Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-06 / 231. szám, péntek

1995. október 6. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJSZ

Ó _5J Mit hozott az új devizatörvény a polgároknak? A Prácában Elena Kohútikova, a Szlovák Nemzeti Bank devizakereskedelmi részlegének főigazgatója válaszolt a új devizatörvénnyel kapcsolatban feltett olvasói kérdésekre. m Milyen összegig rendelhetek külföldi katalógusból, és mi lesz a vámmal? -•Az új devizatörvény nem érinti a vámdíjszabást. A megrendelés nagyságát pedig egyedül az Ön koronaszámláján lévő összeg határolja be. Az eljárás általában abból áll, hogy a bank valamilyen megbízható dokumentum - számla, szállítólevél stb. - alapján átutalja a pénzt. a Mennyi pénzem legyen a koronaszámiámon, ha 10 ezer schillingén szeretnék CD-lejátszót vásárolni Ausztriában? - Ezt megteheti úgy, hogy az összeget beváltja, és készpénzben átviszi a határon. Átutalás esetén az árfolyamban azzal a bankkal egyezzen meg, amelyik majd elvégzi ezt a műveletet. m Változik a turistautak során kivihető hazai pénz mennyisége? A környező országokba továbbra is márkát vagy dollárt vigyünk magunkkal? - Lényeges változás történt. Október 1-je óta a valutakeret 60 ezer koronára nőtt, illetve a határon hazai vagy külföldi pénzben 100 ezer koronának megfelelő összeget lehet átvinni. Ezen felül csak - 6 hónapnál nem régebbi bankigazolással - a devizaszámláról kivett pénz vihető át. Egyelőre azt tanácsoljuk, hogy az-illető ország pénzét váltsák be, vagy szabadon váltható valutát vigyenek magukkal. A törvény ugyan lehetővé teszi a szlovák korona külföldi beváltását is, de ez nem kötelező érvényű, hanem a külföldi bankok döntenek róla. a Mennyi szlovák, illetve cseh koronát vihetek magammal Csehországba? - Összesen 100 ezer szlovák korona értékig, Az Sk és a Kč közötti arány Öntől függ. m Mekkora a gyermekek valutakerete? - Saját útlevéllel rendelkező gyermekek esetében 5-15 év között 30 ezer korona, 15 év felett pedig a teljes keret. m A betétkönyvről is fizethetjük a külföldről rendelt árut? - Erre egyelőre nem lehet általános választ adni. Elvben ez lehetséges, de névre szóló betétkönyvre van szükség hozzá. A bankoktól függ, miként biztosítják ennek lebonyolítását. Valószínű, hogy a betétkönyvekről történő átutalásokra csak ritkán kerül majd sor. m Igaz, hogy az új devizatörvény nem tiltja betétkönyvek nyitását külföldön? - Ezt az új törvény éppen úgy tiltja, mint a régi. Külföldön csak a jegybank engedélyével lehet betétkönyvet vagy számlát nyitni. Ellenkező esetben a polgár akár 50 ezer korona büntetést is kaphat. Ifj. Michal Kovác-ügy Szerdán a bécsi Astron Suit szállóban sajtóértekezletet tartott ifj. Michal Kováč. A SME számára adott exkluzív interjúban cáfolta, hogy elrablása valamiféle számlák kiegyenlítésével lenne kapcsolatban. Ehelyett azt a kérdést kell feltenni, vajon kinek a javára vált mindez. Ezzel ugyanis a német szervek által szeptember 12. és 20. között tervezett pozsonyi kihallgatását igyekeztek meghiúsítani. A támadások ellene 1993-ban kezdődtek, amikor apja megtagadta Ivan Lexa kinevezését a privatizációs minisztérium élére. Nem mondott véleményt azzal kapcsolatban, hogy elrablása esetleg a titkosszolgálat műve volt. Elrablóira nem haragszik, de szeretné, ha azokat, akik erre utasítást adtak, legalább erkölcsileg elítélnék. A sajtóértekezleten közölte, hogy visszatér Szlovákiába, de előbb le kell zárni elrablásának kérdését, illetve