Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-19 / 242. szám, csütörtök

1995. október 25. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 2367 I Felfordulást - a forradalom ünnepén? Csurka István meghirdette a bolsevik forradalmat. Tisztában vagyok vele, hogy ez az állításom súlyos állítás, amely bizonyítást kíván. Ezt-a bizonyítást az alábbiakban a legbiztosabb forrásra, Csurka István újabb keletű írásaira, illetve beszédeire támaszkodva el is fogom végezni, ám fontosnak tartom, hogy a súlyos tételt mindjárt az elején leszögezzem... Csurka István legalábbis a szándéknyilatkozataiban - átlépte a demokrácia határán folydogáló Rubicont, amely után nincs többé helye a mellébeszélésnek, a demokrácia játékszabályait elfogadóknak érzelmi és taktikai szempontokra való tekintet nélkül keményen rá kell mutatniuk: a MIÉP vezére itt és most a demokrácia felszámolásának programjával szólítja utcára az átmenet nehézségei és az MSZP-SZDSZ- kormány magabiztosan dilettáns politikája miatt egyre elégedetlenebb magyar polgárokat. Tételem három állítást tartalmaz: Csurka forradalmat hirdetett meg; ez a forradalom baloldali, vagyis a kisemberek lázadását szorgalmazza a bankárok és a tőkések ellen; s végül ez a forradalom a parlamenti demokrácia felszámolását célozza - e két utóbbit együtt jelenti a „bolsevik" jelző... ... A csurkai program pontról pontra megfeleltethető a klasszikus bolsevik programnak. Kritikája valós visszásságokat vesz célba; kedvezményezettjei valóban jobb sorsot érdemelnének csakúgy, mint a bolsevik forradalom idején történt. Megoldási javaslatai antidemokratikusak, utópisztikusak, a birtokon belüliek, a meglévő rendszer haszonélvezőinek elsöprésétől várja a tömegek jólétének beköszöntét. Pozitív társadalomépítő víziója nincs, pusztán a jelen rend elsöprésére mozgósítja az átmenet válságában gerjedő, részben általa is gerjesztett tömegindulatokat, akárcsak 1917-ben Oroszországban vagy 1919-ben nálunk. Egy igazságosabb jövőt ígérve még nem stabilizálódott polgári demokrácia megdöntésére szólít fel, mint ez 1917-ben, 1919-ben és 1945-48-ban történt. Senkit ne tévesszen meg a felhívás egyik félmondata, hogy az invitálás nem pártrendezvényre szól. Csurka sajtótájékoztatón jelentette be ennek ellenkezőjét; előre világosan megmondta, hogy a tüntetéstől pártja megerősödését várja. A többpárti parlamenti demokrácia - a jelenlegi kormányunk (a magyar kormány - szerk. megj.) munkájával elégedetlen - hívei nem mehetnek lépre a szívhez szóló szociális és nemzeti retorika hallatán. A forradalom előtti tisztelgésük, netán a kormánnyal szembeni elégedetlenségük kifejezésére számos rendezvény közül választhatnak - melyek szervezői tiszteletben tartják a parlamenti demokráciát Magyar Nemzet, Krómer István A spicliskedés mint munkamódszer A pozsonyi K-mart áruház (volt Prior, a szerk. megj.) problémáival a lap már tavaly is foglalkozott. Az akkori cikkben a szakszervezetiek arra mutattak rá, hogy az áruház vezetése nem tartja be azt a szerződést, amelyet több Prior áruház vásárlásakor írt alá. Több mint egy év telt el azóta, a szakszervezeti tagoknak azonban továbbra is sok okuk van a panaszra. Ľubomír Bella, a K-mart szakszervezeti elnöke mostani interjújában azt állítja, hogy a K-mart vezetése úgy bánik az emberekkel, mintha puszta tárgyak lennének. Kihasználják őket, majd eldobják. • Már tavaly panaszkodtak, hogy az áruház vezetése nem