Új Szó, 1995. november (48. évfolyam, 253-277. szám)

1995-11-07 / 257. szám, kedd

61 OJ szó RÉGIÓ 1995. november 7. KOMAROM Keresnek, de nem találnak - Augusztus elsején megváltozott a munka­nélküli-segélyek folyósítását szabályozó rendelet. Betöltöttem az ötvenedik életéve­met, ezért egy évig kaphatom a támoga­tást. Ha ez az idő lejár, a szociális osztály­tól kapok valamiféle anyagi juttatást. Ne­kem nem könyöradományra, hanem mun­kára van szükségem. Becsületes, kétkezi munkával kerestem a kenyerem, dolgoz­tam, mint egy állat, mégis az utcára kerül­tem. Sokadmagammal, mert megszűnt a munkahelyem. Nem várok arra, hogy a munkaügyi hivatal állást kínáljon, naponta több helyre kopogtatok be, ám eddig - több mint fél éve már - nem Jártam sikerrel. Szeder József, a komáromi körzeti munkaügyi hivatal megbí­zott igazgatója nem tagadta, egy­re nehezebb az 50 éven felüliek elhelyezése. De mielőtt beszá­molt volna a hivatal erőfeszítése­iről, telefonon a járási munkaügyi hivatal igazgatójától kért enge­délyt arra, hogy tájékoztathas­son. Igazán nem az ő hibája, hogy úgy éreztem magam, mint a rendszerváltás előtt, amikor az újságíróknak a nemzeti bizottsá­gok elnök elvtársainál kellett be­jelentkezniük. Úgy látszik, újab­ban ismét ez a szokás. A körzeti hivatal szeptember­ben 5443 munkanélkülit tartott nyilván, ebből 3464 nőt. Képesí­tésük alapján a következő a hely­zet: hárman egyetemi-főiskolai, 106-an szak-középiskolai, 67-en gimnáziumi végzettséggel, 48-an pedig szakérettségivel rendel­keznek, továbbá 249 szakmun­kás és 32 alapiskolai végzettség­gel rendelkező munkanélküli vár elhelyezésre. Az összes nyilván­tartottból 1196-an csak alapvég­zettséggel rendelkeznek, 1266­an valamikor segédmunkásként dolgoztak. - A nehézségek dacára az utóbbi időben a körzetünkhöz tartozó néhány munkanélkülit mégis sikerült elhelyeznünk. A hajógyár sokszor hirdet munka­erő-felvételt, noha igaz, megné­zik, kit alkalmaznak. A legkere­settebbek a hegesztők, ám or­szágos viszonylatban kevés a szakember. Ezért a valaha vasas szakmában dolgozókat tanfo­lyam keretében átképezzük, s amint megkapják a hegesztői ké­pesítést, s megfelelnek a szigorú feltételeknek, a hajógyár azon­nal alkalmazza őket. Munkaalkalmat kínál a komá­romi székhelyű Euroobuv Kft., szeptemberben 48 embernek adott munkát, októberben vi­szont már 80 munkanélkülit kí­ván alkalmazni. Szeder József szerint a munka­erőpiacon egyre erőteljesebb vá­logatás folyik, ezért ha a hivatal munkabörzét szervez, legalább háromszoros a túljelentkezés. Köztudott, a munkahelyek kiala­kítását a munkaügyi hivatalok anyagilag támogatják. Míg vala­ha kölcsönt adtak a kereskedel­mi tevékenységre is, ma már másképp osztják el a szűkülő pénzforrásokat. - Létesülnek ugyan kisebb üzemek, káposztasavanyító, éto­lajsajtoló, tésztakészítő, de ezek főleg családi vállalkozások - tet­te hozzá a megbízott igazgató. Szóba került a közhasznú munkavégzés is, a járásban 1300-an jutnak ideiglenes mun­kához, ám az alkalmazottak kö­zött akadnak olyanok is, akik Igaz, hogy hajlott a hátam, a karom viszont erős. Azzal küldenek el, hogy fiatalabbakra van szükségük. Nincs senki, aki segítene rajtam. Míg élt az anyám, s ellátott, nem ke­restem ismeretségeket, most pedig, amóta meghalt, s ráadásul munkám sincs, már nem is kellek senkinek. Nem iszom, nem dohányzom, igaz, olyan kevés pénzt kapok, hogy lassan rendes ételre sem futja. Gyak­ran az jár a fejemben, hogy fogni kéne a kö­telet... Alkalmi munkából, könyöradomány­ból csak nyomorogni és szégyenkezni le­het. Azt meg minek? - kérdezte keserűen V. K. munkanélküli, aki valaha építőmun­kás volt. nem hajlandók dolgozni. Mint ál­talában mindenütt az országban, a Komáromi járásban is gondot jelent a romák elhelyezése. Mivel a végzettségük hiányos, átképez­hetetlenek. A mezőgazdaságban