Új Szó, 1995. november (48. évfolyam, 253-277. szám)

1995-11-16 / 265. szám, csütörtök

1995. november 15. DISZKÓ UTAN - BALESET Halál a benzinkútnál Az esetek többnyire egyfor­mán kezdődnek. A fiatalok szó­rakozni vágynak. Elmennek egy zenés kávé,házba, diszkóba. Tán­colnak, iszogatnák, aztán autó­ba ülnek. Jókedvűen, szórako­zottan igyekeznek hazafelé vagy egy másik szórakozóhelyre. Ilyenkor ki lehet próbálni, mire képes az autó. Egy-két pohár bor után, kellemes társaságban az ember, főleg ha fiatal, hamar el­felejti, hogy az úton nincs egye­dül. Jó bulinak tartják az éjszakai száguldozást, amivel aztán na­pokig el lehet dicsekedni a have­roknak. Arra, hogy az őrült se­bességű autózás tragédiába is torkollhat, csak akkor gondol­nak, amikor már megvan a baj. Ezek az úgynevezett diszkóbale­setek, melyek főleg a hétvégekre jellemzőek, és általában az őszi­téli időszak legsúlyosabb követ­kezményekkel járó szerencsét­lenségei közétartoznak. - A szórakozni vágyó fiatalok mellett az utolsó néhány évben fiatal vállalkozók okozták a leg­több balesetet - egészít ki Ma­gyar Árpád, a komáromi járási rendőrparancsnokság főosztály­vezetője. - Ők általában már­kás, nagy teljesítményű autókon furikáznak. Nem veszik figyelem­be a megengedett sebességet, vezetés közben telefonálgatnak, nyomják a gázpedált, és csak akkor kapnak észbe, amikor már egy másik autónak vagy út men­ti fának rohannak. A lehető leg­rosszabb kombináció a huszoné­ves, tapasztalatlan sofőr és a nagy teljesítményű szuperautó. A Komáromi járás területén no­vember elsejéig 747 közúti bal­eset történt, melyek során tizen­ketten vesztették életüket, és harminckét személyt kellett sú­lyos sérülésekkel kórházba szál­lítani. Tavaly az egész év során 690 közúti balesetet jegyeztek fel. Tizenheten halálos, harminc­ötén pedig súlyos sérüléseket szenvedtek. Ez is mutatja, hogy a járás baleseti statisztikája emelkedő irányt mutat. November első hétvégéje a baleseti statisztika szempontjá­ból különösen rosszul kezdődött a járásban. Kilenc közlekedési baleset történt, ketten meghal­tak, egy ember súlyosan, öten pedig könnyebben megsérültek. Az anyagi kár 1 millió 650 ezer korona. A legtragikusabb kimenetelű baleset november harmadikán, kevéssel éjjel tizenegy után tör­tént az Érsekújvárt Párkánnyal összekötő főúton, Perbete köz­ség területén. Itt néhány évvel ezelőtt üzemanyagtöltő állomás épült, ezért a főutat kiszélesítet­ték, s az út közepén egy újabb sávot létesítettek azok számára, akik Párkány felől Érsekújvárba tartva balra, tehát a benzinkút­hoz szeretnének lekanyarodni. Az úttesten a sávok az előírások­nak megfelelően vannak kijelöl­ve, ezen a szakaszon eddig még nem is történt baleset. Azon a bi­zonyos november harmadikai éj­szakán különösen hideg, a mete­orológusok szerint decemberre jellemző időjárás volt. Egy Citro­en márkájú személykocsi ­amelyben két fiatal ült - annak rendje és módja szerint betért a „középső" sávba. A sofőr jelezte, merre kíván fordulni, de járművével megállt és várt, hogy a szembejövő személyautó elha­ladjon. Meg kell még jegyezni, hogy a szemközti irányból érkező járműveknek éppen a kialakított új sáv miatt kicsit jobbra kell tar­taniuk. Az esetünkben szereplő gépkocsi vezetője azonban nem húzott jobbra, hanem egyene­sen az álló Citroenbe rohant. A frontális ütközés következtében a Citroenben ülő tizennyolc éves lány azonnal, a huszonkét éves fiú pedig a kórházba szállítás után belehalt sérüléseibe. A be­léjük rohanó Honda Prelude sze­mélygépkocsi sofőrje - egy hu­szonnyolc éves érsekújvári ma­gánvállalkozó - medencecsont­törést szenvedett, s a rendőrségi szakértők szerint életét az ütkö­zés pillanatában