Új Szó, 1995. november (48. évfolyam, 253-277. szám)

1995-11-17 / 266. szám, péntek

[J] ÚJ szó BELFOLD - KÜLFÖLD 1995. november 17. Országhatárok és nyelvi korlátok nélkül Ú] Szó-tudósítás A dunaszerdahelyi Vermes-villa kiállítási termében nyitották meg a Jahodná '95 - Pozsonyeperjes '95 nevű nemzetközi képzőművészeti szimpózium résztvevőinek kiállítását. Ezen tizennyolc festőművész vett részt, akik három országból érkeztek a nyár folyamán a pozsonyeperjesi ifjúsági táborban megrendezett szimpóziumra. Osztrák, szlovák és .szlovákiai magyar művészek képeit láthatja a nagyközönség a Szlovák Nemzeti Galéria eme egyre fontosabb helyet betöltő galériájában. -dSzülőföld és történelem Új Szó-tudósítás Tegnap délután Dunaszerdahelyen adták át a Rákóczi Szövetség Györ-Moson-Sopron megyei tagozata és a Gyurcsó István Alapítvány által meghirdetett, a szlovákiai magyarság történeti emiékel és mai életének kutatására kiírt honismereti pályázat díjait. A felnőttek kategóriájában - első díjjal jutalmazták Sándor János Egyfalú a Zoboralján címmel Kolonról írt dolgozatát. Az ifjúsági kategória győztese Csóka Erika lett, aki a Bibliotheca Hungarica könyvállományát dolgozta fel. A negyvenkilenc résztvevő elsősorban néprajzi, helytörténeti, biográfiai, irodalomtörténeti és nyelvészeti munkákkal pályázott. Az ünnepségen átadták a Gyurcsó István Alapítvány ösztöndíjait is, amelyeket a garamkövesdi önkormányzat alapítványi alkuratóriumának javaslata alapján ítéltek oda két arra rászoruló, a költő sorsához hasonló társadalmi helyzetben élő középiskolás diáknak. Ezzel tiszteleg a szülőfalu a neves szlovákiai magyar költő életútja és alkotópályája előtt, az alapítvány pedig annak szellemében segíti a garamkövesdi diákokat. (d-n) II. kiadás Lapzárta: 22.15 A nyelvtörvény alkotmányellenes (Folytatás az 1. oldalról) Milyen változtatásokról van szó? Mindenképpen pozitívum, hogy eltekintettek a liturgikus nyelvek szabályozásától, minek következtében továbbra is ki lehet mondani magyar nyelven a boldogító igent. Változások az oktatásügyben A második lényeges változtatáscsomag az oktatás területét érintette. Pozitívum, hogy a szlovák nyelv kötelező használata csak a szlovák iskolákra vonatkozik, s kiesett az a megfogalmazás, hogy minden tanító köteles szlovák nyelvet használni. Ez a kötelezettség nem érinti az idegen nyelven oktató és az anyanyelven tanító pedagógusokat. A korábbi helyzethez képest viszont romlás következett be abban, hogy mindenfajta ügyvitelt szlovák nyelven kell vezetni. Ez egy homályos megfogalmazás, ezért attól tartok: az oktatási minisztérium illetékesei vissza fognak vele élni. Örömre ad ugyanakkor okot, hogy a tankönyvek kérdését sem rendezi a törvény, így a magyar tankönyv kiadója és szerzője nem kaphat pénzbüntetést, ha a szövegben nyelvi hibát vét. Számunkra elsősorban a hivatalos nyelvhasználat kérdése teszi problémássá ezt a törvényt. Ezt eddig a 428. sz. nyelvtörvény szabályozta, melynek értelmében 20 százalékos küszöb felett a kisebbség használhatta saját nyelvét a hivatalos érintkezésben. Ezt a törvényt úgy, ahogy van, megszüntették, s megszüntették a rá való hivatkozást is. Egyetlen hivatkozási alapunk maradt: az alkotmány 34. cikkelye 2. bekezdésének b/pontja, amely kimondja, hogy a kisebbségek nyelvhasználatát törvény szabályozza. Erre hivatkozva megállapíthatjuk, a szerdán elfogadott nyelvtörvény alkotmányellenes, mivel nem létezik törvény a kisebbségi nyelvek használatáról. Kulturális rendezvény és nyelvtörvény Problematikussá teszi a törvény a kulturális rendezvények megvalósítását is, mivel