Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-03 / 228. szám, kedd

1995. október 3. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 5 I Az államnak hasznos a lusztrációs törvény A lap egyetlen kérdése Ján Langošhoz: • Hogyan értékeli, hogy a cseh parlament döntése éneimében az úgynevezett lusztrációs törvény még 2000-ig érvényes lesz? - A döntés annak a politikai akaratnak a megnyilvánulása, hogy a fontos állami tisztségeket továbbra is védjék az esetleges visszaélésektől. Egyúttal ezzel a törvényhozók kifejezésre juttatták, hogy bíznak a jelenlegi törvényben - végrehajtása hasznos az állami szervek tevékenysége szempontjából éppúgy, mint az egész államéból. Sme Az elvágott köldökzsinór A klíringelszámolású kereskedelemnek visszavonhatatlanul vége, emlék tehát már az a köldökzsinór is, amely összekötötte a volt föderáció két köztársaságát. A még érvényben levő vámunión kívül a két ország között nem lesznek semmiféle különösebb kapcsolatok. Lehetséges, hogy valakik nosztalgiázni fognak, de gazdasági szempontból nincs mit rajta sajnálni. A régi fizetési egyezmény hatályon kívül helyezése tulajdonképpen az egyenjogúsítást hozta magával - Szlovákia még odébb került Prágától, bár egyesek ennek ellenkezőjét állítják. A két ország egymáshoz fűződő viszonya éppolyan, mint minden más országhoz fűződő viszonya. Ez olyan szomszédok esetében, amelyek között nemrég még államhatár sem volt, és ahol a Tátrában ugyanazzal a pénzzel fizetett az ember a „brindzás haluskáért", mint Pilzenben a sertésszeletért, a további elidegenedés benyomását keltheti. Az igazság azonban más minél köznapibbak lesznek Prága és Pozsony kapcsolatai, annál nagyobb az esélye, hogy egy napon valóban jók lesznek. A különleges szabályok ugyanis Szlovákia némely képviselőinek nagy teret adtak belpolitikai játékaikra, melyekben a Cseh Köztársaság túlságosan gyakran majdnem az agresszor szerepébe került. A két ország viszonyában bekövetkezett helyzet - amely hasonló minden más ország egymáshoz fűződő viszonyához - talán jobb légkört teremt Prága és Pozsony között, és Prága fokozatosan eltűnik a szlovákiai huzavonákból. És ez bizonyára mindkét ország részére jó lesz. Mladá fronta Dnes, Jana Havligerová, Tomáš Marek Fico nem védené Slobodníkot Nyilvánosságot kapott a hír, hogy már a strasbourgi Emberi Jogok Bíróságához vándorolt Ľubomír Feldek beadványa (Ernest Valko jogi képviselője dolgozta ki), melyben panaszt emel néhány szlovákiai bíróság ellen a Dušan Slobodníkkal folytatott perével összefüggésben. „Nem különös, hogy a strasbourgi bíróság előtt Szlovákiát kellene védenie, és tulajdonképpen Dušan Slobodníkot is?" - kérdezte a lap munkatársa Robert Ficót, Szlovákia strasbourgi képviselőjét.„Elsősorban nem tudom, hogy a panaszt valóban benyújtották-e a strasbourgi bíróságra. Nem láttam, és csak attól a pillanattól fog érdekelni, ha Strasbourg hozzám fordul és kérni fogja hivatalos véleményemet. Ha ez megtörténik, akkor sem Dušan Slobodníkot fogom ott képviselni, a Szlovák Köztársaság jogi képviselője vagyok. Egyébként is ez nem Feldek kontra Slobodník ügy, hanem Feldek kontra Szlovák Köztársaság ügy. Az lesz a feladatom, hogy megmagyarázzam, Szlovákiában milyen a jogrendszer, milyen a jogi eljárás és hasonlók. Mellesleg, ha ügyvéd lennék, soha sem venném át ezt az ügyet, Dušan Slobodníkot biztosan nem védeném. Národná obroda Orvossztrájk (egyelőre) nem fenyeget Amint