Új Szó, 1995. november (48. évfolyam, 253-277. szám)

1995-11-28 / 275. szám, kedd

1995. november 28. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 5 I A Munkásszövetség a Nemzeti Vagyonalap ellenőrzését javasolja A Szlovákiai Munkásszövetség Központi Tanácsának legutóbbi ülésén tagjai határozatot fogadtak el, melyben kötelezték s egyúttal megbízták e politikai párt képviselőit, hogy mind a kormányban, mind pedig a parlamentben szorgalmazzák: a Számvevőszék mielőbb törvényből következően ellenőrizhesse az SZK Nemzeti Vagyonalapjának tevékenységét. E határozat meghozatalának indokairól kérdezte a lap munkatársa Štefan Gavorníkot, a párt alelnökét, aki egyúttal a Nemzeti Vagyonalap elnöke is. - Nemcsak azért hoztuk ezt a határozatot, mert ilyen pont szerepel választási programunkban is, hanem azért szorgalmazzuk a Vagyonalap Számvevőszék általi ellenőrzését, mert az ország vagyonát transzformálják, és minden állampolgárnak lehetőséget kell adni arra, hogy hozzájusson az ezekről szóló információkhoz. A Munkásszövetségnek ez érdeke. • Ez a kezdeményezés azt jelenti, hogy a Nemzeti Vagyonalapot most senki sem ellenőrzi, vagy a jelenlegi ellenőrzés nem elégséges? - A Vagyonalapot most is ellenőrzik. Az alap tanácskozásain mindigjelen vannak a felügyelő bizottság tagjai vagy a privatizációt felügyelő parlamenti bizottság tagjai. • A Számvevőszéket azonban semmilyen törvény nem jogosítja fel a Nemzeti Vagyonalap tevékenységének ellenőrzésére. - Most még valóban nem létezik ilyen törvény. Mára „kilencvenkettes" módosítása előtt meg akartuk ezt oldani, de nem találtunk megértésre az ellenzék táborában. Két lehetőség van ennek elérésére: vagy a Számvevőszék tevékenységét szabályozó törvény módosításával, vagy az alkotmány módosításával... Úgy vélem, hogy ha a változás az ország javát szolgálja, meg kell tenni. • Ha megvalósulna elképzelésük, sokan hangoztatnák, hogy tulajdonképpen semmi sem történik, mert a Számvevőszék legfelsőbb szintű képviselője a Munkásszövetség jelöltje lett. - Én nem szégyellem magam azért a munkámért, amit csinálok, és az és annyit ellenőrizhet, aki és amennyit csak akar. A Számvevőszék nem csupán Balejík úrból áll, százak dolgoznak ott, akik nek jogukban állna ellenőrzésünk, és bizonyára nem mindegyikük a Munkásszövetség tagja. Azért kérjük, hogy ellenőrizzenek bennünket, mert eredetileg nem akartunk belépni a kormányba, de szerettük voln'a ellenőrizni a kormányt. Mivel végül is a kormánykoalíció tagja lettünk, és elfogadtunk néhány posztot, azt akarjuk, hogy valaki ellenőrizzen bennünket... • Gondolja, hogy javaslatukat a koalíció és az ellenzék egyaránt támogatja majd? - Korábban nem kaptunk támogatást. Félek, hogy most sem talál megértésre javaslatunk sem a koalíciós partnereinknél, sem pedig az ellenzék táborában, mivel ami a politikai színteret illeti, már szinte valamennyien voltak kormányon. Lakmuszpapír lesz az, hogy ki hogyan viszonyul majd a javaslathoz, ki támogatja, illetve ki utasítja majd el, esetleg szavazás esetén miképpen viszonyul hozzá. MILAN BERTA, Pravda Mennyi jut az adókból a községeknek? Az állami költségvetés tervezete - amelynek egyes fejezeteit ma kezdik megvitatni a parlamenti bizottságok - előterjesztője szerint megszilárdítja a községek és az önkormányzatok pénzügyi helyzetét. Éspedig nem a támogatások növelése révén, mivel ezek összege az előző szinten marad, vagyis a költségvetés 1,192 milliárd koronás támogatást szán a községeknek. A támogatások elosztása is az 1995-ös évi szinten marad; a községek önkormányzati funkcióira 220 millió koronát szán a