azonnal felfújó­dó légzsák mentette meg. Mind­ez lakott területen történt, ahol a megengedett sebesség ötven ki­lométer óránként. Szemtanúk szerint a Honda vezetője ezt jó­val túllépte, amit az ütközés tra­gikus következményei is alátá­masztanak. A rendőrség tovább vizsgálja a baleset körülményeit; arra a kérdésre egyelőre nincs megnyugtató válasz, hogy a Hon­da vezetője fogyasztott-e alko­holt és túllépte-e vagy nem a meg­engedett sebességet. Egyelőre az is nyitott kérdés, hogyan for­dulhatott elő, hogy egy viszony­lag jól kivilágított részen, jó látási viszonyok közepette nem vette észre a kanyarodási szándékot jelző, álló személyautót. Ezekre a kérdésekre később kapunk vá­laszt, és majd a bíróság dönti el, ki a felelős a súlyos szerencsét­lenség ügyében. Bármilyen dön­tés születik, a lényegen nem vál­toztat, nem változtathat. Neve­zetesen azon, hogy két fiatal éle­te hunyt ki. Ez az eset is óvatosságra int. Főleg ősszel, amikor az időjárás is jóval szeszélyesebb, mint a nyári időszakban; ajánlatos las­san, óvatosan és higgadtan ve­zetni. - Mi állandóan figyelmeztet­jük a gépkocsivezetőket, hogy tartsák meg a közlekedési sza­bályokat, a megengedett sebes­séget, vezetés közben vegyék fi­gyelembe az útviszonyokat. Mindhiába, nem hallgatnak ránk - fejezi be Magyar Árpád, aki pe­dig szilárdan meg van győződve arról: ha a gépjárművek vezetői megfogadnák tanácsaikat, jóval kevesebb baleset történne az utakon. KAMONCZA MÁRTA VELEMENY Ú J SZ Ó 9 1 RENDŐRÖK A VÁDLOTTAK PADJÁN Az első tíz év a legnehezebb... Krajčovič adta le a halálos lövé­seket. A nyilvánosságot időnként ki­tessékelik a tárgyalóteremből, főként ha a szolgálati szabály­zat, a belügy belügyei kerülnek terítékre, bár kérdéses, a vádlot­taknak mi közük volt, lehetett a szabályzathoz. Egyébként a több­órás monoton felolvasások csak a büntetőtanács tagjait hozzák izgalomba, akik a legapróbb részletekig, a legkisebb ellent­mondásigszedik ízeire egyik-má­sik vallomást. A törvényszéki boncnok szakszerűen és közö­nyösen számol be nagy gonddal elvégzett munkájáról: hogyan és hol találta meg az áldozat elsze­nesedett testében a gyilkos go­lyókat - hiszen ki tudja, hány ilyen boncolást végzett már. An­tušek ugyanígy meséli el, hogyan juttatta oda Krajčovič az említett lövedékeket, hiszen ki tudja, há­nyadszor szólítják már fel erre. Az alapos kérdezősködés techni­kai részletekre bontja le a bűntettet. Arról, hogy az előre ki­tervelt, nyereségvágyból, ráadá­sul egyenruhás rendőrök által el­követett gyilkosság áldozata egy ártatlan, 22 éves fiatalember volt, szinte csak az ügyész záró­beszédében esik szó, aki nem­csak a törvényekre hivatkozva, hanem az érzelmekre is hatva kér súlyos büntetést. A védőügy­védek kötelességből, erőtlenül érvelnek, legbelül ők is tudják, itt nincs mit szépítgetni, enyhítő kö­rülmények után kutatni. Krajčovičnak már mindegy, An­tušek szintén beletörődött sorsá­ba, csak fizikailag van jelen a tár­gyalóteremben. A másodrendű vádlottak, akik közvetlenül nem vettek részt a rablógyilkosság­ban, még bizakodnak. František K. is reménykedik. Ő nem gyilkos; ő „csak" az első próbálkozásnál, március 10-én várakozott az út szélén, amikor az Avia végül is nem jött. Ügyvédje három gyer­mekétemlegeti, mire K. zokogás­ban tör ki. A bírák kemény, el­szánt legények, olyanok, mint a zokogó férfi volt március 10-én. Nem hatja meg őket a sírás, K. Alaposan téved, aki az amerikai filmekben látott bírósági perek alapján úgy gondolja, nincs izgalmasabb dolog, mint egy tárgya­lást végighallgatni. De ha valaki venné a fáradságot, és végigül­ne - mondjuk - egy ötnapos pert, alighanem arra a megállapí­tásra Jutna: izgalmasabb