérő Mečiar-kormánynak pedig aduként szolgált az ígéret: látjátok, az előző kormány csak ígérgetett, de nem teljesített! A lényeg, hogy a szárazság okozta károk mérséklésére elvben jóváhagyott mintegy 300 millió koronából egy fillért sem láttak a termelők. Az idén nemcsak az aszály, hanem egyéb természeti csapások, a jég és a fagy is megtizedelték a termést, s ezáltal a termelők eredményeit. Az országosan felmért káradatok szerint mintegy 1,3 milliárd koronával lett kevesebb a bevételük. A hazai terménybiztosítási rendszer jelenlegi helyzetének ismeretében nyilvánvaló, hogy a károsultak közül kevésnek van esélye arra, hogy a kárukat teljes egészében megtérítsék. Az agrárvezérek közül azonban néhányan nemrégiben megcsillantották előttük a reményt, nevezetesen, hogy mintegy 500 millió korona áll (talonban) rendelkezésre az említett károk központi forrásokból való részleges kárpótlására. Az agrárkamara legutóbbi dunaszerdahelyi közgyűlésén például Miroslav Maxon, a parlament költségvetési bizottságának elnöke csaknem kész tényként említette, az említett összeg jóváhagyása a legjobb úton van. Nos, amint az a legutóbbi hírekből kiderül, a dolog mégsem olyan egyszerű. Igaz ugyan, hogy a parlamentben egyre erősödő agrárlobby tagjai keményen harcolnak az említett kárkövetelés teljesítéséért, a végrehajtó hatalom azonban, úgy tűnik, a kezdeti ígérgetés után mintha már nem annyira lelkesedne az ötletért. A tények legalábbis erre utalnak. Peter Baco földművelési miniszter ugyan már beterjesztette a kormány elé a kárkövetelés rendezésének kérdését, a hírek szerint azonban a pénzügyminisztérium egyelőre, finoman fogalmazva, húzódozik az ügytől. Kategorikus nemet még nem mondott, de félő, hogy ezt a kárpótlást is ugyanúgy taccsra játssza, mint a tavalyit. Pedig elvben kél megoldási lehelőség is kínálkozik a jégkárok kárpótlására. Rendelet formájában a kormány tartalékalapjából kiutalt félmilliárdos összeg valószínűleg nem tenné tönkre a végrehajtó hatalom idei költségvetését, annál is inkább, mivel azt már az idén szeptemberben túllépték. A másik megoldás, az 1995-ös költségvetésről szóló törvény módosítása révén a mezőgazdasági költségvetési fejezet kibővítésével szintén rendezhető a jégkárok mérséklése, ehhez azonban már politikai akarat is szükséges. Mindenesetre a kormánykoalíció által hangoztatott kedvező költségvetési mérleg reálisan értékelhető eredménye lenne, ha az idei agrárköltségvetést megtoldanák ezzel a félmilliárd koronával. Annál is inkább, mivel ennek elszámolásakor a pénzügyi szakemberek szerint számolni lehel a cseh léllel való klíringelszámolásból származó további három és fél milliárd koronával. Újabban azonban terjed a híre, hogy a jégkárok rendezését is a klíringszámla elszámolásához kötik. Kész tehát az újabb kifogás: pénz csak akkor lesz, ha a csehek kifizetik a tartozásukat. Pedig mondani sem kell, hogy a jégkárok mérséklésére szánt összeg kiutalása milyen segítséget jelenthetne elsősorban azoknak a termelőknek, akik leginkább szenvedtek az említett csapásoktól. Akiknek gabonáját például a júniusi jégeső szinle belesulykolta a földbe. Nem titok, hogy leginkább a délnyugat-szlovákiai járások intenzív termelési körzeteiben pusztítottak az elemek. Nem kímélve sem a szövetkezeteket, sem a magángazdákat. A Dunaszerdahelyi járásban például mintegy 70-90 millió koronára becsülik a kárt, s a jégverés nagyon sok magángazdának is keresztülhúzta a számítását. A károk mérséklésére kiutalt összeg nemcsak anyagi jóvátételt jelentene, hanem jelezhetné, hogy az agrárágazat támogatását és segítését valóban komolyan gondolják az. illetékesek, s nemcsak a hangoztatott szólamok szintjén éreznek együtt a parasztemberrel. Nincs jogunk kételkedni, a kárpótlás rendezését beterjesztők szándékának jóhiszeműségében, a dolgok jelenlegi állása szerint azonban úgy tűnik, hogy a javaslat inkább csak nagyvonalú ígéret, mint reális pénzügyi fedezettel rendelkező döntés. Annak ellenére ugyanis, hogy a parlament most zajló ülésének első napján a honatyák határozatban kötelezték a kormányt az említett 500 millió korona átutalására, l'élő, hogy az ügyben végső szót kimondó illetékesek újra az itt a piros, hol a piros nevű közismert szerencsejátékba kezdenek, aminek az. lesz az egyik jellegzetessége, hogy úgy „összerendezik" a jégkárok mérséklésére fordítható