Új Szó, 1995. november (48. évfolyam, 253-277. szám)

1995-11-15 / 264. szám, szerda

8 J ÚJ SZÓ KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA 1995. november 15. MINDEN ELHATAROZAS KERDESE Valóra váltott álmok Az emberben (így bennem is - mert én is ember vagyok) kismillió gondolat bolyong. Pozitívak is meg olyan csúnya negatívak is, és ez most (már egy ideje) nagy divat kis országunkban, hogy pozitívan, így meg úgy, meg vegetáriánus izé, miegyéb. Én mindezzel egyetértek, bár először valahogyan úgy álltam a témához, ahogyan elkezdtem a fenti sorokat. Azóta eltett párszáz év, és az ember, ugye, „módosul", míg fejlődik, változik. Szóval, a gondolatokról kezdtem el nyüszíteni (Maci után szabadon). Vannak! Azon szoktam gondolkodni, hogy az ember elhatározásától mennyire függ az adott ügy kimenetele. Sokat gondolkodtam ezen, meg ki is próbáltam, meg alkalmaztam is, meg olyan érdekes volt - minderről mégsem tudtam beszélni, vagy egyáltalán nem voltam ilyen értelemben tisztában a gondolataimmal. Egy szép napon (kábé 2 hete) kölcsönkaptam Napoleon Hill Gondolkozz és gazdagodj! című könyvét, amely - túlzás nélkül állíthatom - már most megváltoztatta az életemet, pedig még csak az első fejezetet „tudhatom a magaménak". Fantasztikus érzés, amikor még csak a tudatalattidban megfogalmazódni készülő gondolataidat olvasod, és úgy érzed, hogy csoda történt. Én egy ideje sejtettem, de most már tudom, hogy vannak csodák! Hill azt mondja, hogyha valamire vágysz (és Itt kiemeli a VÁGY szót), és ha az adott dologra eléggé vágysz, annyira, hogy képes lennél föltenni a vágy teljesítéséért az életedet, akkor azt a vágyat el fogod érni. Ez igaz. Higgy nekem! Ha máskor nem is, most higgy, tudom, hogy igazat ír. Nekem egyszer már sikerült. Azóta boldog ember vagyok. Ajánlom figyelmedbe Lengyel Rihárd történetét, aki elérte a vágyát, és már újabbat tűzött ki maga elé. Figyeld! Krupié - az idegen szavak szótára szerint azt a személyt nevezik így, aki a rulettben a játékot vezeti. A csöves filmekben mi is láthatjuk őket, ahogyan a fényűző kaszinókban játszanak a vendégekkel és ahogy csalnak, meg eljátsszák a Micimackót, és olyankor mindenki oda meg vissza van az egész jelenségtől. Milyen buli lenne annyi pénzt elzsebelni, meg minden... Sok száz sráccal együtt álmodozott Lengyel Rihárd is, hogy majd ő, majd ő lesz az, aki komolyan eléri célját. Ismét bizonyítást nyert az az állítás, hogy a vággyal mindent el lehet érni. Ricsi polgári családból származik, mezőgazdasági középsulit végzett, még az átkos alatt, szinte semmi eséiye nem volt, hogy valóra válthassa álmát és - mégis... A beszélgetésre pontosan érkezik elegáns, mégis könnyed fekete zakóban, fekete szövetnadrágban, amolyan „

tip-top" gyerek benyomását kelti. m Miért akar az ember krupié lenni? - Hét-nyolc éves koromban láttam egy filmet, amely egy hazárdjátékosról szólt. Megragadott a dolog, mertén is szeretnék az emberektől pénzt (hát nem jópofa? - szerk. megj.), meg úriemberek járnak a kaszinókba, szóval tetszett a dolog. Aztán mikor nagyobb lettem, otthon gyakoroltam, eljártunk délutánonként a haverokkal játszani, és egy idő után azt vettem észre, hogy senki sem akar velem kártyázni, mert tudják, hogy csalok. • Miért nem vertek meg, hogyha csaltál? Én megaprítottalak volna (ha egyidősek lettünk volna, ha testesebb lettem volna és ha tudtam volna verekedni). - Tudták, hogy csalok, mert embernek ilyen szerencséje nem lehet, de nem tudták, hogy mikor, hogyan, hol. m Aztán Udvardon leérettségiztél. Akkor még nem próbáltál elhelyezkedni mint krupié? - Hát az még a szoci alatt volt, és akkor elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy falusi srácból krupié legyen. Akkoriban Szlovákiában különben csak Pöstyénben és Pozsonyban volt kaszinó. Ahhoz," hogy akkor az emberből krupié váljon, minimum két világnyelvet kellett perfektül beszélnie, főiskolai végzettséggel kellett rendelkeznie, és nem ártott, ha az apuka képviselő volt. • Az most sem árt (ha apukát történetesen Vladkónak hívják). Aztán behívtak katonának. Ott mit kezdtél magaddal? - Nagyon jó katonaságom volt, ész nélkül kártyáztam és - nyertem. Hatan voltunk a haverokkal, mindenki kapott ezer koronát, és nekem rögtön az első este már négyezer koronám volt. A hónap közepéig ez úgy nagyjából rendben volt, eljártam vacsorázgatni, jól éltem. Amikor viszont jött a másik fele a hónapnak, akkor már jöttek, hogy kölcsönözzek pénzt erre-arra. Rájöttem, hogy ez így nem lesz jó, inkább kocsmákba jártunk kártyázni, de kis idő múlva már ott sem akartak velem játszani. Megrögzött hazárdjátékos voltam. Minden krupié vagy megrögzött hazárdjátékos volt, vagy azzá lett. • A katonaság után végre elérted a vágyad, átvedtettél krupiéba? - Próbálkoztam sok mindennel, de mindig megmaradt bennem az az érzés, hogy én krupié akarok lenni. Akadt egyszer egy lehetőség, de csak lányok részére, csináltak egy krupiétanfolyamot, hogy majd őket felveszik. A menedzser hölgyet, aki szervezte a tanfolyamot, megkértem, hogy hadd járhassak én is. Megengedte, mindent megtanultam, és végül a tanfolyamból egyedül csak engem vettek föl, az összes lányt kidobták. • Hogyan kell kinéznie egy krupiénak? - Mindig elegánsnak, intelligensnek, kimértnek. • Milyenek a vendégek? - Sokféle vendég van. Van olyan, aki elkívánja az édesanyámat a pokolba, hogy ne is említsem a többit, de ezt le kell nyelni, és szemrebbenés nélkül folytatni kell a játékot, hiszen mi a vendégért vagyunk, még akkor is, ha műveletlen. Vannak viszont úriemberek is a vendégek között, akiknek nem gond otthagyni havonta kétszázezer koronát. • Szabadidődben eljársz még kaszinóba mint vendég? - Persze. Előfordult, hogy 18 ezret nyertem, volt már, hogy 15 ezret vesztettem... • Most egy érzékeny kérdés: mennyi a fizetésed? - Jóval az átlag fölött, körülbelül két-háromszorosa az átlagfizetésnek, de ez függ a kaszinó bevételétől is. • Ugye, mi jó barátok vagyunk (gy. k.: a pénz miatt)? További álmok? - Las Vegasba szeretnék eljutni mint krupié, vagy legalább egy napra mint játékos. • Azt hiszem, számodra ez nem jelenthet különösebb gondot! KAPRINAY ZOLTÁN SZÖVEGELŐ Azt hiszem, Máté Péter nevét minden magyar ajkú ember ismeri, hiszen nagy egyénisége volt zenei életünknek. Sajnos, már itthagyott bennünket. Fantasztikus zenét csinált, megdöbbentőn szívhez szóló dalait talán mindenki ismeri és elismeri... Egyszer véget ér Egyszer véget ér a lázas ifjúság, egyszer elmúlnak a színes éjszakák. Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár, ami elmúlt, soha nem jön vissza már. Egyszer véget ér a lázas ifjúság, egyszer nélkülünk megy a vonat tovább. És az állomáson állunk, ahol integetni kell, de a búcsúra csak pár ember figyel. Egyszer véget ér a lázas ifjúság, egyszer elmúlnak a színes éjszakák. Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár, de a szívünk addig új csodákra vár. Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk, talán abban van az utolsó remény. Létünk ingoványra épül, mely a sötét mélybe húz, de ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény. Egyszer véget érnek múló napjaink, egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink. Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos, végleg elmegyünk, de még addig mindent újra kezdhetünk. Vita a Nagyszünetről Sajnos, rá kellett jönnöm, hogy egy csomó (különben nagyon aktív) ember nem is tud a Nagyszünet létezéséről. Az e heti Nagyszünet a tizedik (amióta én szerkesztem) - ezt most csak úgy mondom, nem kell virágot küldened, vagy valami, Te csak ne vágj föl (majd fölvág valaki más, késsel)! Szeretnélek megkérni arra, hogy szólj már a padtársadnak, hogy izé, van egy ilyen Nagyszünet nevű cucc, hiszen minél többen szerkesztjük ezt az oldalt annál érdekesebb, jobb tesz. Most csakazértse mi? Vigyázz, mert seggbe rúglak (most bevetettem a szadista kisnyúl elnevezésű pofaelrendezésemet), és azt nem fogod megköszönni (mert nem szokták)! Marták Melinda irománya is engem igazol (kár, hogy az osztályfőnököm (gy. k.: Hortai Ferenc) az ilyen igazolásokat nem fogadja ei. - Nagy hírem van! Ma lesz Nagyszünet! - Nahát, fantasztikus! És? - Hogyhogy és?! Nem is érdekel? - Mi? - Hát a Nagyszünet! - Még mindig nem értem, mire akarsz kilyukadni. - Pedig egyszerű... A Nagyszünetre! - Meghibbantál, vagy mi? - Hát nem érted? Jön a Nagyszünet! - Mondtam, hogy hibbant vagy. Már biztos. - Nem tudom, miért nem örülsz a Nagyszünetnek! Mi abban a hibbantság, ha én örülök neki? - Le akarsz menni az Andreáékhoz? - Le. De, hogy jön ez most ide? - Mi a baj? - Hogy jön az Andrea a Nagyszünethez? - Hagyj már békén, mert megőrjítesz! Nyögd már ki, hogy mit akarsz, mert odacsapok! - Én értem, hogy mit beszélek, de ahogy látom, te nem! Nem szereted olvasni a Nagyszünetet? - Olvasni??? Mondjál már valami értelmeset is, jó?! - Az Új Szó diákoldalát! - Ja, most már értem. De az meg mi?... MARTÁK MELINDA A ZOLTÁN AZT ÜZENI Kedves Zsolnay Zoltán! Köszi a leveledet, és az „Ez egyszerűen marha jó!" mondatodat - örülök, hogy így érzel (nem úgy értem, hogy engem - a szagomat - érzed, hanem úgy általában). Igen, jól láttad, a Gumidiót is én szerkesztettem (meg alapítottam is), ez van! Szia, Tímea és kislánya! Jó, hogy olvastok, kösz a Top dumát, még küldjél - jópofák! Nagyon sokan mondták és írták, hogy különösen tetszett nékik Karácsony József (Jocó) Lepke című verse. Azt hiszem, azért tetszett mindenkinek (és Nektek is), mert egyszerűen egy remekmű. Szia, Farkas Béla (Ordas)! Soha semmilyen erőfeszítés nincs hiába - ezt jegyezd meg! Meglepett, hogy katona vagy, nem tudom miért - ez jó mi? E DIÁK MURPHY MEGFIGYELÉS A TANÁRI PÁRTATLANSÁGRÓL 1. Ha az ember kimegy felelni, már előre tudja NAGYJÁBÓL hányast fog kapni. 2. A tanár Is ekkor már PONTOSAN tudja, hányast fog adni. Folyománya: Ha olyan a neved vagy a hajszíned, amilyen az illető tanárnak nem tetszik, bele se kezdj a feleletedbe. GÁLIK PÉTER A TE VERSED L Szeles Annamária lábnyomait már olvashattad a szőnyegen, most egy (szerintem nagyon szép) versével szeretnélek megismertetni. Olyan érdekes! Annamária, különben várom leveled, még nem kaptam meg (lehet, hogy mire ezeket a sorokat olvasod már igen). Amit a múltkor elfelejtettem (bocs): Boldog születésnapot! Egy fájón halk gondolat Tudod, barátom, szeretem anyámat. Szerelem és napsugár lakik szívében, Tengerfodor - kezében őrzi boldogságomat, Lelkemnek búvóhelyet ad méhében. Visszavágyom az első hónapokra, Mikor benne éltem, benne növekedtem, De csábított az élet, a kék madárhang, S fájdalmat okozva Neki, megszülettem. Bár lennék is két sejt ölelése, Én élnék minden gondolatában. Nem kellene tőle messze félnem, Együtt lennénk életben halálban. A Nagyszünetet szerkesztem. Leveleidet szívesen veszem (ha nem túl drágák), de nehogy azt hidd, hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet! KAPRINAY ZOLTÁN