előírja, hogy a konferálás szövegének először szlovákul kell elhangzania. Az egészségügy területén nagyjából konzerválja a jelenlegi helyzetet, ugyanis kimondja: az egészségügyi személyzet beszélhet a pácienssel más nyelven is, mint államnyelven, azzal a megjegyzéssel, hogy lehetőleg szlovákul kell kommunikálni. Ha valaki nagyon akarja, természetesen ezzel is visszaélhet. Az orvost kötelezi a törvény az írásos dokumentáció államnyelven való lejegyzésére, de lehetővé teszi - az eredeti változattól eltérően - a szakkifejezések, illetve a hagyományos orvosi kifejezések egyéb nyelven való használatát is. Ebbe a második kategóriába beletartozhatnak bizonyos kisebbségi megfogalmazások. A törvény, sajnos, negatívan érinti a helyi önkormányzati képviselők tanácskozásának nyelvhasználatát, mivel nem teszi lehetővé a kisebbségi nyelv alkalmazását. Homályos megfogalmazások Az elektronikus médiáknál a regionális adásokat sújtja leginkább, mivel előírja, hogy a más nyelvű információk csak a hivatalos nyelvű fordítás elhangzása előtt vagy után sugározhatóak. Ennek érdekében a regionális adásoknak minimum kétnyelvűeknek kell lenniük. A nemzetiségi sajtót nem szabályozza a törvény, a szlovákot azonban komoly korlátozásokkal sújtja. Egyelőre nem világos: engedélyezve vannak-e más nyelvű közlemények, hirdetések, vagy ez komoly büntetést von maga után. Az idegen szavak használata egyértelműen tiltott. Ismétlem: a magyar sajtóra mindez nem vonatkozik, ahogy nem vonatkozik rá a bírságokat taglaló rész sem. A törvény egyik lényegi pontja a kulturális minisztérium „nyelvrendőrségével" kapcsolatos. Attól tartok, vissza fognak élni azzal, hogy ennek jogkörei nincsenek pontosan meghatározva. Azt ellenőriz majd, akit akar, ott és úgy, ahogy akarja. Demokrataként nem érthetek egyet azzal, hogy magas pénzbírságokat rójanak ki a sajtóorgánumokra, ha nyelvi hibákat vétenek. Bár a kiszabható büntetések nagyságát felére csökkentették, sokallom a negyedmillió koronát is. Nyugodtan megtörténhet, hogy a kulturális minisztérium ellenőrző csapata beront egy szerkesztőségbe, kikéri az előző évfolyamok számait, és egyetlen nap alatt annyi büntetést ró ki a talált hibákért, hogy azzal tönkreteheti a szerkesztőséget. Sajnos, esély van arra, hogy a köztársasági elnök a törvényt aláírja, mivel ez politikai jellegű ügy. Amennyiben nem írná alá, ezt kihasználhatnák ellene a leváltására irányuló esetleges referendum során. A közeljövő feladatait következőképpen foglalnám össze: szakszerű, több nyelven elkészített elemzést kell kidolgoznunk a törvényről, s el kell küldenünk az Európa Tanácsba, valamint az Európa Parlamentbe. Második lépésként meg kell próbálnunk meggyőznünk az államfőt, ne írja alá elsőre a jogszabályt. Ezután kerülhet sor arra, hogy alkotmánybírósághoz forduljunk, s megtegyük a nemzetközi fórumokon való jogorvoslás előkészületeit. Nyomást kell továbbá gyakorolnunk az illetékesekre: Szlovákia fogadja el és ratifikálja a kisebbségi nyelvek európai chartáját, és kerüljön elfogadásra a kisebbségi nyelvek használatát szabályozó törvény. (horváth) Tegnap interpellációk a parlamentben A parlament tegnap interpellációkkal és képviselői kérdésekkel folytatta munkáját. Kötele s László (Együttélés) nem fogadta el a beneši dekrétumokkal kapcsolatban feltett kérdéseire kapott válaszokat. Jozef Liščák igazságügyi miniszter azzal érvelt, hogy a kormány a csehszlovák jogrendet átvéve továbbra is érvényesnek tekinti ezeket a rendeleteket, ráadásul egyetlen ország sem érvénytelenítette a háború után hozott intézkedéseket. Köteles László ezután