Új Szó, 1995. november (48. évfolyam, 253-277. szám)

1995-11-15 / 264. szám, szerda

1995. november 15. OKTATAS ÚJ SZ

Ó _9J Az értelmetlen vitáról, avagy válasz egy nyílt levélre Kedves Szülő! Rendkívül elkeseredetten olvastam az Új Szóban megjelentetett levelét, amelyhez foghatóval - meg kell vallanom - eddigi pályafutásom során még nem találkoztam. Azon gondolkodom azóta is, mi .vezette Önt a megírására. Miért nem keresett fel engem, vagy a Kereskedelmi Akadémia megbízott vezetőjét, miért nem tisztáztuk egymás között az aggodalmait? Miért nem mondta el véleményét azokon a fórumokon (szülői értekezlet, más találkozók), amikor a többi szülővel együtt, közösen alakítottuk az iskola koncepcióját? Az is eszembe jutott, ha ennyire szörnyűségesnek látja a helyzetet a Kereskedelmi Akadémián, miért nem íratta át gyermekét azonnal más iskolába? A miénk magániskola, Önt senki sem kényszerítheti arra, hogy a gyermekét ide járassa, ráadásul még fizet is érte. Aki jiozzánk járatja a gyermekét, tudja, hogy a magángimnáziumban teljes magyar oktatás folyik, sőt magyarországi neves magániskoláktól vettünk át módszereket és tankönyveket, felkészült és lelkes tanári karral rendelkezünk, amely a színvonalas oktatás legfőbb garanciája iskolánkban. Köztudott az is, hogy a Kereskedelmi Akadémián ugyanannyi tantárgyat (könyvelés, gazdasági jellegű tantárgyak) oktatnak szlovák nyelven is, mint bármelyik magyar kereskedelmi akadémián. Ezen túlmenően angol és német nyelvre is megtanítjuk növendékeinket, hiszen ma enélkül aligha fognak boldogulni. . Mondom, akinek hozzánk jár a gyermeke - és meggyőződésem, hogy Ön is - tudja ezt! 1991-ben, amikor megnyitottam a magángimnáziumot, az a cél vezetett, hogy egy új magyar oktatási intézményt hozzak létre, hiszen annyit siránkoztunk a nyolcvanas években (és még ma is), hogy kevés a magyar iskola. Nagyon nagy nehézségek árán sikerült megtenni ezt. Iskolánk a szó akkori és legnemesebb értelmében valóban alternatívát kínált, alternatív oktatási formákat, amelyek jól működnek a világ minden táján, s amelyeket az állami dirigizmus be sem engedett addig az államhatárokon. Iskolánkat az első pillanatoktól kezdve rendkívül heves támadások érték, melyek irigységből, meg nem értésből, és bátran ki merem mondani, tudatlanságból adódtak. Megpróbáltam (bár nem mindig sikerült) ezekre higgadtan válaszolni. Elsősorban az iskola falain belül akartam bizonyítani az igazamat, és nem iskolán kívüli fórumokon. Megrágalmaztak azzal, hogy F M K-s iskola vagyunk, pedig mindent elkövettem azért, hogy minden eszmeáramlatnak és nézetnek esélyt adjak az iskolánkban, meghívtam hozzánk Duka Zólyomi Árpádot, Hites Kristófot, Kusý professzort és másokat is. Tavaly ősszel - amikor Ozorák barátom halála után a Dunaszerdahelyi Kereskedelmi Akadémiának megpróbáltunk segítségére lenni -, született az ötlet, hogy nyissunk a dunaszerdahelyi iskola keretében kihelyezett osztályokat Galántán, segítve ezzel a szülőknek, gyerekeknek a beutazást illetően, lerakva ezáltal egy újabb magyar középiskola alapjait. Meg is kaptuk Ozorák Jolán igazgatónőtől az írásos meghatalmazást, s meghirdettük a jelentkezéseket a sajtóban. Nagyon sokan jelentkeztek. Három osztályt sikerült nyitni, s ezzel vették kezdetüket a problémáink. Túl sikeresen indult ugyanis az iskola, nagy volt az érdeklődés, jól képzett tanárok vállalták az oktatást, félő volt, hogy létezésünk a dunaszerdahelyi iskola rovására