Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)
1995-10-05 / 230. szám, csütörtök
1995. október 2283. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ Ó 5 J Egy állítólagos volt SZISZ-es kérése kollégáihoz A Národná obroda szerkesztőségétől megkaptunk egy levelet, amelynek írója azt állítja, hogy a Szlovák Információs Szolgálatnál dolgozott. Mielőtt a SZISZ állományába került volna - a levélben írottak szerint - a rendőrség alkalmazottja volt. Levelében feltünteti továbbá, hogy Peter Vačok nyomozónál tett vallomást, és azonos tárgyú levelet küldött neki is. Peter Vačok a Sme munkatársának megerősítette, hogy kapott ő is egy hasonló levelet, persze, azt nem tudta, hogy ugyanolyan-e, mint a Národná obrodába küldött levél. Az állítólagos SZISZalkalmazott a következőket írja: „Ezúton szeretném megkérni kollégáimat - Igor M.-et, Dušan R.-t, Jirí N.-t és Petra S-.t -, akik velem együtt részt vettek az akcióban, hogy támogassanak és mondják el, hogyan is volt valójában, és ne leplezzenek olyanokat, akik hatalmi érdekeiknek megfelelően cselekednek." „Felettesem utasítására augusztus 28-ától figyeltem ifj. M. K.-t Szentgyörgyben. Arról nem tudtunk, hogy elhurcolják" - tartalmazza az állítólagos SZISZ-alkalmazott levele, és hozzáfűzi, hogy augusztus 30-án, amikor a fehér Mercedes D 208-as kocsijában levő megfigyelőhelyéről jelentette ifj. Michal Kováč otthonából való távozását, azt „az utasítást kaptam, hogy kövessük őt, és beavatkozáskor fedezzük őket". A levél továbbá leszögezi: „Kocsijainkkal blokkoltuk a Szentgyörgyből Pozsonyba vezető utat, hogy hátulról ne mehessen át más kocsi. Az egész közúti szerencsétlenségnek vagy közlekedési dugónak tűnt. Ijf. M. K. gépkocsiját előttünk más csoport blokkolta, ez a csoport húzta ki őt a kocsiból, és ez valósította meg elhurcolását. Azt nem tudom, hogy kik voltak e csoport tagjai, és azt sem tudom, hogy a SZISZ-ből voltak-e. Az akció ezt követően befejeződött." A levél szerzője meggyőződését fejezi ki, hogy ő és kollégái nem tudták, „mi következik", és ha tudta volna, „soha sem mentem volna bele". „Kihallgatás után elengedtek, és érzem, hogy a volt munkáltatóm válaszlépései következtében veszélyben az életem. Pillanatnyilag bujdosom, sajtót azonban olvasok, hallgatom a híreket, és nem értem I. L.nek az e tett leplezésére irányuló lépéseit" - tartalmazza a levél. Sme Az orvosfizetésekkel baj van A lap munkatársa a Szlovák Orvosi Kamara múlt heti közgyűlésének apropóján Ľubomír Javorský egészségügyi minisztert kérdezte többek között az orvosfizetésekről, amelyek a tárca pénzügyi politikájának neuralgikus pontját képezik: - Az orvosfizetésekkel összefüggésben intézkedéseket foganatosítunk, amelyek mára legközelebbi időben pozitív változást hozhatnának az orvosok társadalmi helyzetében. Ezek célja, hogy tárgyilagosabban ítéljük meg az egészségügyiek társadalmi szerepét és növeljük differenciált javadalmazásuk lehetőségeit is. Az intézkedések végrehajtásához azonban nagyobb pénzforrásokra van szükség. Ezzel kapcsolatban döntő fontosságúnak tartjuk, hogy a gazdaságilag nem aktív személyek egészségi biztosítását az állam finanszírozza. Práca, Andrea Kadnárová Mohi blokkolja az EU-ba való belépésünket? A szlovák kormánynak a Mohi Atomerőmű orosz és cseh tőke, illetve technológia segítségével történő befejezéséről szóló döntése a Greenpeace mozgalom pozsonyi fiókjának képviselői szerint politikai következményekkel is járhat, és blokkolhatja Szlovákia Európai Unióba való belépését. Ľubica