újra interpellálta a kormányt, két kérdésre kérve választ: milyen intézkedéseket tervez a kormány a beneši dekrétumokkal kapcsolatban az Európa Tanácsba történt belépésekor vállalt kötelezettségek teljesítésére, és mikor fogja kárpótolni az erőszakkal Csehországba hurcolt magyarokat. Ivan Hudec művelődési minisztertől pedig arra kért választ, milyen elvek alapján ítélik meg az egyes színházak számára folyósított állami dotációkat, melyik színház mennyit kapott, különös tekintettel a Jókai és a Thália Színházra. Végül a kormányhoz intézett kérdést a kassai vasműben történt baleset után foganatosított intézkedésekkel kapcsolatban. Bauer Edit (Együttélés) elégtelennek nevezte Ivan Hudec kulturális miniszter válaszát a kisebbségeknek szánt pénz elosztásával kapcsolatban. Hasonló értelemben nyilatkozott Bárdos Gyula (MKDM) is, aki nem hiszi, hogy a miniszter kisebbségi tanácsadói nevének közzététele sértené azok személyiségi jogait. Korábban a névsor közzététele természetes volt, ez csak Hudec hivatalba lépése után változott meg. Bárdos Gyula újra interpellálta a minisztert, és felvilágosítást kért a kisebbségi kultúrákra a költségvetésben megítélt pénz elosztásáról, különös tekintettel a sajtó támogatására, illetve kérte, hogy legalább a kulturális szervezetekkel közöljék, kik képviselik az adott nemzetiséget a miniszter tanácsadó szervében. A képviselő lapunknak elmondta, hogy Bauer Edittel addig fogják interpellálni a minisztert, amíg ezekre a kérdésekre érdemben nem kapnak választ. A további interpellációk körül kibontakozó vitában Ján Ducký gazdasági miniszter közölte, hogy azért váltották le a Nyugatszlovákiai Áramszolgáltató Vállalat igazgatóját, mert az általa a pozsonyi távfűtőmű számára kiválasztott brünni vállalat később jelentősen megemelte a jóváhagyott árat. Eután új pályázatot írtak ki, amelyen egy tolmácsi cég közvetítésével a Siemens győzött, amely olcsóbban és állami garancia nélkül vállalta a megrendelést. Ľubomír Harach (DU) megkérdezte Eva Slavkovská oktatásügyi minisztert, szerinte mire lesz elég a diákkölcsönre szánt százmillió korona, hiszen ha csak a főiskolai hallgatók fele kér havi ezer koronát, akkor is több mint háromszázmillió koronára lesz igény. Válaszul Katarína Tóthová miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, hogy a költségvetés helyzete csak ennyit enged meg, és emlékeztetett arra, hogy Magyarországon és Csehországban a tandíj emelésének gondolatával foglalkoznak. Peter Weiss (DBP) kérdést intézett a kormányhoz, mikorra tudja előkészíteni a kisebbségek nyelvhasználatát szabályozótörvényt, illetve mikor terjeszti be a hasonló tartalmú nemzetközi egyezményt. Eva Rusnáková (DU) megkérdezte, hogy a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár a Pro Slovakia alapból mikor kapja meg a magyarországi szlovák gyermekek nyelvgyakorló táborára ígért támogatást. Bauer Edit az oktatásügyi minisztériumban a szlovák nyelv színvonalasabb tanítására kidolgozott intézkedéscsomaggal kapcsolatban nyújtott be interpellációt. Például magyarázatot kért arra, hogy az óvodai szlovákoktatás intenzívebbé tétele nem megy-e az anyanyelvi oktatás rovására, vagy a magyar iskolában oktató pedagógusok szlovák szaktudásának ellenőrzése azt jelenti-e, hogy szlovák egyetemeken szerzett diplomáikat nem tekintik egyenrangúnak a szlovák iskolában tanító kollégáikéval. Délután a képviselők elfogadták az alkotmánybíróság szervezési rendjéről, eljárási módjáról és az alkotmánybírák helyzetéről szóló törvény módosítását. A beterjesztők szerint ezzel eltávolították azokat a