arról lapunk is hírt adott tegnapi számában (a szerk megj.) Rajecké Teplicében szombaton befejezte kétnapos tanácskozását a Szlovák Orvosi Kamara Közgyűlése. Ezt követően nyilatkozott a lap munkatársának Ladislav Knapec, a kamara elnöke többek között arról, várható-e a szlovákiai orvosok sztrájkja: A Szlovák Köztársaság Alkotmánya szavatolja a sztrájkjogot. Van azonban nálunk sztrájkról szóló törvény? Nincs. Csehországban más a helyzet, az orvosfizetések emeléséért a szakszervezetek is küzdenek. A sztrájk a munka megszakítása vagy annak elutasítása. Sztrájk szervezése esetében könnyen „törvényen kívül" találhatjuk magunkat. A minisztériumokkal való tárgyalások útját választjuk inkább. Engedje meg, hogy megkérdezzem: megoldja egészségügyünk helyzetét az orvosok nyomásgyakorló akciója? A kutya máshol van elásva. Az állam most 7,2 milliárd koronával tartozik az egészségügynek. Miért nem teljesíti a szlovák kormány a mai napig a határozatát, melynek értelmében megfizeti az egészségügynek a tavalyi 2,4 milliárdos tartozását? Pravda, Emil Bajánek, (Rövidítve) PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI i MKDM-füzetek Nemcsak belső használatra Ül Szó-tudósítás Rendkívüli sajtótájékoztatón mutatták be tegnap a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom pozsonyi székházában az MKDMfüzetek című sorozatot, amelyből eddig kettőt - Az MKDM a kollektív bűnösség eltörléséért, valamint az Az autonómiáért címűt adtak ki, ám Csáky Pál frakcióvezető szerint márciusig ötöt szeretnének megjelentetni. A sorozatot valamiféle háttéranyagnak szánták azoknak az MKDM-tagoknak és -szimpatizánsoknak, akik érdeklődnek a mozgalom munkája, gondolkodásmódja iránt, és fel akarják lapozni az említett témákkal kapcsolatos dokumentumokat. Csáky hangoztatta, hogy a füzetek összhangban vannak az MKDM legutóbbi országos választmányának tisztújításra vonatkozó elhatározásával. Amint mondotta, nem MKDM-tagok is hozzáférhetnek, éspedig térítésmentesen. G. A. Leško úr megtette a kötelességét... Néhány nappal azután, hogy helyi viszonyokra kidolgozta a Tiszta kezek kormányprogramot és fürdői kezelésre vonult, távollétében az oktatási tárca vezetője felmentette tisztségéből azt a tanügyi igazgatót, aki az emlékezetes tavaszi rozsnyói magyar pedagógustalálkozó után felső sugallatra megkezdte a kényelmetlen iskolaigazgatók leváltását és akkor, minden ok nélkül leváltotta Tóth Sándon a magyar tanítók összejövetelének egyik fő szervezőjét. A mostani miniszteri döntés értelmében Ján Leško krasznahorkaváraljai tanító október 1-től már nem igazgatója a rozsnyói tanügyi hivatalnak. (ambrus) FRICSKA Ha akarom... Véget ért a nyári időszámítás, bárki megláthatja a másikon vagy magán is - ha néz. Néz is, álmosabban, mint máskor álmosan nézni szokott, mert ő még - egy hét elteltével is - a nyári időszámítás szerint alszik el, s bár elvileg most tovább alhatna, de a gyomra az kegyetlenül korog, mert az nem vekker, amit húzogatni lehet. Húzogatni vekkert, faliórát, toronyórát, karórát és mindennemű ketyegő fityegőt úgy a hetvenes évek elején kezdtünk, akkor sem értve már, hogy miért van most nem annyi, mint amennyi, illetve előbb a később, vagyis mién van korábban sötét este, és hajnalban később világos... Világos? Világos egy fittyfenét, bár az akkori magyarázatban volt némi logika: az olajválság következtében a csillagos égig felszökő energiaárak miatt, takarékossági