Új Szó, 1995. november (48. évfolyam, 253-277. szám)

1995-11-29 / 276. szám, szerda

8 \ ÚJSZÓ KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA 1995. november 30. Miért? Úgy látszik, hogy problémák minden suliban akadnak. Eddig már két ajtócsukogató cikket közöltem két különböző gimiből, de semmi hatás. Senkitől sem. Hát jó, ha kussolni akartok a dologról, akkor kussoljatok. A tanárok sem fejtik ki a véleményüket, ezek szerint vagy nincs idejük írni, vagy nincs mit írniuk, azaz nem tudják megmagyarázni a dolgot. Most egy harmadik levelet is elolvashatsz, amely egy hasonló problémát taglal. Természetesen a levél írójának nevét (kérésére) nem árulom el. Furcsa dolgok történnek manapság a gimi falai mögött. Nem elég, hogy év elejétől kezdve rabjai vagyunk a sulinak (ezt szó szerint értelmezd!), ráadásul még az alvilág is beköltözött közénk. Most kérdezhetnéd, vajon miért vagyunk mi rabok. Hát csak azért, mert az iskola kapui egész napra zárva vannak előttünk. Úgyhogy reggel a suli előtt a diákok többször is meggondolják, hogy belépjenek-e az épületbe, hisz ki már csak a sok keserves tanóra után jöhetnek. Nos, ennyit a rabságról. Most jöhet a szigor. Elsőként megemlíteném a diákok ellenségét - a papucsot. Vajon mire jó az, hogy a tanulók egy része (a jobbik fajta) átveti lábbelijét, míg a másik rész (a még jobbik fajta) felszökik kedvenc bakancsában, s mindenféle hazugsággal próbálja teletömni a tanár fejét a bakancs eredeti szerepéről? (Az már egy másik kérdés, hogy a tanár elhiszi-e.) Na jó, hagyjuk a papucsot, hisz a mi „jótevőink" csak a lábgombáktól akarnak minket megvédeni. (Nem kellene ennyire törődniük velünk!) És most elérkeztem az alvilági részhez. Nem kerülgetem a dolgot: a dohányzásról és a kábítószerről van szó. Gondolom, más is feltette a kérdést (én is feltettem), mi köze van a tanárnak ahhoz, ha valaki cigizik? Ők talán nem űzik ezt a tevékenységet? És már olyan szóbeszéd járja, hogy akinél cigarettát találnak, röpül a suliból. Milyen megoldás ez? Hisz a diákok fele dohányzik! Es a kábítószer? Nos, ez kényes téma. Életemben először (és talán utoljára) egyetértek a tanárokkal abban, hogy ennek semmi keresnivalója a suliban (sőt még a sulin kívül sem!). De ha már beszökött iskolánk falai mögé, nem ilyen primitív módszerekkel kellene kiküszöbölni onnan. Hogy mit csinálnak a tanárok? Táskakutatás, motozás, tűnyomok keresése, alaptalan gyanúsítgatás és még sorolhatnám. Nem kellene felemelni kicsit a tanárok fizetését? (DE! - a szerk. megj.) Hiszen már rendőrmunkát is végeznek! Úgy érzem, a helyzet csak egyre roszabb lesz. De nekünk, diákoknak össze kell tartanunk, s átvészelni ezeket a nehéz perceket! Ui: Kedves szülők! Csodálkoznak, ha a gyerek nem akar iskolába menni? EGY GIMIS LÁNY . >1 lány (gy. k.: aki a levelet írta) megírta a nevét, de az iskoláét nem. A neve hitelessé teszi a levelet. Azzal, hogy nem tárta fel, melyik gimiről van szó (gondolom, azért az illetékesek csak rájönnek..., vagy rám) arra biztat, hogy én is belepofázzam a véleményemet ebbe a dologba. Azt, hogy becsukják az embert a suliba, hülyeségnek tartom, így látatlanban, mert ha azzal volt gond, hogy késnek az emberek, vagy elhagyják a sulit a szünetben, akkor szerintem nem ez a kulcsmegoldás (gy. k.: bezárják az ajtót - kulccsal). A papucs arra jó, kedves levélíró, hogy