joghézagokat, amelyek a testület kétéves működése során jelentősen lassították az ügyintézést, és vitákra adtak okot. Az állami ünnepekről, munkaszüneti napokról és emléknapokról szóló törvény módosításával kapcsolatban Peter Weiss bejelentette, hogy javaslatukat visszavonják, mivel további konzultációkra van szükségük annak eldöntésére, hogy valóban május 8-a-e a legalkalmasabb nap a fasizmus feletti győzelem megünneplésére. Este a parlament megkezdte a hozzáadottérték-adókról szóló új törvény tárgyalását. Ennek lényege, hogy a 25 százalékos díjszabást 23 százalékosra csökkenti, illetve több fontos szolgáltatást a hatszázalékos kategóriába sorol át. A képviselők általában támogatták a javaslatot, Gabriel Palacka (KDM) viszont arra figyelmeztetett, hogy a jelenleg érvényes adótörvényhez képest több helyen gyakran csak fogalmazási változások történtek, ami felesleges munkát fog adni sok ezer vállalkozónak és könyvelőnek. (horváth-tuba) Az Európa Parlament is aggódik (Folytatás az 1. oldalról) és garantálnia kellene a nemzeti kisebbségek jogait. A javaslat a továbbiakban rámutat: a szlovák rendőrségnek lehetőséget kellene adnia arra, hogy a politikai képviselők beavatkozása nélkül fejezze be ifj. Michal Kováč elrablásának kivizsgálását. Mečiar kormányfőt egyben felkéri, biztosítsa mindenki számára a szólásszabadságot. A szlovák külügyminisztérium állásfoglalásban kifogásolja az Európa Parlament és a Szlovák Köztársaság közötti kommunikáció ilyen formáját, amely nem nevezhető sem vitának, sem párbeszédnek. A DSZM az EP- határozattal kapcsolatban megjegyzi: a náci Németország vezére szintén először demarsokat küldött, majd tankokkal foglalta el az államokat. így volt ez 1968-ban is, amikor előbb demarsot kapott Csehszlovákia, majd megszállták a Varsói Szerződés csapatai. Valóban bársonyos volt... (Folytatás az 1. oldalról) így gondolta az a húszezer ember is, aki eljött meghallgatni a forradalom néptribunjai, Ján Budaj és Milan Kňažko vezette tiltakozó gyűlés szónokait: Jozef Moravčíkot, Mikuláš Dzurindát, Ján Langošt, Jaroslav Wolfot. A szónokok szerint a Nyilvánosság az Erőszak Ellen 12 követeléséből, melyet a kommunista pártnak adott át, csak egy teljesült: kimentek az oroszok. Egyébként ugyanaz a helyzet, mint volt a totalitárius időkben: egy párt uralkodik, mely nemcsak a politikai, hanem a gazdasági hatalmat is megszerezte; kezében tartja a televíziót és a rádiót, a rendőrséget és a titkosszolgálatot. A főiskolákon pedig a marxizmus-leninizmus helyett hamarosan a mečiarizmus-lexizmust tanítják majd. Mečiar '89-ben azt kiabálta: „Üresek a börtönök, a kommunistákra várnak!" S ma a kommunisták ott ülnek mellette a kormányban. Ma a börtönök emberrablókra és az államvagyon szétlopkodóira várnak. Mert a húsosfazék körül ülők nevetséges összegekért milliárdos vagyont privatizálnak. - Beszélj, Vojto! Nem kell feliratozás! - üdvözölte valaki az emelvényre lépő Bugár Bélát és A. Nagy Lászlót, akik hangsúlyozták, magyaroknak és szlovákoknak közösen kell harcolniuk a diktatúra ellen. - Nem szabad megengednünk, hogy a nacionalizmus szétválasszon bennünket, hiszen célunk közös - mondta A. Nagy két nyelven, szlovákul és magyarul. Egy nappal a nyelvtörvény elfogadása után megtapsolta a tömeg. Ugyanúgy, ahogy Grendelnek tapsoltak '89-ben, és ahogy Budajnak, meg Kňažkónak. És ugyanúgy csörögtek a kulcsok, jelezvén, túl bársonyosra sikeredett a forradalom. A tiltakozó gyűlés hangulatáról az a régi, pártállami vicc jut az ember eszébe, mely szerint Lenin feltámad, és telefonál Brezsnyevnek: - Leó, itt vagyok az Aurórán. Kezdjük