Trubíniová, a Greenpeace-fiók vezetője csodálkozását fejezte ki afölött, hogy a kormány annak ellenére feladatul adta az e területtel foglalkozó megbízottjának, illetve a gazdasági miniszternek, folytasson tárgyalásokat a lehetséges hitelezőkkel és az építkezésben résztvevőkkel, hogy még nem volt jóváhagyva Szlovákia energetikai koncepciójának végső változata. A Greenpeace képviselői szerint a Mohi Atomerőmű befejezésével kapcsolatban folytatni kell a nyilvános vitát. Pravda Egészségbiztosítás - kérdőjelekkel A piacgazdasági viszonyok között nagy jelentősége van az egészségbiztosítók pluralitásának is, a biztosítottak igényeinek kielégítése minden esetben társadalmi és gazdasági jelentőséggel bír. Az ilyen helyzetben az egészségbiztosítók rákényszerülnek, hogy rendszeresen bővítsék szolgáltatásaikat és tevékenységük irányításában korszerű módszereket alkalmazzanak. Az egészségbiztosítókról szóló törvény módosításával szigorúbb lett a nem állami egészségbiztosítók működésének engedélyeztetése, és a módosított törvény megszabja azt is, hogy két éven belül hány biztosítottnak kell lenni egy biztosítónál. Most már csak az egészségbiztosítókon múlik, milyen jövőt teremtenek maguknak. A konkurencia mesterséges megszüntetése nagy hiba lenne, mivel a versenytárs képezi a korszerű vállalkozói stratégia kiindulópontját, és a konkurencia a jó eredmények kulcsa. Práca, Dušan Piršel AZ AMERIKAI NYELVTORVENY KÉSZÍTŐI AZ ÚJ SZLOVÁK NYELVTÖRVÉNYRŐL Nekik sem tetszik Kétnapos látogatást tettek Szlovákiában az US English amerikai szervezet vezetői. Tehát azon ötlet, s immár törvénytervezet kiötlői és támogatói, akikre oly gyakran hivatkoznak a szlovák tervezet hívei. A tengerentúliak hétfőn velük tárgyalhattak, kedden pedig legfőbb ellenzőivel, a szlovákiai magyar pártok képviselőivel. Bauer Edit, Bárdos Gyula és Szigeti László lapunknak nyilatkozva elárulta, hogy a szlovák tervezet az amerikaiak lélegzetét is elállította. szélgetni, s nekik pedig arra, hogy áttanulmányozzák az alapelveket Az első olvasat után maguk is olyan véleményre jutottak: ellentétben áll a szlovák-magyar alapszerződéssel. A beszélgetés során rámutattunk arra, hogy teljesen más a helyzet a szlovákiai magyar nemzeti közösség és az Amerikában élő népcsoportok, bevándorlók között Továbbá közöltük, továbbra sem kaptuk meg a szlovák tervezet paragrafizált változatát, annak ellenére, hogy ezt maga a kormány elnöke ígérte meg. Bauer Edit: - Az amerikai tervezetet már ugyan beterjesztették a törvényhozás elé, ám ismerve az ottani házszabályt, a törvényalkotási gyakorlatot, hosszú idő telik el addig, amíg a tervezetből törvény lesz, amíg tehát az összes érdekelt közös nevezőre jut. Szigeti László: - A küldöttség egyik tagja megjegyezte: a két országban működő demokráciát minősíti, hogy Amerikában nehezebb lesz a nyelvtörvényt elfogadtatni, nem úgy, mint Szlovákiában. Nálunk a kormánypárti többségerejénél fogva bármit megszavazhat, ott közmegegyezés szükséges. • Megkapták az amerikai tervezetet? Bárdos Gyula: Az US English vezetői megígérték, hogy egy héten belül megküldik azt számunkra. Tervezetükre azért is van szükségünk, mert a szlovák tervezet indoklása többször is hivatkozik az amerikai kezdeményezésre. Nekünk jól át kell azt tanulmányoznunk, hogy itthon érvelni tudjunk. GÁGYOR ALÍZ • Tisztázzuk előbb, hogy mi a célja az amerikai nyelvtörvénytervezetnek. Bauer Edit: Törvényerőre emelni az angolt, mint integráló nyelvet, de csakis kormányzati szinten, tehát a szövetségi kormány és az