megy majd. Hosszas egyezkedés után Ozorákné október elején visszavonta a megbízatást. Bennünket teljesen megkerülve, levélben szólította fel a szülőket, írassák át gyermekeiket Dunaszerdahelyre. Senki sem tette ezt meg. Természetes, hogy ragaszkodtunk az osztályokhoz, hiszen egy iskolát nem lehet év közben egyik napról a másikra felszámolni. Már megvásároltuk a legmodernebb technikát, megkötöttük a szerződéseket a tanárokkal, és a szülők is egyértelműen a maradás mellett voltak. Ekkor fordultunk a minisztériumhoz, hogy próbáljon megnyugtató megoldást találni a problémára, legalizálja az osztályokat önálló iskolaként. Pozitív visszajelzéseket kaptunk, s azt hittük, már közel kerültünk a megoldáshoz. De nem így lett. Az egyik napon (legnagyobb meglepetésünkre Ozoráknéval az oldalán) megjelent iskolánkban Pius tanügyi igazgató, s ellentmondást nem tűrő hangon felszólított, hogy helyezzük át a gyerekeket Dunaszerdahelyre, mert ha ezt nem tesszük, a magángimnázium létét is komoly veszélybe sodorjuk (ezt azóta írásban is megerősítette). Minden érvelés hiábavaló volt. Mentve a menthetőt, kezdeményezésünkre ekkor fordultak a szülők egy kérvénnyel a minisztériumhoz, hogy engedélyezze az önálló kereskedelmi akadémiát Galántán. Ezt két szülő kivételével, akik nem tudtak eljönni, minden szülő aláírta. Ezek a tények, amelyeket tanúkkal és írásos anyagokkal alá tudok támasztani. Szerintem azonban itt nem a tényekről, nem is Tóth Lajosról, nem is a kereskedelmi akadémiáról van szó. A tanügyi szervek egyes köreinek kapóra jött ez a helyzet a kereskedelmi akadémia körül, és totális támadásba lendültek, hogy az állami gimnázium után a magángimnázium működését is ellehetetlenítsék Galántán. Mivel magániskoláról van szó, engem nem lehet egy tollvonással leváltani, mint ahogyan azt eléggé el nem ítélhető módon Pék László barátommal tették. A magániskolák ellen egészen más eszközökkel kell eljárni, elsősorban gazdasági ellehetetlenítéssel, az ott dolgozók bemocskolásával, vagy egyszerűen csak azzal, hogy minduntalan és minden fórumon kijelentik: a galántai magángimnáziumban alternatív oktatás folyik. Meg kell mondanom, az ilyen eszközökkel szemben nagyon nehéz harcolni. A kedves szülő levelében azt írja, hogy éjszakákon át nem aludt a lelkiismeret-furdalása miatt. Én már hónapok óta nem alszom, s a legnagyobb fájdalmam az, hogy ebben az egész, napokat és heteket felőrlő, elkeseredett küzdelemben egyre kevesebb időt tudok szentelni az iskola belső életének és az oktatásnak. Azt, hogy a minisztériumhoz címzett levelünkben (Piusszal szemben) kihangsúlyoztuk, hogy a minisztérium alapelveivel összhangban a kereskedelmi akadémián a szaktantárgyakat szlovák nyelven oktatjuk (hangsúlyozom, a többi ilyen magyar iskolához hasonlóan), egyáltalán nem tartom főbenjáró bűnnek. Már csak azért sem, mert az iskolánk létezését hónapok óta fenyegető veszély kényszerített bennünket erre a taktikai lépésre. Főbenjáró bűnnek azt tartanám, ha mindhárom magyar középiskolát felszámolnák Galántán, s ha ezt én és mi tétlenül néznénk! Én még mindig reménykedem, hogy győzedelmeskedik a józan ész és megfontolt, sőt jó megoldás születik. A magam részéről csak ilyen megoldást tudok majd elfogadni. Addig is, a további értelmetlen vitákban nem kívánok részt venni, mert csak elmérgesítik az egymás közti viszonyokat, és elterelik a figyelmünket az oktatás kérdéseiről. Tisztelt Szülő! A mai áldatlan helyzetben ne