az egészet elölről! - Ott voltunk a téren, és el kéne kezdeni az egészet elölről! Hogy Ivan ne hallgathassa le a telefonhívást. (holop) Vélemények a nyelvtörvényről Az államnyelvről szóló törvény késő éjszakába nyúló szavazása után körkérdést intéztünk az egyes frakciók képviselőihez: milyen szándék vezérelte döntésüket, és milyennek tartják a jóváhagyott jogszabályt. Bárdos Gyula (MKDM): Az egész törvény rossz. Megszünteti a 428as törvényt, ami biztosította számunkra a kisebbségi nyelv hivatalos használatát. Az önkormányzatokban nem lehet használni a kisebbségi nyelvet akkor sem, ha a helyi képviselők száz százalékban magyar nemzetiségűek. Duray Miklós (Együttélés): - Azt reméltem, hogy az ellenzék egységesebb lesz, mivel a törvény megvitatása előtt egy nappal egyeztettünk, s a DU azt nyilatkozta, nem szavazza meg a törvényt. A parlament nem hajtott végre benne olyan módosításokat, amelyek hatására megjavult volna. Ugyanolyan fasiszta jellegű maradt, amilyen törvénytervezet fomájában volt. Ezért lepett meg, hogy a magát liberális irányultságúnak valló DU támogatni tudta. Milan Kňažko (DU): - A nyelvtörvény szerintem nem ütközik egyértelműen alkotmányba. Módosító javaslatunkkal sikerült jelentősen javítani rajta. Ján Lupták (Munkásszövetség): - Már régen el kellett volna fogadnunk ezt a törvényt. A magyaroknak lojálisaknak kell lenniük ahhoz az országhoz, amelyben élnek. Reciprocitásra lenne szükség. A magyarországi szlovákok sem csinálhatnak odahaza forradalmat. Bauer Edit (Együttélés): - Előre lehetett látni, hogy a törvényt elfogadják. Egyetlen pont volt mindvégig kérdéses: a 428-as törvény átmentése, amit Ľubomír Fogaš, a DBP képviselője indítványozott. Miután javaslatát elvetették, egyértelművé vált a nyelvtörvény alkotmányellenessége. Jólesett, hogy a KDM nem szavazott mellette, és nagyra becsülöm a DU, illetve a DBP ellene szavazó képviselőinek személyes kiállását is. Viliam Vaš/<ov/č(DU): - Azértszavaztam a törvény ellen, mivel nem értek egyet a szankciókkal kapcsolatos részévei. Ez volt a legfőbb kifogásom. Milan Ftáčnik (DBP): - Nem tartom magam derék embernek, mert a törvény ellen szavaztam. Csupán azokhoz az elvekhez tartottam magam, amelyeket mindig is vallottam, s amelyekhez mindig, minden körülmények között megpróbálok hű maradni. Ennek lényege: a nyelvtörvénnyel - melynek létjogosultságát nem tagadom - ne fosszunk meg másokat jogaiktól, és ne fogadjunk el olyan törvényeket, amelyek nincsenek összhangban az alkotmánnyal. Ez a nyelvtörvény nincs tekintettel az alkotmány 34. cikke 2. bekezdése c/ pontjára, amely lehetővé teszi a nemzeti kisebbségek tagjai számára az anyanyelvükön való hivatalos érintkezést, a törvény adta kereten belül. Ezért szavaztam úgy, ahogy szavaztam. Dušan Slobodník (DSZM): - Én nem rovom fel a magyar képviselőknek, hogy nem támogatták a nyelvtörvényt. Számukra ez a normális. A szavazás során azonban megmutatkozott az is, hogy a szlovák ellenzék köréből ki nem viszonyul megfelelően a szlovák nemzethez és a szlovák államhoz. Ivan Šímko (KDM): - Miután a kormánykoalíció elvetette alapvető módosító javaslatainkat, és kiderült, nincs igény a megegyezésre, nem támogathattuk ezt a törvényt. Ez a törvény ugyanis jogi szempontból rendkívül rossz. (horváth) Jozef Markuš, a Matica slovenská első embere mérföldkőnek tartja a nyelvtörvény parlamenti elfogadását. A szlovák szuverenitás ünnepének nevezte, hogy 108 kormánypárti és ellenzéki mondott igent az előterjesztésre. Szerinte ezek a képviselők „politikai, emberi és nemzeti érettségükről tettek tanúbizonyságot". -gyor