tartja be a Nemzeti Vagyonalappal aláírt szerződést. Most milyen a helyzet? - Folytatódik ez a tendencia. A vezetés arra törekszik, hogy ne fizessen ki bizonyos szociális juttatásokat, a bérek pedig korántsem felelnek meg az alkalmazottak teljesítményének... A K-martnak nem érdeke a munkaerő-állomány stabilizálása. Legfeljebb a stabilizált vezetéshez fűződik érdeke, amelyet jól meg is fizet. • Vannak erre vonatkozó tapasztalatai is? - A K-mart egyértelműen arra törekszik, hogy megszabaduljon stabil alkalmazottaitól, akiknek többnyire csak az a hibájuk, hogy szakszervezeti tagok. A K mart inkább idénymunkásokat, illetve meghatározott időre felvett alkalmazottakat foglalkoztat. Az alkalmazotti állományt a lehető legalacsonyabb szintre faragták le, miközben munkatermelékenységük szinte hihetetlen. Szerintem még az USA-ban sem nyújtanak ilyen teljesítményt... Az áruházban a tudatos motiválás helyett a spicliskedés módszere működik. A vezető a beosztottjait figyeli, őt magát és beosztottjait a menedzser, az őrszolgálat stb. ellenőrzi. Ez óriási nyomás. Pravda, Štefan Mésároš A wrzesniai jóslat KOMMENTÁRUNK Aieksander Kwasniewski óriási főlénnyel nyerte meg a Wrzesniában ebben a Poznantól mintegy 30 kilométerre fekvő kisvárosban - rendezett előválasztást. A Baloldali Demokratikus Szövetség jelöltje pontosan négyszer annyi voksot gyűjtött össze - a szavazatok 48,8 százalékát -, mint a második helyen befutott Lech Walesa jelenlegi államfő. A további sorrend: Jacek Kuron, a leg nagyobb ellenzéki pán, a liberális Szabadság Unió egyik meghatározó személyisége (9,5 százalék), Tadeusz Zielinski, a lengyel ombudsman (6,7), majd Hanna GronkiewiczWaltz, a nemzeti bank elnöknője (4,3 százalék). A többi tizenkét jelölt a szavazatok négy százalékánál kevesebbet szerzett. Aki azonban ennek alapján azt gondolná, hogy a november 5-i lengyel elnökválasztás sorrendje is meg jósolható, bizony téved. Wrzesniában, az immár másodszor megrendezett előválasztáson mindössze tízezer ember adta le a szavazatát, a kisváros lakosainak a 35 százaléka. A szociológusok arra figyelmeztetnek, hogy a nyugat-lengyelországi kisváros lakosságának döntését aligha lehet a társadalom egészének véleményét tükröző reprezentatív felmérésnek felfogni, inkább olyan játékos megmérettetésnek kell tekinteni, amelynek jelzésértéke lehet. Megállapításukat alátámasztja, hogy a két évvel ezelőtti parlamenti választások előtt megrendezett első előszavazáson a wrzesniaiak pártszimpátiái bizony sok esetben jelentősen eltének a későbbi országos adatoktól. A mostani eredmény - legalábbis ami a sorrendet illeti - nagy vonalakban ugyan közel áll ahhoz a képhez, amit a legutóbbi közvélemény kuta tások adatai mutatnak, de az ördög éppen a résztetekben rejlik. Lényeges eltérés, hogy az országos felmérések alapján Kwasniewski a szavazatok legfeljebb 30-32 százalékára számíthat az első fordulóban, legnagyobb vetélytársa, Walesa államfő ugyanakkor akár 20 százalékot is szerezhet. A különbség magyarázata egyrészt Kwasniewskinek az országosnál magasabb népszerűsége Wrzesniában, másrészt az a tény, hogy a baloldali szavazótábor fegyelmezettebb, tehát nagyobb arányban vesz részt az ilyen jellegű kampányeseményeken. A közvélemény-kutatások szerint a harmadik helyen jelenleg nem Kuron, hanem Hanna GronkiewiczWaltz asszony áll, igaz, az ő támogatottsága az utóbbi időben csökken. A wrzesniai eredményeket és az orszá go