intézkedésként vezették be ezt az „idő tili-tolif. Az energiaárak azóta stabilizálódtak, legalábbis nagyobb „robbanás" úgy néz ki, hogy nem fenyeget, a téli-nyári időszámítás viszont megmaradt. Megmaradt, sőt úgy tűnik az Európai Unió tagállamaiban nem is egy, de kétórás időeltolódást vezetnek majd be. Ha sikerül. Erős ellenállásba ütközhetnek u.i. az Európai Időszámítás Stabilizálásáért Mozgalom aktivistái részéről~ akik mára már feleslegesnek és természetellenesnek tartják ezt az „időnyúzigálást". Na de mit nekünk az a fránya Európai Unió... Nézzük: kies hazánkban mi újság e téren. Az Új Szó is átvette a TA SRhírt, mely a következőket mondja: „A kormány rendelete értelmében idén szeptember 24-én, vasárnap ér véget a nyári időszámítás". Hát dicsértessék a csesztypráci - ezt is megértük. Megértük azt, hogy nálunk a kormány rendelkezzék az időszámítással! Képzeljék csak el, amint üi a kormány valamelyik szimbolikusan egykoronáért megvásárolt kormányszállóban és egyezteti koalíciós partnereivel az időszámítást, hogy aztán dönthessen és rendeletet hozhasson. Komolyan. Elvégre megengedheti magának, hogy befolyásolja az Időt. Megállíthatja, visszaforgathatja az idő kerekét. Mint ahogy teszi is. S ha még sokáig boldogítja kicsiny hazánkat, azt is megérhetjük, hogy a TA SR a következő hírt hozza: A kormány rendelete értelmében a másképpgondolkodók feje felett holnap nem kel fel a Nap. Vagy erre már nem is kell várnunk...? KERTÉSZ GÁBOR l KOMMENTÁRUNK i Kötvenyre ítélve Szombaton voll az utolsó nap, amikor a vagyonjegykönyv-tulajdonosok visszakérhették az államtól a tavaly befizetett pénzüket. Pontos adatok még nem ismertek, de így is nyilvánvaló, hogy mindössze néhány ezer ember élt ezzel a lehetőséggel. Mondhatnánk, persze, hogy a rendelkezésre álló idő nagyon kevés volt. Az emberek nagy része ugyanis még a tavalyi őszi nagy kampány során általában arra bízta a könyvét, aki megelőlegezte számára az ezzel kapcsolatos költségeket. Két hét pedig még a legnagyobb jóindulat mellett is kevés volt arra, hogy a polgár visszafizesse a kölcsönt, az alap pedig megküldje címére a könyvet. Ráadásul teljesen nyilvánvaló, hogy a jóindulat is hiányzott ehhez. A pénzügyminisztérium azért nem lehetett gáláns, mert a tőlünk tavaly ezen a jogcímen beszedett 3,3 milliárd koronából a parlamenti többség döntésének megfelelően idén 2 milliárdot egyszerűen bedobtak az állami költségvetésbe, ami, persze, nagyban hozzájárult a Mečiar-kormány papíron kimutatott nagyszerű eredményeihez. Reméljük, a megoldás nem tetszett meg a nagy stratégáknak és jövőre nem vetnek ki valamiféle újabb ezerkoronás füstadót. A kéthetes lehetőség arra is nagyon jó volt, hogy ismét szorítsanak egyet a köztársasági elnökön, hiszen több mint egy hónap időveszteség keletkezett, amíg a parlament újra megtárgyalta az általa visszaadott törvényt. Az önérzetes kormánypárti többségtől meg - ugyebár - nem várhatja el senki, hogy három és félmillió hazai polgár miatt akár egy betűt vagy egy dátumot is változtasson a kilövésre ítélt köztársasági elnök által visszaadott szövegen. Persze, talán nem is olyan rossz, hogy sokak - talán akaratuk ellenére - bent maradtak a regisztrált személyek névsorában. Mert ha nincs is otthon a vagyonjegykönyvük, a jövő év elején megkapják kárpótlás gyanánt szolgáló vagyonalapi kötvényt, amely remélhetőleg azért ezer koronánál többet fog érni. Például névértékben, vagyis