Új Szó, 1995. november (48. évfolyam, 253-277. szám)

1995-11-16 / 265. szám, csütörtök

1995. november 15. DISZKÓ UTAN - BALESET Halál a benzinkútnál Az esetek többnyire egyformán kezdődnek. A fiatalok szórakozni vágynak. Elmennek egy zenés kávé,házba, diszkóba. Táncolnak, iszogatnák, aztán autóba ülnek. Jókedvűen, szórakozottan igyekeznek hazafelé vagy egy másik szórakozóhelyre. Ilyenkor ki lehet próbálni, mire képes az autó. Egy-két pohár bor után, kellemes társaságban az ember, főleg ha fiatal, hamar elfelejti, hogy az úton nincs egyedül. Jó bulinak tartják az éjszakai száguldozást, amivel aztán napokig el lehet dicsekedni a haveroknak. Arra, hogy az őrült sebességű autózás tragédiába is torkollhat, csak akkor gondolnak, amikor már megvan a baj. Ezek az úgynevezett diszkóbalesetek, melyek főleg a hétvégekre jellemzőek, és általában az őszitéli időszak legsúlyosabb következményekkel járó szerencsétlenségei közétartoznak. - A szórakozni vágyó fiatalok mellett az utolsó néhány évben fiatal vállalkozók okozták a legtöbb balesetet - egészít ki Magyar Árpád, a komáromi járási rendőrparancsnokság főosztályvezetője. - Ők általában márkás, nagy teljesítményű autókon furikáznak. Nem veszik figyelembe a megengedett sebességet, vezetés közben telefonálgatnak, nyomják a gázpedált, és csak akkor kapnak észbe, amikor már egy másik autónak vagy út menti fának rohannak. A lehető legrosszabb kombináció a huszonéves, tapasztalatlan sofőr és a nagy teljesítményű szuperautó. A Komáromi járás területén november elsejéig 747 közúti baleset történt, melyek során tizenketten vesztették életüket, és harminckét személyt kellett súlyos sérülésekkel kórházba szállítani. Tavaly az egész év során 690 közúti balesetet jegyeztek fel. Tizenheten halálos, harmincötén pedig súlyos sérüléseket szenvedtek. Ez is mutatja, hogy a járás baleseti statisztikája emelkedő irányt mutat. November első hétvégéje a baleseti statisztika szempontjából különösen rosszul kezdődött a járásban. Kilenc közlekedési baleset történt, ketten meghaltak, egy ember súlyosan, öten pedig könnyebben megsérültek. Az anyagi kár 1 millió 650 ezer korona. A legtragikusabb kimenetelű baleset november harmadikán, kevéssel éjjel tizenegy után történt az Érsekújvárt Párkánnyal összekötő főúton, Perbete község területén. Itt néhány évvel ezelőtt üzemanyagtöltő állomás épült, ezért a főutat kiszélesítették, s az út közepén egy újabb sávot létesítettek azok számára, akik Párkány felől Érsekújvárba tartva balra, tehát a benzinkúthoz szeretnének lekanyarodni. Az úttesten a sávok az előírásoknak megfelelően vannak kijelölve, ezen a szakaszon eddig még nem is történt baleset. Azon a bizonyos november harmadikai éjszakán különösen hideg, a meteorológusok szerint decemberre jellemző időjárás volt. Egy Citroen márkájú személykocsi amelyben két fiatal ült - annak rendje és módja szerint betért a „középső" sávba. A sofőr jelezte, merre kíván fordulni, de járművével megállt és várt, hogy a szembejövő személyautó elhaladjon. Meg kell még jegyezni, hogy a szemközti irányból érkező járműveknek éppen a kialakított új sáv miatt kicsit jobbra kell tartaniuk. Az esetünkben szereplő gépkocsi vezetője azonban nem húzott jobbra, hanem egyenesen az álló Citroenbe rohant. A frontális ütközés következtében a Citroenben ülő tizennyolc éves lány azonnal, a huszonkét éves fiú pedig a kórházba szállítás után belehalt sérüléseibe. A beléjük rohanó Honda Prelude személygépkocsi sofőrje - egy huszonnyolc éves érsekújvári magánvállalkozó - medencecsonttörést szenvedett, s a rendőrségi szakértők szerint életét az ütközés