s előrejelzéseket összevetve feltűnő Waldemar Pawlak parasztpárti exminiszterelnök gyenge szereplése. Pawlak tizedik lett Wrzesniában, azonban az ő hagyományos szavazótábora nem a kisváros, hanem a falusi Lengyelország. Walesa egyébként úgy kommentálta az előválasztás sorrendjét, hogy ha ő is elment volna Wrzesniába, akkor nem Kwasniewskié lett volna a győzelem. A jelenlegi államfőnek annyiban biztos igaza van, hogy november 5-én lényegesen kiélezettebb verseny várható. Az előválasztás jelentősége végül is nem az eredményében, hanem sokkal inkább abban áll, hogy egy demokratikus hagyományt igyekszik meghonosítani Lengyelországban. Diktatúrákban ugyanis sem előválasztani, sem felszabadultan örülni nem szokás. SZALM ZOLTÁN A gólem Bármilyen furcsa, az utóbbi hetek tapasztalatai mégis azt látszanak igazolni, hogy polgárháborút indítani könnyebb, mint befejezni. Csecsenföldön és a volt Jugoszláviában már lőtávolon belül van a békegalamb, de ez mintha nem hatolt volna el a katonák tudatáig. Már most látnivaló, hogy a fegyverek egyik országban sem fognak elhallgatni az ünnepélyes békekötés után sem. Mint a legendabeli Gólem esetében, könnyebb az óriást mozgásba hozni, mint leállítani. Ezeket a harcokat ugyanis nem reguláris erők vívják, s a szabadcsapatok a parancsokat csak addig teljesítik, amíg egyetértenek velük. A politika és a politikusok csődje ez. Természetesen nem újdonság, hogy nemes vagy annak vélt eszmék nevében nemtelen eszközöket alkalmaznak. Ékes bizonyítékai ennek a terroristák. Annak idején a Fekete Szeptember palesztin szervezet gépeitérítési hullámakor elsősorban a szovjet tömegtájékoztatás próbálta elterjeszteni: e terrorcselekmények csak ártottak a palesztin ügynek, ezért nyilván az izraeli titkosszolgálat áll mögöttük. A napokban a boszniai muzulmán menekülttáborba becsapódó ágyúgolyók is szerb állítások szerint horvát vagy muzulmán oldalról érkeztek, csak hogy a szerbek ellen' fordítsák a nemzetközi közvéleményt. Pedig az a sajnálatos igazság, hogy a fanatizmus és az emberi butaság túlbecsülhetetlen. Ráadásul mintha nem szabadi tottak volna ki elég szellemet a palackokból az etnikai, a vallási, a gazdasági ellentétek, kezdhetünk barátkozni a környezetvédelmi és a magzatvédelmi terrorizmus gondolatával is. Nehéz ugyanis másnak minősíteni azokat, akik a bárányok védelmében Angliában gyújtóbombákkal támadnak a rendőrökre, vagy a magzati élet védelme nevében nőgyógyászt ölnek meg Amerikában. A fanatizmus gólemjei bejárják a világot, és mind nehezebb megállítani őket. BARABÁS T.JÁNOS L Fenn és lenn Sikeroffenzívába kezdtek Szlovákia vezető gazdasági, pénzügyi szakemberei. Sergej Kozlík miniszterelnök-helyettes legutóbb Washingtonban a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap rendes évi közgyűlésén, míg Vladimír Masár, a Szlovák Nemzeti Bank elnöke ugyancsak az Egyesült Államokban, illetve Németországban sorolta nagy büszkén az ország kedvező makroökonómiai mutatóit: a 10 százalék alá szorított inflációt, a bruttó nemzeti össztermék több mint 5 százalékos növekedését, a valutatartalékok gyarapodását és az export növekvő volumenéi. Még az új gondolatokkal ritkán előrukkoló Augustín Marián Húska, a DSZM oszlopos tagja is azzal hozta kedden tűzbe mozgalma szokásos pozsonyi nagygyűlésén a hallgatóságot, hogy a populista megnyilatkozások helyett az ország gazdasági mutatóit kezdte felsorolni. S láss csodát! Ahelyett, hogy