egyes államok kormányainak szintjén. Gyakorlatilag semmilyen más területet nem érintene nem korlátozná az üzleti életben, a magánéletben, a közéletben stb. használt nyelvet. A tervezet kidolgozói azért tartják fontosnak a törvényt, mert Amerikában 323 nyelvet beszélnek. Tárgyalópartnereink nagyon meglepődtek, amikor bemutattuk nekik a szlovák tervezetet, illetve annak alapelveit, amelyet immár a szlovák parlament tárgyal. • Érthető ez úgy is, hogy nekik sem tetszett a szlovák tervezet, vagy legalábbis kifogásaik voltak vele szemben? Bárdos Gyula: - Mivel partnereink hétfőn találkoztak a szlovák tervezet kidolgozóival és védelmezőivel, azt gondoltuk, hogy megkapták az alapelveket, esetleg ismerik a paragrafusokba foglalt változatát is. Nagy meglepetésünkre semmilyen írásos anyagot nem kaptak, s így semmilyen konkrétumot nem tudtak róla. Bauer Edit: A minisztériumban csak a keretegyezmény és a magyar-szlovák alapszerződés angol változatát kapták meg, a nyelvtörvény alapelveihez csak egy nappal később általunk jutottak hozzá. • Tehát véleményt sem formáltak róla? Bárdos Gyula: - Volt időnk beAgráripari bemutató - Érdemes volt eljönniük Kassára? - kérdeztük tegnap délután a kassai Agrofórum kiállításon Elzer Lászlótól, az abraktakarmányok tápkoncentrátumát forgalmazó nagymegyeri GAMMA Kft. képviselőjétől, valamint kollégájától, Szekeres Istvántól, a Bábolna Takarmányipari Kft. külkereskedelmi üzletkötőjétől. - Az első fél nap tapasztalatai alapján azt mondhatom, hogy megérte, van kereslet a termékeink iránt válaszolt a magyarországi szakember. Sok kereskedő megállt a tisztán természetes anyagokat tartalmazó Bell-étolajat gyártó budčai Bell Kft. standjánál is. Az abaújszinai Schmidt Ferenc a biokertészet ábécéjét tartalmazó könyvét árusítja, a rozsnyói EURIS cég egyik „érdekes" portékája a MISTRAL vetőgép, a nagysárosi Agrozet üzem a krumplitermesztésnél alkalmazott gépcsaláddal mutatkozik be. Aki pedig dísznövényt akar venni, annak a malženicai Vega Kft. standján is érdemes szétnéznie. A kassai Technika Házában október 7-ig tartó agráripari kiállításon 44 cég mutatkozik be. (gazdag) KOMMENTÁRUNK Az aranyidai gyümölcs Miközben az ünnepi tutajok elérték Révkomáromot, és a szlovák kormány napilapjában a honfiúi büszkeségtől olvadozó nyilatkozatok jelentek meg arról, milyen életképes az. ezer napját ünneplő iljú Szlovák Köztársaság, a magamfajta gyalogpolgár is elmélázott a sors kifürkészhetetlen útjain. Eszébe jutott a rendszerváltás visszahozhatatlan légköre, amikor a pozsonyi kávéházakban hangoskodókat senki sem vonta felelősségre, milyen nyelven örvendeznek, a halvány reménysugár felvillanása a történelmi megbékélésre; hogy lehullott a lepel a besúgók arctalan viaszbábuiról, s ott maradtak kitakarva, pőrén, a nyilvánosság ítélőszéke előtt; hogy szabad sajtóvá igyekeztek válni a rendszer szekerét toló pártlapok; hogy a kommunista fejesek riadtan húzták be a nyakukat, s egy időre eltakarodtak a közéletből. Aztán eszébe jutott Dubček halála cs a többi gyanús baleset, a szlovák parlament kapujának megrohamozása, Havel elnök pocskondiázása, a nyelvtörvényt követelő tömeg őtjöngése, majd az ország szétszerelése, amit az egyre keserűbb szájízű polisz megkérdezése nélkül hajtott végre a két jeles férfiú, s az akkori nyilatkozatok, melyek egész Európát elandalították, s arról szóltak, milyen kulturáltan fordított hátat egymásnak két nép, amely hetven éven keresztül egy államban élt. Kocsmai asztalborítgatás nélkül, kulturáltan. S jutott eszébe a