a Technopol ügyét. A SME tegnapi számában a leváltott vizsgálótiszt, Jaroslav Šimunič válaszolt az olvasók kérdéseire. Komoly előrehaladásként értékelte, hogy utódja, ha csak egyetlen éjszakára is, rács mögé tudta dugni a titkosrendőrség egyik ügynökét. Szerinte az országot egy nagyon kis számú csoport kerítette a hatalmába. Sokkal kisebb, mint az elmúlt rezsimben. A megbízható intézmények közé sorolta a köztársasági elnököt, a független sajtót és az alkotmánybíróságot. Elképzelhetőnek tartotta, hogy bármikor elfognak egy újabb gyanúsítottat, mert az ügyön nagyon sok rendőr dolgozik, akik végére is szeretnének járni az ügynek. Akadályozzák őket munkájukban, de igyekeznek. Tudott arról, hogy az őt kemény szavakkal bíráló Lamačka szabadságra ment, és szerinte megtörténhet, hogy nem tér vissza a kriminalisztikai részleg élére. Sőt, mivel nem tudni, kit áldoznak fel az ügyben, akár még a belügyminiszter személye is változhat. Šimunič továbbra is kitartott amellett, hogy nem menekül előle egy bizonyos személy, mert információi vannak arról, hogy tudott az emberrablásról, sőt segített a szervezésben is. Miután a lapok beszámoltaj< a titkosszolgálat egy állítólagos tagjának leveléről, aki felkérte kollégáit, hogy tanúskodjanak az ügyben, a Pravda egy másik hasonló levélről is beszámol. Ennek létezését Peter Vačok vizsgálótiszt szintén megerősítette. A Mladá fronta Dnes szerint a Vysoké Mýto-i Auto Haus cég tulajdonosai nem zárták ki annak lehetőségét, hogy az emberrablás előtt napokig ifj. Kováč lakása közelében parkoló Mercedes-208D típusú fehér furgont ők látták el különleges felszereléssel. Tavaly év elején két különleges klimatizációs berendezéssel ellátott ilyen gépkocsit szállítottak a szlovák belügyminisztérium megrendelésére. FRICSKA KOMMENTÁRUNK Sikerorientált küszködés A megboldogult pártállam dolgos hétköznapjaiban a társadalom mozgatórugója, filozófiája, erkölcsi tízparancsolata a „feladatvégrehajtás" volt. (Főleg tíz óra előtt - tetszik még emlékezni?) Feladatot teljesített a bányász, a kutatóintézeti munkatárs, a kisiskolás és a finánc, a szülő nő, de talán még a nyugdíjas is, aki a szociális kánaán felfelé ívelő görbéjének rajzolatához nyomta meg a propagandaceruza szikjét, ha „szeretetotthonba" vonult. Ha megérte. Néhány éve, amióta átbillentünk a kerítésen, s belepotyogtunk a kapitalizmus virágoskertjének ágyásaiba (ki-ki a tulipánok vagy a rózsatövisek közé), feledni igyekszünk a régi jelszót, melynek epicentruma a „feladat" volt. Jött helyette a verseny, a vállalkozás, a helyzetfelismerés, a sikerorientáltság, finomabban és egyszerűbben szólva: a könyökharc. Amely, ugye, a felkészültebb, okosabb, életképesebb és főképpen az erősebb egyedeknek kedvez. Hogy a hazudósoknak és a svihákoknak is, ez közép-európai specialitás; mondhatni nehéz örökség. Szóval futunk a sikerünk után. Mindez persze nem véletienüi jut épp most az eszembe. A minap az Új Szónak nyilatkozó magyar külügyminiszter is sikerekről beszélt. Köztudott, hogy a magyarországi ellenzék pedig sikertelenségről kajabál. Az ország egyesítését ünneplő németek olyannyira sikeresek, hogy a jobb sorsra érdemes magyar miniszterelnöknek is adtak gyorsan egymilliárd márkát, hadd legyen sikerélménye, ha már odahaza annyi hátrálásra kényszerül. Ami persze a magyarországi polgárt aligha készteti önfeledt csujjogatásra, hiszen a szorongató gazdaságpolitika helyett úgysem kap helyzeti előnyt a sikerorientáltság