a száraz számok hallatán a tömeg pisszegni, köhécselni kezdett volna, éppen ellenkezőleg, vastapssal fogadta a hallottakat. Fenn, a politika csúcsain állva úgy látsz.ik, már biztató kép rajzolódik ki az ország helyzetéről. Vajon miként látja ezt a lakosság? A bérből és fizetésből élők tömege a pénztárcába kukkantva vajmi keveset érzékel a tornyosuló valutatartalékokból, az izmosodó export révén befolyt pénzből. A szociális érzékenységüket megőrző szakszervezetek éppen a minap tárgyaltak a lakosság létfenntartási problémáiról, amikor is elhangzott: a lakossági megtakarítások újra csökkentek, a szociális helyzet tovább romlott. Nálam gyakorlottabb közírók vallják, hogy a szövegben felbukkanó minden egyes képlet vagy szám a felére csökkenti az írást elolvasni óhajtókat. Vállalva ennek veszélyét, most mégis néhány számot ismertetnék, amelyek talán érdeklődést kelthetnek, hiszen a jelenlegi fizetések nagyságát tükrözik. A Szlovák Statisztikai Hivatal jelentése szerint 1995 első félévében a nemzetgazdaságban dolgozók átlagbére 6695 korona. Az első félévben 1994 hasonló időszakához képest viszont egyenesen csökkentek a reálbérek az olyan jelentős ágazatokban, mint a ruha- és a bőripar, továbbá az általános szolgáltatói és szociális szektor. Márpedig ezekben az átlagnál eleve legalább ezer koronával alacsonyabbak a bérek! A Dél-Szlovákiában még mindig lényeges szerepet betöltő mezőgazdaságban az átlagbér csupán 5310 korona, a százezreket érintő oktatásügyben 5757, az egészségügyben pedig 5990 korona. Természetesen van néhány sikerágazat - így a bankszféra, a gáz- és áramszolgáltatás, valamint az államapparátus - ahol a bérek egyértelműen meghaladják az infláció ütemét. A fizetéseket illetően korábban egyenrangúaknak érezhettük magunkat a lengyelekkel, magyarokkal vagy a csehekkel. Mára ez nein igaz, hiszen összehasonlító árakon és dollárra átszámítva Magyarországon az átlagbér 322 dollár, Lengyelországban 317, Csehországban 329, míg nálunk mindössze 262 dollár. Lenn, a hétköznapi élet szintjén tehát ínég korántsem érződik, hogy dagadó vitorlákkal haladunk egy szebb jövő felé. Érdekes, ha az ország csúcsvezetése ilyen biztatóan látja Szlovákia gazdasági helyzetének alakulását, akkor a televízió legutóbbi Lépések vitaműsorába miért nem hívtak meg legalább egy ellenzéki politikust, aki a gazdasági kérdések taglalásakor a bokájánál fogva finoman a földre húzhatta volna a szárnyaló Kozlíkot és a többieket? Talán azért nem, mert egy Dzurinda, Schmögnerová vagy Filkus kapacitású ellenzéki szakértő esetleg megjegyezhette volna: szép, szép, uraim, azonban még mindig mélyen az 1989 előtti életszínvonal alatt vagyunk. Amit még nem kötöttek az orrunkra Elgondolkodtató amerikai-orosz vita zajlott a napokban a kormánypárti szlovák napilap hasábjain a két ország poz.sonyi nagykövete között. A Theodore E. Russel és Szergej Jasztrzsembszkij közötti polémia tárgyát az képezte, hogy a NATO várható bővítése után az újdonsült tagállamok területén sor kerül-e az atlanti tömb atomfegyvereinek elhelyezésére. A moszkvai diplomata szerint a múlt hónapban Pozsonyban járt Shalikasvili tábornok (az. Egyesült Államok vezérkari főnökei egyesített bizottságának elnöke - a szerk. megj.) katonatisztre jellemző nyíltsággal beismerte azt, amit a NATO-országok, sőt egyes kelet-európai államok politikusai mindeddig elhallgattak: vagyis nem kizárt nukleáris fegyverek telepítése