Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-28 / 250. szám, szombat

[2444 \ ÚJ szó TANÁCSADÁS 1995. október 21. - „Reménytelen 41 éves hő" jeligére: Két évvel ezelőtt elkapott egy rosszullét. Nagy nyomást éreztem a fejemben, a szívem tájékán meg kellemetlen remegést. Szédültem, a szemem kidülledt, állandóan vizelési inger és hasmenés kínzott. A torkomban állandóan fojtott valami, az egész testem bizsergett, és mindig olyan érzésem volt, hogy elájulok, de rögtön. Ami az egészben a legrosszabb, hogy azóta nem tudok aludni! Jóformán már kórházunk minden osztályán kivizsgáltak, de nem találtak semmit, állítólag sem a szívemnek, sem a tüdőmnek, sem a pajzsmirigyemnek nincs semmi baja. Csak a rosszulléteim, szédüléseim tartanak tovább, s nem tudok aludni. Pedig már voltam pszichiáternél is, de nem volt ideje meghallgatni, csak adott egy altatót. Már kikészül mellettem a családom is, ha valaki nem segít. Kérem, adjon tanácsot, meg fogok-e valaha is gyógyulni, és fogok-e tudni aludni? Amennyiben olvasóink figyelmesen elolvassák a levélrészletet, fel fogják fedezni az úgynevezett vegetatív tünetek egészen széles skáláját, befolyásolhatatlan - látszólag befolyásolhatatlan - alvászavarral tarkítva. A különféle depressziókban szenvedő betegek tudják, az alvászavar milyen kínzó tünete tud lenni a depressziónak. S tapasztalatból tudják azt is, hogy ilyen esetben csak az altatók nem segítenek! Elvszerű antidepresszív kezelést kell elkezdeni, s a rendelkezésre álló rengeteg depresszió elleni szer közül kiválasztani a legmegfelelőbbet. így olykor sokáig eltart, amíg a gyógyszer a megfelelő hatást kiváltja. Jól kiválasztott gyógyszer esetén is minimálisan 2 hét, de inkább három. A legtöbb esetben önmagában a gyógyszer nem is elég, kell pszichoterápia, kell az életvitel-változtatás, a kiegészítő vitaminizáció. A pszichoterápiához, a beteg meghallgatásához sok idő kell. Ez tudja minden pszichiáter, még a kezdők is. Elvben nem volna szabad, de a mai gyakorlatban sajnos megtörténhet, hogy nincs elég idő meghallgatni a beteget. Ha levélírónknak az a szomorú tapasztalata, hogy a pszichiáternek, akihez jár, soha nincs rá ideje, kérem sürgősen változtasson! A depressziót altatókkal kikezelni nem lehet, s két év után már fennállhat a gyógyszerfüggőség, valamint a betegség kronifikációjának (idültté válásának) veszélye! „Remény" jeligére: 30 éves, kétgyermekes édesanya vagyok, s az a problémám, hogy nagyon gyakran kell vizelnem, de gondot okoz a vizelet megtartása is. Kérem, írja meg, hogy kihez kell fordulnom, és hogy kigyógyulhatok-e ebből teljesen? A kérdés megoldása érdekében tisztázni kell bizonyos alapfogalmakat. Az első a gyakoriság kérdése. Egészséges embernél ez egyértelműen a folyadékfogyasztás, a külső-belső hőmérséklet, az aktuális fizikai terhelés és bizonyos ételek esetleges elfogyasztásának a függvénye, s nem történik többször, mint négyszer-ötször naponta. Fontos tisztázni azt is, hogy gyakori vizelésről, vagy csak a vizelési inger gyakori megjelenéséről van sző, számottevő vizelet ürítése nélkül. Ez a jelenség is lehet szervi megbetegedés jele, vagy csak annak az ún. vegetatív szindrómának, amely különféle depressziók, vagy neurózisok tüneteként jelentkezhet. A jelenség hölgyeknél, egy bizonyos kor felett, betegség nélkül is eléggé gyakori, ami összefügg az anatómiai viszonyokkal, testfelépítésükkel. Köztudott, hogy az idősebb szervezet kevesebb vizet tartalmaz, és ez többek között a kötőszövetek rugalmasságának romlásával, esetleg elvesztésével jár. Egyrészt meglazulnak a záróizmok, másrészt az anatómiai viszonyok is. Ebben az esetben nincs más segítség, csak a műtét. Egy viszonylag egyszerű