pillanatában azonnal felfújódó légzsák mentette meg. Mindez lakott területen történt, ahol a megengedett sebesség ötven kilométer óránként. Szemtanúk szerint a Honda vezetője ezt jóval túllépte, amit az ütközés tragikus következményei is alátámasztanak. A rendőrség tovább vizsgálja a baleset körülményeit; arra a kérdésre egyelőre nincs megnyugtató válasz, hogy a Honda vezetője fogyasztott-e alkoholt és túllépte-e vagy nem a megengedett sebességet. Egyelőre az is nyitott kérdés, hogyan fordulhatott elő, hogy egy viszonylag jól kivilágított részen, jó látási viszonyok közepette nem vette észre a kanyarodási szándékot jelző, álló személyautót. Ezekre a kérdésekre később kapunk választ, és majd a bíróság dönti el, ki a felelős a súlyos szerencsétlenség ügyében. Bármilyen döntés születik, a lényegen nem változtat, nem változtathat. Nevezetesen azon, hogy két fiatal élete hunyt ki. Ez az eset is óvatosságra int. Főleg ősszel, amikor az időjárás is jóval szeszélyesebb, mint a nyári időszakban; ajánlatos lassan, óvatosan és higgadtan vezetni. - Mi állandóan figyelmeztetjük a gépkocsivezetőket, hogy tartsák meg a közlekedési szabályokat, a megengedett sebességet, vezetés közben vegyék figyelembe az útviszonyokat. Mindhiába, nem hallgatnak ránk - fejezi be Magyar Árpád, aki pedig szilárdan meg van győződve arról: ha a gépjárművek vezetői megfogadnák tanácsaikat, jóval kevesebb baleset történne az utakon. KAMONCZA MÁRTA VELEMENY Ú

J SZ

Ó 9 1 RENDŐRÖK A VÁDLOTTAK PADJÁN Az első tíz év a legnehezebb... Krajčovič adta le a halálos lövéseket. A nyilvánosságot időnként kitessékelik a tárgyalóteremből, főként ha a szolgálati szabályzat, a belügy belügyei kerülnek terítékre, bár kérdéses, a vádlottaknak mi közük volt, lehetett a szabályzathoz. Egyébként a többórás monoton felolvasások csak a büntetőtanács tagjait hozzák izgalomba, akik a legapróbb részletekig, a legkisebb ellentmondásigszedik ízeire egyik-másik vallomást. A törvényszéki boncnok szakszerűen és közönyösen számol be nagy gonddal elvégzett munkájáról: hogyan és hol találta meg az áldozat elszenesedett testében a gyilkos golyókat - hiszen ki tudja, hány ilyen boncolást végzett már. Antušek ugyanígy meséli el, hogyan juttatta oda Krajčovič az említett lövedékeket, hiszen ki tudja, hányadszor szólítják már fel erre. Az alapos kérdezősködés technikai részletekre bontja le a bűntettet. Arról, hogy az előre kitervelt, nyereségvágyból, ráadásul egyenruhás rendőrök által elkövetett gyilkosság áldozata egy ártatlan, 22 éves fiatalember volt, szinte csak az ügyész záróbeszédében esik szó, aki nemcsak a törvényekre hivatkozva, hanem az érzelmekre is hatva kér súlyos büntetést. A védőügyvédek kötelességből, erőtlenül érvelnek, legbelül ők is tudják, itt nincs mit szépítgetni, enyhítő körülmények után kutatni. Krajčovičnak már mindegy, Antušek szintén beletörődött sorsába, csak fizikailag van jelen a tárgyalóteremben. A másodrendű vádlottak, akik közvetlenül nem vettek részt a rablógyilkosságban, még bizakodnak. František K. is reménykedik. Ő nem gyilkos; ő „csak" az első próbálkozásnál, március 10-én várakozott az út szélén, amikor az Avia végül is nem jött. Ügyvédje három gyermekétemlegeti, mire K. zokogásban tör ki. A bírák kemény, elszánt legények, olyanok, mint a zokogó férfi volt március 10-én. Nem hatja meg őket a sírás, K. Alaposan téved, aki az amerikai filmekben látott bírósági perek alapján úgy gondolja, nincs izgalmasabb dolog, mint egy tárgyalást végighallgatni. De ha valaki venné a fáradságot, és végigülne - mondjuk - egy ötnapos pert, alighanem arra a megállapításra Jutna: izgalmasabb megnézni a tévében akár egy bagatell tyúkpert, mint napi nyolc órát üldögélni a nyilvánosság alfelének szánt tárgyalóterembéll kemény fapadokon. Pedig a nyilvánosságot aligha izgathatja valami jobban, mint ha egy tárgyaláson tizenhárom rendőr ül a vádlottak padján, s közülük csak öt visel egyenruhát, a többi bilincsben vezettetik a bíróság elé; a fővádlott (aki szintén rendőr volt) pedig a vizsgálati fogságban felakasztotta magát. A vád rablógyilkosság, betörés előkészítése, tiltott fegycsúlevelében is Antušeket jelölte meg gyilkosként. Antušek előbb azzal próbált védekezni, hogy kábítószer hatása alatt, önkívületi állapotban vett részt az emberöléssel párosult rablás elkövetésében. A szakértők szerint azonban olyan valószínűtlenül írta le állapotát, hogy az is kérdéses, látotté már egyáltalán drogot. Majd több változat olvastatott fel gondolt volna akkor a gyerekeire. Bár lehet, hogy éppen ezt tette, amikor a könnyen megszerezhető pénzre várt. Martin Šamót még azóta is várják. K. hat és fél év börtönbüntetést kap, és a vádlottak közül egyedül ő fellebbez. Václav Antušekre a kiszabható tizenötből bűntársként tizennégy év büntetést rónak. A pszichológus szerint átlagon felüli intelligenciával rendelkezik, de gyenge jellem, könnyen befolyásolható. Most egy időre áttér az üldögélő-elmélkedő életmódra, A fővádlott. Társa öngyilkos lett. bár volt rendőrként egyáltalán nem lesz könnyű dolga a fegyházban. Ahogy mondani szokás, az első tíz év nagyon nehéz lesz. Halottról jót vagy semmit, tartja a másik mondás, de a bűntársak a legkevésbé sem tartják magukat ehhez. Megpróbálnak mindent Krajčovičra kenni. A pszichológus átlagos képességekkel rendelkező, különösen agresszív, hataloméhes, parancsolni vágyó embernek írja le. Bűntársai még ennél is zordabb képet festenek az öngyilkos rendőrtisztről. Óhatatlanul felmerül a kérdés: miért nem lehetett ezt a pszichológiai vizsgálatot a rendőri testületbe való felvétel előtt megejteni? Vagy annyira kevés a rendőr, hogy bárki egyenruhába bújhat? Rablóból lesz a jó pandúr, de úgy tűnik, esetenként ez visszafelé is működik. A valóban hivatásuknak élő rendőröknek lesz is mit tenniük, hogy kiköszörüljék a csorbát HOLOP ZSOLT (Prikler László felvételei) Rendőrök - bilincsben vertartás és fegyverkereskedelem, hatáskörrel való visszaélés és feljelentési kötelezettség elmulasztásának bűntette. Nem véghezvinni, felsorolni is sok mindazt, amit a rend eme kilenc őre a Barczi Trafik,,akcióban" és azt megelőzően elkövetett. Nem csoda, ha megrendült a lakosság rendőrségbe vetett bizalma. A tárgyaláson felolvastatik valamennyi vádlott valamennyi vallomása, és a több mint féléves vizsgálati fogságban bizony volt idejük mesélni. Igen, mesélni, mert alig akad egy személytől származó két egyforma vallomás. Némelyek csak részletkérdésekben különböznek egymástól, de akad olyan is, amelyik szöges ellentétben áll egy másik vallomással. A két fővádlott a vizsgálat során végig egymás ellen vallott, a másikra hárítva a gyilkosságot, mert az egyik csak a másik kényszerítésére vett részt az akcióban. Krajčovič még búegy véletlenül leadott lövésről, melynek Martín Šamo és Antušek, illetve Antušek változatában Krajčovič közt lezajlott dulakodás közben kellett volna eldördülnie. A rendőrségi nyomozás eredménye szerint végül is Az utolsó felvonás: ítélethirdetés GAZDAT CSEREL A BRIT FOVAROS LEGMODERNEBB RESZE Kié lesz a Canary Wharf? A brit főváros nevezetességei, a turisták által leginkább látogatott helyek többnyire a múlttal kapcsolatosak, ám ezek közül Dockland kivételt jelent. Az egykori kikötői raktárok, a