a leendő tagországokban. Jasztrzsembszkij külön felhívta a figyelmet arra, hogy a demokratikus országokat tömörítő paktum ráadásul olyan államok területére akar atomeszközöket költöztetni, amelyekben még a kommunista totalitárius rezsimek idején sem helyeztek el nukleáris elrettentést szolgáló atomrakétákat. S mivel a NATO atomfegyverei orosz területek tőszomszédságába kerülnének, ez törvényszerűen kedvezőtlenül hatna a telepítésre kiszemelt állam és Oroszország viszonyára, figyelmeztetett Jasztrzsembszkij. Súlyos és félrevezető állításnak minősítette reagálásban az Egyesült Államok nagykövete mindazt, amit orosz kollégája a NATO atomfegyvereinek telepítéséről mondott, s helyénvalónak tartotta a szlovákiai közvéleményt félrevezető pontatlan információk korrigálását. Nem véletlen, hogy Russel nagykövet megszólalt, hiszen az orosz nagykövet nyilván lélektanilag akarta megdolgozni a honi újságolvasókat, ily módon felállítva a képletet: ha kell nektek NATO-tagság, befogadhatjátok a/, atomfegyverei ket is. A NATO-bővítéssel kapcsolatos két vezető hatalom közötti vitára napnál is fényesebben utaló polémiát azért tartottam szükségesnek felidézni, mert Russel véleményét erősítette meg hétfői pozsonyi látogatásakor Anthony Cragg, a NATO-főtitkár helyettese is. A bővítés feltételeit és következményeit taglaló NATO-tanulmány - szavai szerint - sehol sem tesz említést arról, hogy valamely új tagország területén tartós jelleggel atomfegyvereket helyeznének el, s ugyanez vonatkozik a szövetséges csapatok állomásoztatására is. Šesták külügyi államtitkár szerint is a NATO elegendőnek tartja a jelenleg telepített atomfegyvereket. Mindezek alapján az viszont egyértelmű, hogy a belépni kívánó államoknak bozonyos helyzetben számolniuk kell mind atomeszközök, mind pedig NATOkatonaság ideiglenes jellegű állomásoztatásával. Ez meglehetősen világos beszéd: kiderül belőle, hogy a NATO-tagsággal mit vállalna magára Szlovákia békeidőben és rendkívüli helyzet esetén. Hiába járt azonban nálunk William Perry amerikai védelmi miniszter, a már említett Shalikasvili tábornok, most pedig Anthony Cragg, egy dolgot mégsem tudtunk meg tőlük, nemkülönben szlovák vendéglátóiktól sem. Mégpedig arról nem esett egyetlen szó sem, hogy a közeljövőben, esetleg már a tagságot megelőzően, Szlovákia alig 50 000 négyzetkilométeres területéből hajlandó-e bizonyos térségeket átengedni NATO-egységek kiképzésére. A mélységes hallgatás kétféleképpen magyarázható: vagy szóba sem került, mert Brüsszelben valójában csak elméletileg számolnak leendő NATO-tagként Szlovákiával, vagy pedig tárgyaltak róla, csak egyelőre nem hozzák nyilvánosságra. A tagságra a fogukat fenő posztkommunista országok külföldi sajtójelentések szerint egymás után maguk ajánlkoznak a NATO-vezérkarnak, hogy szívesen adnak területet, csak kapjanak érte jó kötegnyi dollárt. Lapunk is beszámolt arról, hogy a környező országok mennyit kérnének egy NATO-katona ott-tartózkodásának fejében napidíjként. Ekörül tehát mélységes a csönd, de ha valami kiszivárogna, nyilván nagy volna a felbolydulás. Egy többhetes manőversorozat nyoma sokkal szembetűnőbb lenne, mint mondjuk a tátrai téli olimpia megrendezése, amelyről nem a környezetvédők tiltakozása miatt csúszott le Szlovákia. S mivel a NATO illetékesei újabban egymásnak adják a kilincset Szlovákiában, remélhetőleg a legközelebbi brüsszeli vendég már erről is fellebbenti a fátylat...