megnézni a tévében akár egy bagatell tyúkpert, mint napi nyolc órát üldögélni a nyilvánosság alfelé­nek szánt tárgyalóterembéll kemény fapadokon. Pedig a nyilvánosságot aligha izgathatja valami jobban, mint ha egy tárgyaláson tizenhárom rendőr ül a vádlottak padján, s közülük csak öt visel egyenru­hát, a többi bilincsben vezettetik a bíróság elé; a fővádlott (aki szintén rendőr volt) pedig a vizs­gálati fogságban felakasztotta magát. A vád rablógyilkosság, betörés előkészítése, tiltott fegy­csúlevelében is Antušeket jelölte meg gyilkosként. Antušek előbb azzal próbált védekezni, hogy ká­bítószer hatása alatt, önkívületi állapotban vett részt az emberö­léssel párosult rablás elköveté­sében. A szakértők szerint azon­ban olyan valószínűtlenül írta le állapotát, hogy az is kérdéses, lá­totté már egyáltalán drogot. Majd több változat olvastatott fel gondolt volna akkor a gyerekeire. Bár lehet, hogy éppen ezt tette, amikor a könnyen megszerez­hető pénzre várt. Martin Šamót még azóta is várják. K. hat és fél év börtönbüntetést kap, és a vád­lottak közül egyedül ő fellebbez. Václav Antušekre a kiszabha­tó tizenötből bűntársként tizen­négy év büntetést rónak. A pszi­chológus szerint átlagon felüli in­telligenciával rendelkezik, de gyenge jellem, könnyen befolyá­solható. Most egy időre áttér az üldögélő-elmélkedő életmódra, A fővádlott. Társa öngyilkos lett. bár volt rendőrként egyáltalán nem lesz könnyű dolga a fegy­házban. Ahogy mondani szokás, az első tíz év nagyon nehéz lesz. Halottról jót vagy semmit, tartja a másik mondás, de a bűntársak a legkevésbé sem tartják magukat ehhez. Megpróbálnak mindent Krajčovičra kenni. A pszichológus átlagos képességekkel rendel­kező, különösen agresszív, hatalom­éhes, parancsolni vágyó ember­nek írja le. Bűntársai még ennél is zordabb képet festenek az öngyil­kos rendőrtisztről. Óhatatlanul fel­merül a kérdés: miért nem lehetett ezt a pszichológiai vizsgálatot a rendőri testületbe való felvétel előtt megejteni? Vagy annyira ke­vés a rendőr, hogy bárki egyenru­hába bújhat? Rablóból lesz a jó pandúr, de úgy tűnik, esetenként ez visszafelé is működik. A való­ban hivatásuknak élő rendőrök­nek lesz is mit tenniük, hogy kikö­szörüljék a csorbát HOLOP ZSOLT (Prikler László felvételei) Rendőrök - bilincsben vertartás és fegyverkereskede­lem, hatáskörrel való visszaélés és feljelentési kötelezettség el­mulasztásának bűntette. Nem véghezvinni, felsorolni is sok mindazt, amit a rend eme kilenc őre a Barczi Trafik,,akcióban" és azt megelőzően elkövetett. Nem csoda, ha megrendült a lakos­ság rendőrségbe vetett bizalma. A tárgyaláson felolvastatik va­lamennyi vádlott valamennyi val­lomása, és a több mint féléves vizsgálati fogságban bizony volt idejük mesélni. Igen, mesélni, mert alig akad egy személytől származó két egyforma vallo­más. Némelyek csak részletkér­désekben különböznek egymás­tól, de akad olyan is, amelyik szö­ges ellentétben áll egy másik val­lomással. A két fővádlott a vizs­gálat során végig egymás ellen vallott, a másikra hárítva a gyil­kosságot, mert az egyik csak a másik kényszerítésére vett részt az akcióban. Krajčovič még bú­egy véletlenül leadott lövésről, melynek Martín Šamo és An­tušek, illetve Antušek változatá­ban Krajčovič közt lezajlott dula­kodás közben kellett volna eldör­dülnie. A rendőrségi nyomozás eredménye szerint végül is Az utolsó felvonás: ítélethirdetés GAZDAT CSEREL A BRIT FOVAROS LEGMODERNEBB RESZE Kié lesz a Canary Wharf? A brit főváros nevezetességei, a turisták által leginkább látogatott helyek többnyire a múlttal kapcsolatosak, ám ezek közül Dockland kivételt jelent. Az egykori kikötői raktárok, a dokkok helyén