költségvetési tervezet, a városi tömegközlekedésre 972 milliót. Csökken azoknak a községeknek a száma, amelyek támogatást kapnak az önkormányzati funkcióra. Míg 1995-ben ilyen támogatásban az 5000 lakost nem meghaladó községek részesültek, a jövő évi költségvetési tervezet már csak a 3000 lakost nem meghaladó községeknek szán ilyen támogatást. A községek költségvetésének megerősítése más módon történne, éspedig az ún. fejadó más arányban történő elosztásával. A természetes személyek, illetve az alkalmazottak jövedelemadójának 76,40 százaléka az állami költségvetésbe, 23,60 százaléka pedig a községek kasszájába kerül majd. Az idén ez az arány 79,73 a 20,77-hez volt. Ajogi személyek jövedelemadójából 96,67 százalék kerülne az állami költségvetésbe, 3,33 százaléka pedig a községekébe. Az elmúlt évben ez az arány 95,49 a 4,51-hez volt. SME (rövidítve) Quo vadis, „Alapszerződés"? A Magyar Koalíció előtt ismeretes, hogy a kisebbségek számára az államnyelvről szóló törvény alkotmányellenes, ellentétben áll a kisebbségi chartával, és ellentétes a szlovák-magyar alapszerződés szellemével. A közelmúlt történéseinek fényében egyáltalán nem szavatolt, hogy betartják a bécsi konvenciót. Ebből kifolyólag teljességgel megkérdőjelezhető az állítás, miszerint a kormány komolyan veszi a szlovák-magyar alapszerződés ratifikálását és szellemiségének végrehajtását. Miután a parlament - ellenzéki támogatással is - megszavazta a nyelvtörvényt, a Magyar Koalíciónak meg kellene fontolnia a kormányfők által már aláírt alapszerződéssel kapcsolatos álláspontját. A Magyar Koalíció parlamenti képviselete minden bennünket érintő megbékélési és kiegyezési szándékot és folyamatot támogat. Tehát ugyanígy támogatja a szlovák-magyar alapszerződés ratifikálását, ha azt őszinte szándék kíséri. A történtek azt bizonyítják, hogy az őszinte szándék teljes egészében hiányzik, a valóság világosan mutatja a fejlődés irányát és célját. Az alapszerződés ratifikálásának halogatása csak azt bizonyítja, hogy a kormánykoalíciónak nem egységes a véleménye, és ezért kétes a parlamenti ratifikálás eredménye. El kellene kerülni, hogy a szlovák-magyar alapszerződésről éppen a Magyar Koalíció parlamenti szavazatai döntsenek. Ismerve a jelenlegi kormánykoalíció összetételét, könnyen előfordulhat, hogy az alapszerződés ratifikálását a Magyar Koalíció parlamenti képviselete fogja néhány szavazattal eldönteni. Ilyen körülmények között adjuk meg a többségi nemzet parlamenti képviseletének azt a jogot, hogy eldöntse: 1/ Akarja-e a többségi nemzet az igazi megbékélést a magyarokkal? 2/ Akarja-e a többségi nemzet, hogy a határok sérthetetlenek legyenek? 3/ Akarja-e a többségi nemzet, hogy a szlovák-magyar alapszerződés a jelenlegi formájában legyen elfogadva? 4/ Kész-e az utolsó betűig betartani és betartatni a benne foglaltakat? 5/ Akarja-e a többségi nemzet, hogy a területén élő kisebbségek teljességgel megőrizhessék nemzeti identitásukat, anyanyelvi művelődésüket, kultúrájukat - összhangban az európai normákkal és a Szlovákia által aláírt nemzetközi szerződésekkel? 