bizonytalanság, hogyan viszonyuljunk mindehhez mi, itt élő magyarok, akiknek a Csehszlovák (szocialista) Köztársaság ugyan nem sok jót adott, de legalább biztosított olyan-amilyen látszatvédelmet. S jutott eszébe az a röpke időszak, a Moravčík-kormány pár hónapja, amikor a jegesedő légkör enyhe olvadásával párhuzamosan gyanúsan megnövekedett a terhes nők aránya, valamiféle nyugodtabb jövőkép méla ábrándjáról árulkodva. S jutott eszébe Aranyida lassan beérő gyümölcse, az árnyékok előrevetülése. S jutott eszébe a sok elpackázott lehetőség után a sanyarú jelen, amelyben immár senki semmin nem csodálkozik. A sok incidens, amiket kormányunk tétlenül nézett: a magyarok vonatból való lelökdösése, cigányok felgyújtása, parlamenti képviselők sötét kapualjban való eltángálása, állampolgárok elrablása, pozsonyi orvosverés... De vajon kit érdekelnek ilyen apróságok, amikor miniszterelnökünk a trencséni tömeggyűlésen bejelenti, hogy Tyihonov hokiedzőért szalajtott, mert meg kell erősíteni a nemzet sportját? Vagy amikor kegyosztói jóindulatát demonstrálva még az.t is odaveti a tömegnek, hogy nem telepítik kí a magyarokat? S kit érdekel vajon a mai szlovák társadalomban, hogy kultúránk, oktatásunk, egzisztenciánk ebek harmincadjára került? A „Kenyeret és cirkuszt" római gyakorlatát zseniálisan alkalmazó uralkodóink gondoskodnak róla, hogy lehetőleg minden hétre jusson figyelem elterelő „csemege" a polisznak, amin elrágódhat, s feledheti mindennapi koszos gondjait. S hogy húzódjon távol a köz dolgaitól, mert ahhoz is csak Nekik lehet közük. S miközben zajlik az élet, a paraván mögött hatalmas vagyonok halmozódnak, s olyan betonozás zajlik, aminőt a pártállamban sem értünk meg. Vannak járások az országban, amelyekben tíz vezető hivatalnok közül kilenc az. Ő emberük, s ahol csak hét, ott mindent elkövetnek, hogy kilenc legyen. (Arra az. egyre is azért van szükség, hogy valamiféle látszat megmaradjon.) S egyre többen kérdik, meddig mehet ez így? Vannak persze hipotézisek és találgatások: túl messzire repült a sulyok az elnök fia kapcsán, leváltható-e Lexa, vagy már a titkosszolgálat uralkodik az országban, hogy mi lesz az a bizonyos banánhéj, ha elfogy a banán. Minderről a régi május elsejék jutnak az. ember eszébe, amikor volt banán és volt narancs, hogy mosolygósabb legyen a dicsőséges menetelés. És menetelt a nép, mert csecsemő korától meneteltették. Dehát a történelmet nem napokban és röpke években mérik. Generációváltások nem történnek egyik napról a másikra. Nyolcvankilenc novembere olyan délibábos messzeségbe távolodott, hogy az ember csipkedi magát, álmodta-e az egészet, vagy csak az egyre kiábrándítóbb jelen érvényes, amelyben lassan, de biztosan csúszunk vissza a történelembe, Közép-Európa legalpáribb hagyományaihoz, amelyektől, azt hittük, el lehet távolodni. Néha arra gondolok, több eszük van az albánoknak (akik törvénnyel tiltották ki a hatalomból a régi vezetőket), mint nekünk, akik egymásra licitálunk dicsőséges és sok száz éves vagy napos múltunkkal. SZÁLKA ÉS GERENDA A Kassai Thália Színházban akár ki is kapcsolhatják a villanyt, mert fizetésképtelen a színház. Nem mintha a Komáromi Jókai Színház jobban állna, de náluk talán ott még nem tartanak. A szín persze így is sötét. Társadalmilag, politikailag, színházilag, de még színészileg és rendezőileg is - nemcsak Komáromban és Kassán. Országszerte folyik a szellemi besötétítés. Maga a kulturális minisztérium a légósfőstáb. Mert a Matica slovenská felderítői szerint Szlovákia fölött