eljárással a szakorvos megerősíti a kismedence alját képző izmokat úgy, hogy a záróizmok segítséget kapjanak feladatuk ellátásához, s így megszűnik a szinte állandó, kellemetlen vizeletveszteség. Az elmondottakból követkézik, mit kell tenni levél írónknak. A lehető legsürgősebben alá kell vetnie magát egy alapos urológiai vizsgálatnak. Ilyen fiatalon ugyanis még nem valószínű, hogy a kötőszövetek lazulásának az okát az életkorában kell keresni, sokkal inkább a szülés(ek) lefolyásában, levezetésében. Az anatómiai viszonyok miatt megtörténhet - főleg nehéz szülés esetén hogy a húgyhólyag és felfüggesztési rendszere károsodott, s ezt korrigálni szintén csak műtéttel lehet. „Bizonytalan" jeligére: Sokféle gondom, bajom van, egyszer már komolyan foglalkoztam az öngyilkosság gondolatával is. Szerencsére valaki a kezembe nyomta ezt a rovatot, s úgy gondoltam, hogy fölkeresem, mert valami nagyon hasonlót olvastam ott, mint ami engem érint. Sajnos, a címét nem tudom, a körzeti orvost meg hiába kérdeztem, azt mondta, hogy erre nincs szükség. Ennek ellenére úgy érzem, meg kell tennem, kérem a beleegyezését. Ha valaki valóban csak az öngyilkosságban látja a kiutat problémáinak tömkelegéből, akkor ott mindig helyénvaló egy beszélgetés a pszichiáterrel!. Ezt biztosan tudja levélírónk orvosa is, csak úgy látszik, valamilyen kommunikációs zavar következtében nem értette meg a betegét. Ezért is fontos az orvos-beteg kapcsolatban elmegyógyászati vonalon mindenképpen - az anyanyelvi kapcsolat, hiszen még úgy is sok a lehetőség a pontatlan kifejezésekre, fogalmazásokra, félreértésekre. Sok németországi kórház, rendelő emiatt profi tolmácsot alkalmaz, hogy máskor is oda térjen vissza a beteg, és hogy szakszerűen el tudják őt látni, tünetei pontos megértése után. (Európának tehát nem nyelvtörvény kell!). A legtöbb beteg amúgy is szorongva megy az orvoshoz, s az értetlenség ezt a szorongást csak növeli, mint azt a leveléből is kiolvashatjuk. Biztosíthatom levélírónkat, hogy nyugodtan eljöhet a rendelőmbe, minden különösebb engedély nélkül. Az olvasók döntő többsége tudja, hogy a pozsonyi Ružinov kórházban vagyok megtalálható, általában kedden és csütörtökön. Az időpont pontosítása általában telefonon keresztül szükséges. „Tűzpiros" jeligére: Alig múltam 43 éves, és bizonyos jelek arra mutatnak, hogy bizony a klimax kerülget. Azt szeretném megkérdezni, hogy örökölhető-e a korai klimax, mert édesanyámnál is ugyanezek a tünetek voltak jelen, és úgy emlékszem, az orvosok azt mondták, hogy még nagyon korai, és hogy kezelni kell. A tüneteim nagyon kellemetlenek. Sokszor elönt a forróság az arcomon és a nyakamon, és ilyenkor alig kapok levegőt. Nyáron ez gyakrabban megtörténik, és ilyenkor az emberek nagyon gyanúsan méregetnek, mintha elkövettem volna valamit. Hiába mondom, mi történt, látom, sokan el sem hiszik. így aztán az idegeim is feszültebbek, ami csak rontja a helyzetet. Az orvosom fölírt gyógyszereket, ezeket fél éve szedem, de számottevő javulást nem tapasztalok. Kérem, írja meg, hogy hol találhatnék segítségre, és milyen formában? A változókor tipikus tünete a hőhullám, az éjjeli izzadás és néha görcsszerű nyomás a hasüregben. Ezekkel párhuzamosan, de előbb-utóbb mindenképpen megjelennek a lelki tünetek is: érzelmi kiegyensúlyozatlanság és túlérzékenység, robbanékonyság, álmatlanság, leküzdhetetlen fáradtság, sőt depressziós állapotok formájában. Sok orvosi tapasztalat azt mutatja, hogy ilyenkor a nők gyakrabban betegszenek meg különféle betegségekben, hogy csak a leggyakoribbakat, mint cukorbetegség, csontritkulás, magas vérnyomás, különféle szívbetegségek. Egy időben szokás volt a nőknek ösztrogén (női hormon) kúrát