Új Szó, 1995. november (48. évfolyam, 253-277. szám)

1995-11-07 / 257. szám, kedd

ML ÚJ SZÓ SPORT - HIRDETÉS 1995. november 8. NEIL SIMON MESTERKEDÉSE KOMÁROMBAN És a néző megtévesztése... Kétnyelvűség és nyelvi széttagolás Az afféle vígjátékoknak, mint amilyeneket Neil Simon színházi vicckufár sorozatban gyártott, csak akkor lehet helyük valamely, a fazonra valamit is adó színházban, ha tökéletes illúziókeltésre képes a színház társulata. Az igazgató a krőzus szerepét játszva ad pénzt a bemutatóra, a színészek kivétel nélkül perfekt tudnak jellemeket alakítani, amitől Simon mester még talán érdekes lehet, a rendező odafigyel a dramaturgiai csapdákra is, a díszlettervező nem stilizál, hanem elképzeli a miliőt, a jelmeztervező meg nem akarja a ruhák látványos esetlenségével és esetlegességével elmagyarázni mindazt, ami a színészre tartozna, a műszak ügyel arra, hogy ha már más nem is, legalább a deszka legyen egyenes, különben nem illeszthetőek egymáshoz a sarkak és az élek, és a súgó térde se lógjon be a színpadra az egész előadás alatt. Neil Simon Pletykák című színművének bemutatóját végignézte a közönség, aztán tapssal ünnepelte a színészeket, a rendezőt és munkatársait. Vastaps is lehetett volna, de a Komáromi Jókai Színházban vagy nincs vasfüggöny, vagy soha nem eresztik le, de az is lehet, hogy nem működik. Mint ahogy mostanában egyre kevesebb dolog látszik működni, aminek máskülönben működnie kellene. Különösen akkor megdöbbentő ez, ha még pénzbe sem kerül, mint maga a jó ízlés, a józan belátás, a mértéktartás és némely felismerések. Ezek nélkül ugyanis nincs az a magyarországi vendégrendező, aki egy Neil Simon-darabból profi előadást kreálna. Hogyan ís tehetné, ha ebben az esetben láthatóan nem szolgálták profi körülmények? Persze kérdés, hogy Seregi Zoltán m. v. rendező egyáltalán megkövetelte-e mindezeket a maga számára, vagy elnézően kezelte, netán lekezelte a színházat, a társulatot és a nézőket. Nem hiszem ezt róla, mert láttam rendezésében a nagyváradi színházban játszott Mohács című drámát Háy Gyulától, s ha nincs megtévesztően azonos nevű pályatársa, akkor a minap a Duna Televízióban sugárzott „Zúzmarakoszorút a sírra" című dokumentumfilmjét is, Visky Árpád tragikus sorsú sepsiszentgyörgyi színész kor társunkról. Mindkettőt szeretem. A Pletykákat viszont elsősorban a szerző olcsó szellemeskedései és az ebben a darabban elvarratlanul maradt dramaturgiai szálak miatt sem. Mert gondoljuk csak el, egy, a felső tízezerhez Nell Jodie Fostert láthatjuk most újra a mozikban a Michael Apted rendezte új amerikai film főszereplőjeként. Köztudott, hogy Hollywood legmagasabb intelligenciahányadossal rendelkező színésznője gondosan megválogatja filmszerepeit, s ha éppen nem kap kedvére való ajánlatot, inkább maga rendez. Minden jel arra vall, a film alkotóinak sikerült elnyerniük Jodie tetszését, hiszen nemcsak a címszerepet vállalta el: neve producerként is feltűnik a stáblistán. Észak-Karolina egyik távoli erdejében, az emberektől visszahúzódva élte életét Nell,~ édesanyja társaságában. Idegeneket ritkán látott, hiszen kapcsolatukat a külvilággal mindössze egy fiatal fiú jelentette, aki élelmet szállított a tartozó vendégsereglet szinte végigtelefonálja a két részt valami megjegyezhetetlen nevű orvossal, aki ennek ellenére nem beépített figurája a befejező poénnek. Ráadásul a rendőröket sem ő küldi a családi villába, ugyan nézzék már meg, mit csinálnak ott egymást meghazudtoló különbejáratú magánbetegei. Aztán ennyire bornírt nem lehet egy amerikai zsaru, s főképpen nem a nyilánvalóan feminista beütésű, de közlegénynek szólított amazon, aki a nem működő rádiójával folytat egyoldalú