6/ Akarja-e a többségi nemzet,- hogy a magyarországi szlovákság is megkapja ugyanezt? Még számtalan kérdés feltehető, de bizonyára elegendő a fenti fél tucat is. Ezek után fontos lenne kinyilvánítani: - a Magyar Koalíció támogatja az alapszerződést, ha a végrehajtás során a kormány számunkra pozitívan viszonyul hozzá. - a Magyar Koalíció minden parlamenti pártnak javasolja a parlamenti ratifikálást. - Hogy tiszta képet kapjunk arról, milyen a többségi nemzet hozzáállása az alapszerződéshez, bízzuk ratifikálását a töbtv ségí nemzetre, hiszen így feleletet kapunk a fenti kérdésekre. így köreinkben elkerülhető lenne a későbbi vádaskodás, hogy az előre látható törvénysértésekhez beleegyezésünket adtuk. Ráadásul megbizonyosodunk arról, hogy milyen a többségi nemzet parlamenti képviseletének belpolitikai realitásérzéke. - Ezt az álláspontot az alapszerződés megtárgyalásáig folyamatosan hangoztatni kell a nyilvánosság előtt. - Mindezeket a nemzetközi szervezetek és a magyar kormánytudomására kell hozni. - Ha a helyzet nem javulna, a Magyar Koalíciónak meg kellene fontolnia, hogy az alapszerződés parlament általi megszavazásánál él a tartózkodás lehetőségével. Ne ringassuk magunkat illúziókban, hogy ez a kormány megtartja a szavát, és eleget tesz az alapszerződésnek, amit talán majd egyszer a parlament elé terjesztenek! Addig ugyanis nem kerül sor az alapszerződés ratifikálására, amíg a parlament jóvá nem hagyja a Büntető Törvénykönyv Slotáék által követelt módosítását. És ez még nem minden! Addig nem kerül sor az alapszerződés jóváhagyására, amíg be nem teljesül Mečiar álma a függőleges területi beosztásról! A piszkos munkát ugyanis még a szlovák-magyar alapszerződés ratifikálása előtt el kell végezni. Itt most egy sunyi és diktatórikus kísérletnek lehetünk tanúi, amelynek tárgya a beneši hazugságokhoz hasonló szemfényvesztés és Európa becsapása. De hát hol van itt az őszinte szándék? AGÁRDYGÁBOR KOMMENTÁRUNK Párbeszéd vagy elnémítás Többen hívtak föl telefonon vasárnap délután ugyanazzal a kérdéssel: „Nézted a Szlovák Televízió vitaműsorát? Láttad, ahogy Vít'azoslav Móric Bugár Béla szemébe és valamennyiünk szemébe fröcskölte, hogy rövidesen nem lesz magyar sajtó Szlovákiában?" Aggodalom érződött hangjukon. Egyáltalán nem véletlenül. Hónapokkal ezelőtt még hajlamos voltam jómagam is legyinteni arra, ha valamelyik szlovák nemzeti párti képviselő, esetleg más túlbuzgó szlovák nacionalista vad kijelentéseket tett tévében, rádióban, máshol. Ügy gondoltam, nem kell mindenre felkapni a vizet, elvégre demokrácia és szólásszabadság van Szlovákiában, ostoba vélemények is napvilágot láthatnak. Egy idő óta azonban sokkal óvatosabb vagyok, mert az egész mögött céltudatos mechanizmust sejtek. Elég csupán a köztársaság védelméről szóló törvényjavaslatra gondolni, amelyet először szintén a szlovák nemzetiek dobtak be a köztudatba, talán éppen ebben a vitaműsorban. A legtöbben szamárságnak tartották, európai normákat, sokféle más észérvet emlegettek, ám a javaslat csak nem múlt ki, sőt izmosodni kezdett. Láss csodát, illetve szlovákiai valóságot: mára már a vezető kormánypárt is sürgeti ennek a törvénynek az elfogadását. Nem véletlen hoztam föl ezt a példát. Ugyanazok a politikai erők szeretnék mielőbb elfogadtatni a köztársaság védelméről szóló törvényt, amelyek a nemzetiségi sajtó elnémítására törekednek. Ám nemcsak erre, hanem ezzel együtt lehetőleg a szlovák, tehát az egész szlovákiai ellenzéki sajtó ellehetetlenítésére. A tévé és a rádió megkaparintását követően hónapok óta ezen tüsténkednek, egyelőre még látszólag és demokratikusnak kikiáltott gazdasági módszerekkel. Ez, a halálos sz.orílás egy év múlva még erősödhet: elegendő lesz kivetni akár csak néhány kemény pénzbeli bírságot az Új Szóra vagy más ellenzéki lapra, és a kiadó kénytelen lesz bedobni a törülközőt. Látszólag mindez demokratikus, hiszen bárhol a fejlett országokban tucatszám mennek csődbe a lapok. Igen ám, de ott csak az olvasók döntenek arról, hogy melyik lap marad életben, és melyik nem. Nálunk pedig a mai hatalom igyekszik befurakodni a mindenható döntőbíró