tízezer koronaként felhasználható lakástörlesztésként. Az már csak kicsiség, hogy Mečiarék a nyáron megváltoztatták az egykori állami lakások árkalkulációjának szabályait - láss csodát, az új ár nagyjából húszezer koronával magasabb lesz. Ezenkívül a kötvényeket szorgalmasan gyűjtik majd a Mečiar-privatizátorok is. Mert három-négy-öt ezer koronáért megveszik tőlünk, a vagyonalap viszont tízezer koronát számol le a tartozásukból. Sőt, lehet, hogy még tízezer koronát is adnak érte! Mert ugyebár, ha egy hű privatizátor esetleg arra adná a fejét, hogy pénzzel törlesszen a vagyonalapnak, akkor - már csak a hatás kedvéért - névértékben is megvásárolhatja a kötvényt. A vagyonalap ugyanis a privatizátortól köteles átvenni ezt a papírt, a nép pedig elégedetten zúg majd: tényleg, milyen sokat is ér a megváltó trojka ajándéka. Azt pedig, aki esetleg cincogni merészel, hogy a vagyonalapba készpénz kell, hiszen kétezerben a többi kötvénytulajdonost is ki kell fizetni, hogy a privatizációs bevételekből a gazdasági szerkezetátalakítást, az infrastruktúra fejlesztését, meg a bankok megmentését kellene finanszírozni, azt a pénteki rádióbeszédekben elküldik melegebb tájakra, ahol „Sörös" üdülőjében élvezheti népellenes, országfelforgató munkájának gyümölcseit. Takarékoskodjunk októberben Új Szó-tudósítás Október a takarékosság hónapja, október 31-e pedig a takarékossági világnap, amelyet 1924-től tartanak nyilván. Ebben a hónapban minden bank valamilyen többletszolgáltatással kedveskedik az ügyfeleinek. Az Általános Hitel Bank (VÚB) tegnapi tájékoztatása szerint 6 akciót indítanak októberben. Dušan Hurínek, a banki szolgáltatások divíziójának vezérigazgatója közölte: mivel a VÚB mintegy 100 milliárd koronát kezel és ebből a lakossági betétek elérik a 33 milliárdot, ezért számunkra fontos ügyfélkört jelentenek a magánszemélyek. Aki tehát október 31-ig pénzt helyez el a VÚB valamelyik fiókjában, az tárgyi és pénznyereményben részesülhet. Gondolnak a kispénzű, és persze a jobb anyagi helyzetben levőkre is, sőt a gyermekek külön nyereményben részesülhetnek. A részletek taglalása helyett csak a szuperdíjnak titulált nyereményt említjük: az októberben pénzt betevők között november 22-én egy Škoda Felíciát sorsolnak ki. (só) í SZÁLKA ÉS GERENDA k Rend-őr-idő Kedvenc állami alkalmazottaim a rendőrök. Az utóbbi időben méginkább kedvelem őket, és a jövőre gondolva mélyen együttérzek magunkkal. Velük és velünk. Ennek az együttérzésnek bonyolult összefüggései vannak. Ahogy az már lenni szokott, az ilyen emocionális közeledésnek részben a pozitív és a negatív előítéletek, a mindennapok tapasztalatai és az állam erőszakszervezeteként működtetett testület állampolgári érdekeket törvényesen védő vagy törvénytelenül sértő viselkedése is lehet kiváltó oka. Történetek egész sorát tudnám mesélni közlekedésiekről, járőrözőkről, nyomozókról, kiugrott és magánnyomozónak állt tisztességesekről, bűnözőt jópénzért fedezni tudó tisztességtelenekről. Semmi rendkívüli nincs a történetekben, amíg a politika bele nem kavar a dolgok menetébe. Mert a politika ugyanúgy befolyásolja a rendőrök mindennapjait, mint a miénket, civil állampolgárokét. Ráadásul, a mi civilségünk egyedi, egyszer és mindenkor megélhető állapot. A rendőr viszont reggelizés közben civil önmaga, de még akkor is, ha járőrözés közben lefagy az orra. Nem lehet viszont civil, amikor bűnözők a lefagyott orrára