segédmunkásként sem alkal­mazzák őket. - A járási munkaügyi hivatal átképzési tanfolyamok szervezé­sével segít a ténylegesen mun­kát keresőknek. Azok, akik elvég­zik, már tudják, hol alkalmazzák majd őket. Az átképzés nem fillé­res kiadás. A hegesztőtanfolyam személyenként 10 ezer, a mene­dzserkurzus 5- 7 ezer koronába kerül, a könyvelési és számviteli szintén annyiba. Évente több százan csak így juthatnak mun­kához. Előfordul, hogy egyedi kurzusok kiadásait is vállaljuk. A nemesócsai körzetben az átkép­zés után 30-40 varrónőt sikerült alkalmazni, a körzetben dolgoz­nak kozmetikusok, masszőrök is. A munkanélküliek helyzete nem könnyű. Sokan lemondaná­nak a segélyről, a szociális védőhálóról, csak dolgozhassa­nak. Az évtizedekig becsületes munkából élő emberek nehezen viselik a kényszerű semmitte­vést. Sokan inni kezdenek, há­zasságok futnak zátonyra, s nem ritka, hogy egyesek öngyilkossá­got kísérelnek-meg. PÉTERFI SZONYA BART Kiveszőben egy szép szokás Almágy Egyházasbást PÁRKÁNY Kiállítás és kerekasztal A párkányi Városi Galériában ma 16 órakor nyitják meg G erő Ervin kiállítását, amelyet november 26-álg láthat a kö­zönség. A megnyitó előtt kértük egy rövid bemutatkozásra a Losoncon élő amatőr festőt. Benzinkutak a Medvesalján Remélhetőleg a jövőben a Medvesalján sem okoz gondot a járművezetőknek majd a tankolás. A vidéken eddig nem volt üzemanyagtöltő állomás - az elmúlt egy hónap során pedig kettő is épült. Az egyiket Egyházasbáston adták át, a másikat a napokban Almágyon. Az utóbbit a zsltvabesenyől székhelyű Novonaft Kft. nyitotta meg, amely a közel­jövőben bővíteni szándékozik szolgáltatásait. (farkas) ERSEKUJVAR Kevesebb baleset FARNAD Tengernyi tennivaló Farnad község a Lévai járás egyik legnagyobb települé­se, és meglehetősen sok probléma vár itt megoldás­ra, csakúgy, mint másutt. A falu ügyes-bajos dolgairól Vrábel Károly polgármes­tert kérdeztük. - A legnagyobb gondot a vízve­zeték-hálózat építésének befeje­zése jelenti. Eredetileg, a tervek szerint 1997-ig kell megépíte­nünk, de most az ősszel kaptunk egymillió korona állami támoga­tást. A dotáció kapcsán meg kell jegyezzem, hogy folyósítása elég kemény feltételek mellett törté­nik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy idén be kell fejeznünk egy bizonyos szakaszt, sőt át is kell adnunk rendeltetésének. Bízok benne, hogy a falu egyharmada még az év végéig rákapcsolódhat a hálózatra. Ami a szennyvízcsa­tornát illeti, nem tudom, mitévők legyünk. Kidolgoztattuk a szüksé­ges terveket, s bizony ebből az derül ki, megépítéséhez 56 millió koronára volna szükségünk. Ezt csak állami segítséggel tudjuk fe­dezni, hiszen a falu költségveté­se 4,5 millió korona körül mozog, de ez a szám egyáltalán nem fedi a valóságot. Az ingatlanadót pél­dául a szövetkezetektől képte­lenség behajtani. Sajnos, ezek a buktatói a folyamatoknak. • Úgy tudom, hogy a munka­nélküliség elég kedvezőtlenül alakul a községben... - Igen, de némi örömmel mondhatom, sikerült csökkente­nünk, így jelenleg nem éri el a 20 százalékot. Az álláskeresők közül kilenc személyt alkalmazunk köz­hasznú munkákra; rendbe hoz­zák közterületeinket, a temetőt és minden mást, amit kell. A kö­vetkező nagy gond, hogyfelhasz­nálhatatlanul áll a nemrég felépí­tett üzletközpontunk. Azt azon­ban elárulhatom, úgy néz ki, ko­moly érdeklődés mutatkozik, de hogy^ milyen körökből, még ma­RADJORRFRTOK-RÔMÉJEI]QJ2YÍDESEN megtörténik, amire várnnKTTtz­egészségügyi központ is önkor­mányzati tulajdonba került. Ezzel összefüggésben el kell monda­nom, hogy a lapos tetős épülettel rengeteg bajunk van. A karban­tartási munkák már folynak, s még a tél beállta előtt mindennel készen szeretnénk lenn. • Van már a faluban gázveze­ték? - Egyelőre csak igény a lakos­ság körében. Kidolgoztuk a ter­veket, mintegy kilenc község kö­zösen, s mi külön