szerepébe. Azt szerelnék elérni, hogy ne legyen apelláta, semmiféle ellenvélemény. Sem a sajtóban, sem az egész társadalomban, ami minden diktatúra és diktátor vágyálma. Kormánypárti politikusok természetesen mindezt az ellenzék kitalációjának, izgága hangoskodásának tartják. Szerintük ugyanis teljesen rendben a szénánk, sőt kiválóan mennek itt a dolgok, hiszen Szlovákia közép-európai mércével mérve egészen kiváló éredményeket ér el. Azt már nem teszik hozzá, hogy Szlovénia, Csehország és Lengyelország gazdasági mutatói ennél is jobbak, a demokratikus társadalom építéséről nem is beszélve, de most nem ez a téma. Önmagában véve Szlovákia gazdasági sikerei valóban tiszteletet parancsolóak, ám Nyugaton, bárhol a fejlett demokráciában nemcsak ez a mérce. Nem véletlenül hangsúlyozta az elmúlt szombati nemzetközi konferencián Reinhard Stuth, a Konrád Adenauer Alapítvány kelet-európai igazgatója: a jogállamiság, a sajtószabadság nagyobb érték, mint önmagában az alacsony infláció. Emlékezzünk: Franco Spanyolországa és Pinochet Chiléje hozzánk képest még kiemelkedőbb gazdasági sikereket könyvelhetett el, mégsem voltak szalonképesek a demokrácia nemzetközi i n lézmé ny rendszerében. Az említett két országban okullak ebből. Igaz, nem kis harc árán, ám végül politikai eszközökkel - az ellenzéki sajtó és főleg a közvélemény hathatós segítségével - sikerült európai útra lépniük.. A diktátorok vágyálma ott sem teljesült. Nálunk ugyanilyen ábrándok és sötét tervek rajzolódnak ki egyre erőteljesebben. Nem nézhetjük tétlenül és közönyösen soviniszták és más téren is egyeduralomra törők egyre gátlástalanabb dáridózását. Állampolgárként mindennapi közéleti bátorsággal, erkölcsi tartással óvhatjuk nyiladozó demokráciánkat. Olvasóként pedig naponta, hetente dönthetünk arról: megjelenjen-e ezután is az Új Szó, a Vasárnap és más szlovákiai magyar lap. SZÁLKA ÉS GERENDA Fekete lyuk Léteznek a világűrben a csillagok létezésének folyamataiban olyan fizikai állapotok, amelyeket a tudomány mai állása szerint egyes csillagászati iskolák fekete lyukaknak vagy önmagukba szakadt valamikori csillagoknak mondanak. Ezek minden közelükbe kerülő energiát, információt, mesterséges és természetes rádióhullámot, fényt és anyagot elnyelnek. Először ez jutott eszembe mindannak olvastán, hallatán és láttán, amit az. államnyelv védelmére hozott törvény elfogadása utáni napokban a nemzeti ideológiákra alapozva politizálok - parlamenti képviselők, kormánytagok és különböző rendű, rangú népvezérek - leírtak, elmondtak, sőt el is játszottak. Ez utóbbinak gyűlölettől felizzott kocsmai pillanatait közösen produkálta egy nehézfegyver-kereskedő, valamint a Lenin írásait sem ismerő parlamenti neobolsevik munkáskáder a Szlovák Televízió egyes csatoniáján a vasárnapi ebédje utáni pihenéséhez kijáró cirkuszon szórakozó nézőnek. Azon nem lepődtem meg, hogy a tnróci fegyverkereskedő mindig Duray Miklós távollétében fejti ki, hogy viszket a tenyere. Pofozkodni meg a parlamentben sem mer, ahol mégiscsak többségben vannak a magyarok szlovákká verésére kapható honatyák. Bár ki tudja, szüksége van-e a Szlovák Nemzeti Pártnak és a Matica slovenskának a pofonokkal gyengeelméjűekké res/.lovakizált magyarokra? Parlamenti koalíciós képviselőtársa is megfeledkezett arról, hogy nem borovicska mellett gondolkodik hangosan valamelyik építkezés lakókocsijában, hanem a tévé egyenes adásban sugárzott politikai vitaműsorában gyümölcslevet iszogat. (Igaz, hogy ginnel az sem rossz ital.) Nem zavartatta magát, hogy dicsőítse a proletárok fölött uralkodott diktatúra kitalálójának tanait