párbeszédet. Az ugyanis kivédhetetlen, ha egy Neil Simon-darabban nem igazából rádióznak, a függönyök meg valami bikavadító pirosból vannak, maradékaikból meg az asztalterítők, s az ebédlőasztalon meg farmerék nél megszokott nagykockás abrosz díszeleg. Csak azt nem értem, mit kerestek ott a színház körterméből ismert tonettszékutánzatok. Mindez gazdag amerikaiaknál valamely nagyváros kertvárosában. Ha volt ennek a vígjátéknak derűs eleme, akkor az Benkő Géza (Lenny) körmönfontan profi és Hoiocsy Krisztina (Chris) hamvasan naiv játéka mindenképpen. Igaz ugyan, hogy a Menczel Róbert m. v. tervezte díszlet legexponáltabb helyiségének ajtajáig egy olyan házhoz. Letette a megrendelt csomagot, s már robogott is tovább. Anyja halála után a lány teljesen egyedül marad. Itt talál rá dr. Jeremy Lövell, a környék orvosa. Kommunikálni azonban képtelen a fiatal teremtéssel, mert bizalmatlan mindenkivel szemben, s ezenkívül érthetetlen, soha nem hallott nyelven beszél. Édesanyja ugyanis, miután szélütés érte, meglehetősen furcsán, eltorzítva ejtette ki a szavakat. Dr. Lövell egyik helybeli kolléganője, dr. Paula Olsen segítségét kéri. Az orvosnőnek meggyőződése, hogy Nellt intézetbe kell szállítani, hiszen ott vizsgálhatják ki alaposan ezt a nem mindennapi esetet. Dr. Lövell azonban más véleményen van. Három hónapi haladékot kap tehát, hogy bebizonyítsa: az „erdei vadóc" nem gyámolításra szoruló beteg, s egyedül is el tudja látni magát. A két orvos kivonul az erdőbe, lépcsősor vezet fel, amit még az oly mozgékonysággal játszó színész sem tud poénbiztosan bejárni, mint amilyen Benkő Géza. Hoiocsy Krisztina meg láthatóan botladozva szenved a koktélruhának álcázott szűk nagyestélyiben, amiről Fábik Erzsébet díszlettervező lefelejtette a hólt vagy a sliccet. A már vázolt erdei magaslesről nem tudott kapcsolatot teremteni a nézővel és a partnereivel Mokos Attila (Ken), ami azért sem volt meglepő, mert nem születtek meg a szituációk, a poének csattanói elzúgtak a levegőben, s miután megszoktuk, hogy Cookie (Varsányi Mari) örökölt ruhája inkább álarcosbálba való, mint e születésnapi bulira, elfogyott a nevetés a nézőtéren. Petrécs Anna (Cassie) és Ropog József (Ernie) jellegzetesen sejtelmes típusokat játszottak el ebben a krimiszerű, vígjátékká sehogyan sem összeálló előadásban. Ezen az állapoton már az sem segített, hogy értelmezhetetlen poénként a szobai magasles alatti odu ajtaján elkezd dörömbölni a mindenki által mindvégig házastársi hűtlenséggel vádolt háziasszony. Aki eleddig igencsak süket lehetett, ha nem hallotta a bejárati ajtón át a lakásába sorozatban érkező vendégek hangos vitatkozásait egymással, a telefondoktorral és s ki-ki a saját módszerével próbálja megfejteni a rejtélyt s bizonyítani a saját igazát. A rengetegben töltött hetek során lassan feltárul előttük Nell sorsa. A furcsa lány olyan hihetetlen és ugyanakkor magától értetődő szimbiózisban él a természettel, ami a modern civilizációba született emberben már csak régmúlt korok halvány emlékeként dereng fel nagy ritkán. Vagy soha. Különös, maga teremtette álomvilágban él, életének törvényei tiszták és minden sandaságot nélkülözőek, akár a természetéi. Féltékenyen őrzött magányába csak fokozatosan engedi be a két embert, akik, miközben a lányt figyelik, saját sorsukban is sok-sok kérdőjelre bukkannak. Célok és értékek kerülnek mérlegre. Természet és ember hajdani harmonikus együttéléséről, könnyelműen és meggondolatlanul elpazarolt, létfontosságú összekötő szálak hiányáról, a kommunikáció és a tolerancia fontosságáról (mekkora hiányA világ nyelveit nyelvtani rendszerükjellege alapján tömörítőekre vagy más szóval szintetikusakra és széttagolókra vagy