is. Ha a gázművek elfogadja, rövidesen megkezdjük a kivitelezést. (turczi) A 700 lakosú Bart kulturális életének szakavatott ismerője Trencsík Zsoltné, a községi hiva­tal alkalmazottja, aki ezt meg­előzően a szövetkezeti klub főállású népművelőjeként tevé­kenykedett. - Milyen az emberek igénye a kultúra iránt a községben? - kér­deztük tőle. - Nem állítom, hogy pezsgő kulturális élet folyik, de vannak évente visszatérő rendezvénye­ink, mint például a hagyományos szüreti ünnepély, a zártkörű műsoros farsangi bál, és az ifjú­sági folklórcsoportunk is gyakran szerepel egy-egy műsorban. Tavaly is, idén is szerepeltek a „kurtaszoknyás falvak" folklór­ünnepélyén, most nyáron, au­gusztusban a magyarországi ba­ráti Bajna községben léptek fel az alkotmánynapi ünnepség műsorában, itthon pedig az első alkalommal megrendezett éš jó visszhangra talált utcabál prog­ramját tette színesebbé a cso­port. - Tízéves tapasztalat mondat­ja velem - folytatta Trencsík Zsoltné hogy bár a helyi óvo­dások, iskolások kultúrműsorá­ra sokan kíváncsiak, a színjátszó csoportok bemutatói iránt vi­szont gyér az érdeklődés a la­kosság körében. Azt is elmondta, hogy ki­veszőben van egy szép szokás. Régebben rendszeresen köszön­tötték a jubiláló házaspárokat. Az elmúlt két évben viszont nem mutatkozott érdeklődés. Hason­lóképpen a névadó ünnepségek iránt sem. (bodzsár) - Képeimet először Rozsnyón, 1951-ben láthatta a közönség, majd a morvaországi Hranicé­ben. Utána közel két és fél évti­zedig sportoltam, a képzőművé­szet háttérbe szorult, egészen addig, míg vissza nem költöztem Selmecbányára, ahol képzőművészettel foglalkozó tár­saságba csöppentem. 1970-től 1985-ig mintegy 90 képet készí­tettem. - Ha jól tudom, ön nem tanult képzőművészetet. - Építészetet tanultam, de a Selmecbányái és a besztercebá­nyai gimnáziumban is kiváló ta­A legtöbb közúti baleset az év utolsó három hónapjában törté­nik. Ezért a rendőrség általában már júliusban megkezdi a foko­zottabb ellenőrzést - a rendőrök mindenekelőtt a gép­járművek műszaki állapotát, Il­letve azt vizsgálják, hogy a gép­kocsivezetők fogyasztottak-e al­koholt. Ennek köszönhetően megemelkedik a pénzbírságok összege és a bevont jogosítvá­nyok száma, ugyanakkor a várt eredmény sem marad el: javul­nak a baleseti statisztikák. Milan Jancek, a rendőrség ér­sekújvári baleseti osztályának vezetője elmondta: idén októ­náraim voltak. Sokat tanultam nagybátyámtól, Gerő Gusztáv festőművésztől is. - Önnek a megnyitó után nem kimondottan képzőművészeti fel­adata is lesz... - A megnyitót követően a Váro­si Művelődési Központban kerek­asztal-beszélgetést rendezünk Hogyan tovább? címmel, melyen a Szlovák-Magyar Baráti Társa­ság alelnökeként veszek részt. Itt a közelmúltban Losoncon lezaj­lott nemzetiségi konferencián el­hangzottakról tájékoztatom az ér­deklődőket. F. 0. berben 15-tel kevesebb közúti baleset történt a járás területén, mint tavaly ugyanebben a hó­napban, amikor a járásban negyvenöt alkalommal hívták ki balesethez a rendőröket. Tavaly októberben a járás közútjain né­gyen lelték halálukat, idén ket­ten; a sérültek száma is a felére csökkent. Mindez azt mutatja, hogy erdményes a rendőrség munkája. Milan Jancek reményét fejezte ki, hogy no­vemberben és decemberben ke­vesebb alkalommal hívják majd a rendőröket közúti szerencsét­lenségekhez, mint 1994 utolsó két hónapjában. (kamoncza) ROZSNYÓ Odafigyelnek az idősekre SZEPSI, TORNA Őszi-téli cserkésztanya A Tornai- és a Bódva patak völgyében az elmúlt hét végén váratlanul beköszöntő tél egy ki­csit meglepte a Szepsiből és Tornáról a tervezett őszi három­napos tanyázásra érkezett cser­készeket. A Zábói-völgy egy kis faházában tartott találkozó egyik - a szepsi cserkészek és parancsnokuk, Vitéz László által megfogalmazott - fő célja az volt, hogy a már évek óta sikere­sen működő, kis