osztályharcról, osztályellenségről, osztályidegenekről. Apróság, ha már amúgy sem fogadták el az antikommunista ellenállásról előterjesztett törvényjavaslatot. Bármit is mondjon a pofozkodásról a fegyverkereskedő és a proletárokat elnyomó diktatúráról a munkáskáder, egyikük sem merte a saját véreinek józanabbjait úgy legorombítani, mint tette ezt a minap a marxista-leninista esti egyetemek főelőadójából nemzeti hérosszá lett parlamenti alelnök. Elvégre a három parlamenti magyar párt egyik elnökét már ő is eleget szidta, következhettek hát a „Foxi Maxi-egyetemen" megalkotott keresztény-tipológia szerinti osztályozása a szlovák kereszténydemokratáknak. Nem mellesleg jegyzem meg: ők tartózkodtak az államnyelv vedel mérői szóló törvény szavazásakor. Hát mit mondjak? Volt merszük. Elvégre miért is ijedlek volna meg az új totalitárius ideológiától, ha a másik uralma alatt a vízágyúktól és a börtöntől sem féltek? .látsszunk csak egy kicsit a szavakkal! Némely fogalmakba elegendő az „osztály" szót a „nemzet" szóval behelyettesíteni, és láss csodál, megjelenik előttünk a mai kormánypártok ideológiájának a fogalomhalmaza: nemzetidegen, nemzeti harc, nemzetáruló, nemzetellenes stb. Innen nézve érthető meg leginkább, miért lettek egyszerre annyian és olyanok, hogy még a kozmopolitának egyáltalán nem nevezhető Vladimír Mináč is nekirontott a „bigott nacionalizmus maradványainak", egy eléggé komoly státusba került maticás múzeumigazgató csehellenes kijelentése kapcsán. Minden szlovákok „batyko"-ja az utóbbi hat évben a szlovákiai magyarokért egyszer sem emelt szót publicisztikai írásaiban. Legutóbb a Nedeľná Pravdában megtette, de az sem mentes a felhangoktól: „Nem bírom elviselni a sovinizmust, még ha szlovák is. Minden sovinizmus egyenesen saját nemzetének a szívébe lő - Duray úr is a mi jó, szorgalmas és tehetséges magyar polgártársainkba lövöldöz." Kár, hogy batyko Mináč perszonifikálja a dolgokat. Mostanában mintha némely .józan" szlovák értelmiségieknek csupán Duray Miklós lenne az akadálya a szlovákiai magyarok jogai elismerésének, kompromisszumos kiszélesítésének és a meglévők törvényes megtartásának. Ha valóban igazaknak tartja mindazokat a jelzőket, amelyeket rólunk leírt, igencsak furcsa politikai csőlátásban szenvedhet. Vagy már ő sem meri kimondani, amit gondol anélkül, hogy a politikán messze túlmutató dolgok igazságát ne csorbítaná holmi politikai utánrúgásokkal? Tekintsük ezt jó szándékkal a modern szlovák folklór szólásmondásának, mert írt ám sokkal fontosabb és okosabb dolgokat batyko Mináč. A soviniszta kijelentéseket tevő múzeumigazgató kapcsán állítja, hogy ez az ember nem véletlenszerűen tűnt lel, hanem egy szimptomatikus jelenség megtestesítője, s úgy emelkedik ki, mint a jéghegyek meredek egyharmada, miközben a felszín alatt a bigott szlovák nacionalizmus maradványai találhatók. „Sokan talán jó szándékkal, igazi hazafisággal állnak a nyelv védelmére, mintha azt régen nem eléggé védték volna már meg L. Štúr és társai. A szlovák nyelvnek nincs szüksége védelemre; óvni és ápolni kellene. A szlovák nyelv megvédi önmagát, politikai vagy gazdasági segítség nélkül, ellenségeskedésben és szolgáson

(ban - minek kellene még védelmezni szabad akaratból?" Ezeket a gondolatokat olvasva meg ez jutott eszembe: ráérezve a kor szellemére, talán ú jra akad mértékadó szlovákiai magyar értelmiségi, aki Tőzsér Árpádhoz hasonlóan (aki a hetvenes években vitába szállt Vladimír Mináčcsal) megkísérli tisztázni -. mindkét nép hasznára és épülésére - azt, amit a politikusok nem képesek. Szilvássy József Dusza István rovata