előírni. Később kiderült, hogy ez nem teljesen veszélytelen, legalább is gyanítjuk, hogy ezek a hormonok valamilyen szerepet játszhatnak bizonyos daganatok kifejlődésében. Az orvosnak tehát - mint annyiszor a gyógyításban - két rossz közül kell választania. A változó kor tüneteinek sokrétűsége és különbözősége irányította rá a figyelmet a vitaminok lehetséges szerepére is. Valóban, az esetek nagy részénél, megfelelő vitaminok, ásványi sók, és az érzelmi életet harmonizáló készítmények adagolásával leküzdhetők ezek a kellemetlenségek hormonadagolás nélkül is! Mindenképpen megéri ezt az utat kipróbálni, már csak azért is, mert az antioxidánsok hiánya a szervezetben nagy szerepet játszik a daganatok kialakulásában! Néha elég a B-vitaminok szintjét emelni, máskor többféle vitamint kell kombinálni gyógynövények kivonatával, esetleg enyhe nyugtatók felírásával. Külföldön nagy sikere van a MENOPAUSE PACK nevű készítménynek, amely már nálunk is beszerezhető. Bár nem olcsó mulatság, de akinek segített, annak minden pénzt megér, annál is inkább, mert így nincs kitéve a hormonkezelésseljáró kockázatoknak. „Allergia" jeligére: 48 éves családanya vagyok, és évek óta küszködöm az allergiával. Amikor itt a szénanátha szezonja, akkor dél körül minden nap szabályosan „végem van". Rengeteget tüsszügök, könnyezek, miközben levertnek érzem magam. Az évek során már mindenféle gyógyszert kipróbáltak nálam, a segítség sajnos, csak időszakos. Még a székfűtea-párlat segít a legjobban, de utána egy ideig feküdnöm kell. Szeretnék tanácsot kérni, hogy segítene-e nekem is a COLDASTOP orrcsepp, és mi volna az állapotomra a leghatásosabb a California Fitness termékek közül? A levél csak alátámasztja azt, amit mindannyian tudunk, hogy az allergiás megbetegedések orvostudományunk megoldatlan kérdései közé tartoznak. A COLDASTOP orrcsepp nem a szénanáthát, s nem az allergiát gyógyítja, hanem a kiszáradt, vagy kisebesedett nyálkahártyát. Tehát az allergia esetében az allergia elleni szerekkel kell összekombinálni, mert e gyógyszerek egy része kiszárítja az orr nyálkahártyáját, ugyanakkor a gyakori orrfúvás, orrtörlés ki is sebzi azt. Ilyen esetben nincs jobb szer a COLDASTOP-nál. Az allergiás tünetek leküzdésében sokat segítenek a szervezetnek a megemelt vitamin- adagok, elsősorban a C- és az E-vitamin, a különféle tisztító kúrák, a méregtelenítés. A kért termékek közül elsősorban az ALLERIN PLUS-t kell említeni és ajánlani. Kár, hogy levélírónk gyógyszerésze a COLDASTOP-ot nem ismeri, nagyon sok hálás beteg lenne visszavisszatérő kliense, ha ezzel a gyógyszerrel tudna segíteni nekik. Amennyiben felfedi inkognitóját, szívesen szolgálok bővebb magyarázatokkal, és információkkal. „Mániázá s" jeligére: 75 éves nyugdíjas vagyok, a feleségem még csak 66 lesz. Még váltott műszakban dolgozik, én sajnos már csak otthon gyengélkedem. Idén áprilistól hasmenések kínoznak, és megfigyeltem, hogy ez mindig akkor van, ha a feleségem - nappali műszakos lévén - előző nap készíti el az ételt. Figyelmeztettem őt, és kértem, hogy maradjon otthon, de letorkolt, hogy mániákus vagyok, mert hiszen ő is ugyanazt az ételt eszi, és nincs semmi baja tőle! Engem viszont a görcsös hasfájások és a fejfájások már letargiába kergetnek, mivel nem találok rájuk orvosságot. Kérem, mondja meg, többet érne-e, ha a feleségem inkább otthon maradna, és nekem nem lennének ezek a problémáim? Az Ön szemszögéből egészen biztosan többet érne, ha a felesége egész nap otthon lenne, de lehet, hogy az ő vitalitását, életkedvét pontosan az erősíti, hogy rendszeresen jár az emberek közé, s hogy sikerélményei vannak a munkájában. Ettől nem volna tanácsos őt megfosztani, és