meg tudd különböztetni a tanárt a diáktól... A dohányzáshoz most nem szólok hozzá, mert már százszor száz oldalon megtettem, és most különben sincs rá papír. A kábszeres dolog komolyan meghökkentett. Egyetértek veled, és csak sajnálni tudom a tanárokat, hogy ilyen primitív módszerekkel próbálkoznak. Szerintem sokkal célravezetőbb volna például egy előadás, ahol egy doki beszél a kábszer hatásairól, illetve pár betege, aki már „gyógyulóban" van. Azokban az iskolákban, ahol ilyen előadásokat tartottak, megcsappant a kés hegyén táncolók (gy. k.: a kábszeresek) száma. Mondjuk, a motozás az izgibb, de azér' má' ne tiporjuk sárba embertársaink becsületét, tanító nénik és bácsik! KAPRINAY ZOLTÁN í A ZOLTÁN AZT ÜZENI Kedves Te („Én")! Nagyon köszönöm Neked, hogy írtál nekem. Sokat adott a leveled. Teljesen egyetértek Veled, azt hiszem, hogy egy „tiszta" ember vagy, és ennek igazán örülök. Kihalófélben vagyunk. Boldoggá tennél, ha még írnál... Helló, Mikus László! Kösz, hogy írtál, és - ugye - találkoztunk a diszkóban is, de most becsszó, fogalmam sincs, hogy hova tegyelek (hogy nézel ki meg ilyesmi). Kicsit kétkedve kezdtem az olvasáshoz, tudod, a suli miatt, de nagyot csalódtam benned. Kellemesen! Szerintem remekek a műveid, bár ehhez (sem) nem értek, meggyőződésem, hogy remekművek. Igyekszem őket közölni! írj még! Szia, N. Szilárd! Jó, hogy győzött az „Én"-kéd, és írtál nekem. Vedléseidből válogatok és közlök. Örülök, hogy a jó dolgok ilyen természetesek neked, ez jó. Kedves Takács Terézia! Üdv Neked is, kösz a verset, alkalomadtán közlöm üket. Kösz a jókívánságokat! Kedves Marták Melinda! Szép Tőled, hogy újra írsz, Te vagy a leghűségesebb levelezőpartnerem (itt, a Nagyszünetben). A padtársam tényleg lökött, de ez nem baj, így legalább beleillik az osztályközösségbe. Minket már nem „raknak" tele leckével. Tudod, egy idő után megunja a tanár, ha senki sem csinálja meg a höföket. Ez van. Nem szabad megerőltetni magunkat, és - ugye - fő az egészség (gy. k.: ebből lesz a főtt egészség). A levelezést el kell halasztanunk (ha nem haragszol). Most szalagavatói, érettségi, nagyszünetben, suli-bulis meg más elfoglaltságaim leláncolnak. Azé' írj még! Kedves ifj. Lelovics Imre ember! Kösz a lendületes levelet, illetve a verseidet. Igyekszem közölni őket. Ĺ SZÖVEGELŐ Van egy olyan együttes, hogy SOHO PARTY. Olyan diszkós zenét játszadoznak, én nem igazán döglöm utánuk, mert nem vagyok az a disc(o)man. DE: most megjelent egy új cédéjük, és azon biz van egy szuper szám. Olvasd el, aztán hallgasd meg! Ezt Neked! Hiányzol Sokáig jártam egyedül az éjben, kerestelek a sötétségben Kerestem azt a csillagot, aki megmutatja, hogy ki is vagyok De amikor először láttam a mosolyodat, kigyúltak a fények és kisütött a nap A félelem helyére boldogság lépett, a szívemben őrzöm ezt a gyönyörű képet Tudom, hogy szeretlek, és szükségem van rád Veled álmodom, és rohannék hozzád Teltek a napok és múltak az évek, a szívemben ott volt még a képed De valami változott, s nem értem, mért nem mennek úgy a dolgok, ahogyan régen Kilépünk a fénybe mind a ketten, repülni akartunk az ismeretlenben De, hidd el, együtt minden könnyebb, s ne felejtsük a szerelmünket Tudom, hogy szeretlek, és szükségem van rád Veled álmodom, és rohannék hozzád Uffü! Mikus László egyik művét olvashatod - most. Nekem