tőlem és ne az iskolánktól féltse a gyermekét. Győződjék meg a valós helyzetről, és a lelkiismeretének megfelelően döntsön, hol taníttatja őt. Kilétére, nevére nem is vagyunk kíváncsiak. Önt is, gyermekét is szívesen látjuk az iskolánkban, s azon leszünk, hogy gyermeke a legjobb eredménnyel végezzen. TÓTH LAJOS, a Galántai Magyar Tannyelvű Magángimnázium igazgatója JOGSEGÉLY „Szeretném, ha az államnyelvről szóló törvénytervezet Iskolaügyi vonatkozásairól írnának. Főleg arra lennék kíváncsi, hogy ebben a tekintetben is sérti-e az alkotmányt, más törvényeket, ill. a nemzetközi egyezményeket" - írja H. Ilona Komáromból. Amennyiben az államnyelvről szóló törvénytervezetet a Szlovák Nemzeti Tanács ezen a héten előterjesztett formájában elfogadja, a világon példátlan precedens keletkezik, ugyanis az országban élő többség nyelvét törvény által védik majd, míg a kisebbségek nyelve védtelen marad. Az államnyelvről szóló törvénytervezet az iskolaügyben való nyelvhasználatról a 4. paragrafusban rendelkezik. A 4. paragrafus 1. bekezdésében többek között megállapítja, hogy: az államin kívül más nyelven az oktatás és vizsgáztatás csak külön előírások által meghatározott terjedelemben folyhat. Ezzel a lehetséges törvénnyel azonban az alkotmány 34. cikkelye 2. bekezdésének a/ pontja van megkérdőjelezve, amely szerint mindenkinek joga van az anyanyelvén történő művelődésre. Ez esetben a törvény az alkotmány által garantált emberi jogok szabályozását egy alacsonyabb rendű jogi normával feltételezi. A törvénytervezet 4. §-nak 2. bekezdése gyakorlatilag kiiktatja az idegen nyelveket, beleértve a kisebbségek nyelvét és a világnyelveket is az ország egyetemeinek és főiskoláinak oktatási rendjéből. Kizárja az olyan iskolák létrehozását, amelyek a kulturált világban minden gond nélkül működnek. Gyakorlatilag kizárja a vendégtanárok működését és meghiúsítja azt is, hogy külföldi egyetemek, oktatási intézmények Szlovákiában kihelyezett fakultásokat, oktatási részlegeket hozzanak létre. A 4. § 3. bekezdése kizárja a nem szlovák nyelvű bizonyítványok kiállítását, valamint az oktatási rendszer magyar nyelvű adminisztrációját, ezzel szintén lehetetlenné teszi a külföldi oktatási intézmények által szervezett képzési formákat. A tervezet 4. § 4. bekezdése az oktatási minisztérium hatáskörébe utalja olyan jogszabályok kiadását, amelyek a kisebbségi nyelven történő tankönyvek és oktatási eszközök használatát szabályozzák, tehát az oktatási minisztérium önkényétől teszi függővé, hogy a kisebbségi iskolákban milyen tankönyveket és oktatási eszközöket használhatunk majd. Ezek a rendelkezések sértik a kisebbségek jogairól szóló keretegyezmény 14. cikkelyének 3. §-át is, és ezért az esetleges államnyelvről szóló törvénnyel kapcsolatban nemcsak az Alkotmánybírósághoz fordulhatnak majd képviselőink, hanem - véleményem szerint - az iskolaügyet sértő rendelkezések miatt a strasbourgi emberjogi bírósághoz is. DR. MÉSZÁROS LAJOS LANSTYAK ISTVÁN: A kétnyelvű oktatás formái 6. EROS ANYANYELVI DOMINANCIAJU KÉTNYELVŰ OKTATÁS. Ez olyan átmeneti forma, amelyben alapvetően az anyanyelv szerepel oktatási nyelvként, de főleg a felsőbb évfolyamokban - egy-két tantárgynak az oktatása a többségi nyelven vagy esetleg két nyelven folyik. Ilyenek voltak az előző korszak szlovákiai magyar iskolái, melyekben a testnevelés és a honvédelmi nevelés oktatási nyelve - elvben legalábbis - a szlovák volt. Jelenleg ilyen néhány