felé: a kormány jelét sem mutatja, hogy lennének valaminő elképzelései a gazdaság felpörgetésére. Az adósságnövelés gerendája az előző kormány gyakorlatából fogpiszkáióvá töppedt a jelenlegi kormány szemében. A magyar külpolitikának, monda a külügyminiszter úr, vonzó arculata van „odakint" Nyugaton, mert kiszámítható és egyértelmű. Mondhatni, sikeres. Hogy ezt mi itt némileg másképp látjuk - mert minket felkészültebb, okosabb és főleg erősebb, valamiféle nemzetorientált piacon szorítanak ki elemi jogainkból - az speciel a mi pechünk, Szlovákiában élő magyaroké. Mert ugyebár a félalapszerződést is lehet sikernek elkönyvelni, de annál mégiscsak sikeresebb lenne az egész. Ha pedig Romániát is idevesszük, negyed-alapszerződéssel találjuk szembe magunkat, ami pontosan a félsiker fele. Tévedés ne essék, nem állítom egy percig sem, hogy nem kell rendezni közös dolgainkat. Csak éppen menet közben derül ki, hogy a magyarországi ellenzéknek nem csak a belpolitikai sikerek miatt eredt meg a hangja, amikor előbb tárgyalást, tisztázást, egyértelmű hozzáállást követelt a szerződő felektől. Dolgos hétköznapjainkban nekünk hovatovább az is sikerélmény, hogy „már tíz óra előtt is öntenek", mert újra meg újra sorolni mindazt, amit kultúránkkal, iskoláinkkal, intézményeinkkel művel az egyik majdnemszerződő fél, másképp nem lehet nevezni, mint „feladatvégrehajtásnak". Amit a végkonklúzió szempontjából szinte mindegy, mi táplál: reváns, fóbia, történelmi helyzetfelismerés, . vagy egyszerű utálat. S teszik mindezt sikeresen és kitervelt, aprólékos alapossággal, s még csak nem is nevezik sikernek, mert ez nemigen számítana a művelt, egykedvűen pislogó Nyugat szemében sikernek. A sikerekről jut még eszembe: a jó öreg Sziszüphosznak is voltak sikerélményei, valahányszor majdnem elérte a hegy gerincét a sziklával. De több mint valószínű, tisztában volt vele, hogy merő küszködés, amit csinál. KÖVESDI KÁROLY Búzaviszály Pár héttel az. aratás előtt még úgy tűnt, hogy az idei búzatermés jócskán meghaladja a tavalyit. A tapasztalt agrárszakemberek azonban már akkor is óva intettek a túlzott derűlátástól, a kedvező előrejelzések ellenére úgy vélekedtek, várjuk ki a betakarítás végét. Óvatosságukat nemcsak az időjárás bizonytalansága, hanem az, előző évek tapasztalatai is alátámasztották, hiszen már többször szenvedő alanyai voltak annak, amint a szép termések ígéretének hangoztatásával maguk énekelték ki saját szájukból a sajtot. Mégpedig úgy, hogy a jó terméshozamok előrejelzésével beharangozott túlkínálat miatt a központi alapokba megszabott búzafelvásárlási árat ennek alapján alacsonyabb szinten határozták meg az illetékesek. Nos, az idén ugyanez, a gyakorlat érvényesült. Az állami piacszabályozási alap a tavalyi 3500 korona helyett csupán 3350 koronát kínált lel az exportníinőségű búza tonnájáért, s noha ez az ár az előzetesen felmért mintegy 350 ezer tonna túlkínálatra vonatkozott, a hagyományokhoz, híven mégis kiindulópontot jelentett a termelők és a gabonafelvásárlók, valamint a malmok közötti felvásárlási árak meghatározásában. Persze akkor még nem tudhatták, hogy az előzetes várakozásokkal ellentétben az idei gabonatermés még a tavalyinál is kevesebb lesz. Végül is a várt 3,6 millió tonna helyett a 3 millió tonnát sem érte el, s az országos átlag alig haladta meg a 4 tonnát hektáronként. Ebben a helyzetben nem meglepő, hogy a gabonafelvásárlásban tapasztalható gondok miatt összerúgta a port az