kezdődött meg a nyolcvanas években a szupermodern negyed, a London Docklands építése. Az amerikai stílusú, felhőkarcoló-szerű, üveg­acél-beton magasházak szinte gombamódra nőttek ki az azelőtt teljesen lepusztult, elhagyatott szegénynegyed­ben. Az épületek túlnyomó többsége a Kutyák szigetén (Isle of Dogs) található, mely a múltban a világ legna­gyobb gőzhajógyárának adott otthont. A második világháború ide­jén, a súlyos légicsapások kö­vetkeztében a dokkok nagyon komoly károkat szenvedtek. A németek szinte állandóan bombázták ezt a stratégiailag fontos területet, a környékre csaknem 25 ezer bomba hul lott. A háború utáni gyors újjá­építés ellenére, a 60-as évek végén megkezdődött a dok­kok elnéptelenedése, kiüríté­se is, hiszen új technológiai berendezéseket vezettek be annak érdekében, hogy a ki­kötőt áthelyezzék Londonon kívülre, közelebb a tenger­hez. A mai Isle of Dogs távolról is lenyűgöző, emlékezetes látványt nyújt. A látogató előtt már a jövő rajzolódik ki, itt fo­lyik Nagy-Britannia legna­gyobb kereskedelmi project­jének, a Canary Wharfnak a megvalósítása. A kissé Man­hattanra emlékeztető üzleti negyedben - a kivitelezési munkálatok befejezése után - a tervek szerint mintegy 50 ezren fognak dolgozni. A Ca­nary Wharf (Kanári rakpart) az Egyesült Királyság legma­gasabb épülete (50 emeletes és 244 méter magas). Ám a tervezők, a beruházók elkép­zelései eddig nem teljesen váltak be... Az egész docklandi beruhá­zás szellemi atyja, a világ első számú ingatlantulajdonosa, a dúsgazdag, magyar szárma­zású, kanadai Reichmann család volt. A költségek azon­ban messze túlhaladták a. legnagyvonalúbb elképzelé­seket is, az elkészült irodahá­zak után távolról sem mutat­kozott olyan érdeklődés, mint amilyenre számítottak. Nem csoda, hogy három évvel ezelőtt a vállalkozás csődbe ment, és a kereskedelmi köz­pontot megvette a világ 11 vezető pénzintézete, köztük az amerikai Citibank, a brit Lloyds és a Barclays. Az azóta eltelt esztendők folyamán lassan jobbra for­dult a helyzet. Tavaly egyre több új bérlő költözött a szu­permodern irodákba, s így a korábban nagyrészt üresen álló irodakomplexum csak­nem háromnegyede már el­kelt. Ez részben azzal is ma­gyarázható, hogy a brit üzleti élet kezdi felfedezni a Ca­nary Wharf előnyeit a világ üzleti központjának számító Cityvel szemben (egyébként légvonalban alig néhány mérföldre fekszik a Dock­landtől). Itt ugyanis kor­szerűbb, jobban felszerelte tágasabb és főleg lénye­gesen olcsóbb irodák közül válogathatnak az érdeklődő cégek, vállalkozók. Az angol lapok az utóbbi időben sokat cikkeznek arról, hogy már a közeljövőben is­mét gazdát cserél London legkorszerűbb része. Paul Reichmann-nak sikerült ugyanis összeállítania egy olyan roppant tőkeerős kon­zorciumot, mely hajlandósá­got mutat az üzleti negyed megvásárlására. A részle­tekről csak annyi szivárgott ki, hogy a konzorcium egyik meghatározó tagja egy Szaú­di herceg, akinek komoly ér­dekeltsége van az amerikai Citicorp Bankban és a Párizs melletti Euro Disney parkot üzemeltető részvénytársa­ságban, és övé a New York-i Plaza Hotel, valamint több más luxusszálloda. A vételárat a felek üzleti ti­tokként kezelik, a kanadai üz­letember által összehozott konzorcium állítólag 800 mil­lió fontot (kb. 38 milliárd szlo­vák korona) kínál a Canary Wharfért. A Kutyák szigetén egyébként már számos bank és biztosítótársaság is ott­honra talált, és ide költözött a patinás Fleet Streetről a napi­lapok szerkesztőségének többsége is. A tervek szerint az egész komplexum építése a jövő ezred elején fejeződik be. Ám a Dockland már most a brit főváros jelképévé vált. PROTICS JÁNOS, London

Next

/
Thumbnails
Contents