valószínűleg az Ön hasproblémáit sem oldaná meg, mert abban valószínűleg igaza van a feleségének, hogy ha mindketten ugyanazt az ételt fogyasztják, és neki nincs hasmenése, akkor nem valószínű, hogy a kiváltó ok az életben keresendő. Kérjen egy gasztroenterológiai vizsgálatot, már csak azért is, mert az Ön korában ezt. nem tanácsos elhanyagolni. Lehet, hogy elég lesz az étrendet megváltoztatni, bizonyos ételeket pedig kihagyni az étlapról. Esetleg elképzelhető, hogy a felesége távollétében, nem tudja jól felmelegíteni a hűtőben tárolt ételt, és ez lehet az oka a hasmenésének. A tünetek mögött azonban lelki okok is lehetnek, amit megbeszélhetnénk a rendelőben. Mivel Pozsonyban lakik, ez Önnek nem jelenthet semmi problémát. m * » Várom és megválaszolom tisztelt olvasóinknak az Új Szó szerkesztőségébe küldött leveleiket. A nevet és a lakcímet ezúttal sem szükséges feltüntetni. I JOGTÜKÖR 1 \Jüul Rovatvezető: FEKETE MARIAN Válás után a lakásról K. T.: A férjem 1979-ben kapott lakást a munkáltatója révén. 1992-ben elváltunk. Az egykori férjem azóta sokat van távol, ritkán jön haza. Egyes holmijait már el is vitte, ha Jól tudom a szüleihez. A lakbérhez egyáltalán nem járul hozzá, mert azt mondja, hogy ő szinte nem is használja a villanyt, a melegvizet stb. Én szeptemberben kérvényeztem a lakás eladását, de választ még eddig nem kaptam. Amint erről tudomást szerzett, ő is beadta a kérvényét, és ebben arra hivatkozott, hogy a lakás csak őt illetheti meg, mivel a lakást neki, az ő nevére utalták ki. Valóban csak neki van joga a lakás megvételére? A lakás megvételére elsősorban a lakás bérlője jogosult (lásd a 151/1995. Tt. számú törvénnyel módosított 182/1993. Tt. számú törvény 16. §.ának első bekezdését). Éppen ezért azt kell vizsgálni, hogy a lakáskiutalás, a lakásátadási megállapodás és a válás következtében kialakult helyzetben kit illet meg a lakáshasználat, pontosabban a lakásbérlet joga. E tekintetben a levele nem sok kapaszkodót nyújt. A lakásról mindössze annyit ír, hogy 1979ben utalták ki a férjének a munkáltatója révén. Éppen ezért ez lehetett állami lakás, lehetett szövetkezeti stabilizációs lakás, de lehetett úgynevezett vállalatistabilizációs lakás is. Ha állami lakást kaptak, ez időközben feltehetőleg átment a község tulajdonába, és az ilyen lakáshoz még a kiutaláskora házastársaknak rendszerint közös lakáshasználati joga keletkezett (esetleg a későbbiekben házasságkötéssel keletkezhetett ilyen jog). Ezt elsősorban a bíróság szüntetheti meg bármelyikük indítványára a Polgári Törvénykönyv 705. §ának első bekezdése szerint. A bíróság egyben azt is meghatározza, hogy melyik házastárs fogja a lakást a jövőben bérlőként lakni. Ilyen esetben a bírósági gyakorlat alapvetően a kiskorú gyermekekről gondoskodó volt feleségnek kedvez, mivel maga a törvény mondja ki, hogy a bíróságnak figyelembe kell vennie a kiskorú gyermekek érdekeit ( lásd a Polgári Törvénykönyv 705. §-ának harmadik bekezdését). Ha 1979-ben lakásszövetkezeti vagy úgynevezett szövetkezeti-stabilizációs lakást kaptak, akkor alighanem közös lakásszövetkezeti tagságuk és közös lakáshasználati joguk keletkezett. Ebben az esetben ismét csak a bíróságnak kellene megszüntetnie a közös lakáshasználati jogot, és döntenie arról is, hogy a lakásszövetkezet tagjaként ki marad a lakás bérlője. Ezzel egyúttal azt is eldöntené, hogy ki jogosoult kérni a lakásszövetkezettől, hogy a lakást a tulajdonába átruházzák. Szóba jöhet azonban más megítélés alá eső lakás is. Itt említenénk elsősorban az úgynevezett vállalati lakásokat, amelyeket a helyi nemzeti bizottsága vállalat javaslata alapján utalt ki a vállalat dolgozóinak. Hasonló megítélés alá estek a