másképpen analitikusokra szoktuk osztani. Tömörítőek azok a nyelvek, amelyek igyekeznek minél több nyelvtani funkciót egyetlen szóba „belezsúfolni". E nyelvek közé tartozik a magyar is: a kimosathatnám szavunk jelentését például a szlovák nyelv - amely egyébként sok tekintetben szintén tömörítő - hat szóval tudja csak visszaadni: mohol by som to dať vyprať. E példából már azt is látjuk, mi a széttagoló nyelvek legfőbb jellemzője: az, hogy az egyes nyelvtani funkciókat külön-külön szóval fejezik ki. E típus legismertebb képviselője a kínai nyelv, amely szinte nem is ismer toldalékokat. Azt például, hogy írtam, a kínai úgy fejezi ki, hogy én ír azelőtt. Az, hogy egy nyelv tömörítő-e vagy széttagoló, nem jelent semmiféle értékítéletet; az angol nyelv például, amely az egész világot meghódította, mai formájában meglehetősen széttagoló jellegű, s ebből semmi hátránya nem származik. Hogy az angol nyelv, amely korábban jóval tömörítőbb volt, éppen ilyen irányban változott az elmúlt évezred folyamán, egyáltalán nem véletlen, hanem annak a következménye, hogy világnyelv lévén nagyon sokan tanulták meg idegen nyelvként, s váltak ezáltal kétnyelvűvé. A kétnyelvűségnek pedig egyik jellegzetes megnyilvánulása a széttagolásra való hajlam. Hogy ez így van, azt jól láthatjuk a szlovákiai magyar nyelvváltozatok példáján is. A szlovákiai Hazánk délkeleti és Kárpátalja délnyugati vidéke volt az a rész, amely a hagyomány szerint a honfoglalás idején elsőként játszott fontos szerepet a magyarság kárpát-medencei bevonulásában. A XI. század utolsó évtizedében keletkezett „Gesta Hungarorum" adataira, valamint a szájhagyományokra épülő középkori krónikák, amelyek Anonymus, Kézai, Márk stb. neve alatt lettek ismeretesek, olyan történelmi adatokkal rendelkeznek, amelyek alapján nagyjából összeállítható a honfoglalás menete. Az Ázsia felől besenyő nyomásra Nyugat felé vándorló magyarság a kelet- és délkelet-európai hatalmi viszonyok alakulása folytán 895-ben jelent meg a Kárpátok vonalán. A hegység által körülzárt medencét már korábbi cikk manapság!) szól Michael Apted munkája. Megrázó a történet, csak kicsit hosszúra sikeredett. Talán ha nincs annyi idejük, az alkotók sem esnek abba a hibába, hogy túlzottan hatni akarván a nézők érzelmeire, végül a hitelességétől fosztják meg a filmet. Liam Neeson (dr. Lövell) és Natasha Richardson (dr. Olsen) nagyobb lehetőséget is kaptak már, hogy megcsillogtassák tehetségüket. Ami miatt mégsem éri meg elmulasztani a filmet: Jodie Foster bravúros, érzékeny játéka. Eléggé érthetetlen az Oscar-díjért felelős Akadémia döntése, hogy miért éppen ezt a lenyűgöző, sokszínű, színészi képességeinek legrejtettebb tartalékait is mozgósító alakítását hagyták jutalom nélkül. Nelljét nyugodtan nevezhetnénk akár Rain(wo)mannek is, hiszen legalább annyira zseniális, mint annak idején Dustin Hoffmann a nagy sikert aratott Fsőemberben. MISLAY EDIT és más kisebbségi - magyarok szívesen élnek széttagoló szerkezettel olyankor is, amikor a magyarországi nyelvhasználat tömörebb szerkezeti megoldást részesít előnyben. Ez gyakran a szlovák nyelv közvetlen hatására történik, de vannak esetek, amikor inkább a kétnyelvűségi helyzetre mint olyanra gyanakodhatunk. Nézzünk a jelenségre néhány példát. A magyar és szlovák tannyelvű szlovákiai és magyar tanítási nyelvű magyarországi gimnáziumokban folytatott vizsgálataink során a diákoknak olyan mondatpárok között kellett választaniuk, mint pl. a következők: Unom már ezt a sok buszozást: Unom már ezt a sok utazást busszal; A repülők megsértették Svájc légterét: A repülők megsértették Svájc légi terét; Jancsi egész délután hegedült: Jancsi egész délután hegedűn játszott. E