Új Szó, 1995. november (48. évfolyam, 253-277. szám)
1995-11-30 / 277. szám, csütörtök
1995. november 27. SPORT Csémy Palika élni akar (Folytatás az 1. oldalról) „megismétli" az életadást. Elhatározta, hogy ő lesz-a szervadományozó. Meggyőződése, hogy az ő veséjével, az ő májával gyermeke életé elviselhetővé válik. Az alábbi történet Csémy Pál betegségéről szól. - Kisfiam megszületését követően semmiben sem különbözött kortársaitól. Egészséges, eleven fiúcska volt. Kétéves korában kezdődött minden, emlékszem a dátumra is: 1981. április 19-e, húsvét szombatja volt. Sírva fájlalta kis hasát, majd amikor dom viselni a fájdalmakat. Az ember a családja körében megerősödik. Talán a szeretettől, ami körülvesz... Január 5-én még megünnepeltük a 11. születésnapomat, majd nagyon rosszul lettem. Kórházba kerültem, ahol közölték, hogy veseműködésem megszűnt, ezentúl művesekezelésre szorulok. Azonnai rá is kapcsoltak a gépre, bár eleinte csak egy-egy óráig diaiizáltak. Fokozatosan szoktattak a művesére, egyrészt a hányingerem, másrészt az ereim miatt. Később műtéti úton kiképezték az ereket úgy, hogy bírják a megterhelést mutatja a karján lévő csomókat. - Azóta heti három alkalommal hol három vagy négy, illetve öt órát töltök a művese társaságában. Még szerencse, hogy anyukám mindig mellettem van - néz édesanyjára, s szemében nagynagy szomorúságot látok. Ám Nóra asszony mosolyogva bátorítja, biztatja, mondja csak tovább. - Volt egy időszak, amikor a galántai műveseállomáson kezeltek, azóta viszont, hogy mindenféle más bajom is iett, már csak Pozsonyba járunk. Ú J SZ Ó l11 j betegség terhét. Két évvel ezelőtt az anya és fia életében volt egy időszak, amikor hetekig nem aludtak. A gyerek a fájdalmaktól, ő pedig azért virrasztott, hogy minden pillanatban segítségére lehessen. A szakorvosok kiderítették, hogy az őrjítő fájdalmat a csontritkulás miatt bekövetkezett combnyaktörés okozza. 1993. december 16-án megműtötték, három hónapos mozdulatlanságra ítélték, s Pali azóta már csak mankóval járhat. - Emlékszel arra, amikor eltorzult az arcom? - kérdezi a fiú az anyukájától, majd az átéltekre emlékezve mindeketten jót derülnek. - Palika arca, májusban, tehát még jóval a lábműtét előtt megbénult. Mondanom sem kell, azonnal kórházba szállítottuk, ahol megállapították, hogy arcideggyulladást kapott. Injekciózták, gyógyszerezték, masszírozták ők is, de én is. Előírásszerűen, hiszen szépen rendbe jött. Igaz, csak a műtétig, men azt követően a gyulladás, a bénulás visszatért. S azóta még egyszer. De ezt is átvészeltük, nem igaz? A fiú szenvedései ezzel nem értek véget. Mivel a szervezetéből a kalciumot és foszfort a dialízis sem tudja kivonni, a két elem lerakódik, és fájdalmas csomókat okož az ujjakon, a vállban, a könyökben, a forgókban. A kínokat csak műtéttel lehet enyhíteni, ezért többször egymás után felvágták Palika ujjait, rr'ndkét vállát, egy hónappal ezelőtt a forgóját, egy hete a könyökét. Mialatt Nóra asszony tartotta a fiában a lelket, nem tett le arról a szándékáról, hogy megtalálja azt a helyet, azokat az orvosokat, akik gyermekének mégis segíteni tudnának. Arra gondolt, ha fia szervezete az idegen vesét kilökte, hátha az övét befogadná! A szülők kivizsgáltatták magukat, s amikor az