céloznak, és ő visszalő. De ha őt lövik le, civilként szülei, felesége, gyerekei siratják. Ezekből a tényszerűségekből kiindulva, miért ne lehetne egyes rendőröknek civilénjük és rendőrénjük közötti ellentétek miatt folyamatosan identitászavaruk. Nem is szólva arról az esetről, ami ezekben a hetekben az egész országot foglalkoztatja. Mindez jelen időben. Történik ugyanis, hogy ismeretlen személyek elrabolnak valakit, és külföldre hurcolják. Mi a dolga ilyen esetben a rendőrségnek? Az, hogy nyomozzon. Egy jogállamban a nyomozóhatóság mégsem állítható le, csak úgy egyszerűen. Minden dolognak megvan a maga ideje, módja és helye. Mondjuk, akkor és ott, amikor a rendőrnyomozó először bizonyított eredményre jut, és tájékoztatja a sajtót, kvázi, az állampolgárokat. Mondhatom azt is, győzedelmeskedett a civilénje a rendőrénje fölött. Ki is tették a szűrét, annak rendje-módja szerint. Tegnapelőttől, azaz október elsejétől már csak civil. Nyomozóként is: magán. Tisztességes állampolgár, ugyanolyan, mint amikor rendőr volt. Rendőrnek is tisztességes, ugyanolyan lehetne, ha hagyják. De nem hagyták, mert benne azonos volt a civilén és a rendőrén. S ahogy elmondta, vannak még ilyenek, hiszen az utódjáról is tudta, hogy talpig azonos benne a civilén a rendőrénnel. Egyszóval: becsületes. Nem is volt identitászavara. Nem úgy annak az ügyésznek, aki a nyomozóutód sikeres munkája nyomán előkerült személyre kiadott letartóztalási parancsot először aláirta, majd visszavonta a beleegyezését. Biztosan szembekerült két énje annak a főrendőrhivatalnoknak is, aki saját és társai ellen tett főhírszerzői feljelentés jogosságát magukra nézve cáfolta, de a tegnapelőttől immár civil kollégájukat befeketítette. Mit mondott volna akkor, ha a kolléga civilénje nem azonos rendőrénjével, s a tőle elvett ügy ellenére is marad a szerv kötelékében, tehát nem mond fel? Saját mundérja védelmében akkor is bűnbakot keresett volna a főrendőr? A dolog tegnapelőtt este a Szabad Európa élő kerekasztal-beszélgetése idején még úgy állt, hogy az ügy felgöngyölítése, aminek politikai vonatkozásait eddig már két rendőrnyomozó is figyelmen kívül hagyta, mert nincs identitászavaruk, megakasztatott. Az emberrablás elkövetésében való részességgel alaposan gyanúsítható hírszerzőt(vagy minek nevezzem), - mondjam úgy: a Szlovák Információs Szolgálat dolgozóját? - elengedték. Időközben elkezdődött a közvélemény puhítása is, amit szép szülőfalumban hantázásnak mondanak. Maga a kormány elnöke adta közre eszmefuttatását a nyomozóhatóságot esetleg felhasználó politikai szervezkedésről... - Hát nem nyugodtam meg. Attól sem, amit az identitászavarban nem szenvedő rendőrnyomozó mondott a tőle elvett emberrablási üggyel megbízott kollégájával kapcsolatosan. Nem róla, mert személyéről csak jót és szépet mondhatott. Azt viszont minden meggyőződése ellenére is csak tegnapelőtt mondhatta el a nyilvánosság előtt először, hogy az eredményben ugyanolyan bizonyos volt, mintha ő maga folytatta volna a nyomozást. Máskülönben, ha már akkor közreadja véleményét, valószínűleg kollégájától is elveszik az ügyet. Rendőridő van. Viszont nincs rend, nincs őr, nincs idő. Még mindig sok az identitászavarral küzdő rendőr. Nekik bármikor kiadhatják a politikai parancsot. Identitászavaruknál már csak rendőrénjük hatalmasabb, s attól okkal félti az önmagával azonos volt nyomozó önmagát, utódját, de még a sokat tudó újságírókat is.