dokkok helyén kezdődött meg a nyolcvanas években a szupermodern negyed, a London Docklands építése. Az amerikai stílusú, felhőkarcoló-szerű, üvegacél-beton magasházak szinte gombamódra nőttek ki az azelőtt teljesen lepusztult, elhagyatott szegénynegyedben. Az épületek túlnyomó többsége a Kutyák szigetén (Isle of Dogs) található, mely a múltban a világ legnagyobb gőzhajógyárának adott otthont. A második világháború idején, a súlyos légicsapások következtében a dokkok nagyon komoly károkat szenvedtek. A németek szinte állandóan bombázták ezt a stratégiailag fontos területet, a környékre csaknem 25 ezer bomba hul lott. A háború utáni gyors újjáépítés ellenére, a 60-as évek végén megkezdődött a dokkok elnéptelenedése, kiürítése is, hiszen új technológiai berendezéseket vezettek be annak érdekében, hogy a kikötőt áthelyezzék Londonon kívülre, közelebb a tengerhez. A mai Isle of Dogs távolról is lenyűgöző, emlékezetes látványt nyújt. A látogató előtt már a jövő rajzolódik ki, itt folyik Nagy-Britannia legnagyobb kereskedelmi projectjének, a Canary Wharfnak a megvalósítása. A kissé Manhattanra emlékeztető üzleti negyedben - a kivitelezési munkálatok befejezése után - a tervek szerint mintegy 50 ezren fognak dolgozni. A Canary Wharf (Kanári rakpart) az Egyesült Királyság legmagasabb épülete (50 emeletes és 244 méter magas). Ám a tervezők, a beruházók elképzelései eddig nem teljesen váltak be... Az egész docklandi beruházás szellemi atyja, a világ első számú ingatlantulajdonosa, a dúsgazdag, magyar származású, kanadai Reichmann család volt. A költségek azonban messze túlhaladták a. legnagyvonalúbb elképzeléseket is, az elkészült irodaházak után távolról sem mutatkozott olyan érdeklődés, mint amilyenre számítottak. Nem csoda, hogy három évvel ezelőtt a vállalkozás csődbe ment, és a kereskedelmi központot megvette a világ 11 vezető pénzintézete, köztük az amerikai Citibank, a brit Lloyds és a Barclays. Az azóta eltelt esztendők folyamán lassan jobbra fordult a helyzet. Tavaly egyre több új bérlő költözött a szupermodern irodákba, s így a korábban nagyrészt üresen álló irodakomplexum csaknem háromnegyede már elkelt. Ez részben azzal is magyarázható, hogy a brit üzleti élet kezdi felfedezni a Canary Wharf előnyeit a világ üzleti központjának számító Cityvel szemben (egyébként légvonalban alig néhány mérföldre fekszik a Docklandtől). Itt ugyanis korszerűbb, jobban felszerelte tágasabb és főleg lényegesen olcsóbb irodák közül válogathatnak az érdeklődő cégek, vállalkozók. Az angol lapok az utóbbi időben sokat cikkeznek arról, hogy már a közeljövőben ismét gazdát cserél London legkorszerűbb része. Paul Reichmann-nak sikerült ugyanis összeállítania egy olyan roppant tőkeerős konzorciumot, mely hajlandóságot mutat az üzleti negyed megvásárlására. A részletekről csak annyi szivárgott ki, hogy a konzorcium egyik meghatározó tagja egy Szaúdi herceg, akinek komoly érdekeltsége van az amerikai Citicorp Bankban és a Párizs melletti Euro Disney parkot üzemeltető részvénytársaságban, és övé a New York-i Plaza Hotel, valamint több más luxusszálloda. A vételárat a felek üzleti titokként kezelik, a kanadai üzletember által összehozott konzorcium állítólag 800 millió fontot (kb. 38 milliárd szlovák korona) kínál a Canary Wharfért. A Kutyák szigetén egyébként már számos bank és biztosítótársaság is otthonra talált, és ide költözött a patinás Fleet Streetről a napilapok szerkesztőségének többsége is. A tervek szerint az egész komplexum építése a jövő ezred elején fejeződik be. Ám a Dockland már most a brit főváros jelképévé vált. PROTICS JÁNOS, London