mondatok közül a szlovákiai diákok a magyarországiaknál jóval nagyobb százalékban választották a széttagoló szerkezetet tartalmazót, vagyis az utazást busszal, a légi terét, a hegedűn játszott szerkezetet. Különösen nagy százalékban választották ezt a formát a szlovák iskolába járó magyar anyanyelvű diákok. A széttagoló tendencia megnyilvánulásaival nyelvművelőink is foglalkoztak, noha a jelenség háttere feltáratlan maradt. Nyelvművelőink példái közül idézek most néhányat: banki számla - bankszámla helyett, növényi védőszer - növényvédő szer helyett, átlagos bér - átlagbér helyett; tagok létszáma - taglétszám helyett, nők napja - nőnap hadműveletekből jól ismerte. „A magyarok itt látták a föld termékenységét, mindenféle vad bőségét, a Tisza és a Bodrog halgazdagságát, és nagyon megszerették a földet" - írta Béla király névtelen jegyzője. Tudható meg mindez és még sok más történelmi tény a magyarok honalapításáról azon a kiállításon, amely a miskolci Herman Ottó Múzeumban a honfoglaló magyarok kincseiből mutat be értékes leleteket. A magyar honfoglalás 895-1995 címmel nyílt kiállításon továbbá megtudhatjuk, hogy a honfoglaló magyar nép és kultúrája egyáltalán nem volt alacsonyabb rendű, mint új nyugateurópai szomszédaié, hanem más volt. Egyébiránt a honfoglalás mint kifejezés nem teljesen helytálló, inkább honalapításról helyett stb. Itt említhetünk meg olyan igés szerkezeteket is, mint a vizsgán van - vizsgázik helyett, neki adja a hibát - őt hibáztatja helyett stb. A széttagoló tendencia megnyilvánulását láthatjuk továbbá abban is, ha a jelzős szerkezet jelzőjében egyszerű -ó/-ő folyamatos melléknévi igenévképző helyett -ási/-ési képzőbokor található, pl. bevásárlási központ bevásárlóközpont helyett, szolgáltatási ház vagy szolgáltatások háza - szolgáltatóház helyett, szervezési munka - szervezőmunka helyett, főzési tanfolyam - főzőtanfolyam helyett. Nyelvjárásainkban is akadnak olyan jelenségek, melyeknek kialakulásában vagy fennmaradásában a széttagoló tendenciának is szerepe lehetett. Pl. a Csallóközben, de másutt is használt esi r kéjei, kévéjei, zseb/eí-féle alakok széttagolóak a köznyelvi és más nyelvjárásokbeli csirkéi, kévéi, zsebei formákhoz képest, mivel külön-külön elemmel utalnak a birtokosra és a birtok többségére. S tulajdonképpen „széttagolóak" az olyan palóc és székely nyelvjárási alakok is, mint a kézvei, lábvai, Pétervei, amelyekben a szótő és a toldalék jobban elkülönül egymástól, mint a köznyelvben és más nyelvjárásokban használt kézzel, lábbal, Péterrel formákban. Igaz, más szempontból ezek az alakok voltaképpen „magyarosabbak", mint a köznyelviek, mivel jobban megfelelnek nyelvünk másik alapvető tipológiai jellegzetességének, ragasztó (agglutináló) jellegének. Erről azonban máskor. LANSTYÁK ISTVÁN kell beszélni. A magyarság ugyanis egyfajta politikai vákuum idején érkezett az új hazába, amikor itt már nem létezett egységes birodalom. A tudományos kutatások megállapították, hogy éppen 1100 évvel ezelőtt, 895-ben érkezett a honalapító sereg a Kárpát-medencébe s ebből, illetve a közvetlenül ezt követő kor tárgyaiból Észak-Magyarországról (beleértve Bodrogközt és Ung-vidéket) került ki a kiállításon bemutatott leletanyag. A korabeli településeket és a több mint háromezer honfoglalás kori tárgyat először, januárig, Miskolcon láthatja a közönség, utána az anyag vándorútra kél a határokon túlra is. Reméljük, egyszer hozzánk is eljutná,V és nálunk is megtekinthetők lesznek a honfoglaló magyarok kincsei. (katócs) A címszerepben: Jodie Foster Benkő Géza (Lenny) és Ropog József (Ernie) a hazudozások tetőzése közben. (Szabó László felvétele) FILMJEGYZET A honfoglaló magyarok kincsei