székházzal is rendelkező szepsi cserkészek segítségével a közeli Tornán is erősödjön a most még csak két őrs keretében alig 20 gyerme­ket tömörítő közösség. A szepsi­ek szeretnék, ha az eddig hozzá­juk járó tornaiaknál is alakulna egy önálló cserkészcsapat, s ezt szem előtt tartva állították össze a mostani tanyázásnak a cser­készfoglalkozások alapjaival megismertető programját. A. F. Sokat elárul emberségről, jó­akaratról az, hogyan viszonyul áz egyén, illetve a kisebb-nagyobb kö­zösség azokhoz, akik túl vannak már életük delén, s legtöbb eset­ben békés, nyugodt napokra vágy­nak. De nem olyanokra, amikor el­hagyatva, magányosan kell élniük. Az idősekre való odafigyelés mel­lett a rozsnyói városi hivatal szoci­ális ügyekkel foglalkozó osztályá­nak munkatársa, Monika Fehére­ková arra is ügyel, hogy a nyugdíja­sok ne legyenek híján a nagyobb találkozóknak, az általa is szerve­zett baráti összejöveteleknek sem. Mivel az október az idősek irán­ti tisztelet hónapja volt, Fehéreko­vá asszony kezdeményezésére a városi hivatal és a helyi nyugdí­jasklub közös szervezésében ke­rült sor a hónap utolsó péntekén arra a közel háromszáz idős pol­gár jelenlétében megtartott, gaz­dag kulturális programmal tarkí­tott találkozóra, melyen a város polgármestere, Mátyus István is részt vett. Kedves hangú kö­szöntője után külön üdvözölte a város legidősebb polgárait, az 1900-ban született Etela Scholco­vát és a három évvel fiatalabb Pré­kop Józsefet. A rozsnyói nyugdíja­sok, a helyi nyugdíjasotthon lakói és a társszervező nyugdíjasklub tagjai barátaikat is meghívhatták e rendezvényre. így jelen lehettek a baráti város, Szerencs képvi­selői, valamint a rozsnyóiakkal már régóta jó kapcsolatot ápoló kassai, betléri, krasznahorkaváral­jai és pelsőci nyugdíjasklub tagjai. A régi városháza nagytermében és a nyugdíjasklubban sorra került rendezvény nagy sikeréhez je­lentős mértékben hozzájárultak a kultúrműsorban fellépő óvodások és iskolások, valamint kassai előadóművészek. Az akciót rozs­nyói vállalatok és magánvállalko­zók is támogatták. (ambrus) KASSA Lelkésznők egyházi szolgálatban A november eleji tel ellenere több százan érkeztek Kassa környékéről, valamint a Bodrogköz és Ungvi­dék református gyülekezeteiből szombat délelőtt a kassai református templomba, hogy részt vegyenek azon az ünnepi istentiszteleten, melyen Mikó Jenő re­formátus püspök egyházi szolgálatra bocsátott ki végzős hitoktatókat és lelkésznőket. - Anyagi és szellemi vál­ságban vergődő világunk­nak nagy szüksége van a keresztyén hűséget és hitet megélő hitoktatókra és lel­készekre, akik készek a fe­szültségek feloldása érde­kében áldozatos munkát folytatni - mondotta a püs­pök. - Ezért nem mindegy, milyen lelki háttérrel és mi­lyen közösségből indul szol­gálatra a keresztyén értéke­ket továbbadni kívánó Isten embere, lelkész és hitokta­tó. Az egyházban szolgáló ember a megértés és szere­tet krisztusi jelképévé kell váljon felnőttek, ifjak és gyermekek, hívők és hitetle­nek előtt egyaránt, hogy szolgálatuk közösségte­remtő erővé legyen ebben az elbizonytalanodóvá és önzővé váló világban, ahoi az egymásért hordozott fe­lelősség egyre inkább hát­térbe szorul. A Kassán 1992 őszétől működő Református Kate­chetika Szeminárium kété­ves képzés után eddig mintegy ötven hitoktatót készített fel egyházi szolgá­latra; többségük a reformá­tus egyházban munkálko­dik, de vannak olyanok is, akik az evangélikusban te­vékenykednek. A magyar és szlovák nyelvű osztá­lyokban jelenleg is két év­folyam készül az egyházi munkára. A négy új lelkésznő közül három a pozsonyi Ko­menský Egyetem, egy pe­dig a prágai Károly Egye­tem végzős hallgatója volt. A szlovák és magyar nyelvű istentisztelet is egy olyan nyelvi tolerancia jelképe volt, melynek ritkán va­gyunk tanúi Szlovákiában. (csoma)

Next

/
Thumbnails
Contents