orvosok összehasonlították az anya és a fiú eredményeit, kiderült, hogy a donor szerepére ő a legmegfelelőbb. - Még 1991-ben elvittük Palikát Prágába, mert hallani szerettük volna a cseh orvosok véleményét is. Tavaly márciusban ismét tőlük kértünk tanácsot. Megértéssel, kedvesen fogadtak bennünket, majd szeptemberben két hétig kezelték a gyereket. Sőt megműtötték mindkét szemét, onnan is el kellett távolítani a lerakódásokat. Azt is megbeszéltük, hogy ha az egészségbiztosító engedélyezi, elvégzik a szervátültetéssel járó mindkét műtétet. Az engedélyt megkaptuk, s idén március 13-án úgy mentünk Prágába, hogy vége lesz a szenvedéssorozatnak, s a fiam az én vesémmel élhet tovább. A cseh orvosok újabb alapos vizsgálatnak vetettek bennünket alá, s úgy határoztak, hogy Palikának májátültetésre is szüksége van. A világ jelentős nefrológusai éppen akkor tartották nemzetközi kongresszusukat, ezért a cseh orvosok ismertették a mi esetünket, és kikérték a szaktekintélyek véleményét. Olyan döntés született, hogy a siker érdekében a májés a veseátültetést egyszerre kell végrehajtani. A gondot „csak" az okozta, hogy ezt ők még nem csinálták. A lyoni Piere Cochat professzor felajánlotta segítségét - azzal a feltétellel, hogy a műtét anyagi oldalát nekünk kell megoldanunk. Október végén megérkezett a lyoni Hospital Edouard Herriot 160 ezer dolláros (közel 5 millió korona) árjavaslata. Amikor Csémy Eleonóra visszatért a prágai kórházból, újból felvette a kapcsolatot az egészségbiztosítóval. Készségesek, segítőkészek voltak, meghallgatták, és talán meg is értették érveléseit. Mert akinek gyermeke van, az együttérez a fia életéért küzdő anyával. Persze ekkora összeget sem a biztosító, sem a család nem képes előteremteni. Ezért született meg az alapítványlétesítés gondolata. Elsőnek a jókai községi hivatal sietett Palika megsegítésére, a testület azonnal 50 ezer korona támogatást hagyott jóvá, de a hét végi kirakodóvásáron is 22 585 koronát gyűjtöttek össze a lakosok. Az alapítvány bejegyeztetését végzők az ügyintézés gyorsaságával, a hivatalosan megszabott befizetési díjak elengedésével fejezték ki támogatásukat. Palika édesanyja nem tud, de nem is akar belenyugodni a könyörtelen tényekbe. Bár a két transzplantáció kudarccal végződött, meggyőződése, hogy a harmadikat siker koronázza. Meggyőződése, hogy szervadományozóként megmentheti gyermeke életét. Ehhez kérjük segítségüket. PÉTERFI SZONYA Csémy Palika - műtétre várva 5 millió az életért! Nézz rájuk, ember! Nézz rájuk tornyosuló gondjaid mögül! Nézz rájuk - az életért küzdenek! Tőled is várják, mi tőled érkezne, hogy megsegítse őket... Édesanyja, aki az életet adta, most a fél veséjét is odaadja fiának. Mert más lehetőség már nincs, csupán így maradhat életben Csémy Pál, aki mindössze 16 éves. A vese- és májátültetés ára 5 millió korona. Tőled is várják, mi tőled érkezne, hogy megsegítse őket! Tégy az életért - segíts! A legkisebb gesztust, segítséget is köszöni a Csémy család. „Remény Palikának" Alapítvány Bankszámlaszám: ČÚ: 1018642-129/0900 devizaszámlaszám: 084830-0080241-129 Slovenská sporiteľňa a.s. Dunajská Streda -xAmikor a dialízis okozta gyengeséghez, hát- és lábfájdalomhoz szívpanaszok is járultak, az orvosok elérkezettnek látták az időt arra, hogy Palit is besorolják a sürgősségi transzplantációs programba. 