szakközépiskola és szakmunkásképző, azok, amelyekben csupán egy-két szaktárgyat tanítanak szlovákul. Pl. a dunaszerdahelyi mezőgazdasági szakközépiskolában a könyvvitel kivételével minden tantárgy oktatása magyarul folyik. Ilyenek az erdélyi magyar tannyelvű iskolák is, amelyekben a történelmet és a földrajzot tanítják románul. - Hasonló elképzeléssel állt elő a szlovák oktatási minisztérium is az 1995. április 22-i tiltakozó nagygyűlés határozataival kapcsolatos állásfoglalásában. Eszerint a magyar tannyelvű iskolákban a szlovák nyelvet és irodalmat, a történelmet, a földrajzot és a polgári nevelést szlovák nemzetiségű pedagógusok oktatnák (nyilván szlovákul). AZ ERŐS ANYANYELVI DOMINANCIÁJÚ KÉTNYELVŰ OKTATÁS HATÉKONYSÁGA. Az egy-két tantárgynak a többségi nyelven való oktatása akkor a legkevésbé veszélyes, ha olyan tárgyakról van szó, amelyekben a nyelvnek viszonylag alárendelt szerepe van, pl. a testnevelés, a zene vagy a műhelymunka. Kérdés amelyet nem vizsgáltak -, hogy ez mennyire eredményez nagyobb mértékű másodnyelvi tudást. - A történelem és a földrajz többségi nyelven való oktatásának alighanem az a célja, hogy a kisebbségi diákokat elidegenítse saját népük történelmétől és az anyaország földrajzától, ezzel pedig gyöngítse nemzettudatukat s előmozdítsa könnyebb asszimilálódásukat. Ezenkívül a különféle tantárgyak többségi nyelvű oktatása lehetővé teszi többségi nemzetiségű tanárok alkalmazását, akik aztán a trójai faló szerepét játszhatják a legfontosabb kisebbségi intézmény falain belül. Ezt a veszélyt hordoznák a szlovákiai ún. alternatív iskolák is, amennyiben a magyar tannyelvű iskolák keretén belül hoznák őket létre. - Az egy-két szaktárgy többségi nyelven való oktatása csak szükségmegoldásként, átmenetileg fogadható el, mivel e módszer pozitív szerepe a másodnyelv elsajátításában nincs bizonyítva; hátrányai viszont eléggé nyilvánvalóak, ha arra gondolunk, hogy ez a forma többnyire kétnyelvű oktatást eredményez, vagyis mindkét nyelvnek ugyanazon az órán való használatát, ami mindkét nyelvre nézve hátrányos. (Folytatjuk) PÁLYÁZAT A Magyar Innovációs Szövetség az 1995/96-os tanévben megrendezi a VI. Országos Ifjúsági és Tudományos innovációs Versenyt, amelyre egyénileg vagy legfeljebb három fős csoportban szerveződve, 15 és 21 év közötti magyarországi és határon túli magyar fiatalok nevezhetnek be (egyetemisták és főiskolások közül csak az elsőévesek!). Pályázni lehet bármilyen probléma tudományos szintű megoldására irányuló ötlettel a biológia, a számítástechnika, az elektronika, a kémia, a környezetvédelem, a matematika, a fizika, a technika stb. (ill. az ezekkel határos tudományok) területéről. A kidolgozásra javasolt ötlet/téma vázlatát legfeljebb 2 gépelt oldal terjedelemben kell benyújtani 1996. január 7-ig. A beérkezett vázlatokat ismert tudósok, műszaki és gazdasági szakemberek bírálják el, ill. választják ki a továbbjutókat. Az elfogadott témák tudományosan megalapozott, részletes kidolgozását (max. 15 gépelt oldal, valamint a bemutatást elősegítő modellek, berendezések, prototípusok) 1996. május 5-ig kell eljuttatni a verseny titkárságára. A verseny díjazása: I. díj (összesen három) pályaművenként 200 000 Ft II. díj (összesen három) pályaművenként 100 000 Ft III. díj (összesen négy) pályaművenként 60 000 Ft A díjazottak felvételi vizsga nélkül tanulhatnak tovább több felsőfokú intézményben, ill. plusz 4 pontot kapnak 12 műszaki felsőoktatási