állami piacszabályozási alap tanácsa és a mezőgazdasági szövetkezetek szövetsége. A viszály már jó ideje lappangott közöttük, a gabonatermelők képviselői ugyanis nehezen nyelték le a békát, hogy a kisebb hozamok és a megnövekedett kereslet ellenére az alap a tavalyihoz viszonyítva bizony megkurtította a kenyérgabona központi alapokba történő felvásárlási árát, ami a szerződéses árakban is egyértelműen megmutatkozott. A szövetség legutóbbi tanácskozásán egyenesen égbekiáltónak nevezték, hogy a tárca vezetése nem reagált kellőképpen a gabonapiacon kialakult helyzetre. Véleményük szerint ugyanis a piacalap döntése, amellyel csupán a területi felvásárlási kvótákat vonták vissza, és lehetővé tették a 23 és 25 százalék közötti sikértartalmú búza felvásárlását is, azonban csupán 3150 koronáért, nem elegendők. A megnövekedett kereslet miatt egyértelműen árat kelleti volna emelni. A termelők természetesen búzájukat a lehető legmagasabb áron szeretnék értékesíteni, ezért gyülekeznek a kérvények, hogy külföldre vihessék ki terméküket. Licencet azonban egyelőre senkinek nem adnak. Legalábbis addig, amíg pontosan fel nem mérik, mekkora mennyiség van a belső piacon, s mennyit lehet belőle kivinni. Innét ered a feszültség, hiszen ezzel a döntéssel gyakorlatilag befagyasztották a piacot, s a központilag megszabott ár monopolhelyzetbe került. Noha érthető a termelők felháborodása, nem hagyható figyelmen kívül, hogy a piacalap számára felvásárolt kenyérgabona kifejezetten a piaci felesleg elszívását célozza, tehát elvben arra szolgál, hogy a termelők által kialkudott piaci árakat a túlkínálatra való hivatkozással ne lehessen letörni. Nálunk azonban még mindig a központilag megszabott ár szerepe a meghatározó, ez adja meg az alaphangot, amihez az üzleti szerződésekben is kénytelenek igazodni a termelők. Ha azonban végiggondoljuk a búza árának emelését célzó törekvéseket, rájövünk, hogy ez olyan kétélű fegyver, amely végül is a termelők ellen fordul. A gabona árának emelése ugyanis automatikusan felveri a takarmánykeverékek árát, megnöveli az. állattenyésztési termékek önköltségét, végső soron a végtermék árát is. A termelő ördögi körbe kerül, hiszen noha a búzáért esetleg ma többet kap, holnap azonban a belőle készült visszavásárolt takarmányért is többet kell fizetnie. A hús tovább drágul, s egyre kevesebb 1'ogy belőle. Az állatok túlhízva ott maradnak a nyakán, s a túlkínálat miatt visszafogott árakban a drága gabona elértéktelenedik. Ez az a pont, amikor az árkörök rövidre zárnak, s bennük a fogyasztót nemcsak az ellenállás növekedése miatt rázza a méreg. Így zsarol Slota Nem az á kimondottan bőbeszédű ember a Szlovák Nemzeti Párt elnöke, így a minap nem esett nehezemre statisztikát készítenem a rádiós nyilatkozatáról. Hét mondatban válaszolt a riporter két kérdésére. A Szlovák Köztársaság helyzetét „elemezte", és jelzőként eközben nem kevesebb mint kilencszer alkalmazta e szót: „fiatal". Mármint hogy fiatal állam... Ezenkívül még négyszer fordult elő okfejtésében a bűnüldöző szervek mozgósításának elodázhatatlanságára való utalás, és kétszer sürgette az államvédelmi törvény hamari kidolgozását. Megnyilatkozásának többi részében arra utalt, hogy miként kellene rendet teremteni a politikai életben. Nemes egyszerűséggel és teljesen félreérthetetlenül a börtönőrök és a titkosrendőrök igénybevételét jelölte meg követendő gyakorlatként. Kétségtelen, hogy fiatal ez a köztársaság, hiszen alig