tetszik, mert jópofa, meg úgy általában is. Már maga a stílus is frankó! Alfréd szemszögéből figyelhetjük az eseményeket. További szereplő a felesége és a kölyke! Azt hiszem, hogy Lacinak van némi érzéke az abszurd humorhoz! He-he-hel - Alfréd! - Igen, drágám? - a feleségem egyszer meg fog hülyíteni az örökös nyerítezésével. - Alfréd, a szomszédéknak új kutyájuk van! Oda ne rohanjak. - Figyelsz, Alfréd? - Persze, drágám! - Na, most ehhez mit szólsz? Csak tudnám, hogy mit nyaggat ilyennel?! - Ők tudják, szívem, hogy milyen kutyát akarnak. - Igen, Alfréd, de én is akarok új kutyát! Teszek rá! - Minek, drágám? Hogy több legyen a gond vele? - Ugyan már, Alfréd? Hát te tanod tisztán a mostanit? Leszállhatna már rólam! - Apa, apa! Láttad Charliék új kutyáját? Na, most még a fiam is kezdi! - Nem érdekel, fiam. - De, apa... - Nem érdekel, fiam!!! A rohadt életbe! Ki a családfő? - Alfréd! Ne ordítozz a gyerekkel! - Igen, drágám. Mi volna, ha leszállnának rólam, és békén hagynának végre a kutyával?! - Alfréd! Hát ez nem igaz! - Wilsonéknak két kutyájuk van! Nekünk meg csak egy! Mi a jó francot akar? Vegyem meg neki a 101 kiskutyát?! - Tudom, drágám. - Én is kettőt akarok! Egyet kapsz jobbról, egyet balról!!! He-he-he! - Minek, drágám? - Hát egy nagyot általában, és a mostanit vikendre. Sokat akarsz. - Ugyan már, drágám. Jó, hogy nem akarsz rögtön egy macskát is! - Micsoda ötlet! Fiam, apád szerez macskát is! Hogy én mekkora barom állat vagyok! Nem tudom befogni a számat?! - Jé, apa! Tényleg lesz macskánk is? - Persze... - Hát ez állati klassz! - ...majd ha a szomszéd szerez egy elefántot! Ha-ha-ha! Hogy' kiszúrtam velük! - Na de, Alfréd! Ne szédítsd a gyereket! Még jó, hogy nem tudja, hogy a Wilsonnét is szédítem! - Hogy én miért nem születtem kutyának? Akkor nem kellene titeket hallgatnom! - De nem kutyának születtél, Alfréd. De nyugodj meg, így is elég nagy barom állat vagy! Hát én megfojtom ezt a némbertü! - Alfréd, nem hallottam, hogy bármelyik ősöd kutya lett volna. De még macska sem! Ha legalább plüss kutya lehetnék! - Ne is álmodozz, Alfréd! Ahogy minden ősöd volt és utódod lesz, te is csak bolha vagy! UFFÜ! És ezt csak most mondjátok?! MIKUS LÁSZLÓ DIÁK MURPHY Tétel a jó és rossz feleletről 1. A jó felelet tömör, egybefüggő, érthető, és a lényeget foglalja össze, vagyis pontosan olyan, mint egy frappáns intő. 2. A rossz felelet szaggatott, érthetetlen, és semmi köze sincs a lényeghez, vagyis pont olyan, mint - a tegnapi feleleted. GÁLIK PÉTER A TE VERSED Az a benyomásom, hogy most egy jóember verseit olvashatod. Egyesek azt mondják, hogy ez a Nagyszünet történetében az eddigi legjobb két vers. Én ugyan nem értek ehhez, de nekem is adtak valamit. Kérem a versek íróját, hogy még írjon - ne csupán verseket, hanem úgy általában! Harang A tenger éneke Csend-cseng-csepp Életadó sárga fény gurul arcomon Északon egy szellő kél le-ne-te, Kék szél támaszt hullámot tied leszek Hullám sodor zöld hangot ha-csak-ma, Hangot halak nem hallják kinyílik a virág s Halak kagylóm nem látják neked-nekem-nekünk Kagylóm teszem nyakadba feltárul egy új világ. S benne lesz a sárga fény, kék szél, hullám, hang és én. A Nagyszünetet szerkesztem. Leveleidet szívesen veszem (ha nem túl drágák), de nehogy azt hidd, hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet! KAPRINAY ZOLTÁN