1991. május 25-én felcsillant Palika gyógyulásának reménye, az orvosok elvégezték a veseátültetést. Sajnos, hiába szurkoltak neki valamennyien, szervezete az új vesét nem fogadta be. Huszonegy napig reménykedtek, majd a nem működő szervet ismét műtéti úton el kellett a hasüregből távolítani. - Ismét visszazökkentünk a megszokott kerékvágásba, a mentő heti három alkalommal újra művesekezelésre szállított bennünket - idézi vissza az eseményeket az édesanya. - Az első transzplantáció után tíz hónappal, 1992 márciusában egy hajnalon telefonértesítést kaptunk, hogy készüljünk, mert megfelelő veséjük van. Nagyon izgultunk, ugyanis az első átültetés után Palika vizeletkiválasztása teljesen leállt. A transzplantáció másodszorra sem sikerült, a beültetett vese nem működött. Huszonegy nap után ki kellett venni. Mindezek ellenére a kisfiú elvégezte az alapiskolát, és el kellett dönteni, hogyan tovább. Szülei beíratták egy gép- és gyorsíró iskolába, s bármennyire is szerette volna, tanulmányait nem folytathatta. Megromlott a látása, a hallása, s csak kínzó fájdalmak árán tudta felemelni kezét, lábát. Az orvosok nem titkolták: az újabb nehézségeket a csontritkulás okozza. Gyermeke szenvedéseiről Nóra asszony úgy beszél, mintha ez lenne a természetes. Nem siránkozik, nem jajveszékel, szembenéz a tényekkel. Pedig nem könnyű elviselni az egyre több Két éve csak mankó segítségével tud járni pisilnie kellett, vizelete csupa vér volt. Rohantunk vele az orvoshoz, vittük a bili tartalmát is, s a vágsellyei kórházból azonnal Pozsonyba utaltak bennünket. A vizelet tele volt kövekkel. Palikát megfigyelés alatt tartották, és szerencsére fájdalmai is elviselhető szintre csökkentek. Alaposan megvizsgálták, majd közölték velünk, hogy kétoldali vesekő-lerakódása van. Miután hazaengedték a kórházból, rendszeresen, hol hetente, hol kéthetente ellenőrzésre jártunk. Nem is tudom, a szigorú diéta vagy a rengeteg gyógyszer segített-e, de a gyerek jobban érezte magát. Ennek ellenére, már betegsége kezdetén, az iránt kezdtünk érdeklődni, miképp lehetne a köveket eltávolítani. Mert hallott, olvasott a vesekőzúzási eljárásról, a kórház szakorvosaihoz fordult tanácsért. Megtudta, a kövek (oxalátos és urátos) összetétele kizárja ezt az eljárást, s talán ezért is kezdték felkészíteni arra az eshetőségre, hogy kisfia veseműködése egyszer teljesen leállhat. A beteges gyermek - noha gyakran szorult kórházi kezelésre - amikor tehette, iskolába járt. Szorgalmas volt, szeretett tanulni. A család reménykedett, hogy állapota stabilizálódik. Ám az aránylag nyugodt éveket hamarosan rosszabbak váltották fel. - 1989 szeptembere óta Palikának állandó hőemelkedése lett. Az orvosok megmondták, hogy a vérében emelkedett a kreatinszint, ezért szigorú diétára fogták, és még több gyógyszert kapott. Állapota nem javult meg annyira, amennyire szerettük volna, de karácsonyra mégis hazaadták. - Én akartam, hogy a szüleim hozzanak már el a kórházból szólalt meg csendesen a karosszékben ülő Palika is. - Pedig fájt a hasam, szédültem is sokat, volt, amikor minden porcikám reszketett a gyöngeségtől. Tudtam, hogy otthon jobban el tu(Príkler László felvételei)