vállalat saját szabad eszközeiből a vállalati lakásépítés keretében létesített lakások, amelyeket maguk a vállalatok utaltak ki, mégpedig a szakszervezet üzemi bizottságának előzetes hozzájárulása alapján. Hasonló volt az eljárás a szolgálati lakások esetében is. A vállalati, szolgálati és a vállalat saját eszközeiből építtetett lakásokkal kapcsolatban annyit kell elmondani, hogy az ilyen lakások esetében a házastársaknak nem keletkezhetett közös lakáshasználati joguk, mivel ezt a Polgári Törvénykönyv korábban érvényes 182. §-a kizárta. A Polgári Törvénykönyv 1991. évi 509. Tt. számú módosítása értelmében a szolgálati lakások kivételével a munkáltató szervezetek alkalmazottainak tartós lakhatását szolgáló lakások a többi bérlakással egyenlő elbírálás alá esnek. A fent említett törvénymódosítás viszont csak a válásukat követőhónapokban lépett érvénybe. Azaz, ha valóban vállalati vagy a vállalat saját szabad eszközeiből épített lakásról van szó (és ezt a fent elmondottak alapján a lakáskiutalási határozatból, esetleg a lakás átadásáról szóló megállapodásból is megállapíthatja), a házasságfelbontását kimondó ítélet jogerőre emelkedése után alighanem csak a férjét illeti meg a bérleti jog (mivel korábban is csak őt illette meg) és ő az, aki bérlőként a lakás megvásárlására jogosult lehetne. Ennek viszont alaposabban utána kell nézni a lakás kezelőjénél, azaz a lakásgazdálkodási vállalatnál vagy a községi hivatalban stb. Mindezzel kapcsolatban még annyit jegyeznénk meg, hogy amennyiben önöket közös lakásbérleti jog illetné meg, úgy a volt férjének is hozzá kell járulnia a lakbérhez. Ha pedig csak őt illetné meg a lakásbérlet joga, akkor a lakbért is fizetnie kell, mert különben a lakás megvásárlására sem keletkezhet joga - nem beszélve arról, hogy ez a Polgári Törvénykönyv 711. §-a első bekezdésének d/ pontja alapján a lakásbérlet felmondásának is jogcíme lehet. Özvegyi nyugdíj és öröklés D. J.: Ötvenhat éves vagyok, özvegyi nyugdíjam van. Lassan már egy éve gondoskodok egy tőlem néhány évvel idősebb férfiről. Ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni, elveszíteném-e az özvegyi nyugdíjamat, ha összeházasodnánk vagy ha összeköltözködnénk és élettársi viszonyban élnénk? Mihez és mire lenne jogom ilyen esetben? Örökölhetek esetleg utána ? Ha házasságot kötnének, az özvegyi nyugdíjra való jogigényét elvesztené (lásd a Társadalombiztosítási Törvény 46. §-ának hetedik bekezdését). A közös háztartásban élés, illetve az élettársi viszony ezt a jogi igényt nem érinti, azaz az említett tény nem lehet oka az özvegyi nyugdíj megvonásának. Ugyanakkor pedig házastársként megilletné önt az öröklés joga, de élettársként ez a jog inkább csak kivételes esetben illetheti meg önt - mégpedig akkor, ha az élettársának nincsenek leszármazói (gyermekei, unokái stb.), felesége, esetleg az élettársa kifejezetten az ön javára végrendelkezne. Az ilyen és hasonló esetekben főként a törvényes öröklés rendjét kell figyelembe venni (lásd a Polgári Törvénykönyv 473-475a paragrafusait), amely szerint elsősorban az örökhagyó házastársa és leszármazói örökölnek. Ha az örökhagyónak nincs házastársa, akkor csak a leszármazók örökölnek. Az örökhagyó élettársa rendszerint csak másokkal együtt (például az elhunyt feleségével, testvéreivel, szüleivel, nagyszüleivel, illetve azok gyermekeivel együtt) jöhet számításba a törvényes öröklés rendje szerint. Az örökhagyónak természetesenjogában áll végrendelkezni is, de tiszteletben kell tartania a kötelesrészről szóló rendelkezéseket, amelyek szerint a kiskorú örökösnek meg kell kapnia a teljes törvényes örökrészét, a nagykorú leszármazónak pedig legalább a törvényes örökrésze felét.