összegeket, hogy a végén maguk a károsultak kérik, inkább ne adjanak semmit, csak hagyják őket békén. AHOGY ÉN LÁTOM Mečiar 365 napja Slotával és Ľuptákkal Egy esztendő telt el azóta, hogy Vladimír Mečiar harmadszor is miniszterelnöke lett az 1989-es fordulat utáni Szlovákiának. Legalább tucatnyi szempontból lehetne értékelni ezt a 12 hónapot. Egy rövid jegyzet keretében a kormány működésének részletes jellemzése teljesen reménytelen vállalkozás lenne, figyelmünket ezúttal összpontosítsuk három területre: a tulajdonstruktúra átalakítására, a kisebbségi kérdés megoldására és az ország nemzetközi pozícióinak jellemzésére. A kormány programnyilatkozatában még azt olvashattuk, hogy a vagyonjegyes privatizáció második hulláma belátható időn belül beindul. Ehhez képest az történt, hogy néhány héttel a végrehajtó hatalom struktúráinak kialakulása után Mečiarék hajtűkanyart vettek, és bejelentették: a több mint 3 millió vagyonjegykönyv-tulajdonos elteheti emlékbe az 1000 (nyugdíjasok esetében 700) koronáért kiváltott füzetecskét, mert a nemzeti közgazdászok úgy vélik, igazságosabb lesz az össznépi vagyon felosztása, ha az kötvényes módszerrel történik. Még nem derült ki, hogy a magántulajdon ellen intézett masszív támadásról hogyan vélekedik az alkotmánybíróság. A 10 ezer korona (meglehetősen fiktív) érték kilátásba helyezésén morfondírozó, a közgazdaság-tudományban járatlan kisember legfeljebb csak sejti, hogy itt egy nagy átverés' történt. A tájékozottabbak pedig tisztában vannak vele, hogy a kuponos privatizáció jobblétre szenderítése a kliensrendszer működtetésének érdekében történt. A képlet egyszerű: ha a Klaus-rendszert érvényesítve megy végbe a magánosítás, a „több az eszkimó, mint a fóka" szituáció állt volna elő, és nemhogy a kormánykoalíció helyi kádereinek, de még a középfunkcionáriusainak sem jutott volna privatizálandó vagyon. A vagyonjegyes módszer felfüggesztéséig azért tépték a hajukat az ellenzéki pártok politikusai, mert leállt a privatizáció, most pedig amiatt fáj a fejük (indokoltan), mert felgyorsult a magánosítás. A.ki közel van a vályúhoz, bagatell összegért privatizálhat üzemet. Az. már más kérdés, hogy úgy szabták meg a feltételeket, hogy az új kapitalisták legalább 10 évig lekötelezettjei lesznek Mečiarnak. így telepedett rá a politika Szlovákia gazdaságára. A kisebbségi kérdés megoldásában és a külpolitikában elért eredményeket akár „egy tömbben" is vizsgálhatjuk. A kormány hivatalos nyilatkozatai úgy szólnak, hogy a Szlovák Köztársaság vezetőinek feltett szándéka a Nyugat-Európához közeledés. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ez elképzelhetetlen anélkül, hogy köztársaságunk rendezze a Magyarországhoz fűződő viszonyt. Ez elképzelhetetlen anélkül, hogy európai módon oldaná meg a kisebbségi kérdést. E téren Mečiar harmadik kormánya mindössze annyit ért el, hogy miniszterei időről időre kijelentik, hogy „nadStandardne" történt a magyar kisebbség nyelvhasználati, iskolaügyi és egyéb problémáinak megoldása. Ez állítással szemben a szlovákiai magyarok politikai pártjai és civil szervezetei azt bizonygatják (és nem nehéz érveket találniuk), hogy még a kommunizmus évtizedei alatt sem volt olyan vad magyarellenes hangulat, mint amilyet 1989 után tapasztalunk. Egyelőre még nem az a problémánk, hogy tömegesen leépítették volna az iskoláinkat, nyelvhasználati jogainkat. Hogy nem építették le, az nem a szlovák mélynemzetieken múlott. A véletlen úgy hozta, hogy a kormány éppen aznap ünnepelheti első „születésnapjának" előestéjét, amikor a parlamentben ülő kormánykoalíciós képviselők többsége azon mesterkedik, hogyan tudná tönkretenni saját miniszterelnökének legnagyobb külpolitikai sikerét. Ügy tűnik, Szlovákiában a politikai struktúra egyik felében olyan közhangulat van, amelyben - ha magyarellenességről van szó - minden bűnt, még a saját pártbeli miniszterelnök cserbenhagyását is bocsánatos bűnnek tekintik. A felsorolt tények mindent elárulnak arról, hogy ez a Mečiar-kormány milyen eredményeket ért el a gazdaságátalakításban, a démonizált magyarkérdés megoldásában és a külpolitikában. Mindenre magyarázatot ad, hogy a miniszterelnöknek az elmúlt egy ével Slota, illetve Ľupták társaságában és nekik kiszolgáltatva kellett végigpolitizálnia. Mindenre magyarázatot ad, a felelősség azonban Vladimír Mečiarra hárul.