röpködnek az amerikai kultúrimperializmus és a magyar irredentizmus bombázói. Be kell hát sötétíteni. Jó ürügy arra, hogy előtérbe kerüljön a szlovák nemzetiérdekű szellemi légelhárítás. Ugyanazokkal a nyálfröccsentős szónoklatokkal, mint az internacionalista szellem uralkodása idején, lőnek mindenkire, aki nem visel szlovák címert, trikolórt és nem énekli még a fürdőszobájában is a Hej, slováci kezdetű himnikus dalocskát. Hamarosan meg lesznek figyelve ezek az egyedek, valószínűleg harmic-negyven intendánsnak nevezett kultúrkomisszár által. Addig is folyik a tüzelés. Különös, hogy ezek a lövedékek, a nemzeti érdekek védelmében kilőve, sorozatosan a magyar nemzeti kisebbség kultúráját találják el. Legteljesebben a könyv- és lapkiadást tarolták le. Nem sokkal utána a Csemadok következett, amelytől megvonták a költségvetési támogatást, s a rendezvényeihez szükséges pénzeket pályázatokon Ígérgetik, de nem adják, ha mégis, akkor késve és megcsonkítva. Néhány napja levelet kaptam, amelyben az éppen kezdődő amatőr színjátszó évadra figyelmeztetve felhívták a figyelmemet: támogassam már az amatőr színjátszók és a versés prózamondók országos versenyeinek előkészületeit! Ami nem jelent mást, mint pénzügyi hozzájárulást az iskolai, helyi, körzeti majd regionális fordulók megrendezéséhez. Elolvasva az ilyen leveleket, kicsit mindig felháborodok. Ebben a nagy szlovákiai demokráciában tudom magamról, hogy fegyelmezett, pontos és rendszeres adófizető vagyok. De magyarként szeretnék, nemcsak dolgozni, hanem tisztességesen élni is e hazában. Valószínű, ezzel lesz a baj. Mi mással lehetne? Állampolgári jogaimat gyakoroljam szlovákul, s érezzem úgy, mintha magyar nemzetiségű lévén az adófillérjeimért a nagy nemzeti kultúra szeletét kapnám meg naponta! Lelkem rajta, ha nekem az nem kell, mert egyre inkább úgy tetszik: mást nem igen kapok. Hacsak megadózott jövedelmemből nem szánok mégennyit a magyar kultúra támogatására. Tudatában vagyok, hogy semmi újat nem közöltem ezzel. Jó két esztendeje ilyen sirámokkal vannak tele a magyar lapok. Sok már azokból sincs, de legalább amíg voltak, többedmagammal hánytuk a borsót a falra. Kezd elegem lenni a fölöslegesnek tetsző szalmacséplésből. A politikai képviselőink némelyike is mintha a sajtő hasábjain panaszolná el politikai szívfájdalmait, de a többség hallgat, és nemcsak a parlamentben. Megértem őket, elvégre mi mást tehetnének, ha képtelenek akár hajszálnyi eredményeket elérni. Viszont több áldozatkészséget várnék el mindegyiküktől, mert úgy tűnik fel, mintha feladták volna a harcot. Miközben a magyar anyanyelvű oktatást ideigóráig megvédték a szülők, senkit sem érdekel a Csemadok sorsa, még kevésbé két színházunk vergődése. Egyelőre nincs szó nyílt veszélyről, talán a nézőterek és a színpadok maradnak sötétek néhány hétig, de azt senki sem tudja előre, miként reagál majd a kulturális minisztérium, ha a költségvetési hiány miatt villanyáram és fűtés nélkül maradó színházainkban nem lesznek előadások. Nem jelenti-e ki valamelyik hivatalnok: nem funkcionál rendeltetésszerűen, ezért be kell zárni? (Tudom: a mi színészeink farkasordító hidegben is játszanak majd, s a néző nagykabátban is beül a nézőtérre, s talán még disznótorost is hoz a színészeknek. Ebben a hónapban még kapnak bért, de azt, hogy mi lesz egy hónap múlva, nem sejti senki. Nagy kérdés az is, hogy meddig lesz a nézőnek nagykabátja és levágható disznója?) Tart hát az elsötétítés, s mi a sötét színen botorkálunk, egymás kezét keresve. Sötét színen