intézménybe történő felvételi esetén. A legjobb pályamunkákat a pályázók a televízió nyilvánossága előtt, különműsor keretében személyesen mutathatják be. Az eredeti és bemutatásra alkalmas pályázatokat háromnapos kiállításon tekinthetik meg az érdeklődők. További tájékoztatást a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége központi irodája nyújt (0819/4076). Diákkölcsön még az idén A kormány október 24-én jóváhagyta a főiskolás diákoknak folyósítandó állami kölcsönről szóló tervezetet. Ezzel kapcsolatosan Vladimír Hagara, az oktatási minisztérium szóvivője elmondta, hogy a diák-pénzalap november 17-től kezd működni. Az alap fenntartója az oktatási minisztérium, kezelője a Szlovák Takarékpénztár Rt., amelynek a Nemzeti Vagyonalap 100 millió koronát utal át. A Nemzeti Vagyonalap 1999-ig - mindigaz adott év augusztusának utolsó napjáig összesen félmilliárd koronát, vagyis évente 100 milliót utal át erre a célra. Tanulmányi kölcsönt gyakorlatilag minden nappali tagozatos diák igényelhet. Feltétel a szlovák állampolgárság, a kitűnő tanulmányi eredmények és két kezességet vállaló, fizetőképes személy. Egy diák havonta 1000 koronát kaphat, tehát évente 10 ezer koronát. A kölcsönök az illetékes karokon keresztül kerülnek elosztásra. Minden kar külön bizottságot hoz létre, ezek állítják össze az igénylők sorrendjét. A kölcsön a szerződés aláírásától számítva 15 éven belül térítendő vissza, miközben az első tíz évben csak 3 százalékos lesz a kamat, a további öt év során pedig kereskedelmi kamatot számítanak. A diáktól függ, hogy a törlesztést már tanulmányai folyamán vagy a főiskola elvégzése után kezdi-e meg. A kiemelkedő tanulmányi eredményeketfelmutató diákok rendkívüli kedvezményben részesülnek. Ez a vörös diplomával végzettek esetében akár 50 százalékos is lehet. Amennyiben valamennyi támogatást igénylő diák az igénybe vehető maximális összeget kérelmezi, tehát ezer koronát havonta, az alap 10 ezer diák kérelmének tehet eleget, miközben az alap pénzállománya havonta 10 millió koronával csökken. (Csak az idei akadémiai évben 20 ezer diák kezdte meg tanulmányait a szlovákiai felsőoktatási intézményekben.) Az illetékesek szerint az első 100 milliós tétel elosztása már az 1995/96-os akadémiai év következő hat hónapjában lehetővé válik, az első kölcsönöket valószínűleg januárban vehetik fel a diákok. -vkFELHÍVÁS A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Választmányának Elnöksége felkéri a szövetség területi szerveit és alapszervezeteit, a szülői munkaközösségeket, a társadalmi és kulturális szervezeteket, hogy tegyenek javaslatot az 1996-os Czabán Samu Pedagógiai Díjra. A díj a statútum szerint pedagógusoknak vagy pedagógusközösségeknek ítélhető, mégpedig jelentős - nevelői-oktatói eredményekért, kreatív és alternatív pedagógiai módszerek eredményes alkalmazásáért; - elméleti neveléstudományi, didaktikai, módszertani, publicisztikai tevékenységért; - szakköri, kulturális, pedagógiai-közéleti és érdekképviseleti aktivitásért. A díj odaítéléséről az SZMPSZ OV Elnöksége dönt 1996. februárjában; átadására a szlovákiai magyar pedagógusok II. országos találkozóján kerül sor, 1996. március 30-án, Rozsnyón. A jelöltről kitöltendő űrlapot (alapinformációk és indoklás) a szövetség területi elnökeinél, valamint a központi irodában igényelhetnek az érdeklődők. Beküldési határidő: 1995. december 31. Cím: SZMPSZ Központi Iroda, P.O.BOX 100, 945 01 Komárno.