múlt ezernapos. így itt az ideje, hogy eltűnődjünk rajta, mivé fejlődhet. T. G. Masaryknak szállóigévé vált az a gondolata, amely szerint minden államot azok az eszmék éltetik, amelyek alapján létrehozták. Nos, úgy tűnik, az államalapító végül is nem lett próféta saját hazájában. Ámbár az is igaz, hogy a történelmi „meccset" még nem fújta le a bíró. A mérkőzés, igaz, zsombékos pályán, még folyik, és érhetnek még bennünket meglepetések. Háromnegyed évszázados távlatban és Csehszlovákia esetében tehát kétszer, 1939-ben és 1993-ban már megkérdőjeleződött Masaryk Tamás politiAHOGY ÉN LÁTOM katudományi jelmondatának érvényessége. Viszont ha szállóigévé vált híres mondatába az „állam" helyébe a „rezsimet" helyettesítjük be, a tétel maradéktalanul helytállónak mutatkozik; minden rezsim azokon az eszméken áll vagy bukik, amelyek talaján létrehozták. A Slota-jelenség alapján akár úgy is kifejezhetném magam, hogy „Aki kardot ránt, az kard által vész el". Közeli példaként akár Tiso szlovák államát is megemlíthetjük; 1939. március 14én azzal kezdte meg működését, hogy „kardot rántott" a demokráciára. Reprezentánsai hat évvel később egész Ausztráliáig és Argentínáig futottak. Már akinek módja volt a menekülésre. Vagy itt van a Horthy-rezsim esete. Az admirális a románoknak és herélőbicskás különítményeseinek segítségével lett kormányzó, és garázdálkodásának negyed évszázada úgy fejeződött be, ahogy elkezdődött. Sem Horthy, sem Tiso nem tudott végül elszámolni néhány százezer áldozattal, akik vagy a harctéren maradtak, vagy a koncentrációs tábori krematóriumok kéményén keresztül távoztak ebből az árnyékvilágból. Érdemes fellapozni az 1939. március 14-e utáni szlovákiai újságokat. A rezsim politikusai és hírlapírói pontosan úgy érveltek, mint 1993. december 31e után Ján Slota érvel. Az állam fiatalságára hivatkozva írták össze az ellenségeket, és pontosan a Szlovák Nemzeti Párt mostani szóhasználatával élve fogtak hozzá az arizáláshoz, majd a koncentrációs táborok építéséhez. Két év sem telt el, és megindultak az első szerelvények Auschwitz felé. Hátborzongató, ahogy ma Szlovákiában folyik a köztársaság „fiatalságával" való zsarolás. Súlyosbító körülmény, hogy a „fiatal Szlovák Köztársaságot" ma - az 1939 utáni „fiatal és önálló szlovák államtól" eltérően kívülről erre senki sem ösztönzi. Slotáék és Mečiarék - hogy úgy mondjam - nem importált matériából, hanem belülről származó „hozott anyagból" dolgoznak, miközben egyetlen kínálkozó lehetőséget sincs szándékukban elszalasztani. Számukra sem a volt pártállami titkosrendőrség egykori verőlegényei és spiclijei, sem a hóhér szolgálatainak igénybevétele nem elég visszataszító. A halálbüntetés visszaállítását követelik, és közben alig titkolják, hogy ezzel nem elsősorban a köztörvényes bűnözőket kívánják elrettenteni, hanem a politikájukkal szembefordulókat. Európa nyugati felében úgyszólván egy ország sincs, ahol ne szerveződnének a Slota-párt vezéreihez hasonló szélsőségesek. A különbség köztük és a szlovákiaiak között „csak" annyi, hogy Nyugat-Európában az ilyen politikai szerveződések szinte mindenütt a közélet peremvidékeire szorulnak. Nálunk a hatalom kellős közepén helyezkednek el. Előbb-utóbb ugyan elveszítik hitelüket, csak az a kérdés, hogy addig a „fiatalság" örvén mi minden történhet ebben az országban. Ennek a „fiatalságnak" a reprezentánsai ugyanis nem javakorbeli, 30-40 éves férfiakként, hanem éretlen suhancként viselkednek.