Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-12 / 211. szám, kedd

1995. szeptember 13. VELEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZÓ 13 I Dušan Kováč: A választások csak a demokrácia előszobáját képezik • A magyar-szlovák kapcsolatokban a közös tönénelmet illetően két, egymással szöges ellentétben álló nézet létezik. Önnek mi erről a véleménye? - Az ilyen nézetkülönbség nem ritkaság a történészek között. A magyar és szlovák történészek esetében a helyzetet bonyolítja, hogy ezeket nemcsak Szakmai, hanem társadalmi és politikai nézetként is tekintik. Más szóval még mindig úgy érzik, hogy jó hazafiként kötelesek saját nemzetük pozícióit védelmezni. Ez pedig nem jó kiindulópont egy eredményes szakmai vita számára. Ennek ellenére az elmúlt években ebben a témában mégiscsak sor került néhány találkozóra. Történelmünk ugyanis a 10. századtól egészen 1918-ig közös. Több dolgot is sikerült tisztáznunk. Ma mára szeriózus magyar történészek nem vonják kétségbe a nemzetiségi elnyomás tényét, amely a 19. és 20. század fordulóján csúcsosodott ki. Nem lehet letagadni vagy elhallgatni a csehszlovák kormány embertelen intézkedéseit a magyar lakossággal szemben a második világháború után. A történészek viszont nem ügyvédek, bírók vagy védőügyvédek. Feladatuk a történelmi folyamatok és jelenségek magyarázata. A dolgok megmagyarázásával segíthetünk a szlovák és a magyar társadalomban létező sztereotípiák felszámolásában. Például, hogy a magyarok állandóan a Kárpát-medence elmagyarosítására törekedtek, vagy pedig, hogy a szlovákok asszimilálni szeretnék a magyar kisebbséget. A közös szlovák-magyar történelem megértése egyik oldalon sem lesz egyszerű és valószínűleg azonnal nem sikerül. Tovább kell folytatni a párbeszédet és fontos, hogy a szakmai viták eredményei bekerüljenek a köztudatba. Martin Hric, Národná obroda Ifj. Michal Kováčot nem alvilági bűnözők rabolták el A tetteseknek nagy pechjük volt! - Tudtam, hogy Gašparovič úr nem oldhatja fel hallgatási kötelezettsége alól a SZISZ (titkosszolgálat - a szerk.megj.) igazgatóját és azt is, hogy a törvény alapján ebben az ügyben kihez kellene fordulnom. Nem így jártam el, mivel az egyik nyomozati verzióm szerint az emberrablás hátterében éppen az a személy áll, aki ezt eldöntötte volna. A televíziós Press club során olyan tényeket hallottam, amelyek nem szerepeltek a nyomozati iratokban. Ha valaki többet tud, mint a rendőrség, akkor az vagy részt vett az akcióban, vagy beszélt a tettessel. • Szaporodnak a SZISZ közvetlen részvételét bizonyító feltételezések. Léteznek ilyen irányú szálak? - A SZISZ szervezetként biztosan nem követte el a tettet. Azért kértem tagjai, köztük Lexa és Mitro urak hallgatási kötelezettségének feloldását, hogy így tisztázhassam a szervezetet a gyanú alól. A vizsgálat ugyanis kiderítette, hogy a tetthelyen olyan személyek is mozogtak, akik a SZISZ tágjaiként igazolták magukat. Olyan gépkocsik mozgásáról is információim vannak, amelyeket személyek megfigyelésére használnak. Az biztos, hogy ezt a bűntényt nem alvilági személyek követték el. • Találkozott olyan jelenségekkel, amelyek arra utaltak, hogy akadályozzák a vizsgálatot? - Ez a kifejezés túlzás lenne. Eltitkoltak előlem más rendőrök által szerzett bizonyítékokat, tanácskozások folytak, amelyeken a részvételem nélkül értékelték ki ezeket. • Bejelentette, hogy magánúton is folytatja a vizsgálatot. Miként képzeli ezt el? - 1994.10. l-e óta érvényes, hogy a „másik fél" is gyűjthet bizonyítékokat. Azelőtt ezt csak a bűnüldöző szervek tehették. Amennyiben tehát ifj. Michal Kováč ilyenre törekedne, szívesen megtenném. Az elkövetőknek nagy pechjük volt. • Lesznek olyan kollégái, akik segítenek Önnek? - Több mint amennyire szükség van. Ivan Čeredejev, Richard Erdőfy, Práca Az emberrablás színhelyén ott volt az AFG biztonsági szolgálat gépkocsija is A TV NOVA szerint néhány száz méterre az emberrablástól ott állt a nagyszombati AFG biztonsági szolgálat, vagyis František Gajdoš, az ŠTB egykori munkatársa cégének pénzszállító autója. A nevezett tagadja kapcsolatát ezzel a szervezettel. • Kizárja tehát cége munkatársainak jelenlétét? - Az illetékes vezetők egyértelműen kizárták akármelyik munkatárs jelenlétét, de folyik a cégen belüli vizsgálat is. Rendszerünk folyamatosan figyelemmel követi a gépkocsik mozgását. • Mit fog ezután tenni? - Hétfőn hivatalosan is feljelentést teszek és egyben felveszem a kapcsolatot a TV NOVA munkatársaival. Meggyőződésem, hogy az információt az AFG terhére szándékosan dolgozták fel. jk, SME JOGASZOK TANACSKOZASA VESZPRÉMBEN Az emberi jogok európai védelméről Nem törődhetünk bele, hogy a nemzetközi kisebbségvédelemben hullámvölgy van. Sajnos, a nyugat-európai államok továbbra sem mutatnak megkülönböztetett érdeklődést a kelet- és közép-európai kisebbségek ügye iránt, továbbá egyes szomszédos államok részéről sem mutatkozik tényleges politikai akarat a feszültséget okozó gondjaink megoldására. Kulcsfontosságú, hogy a határon túli magyarság minél hatékonyabban tudja megjeleníteni jogos igényeit, kisebbségi törekvéseit országon belül és kívül, a lehető legjobban ki tudja használni a nemzetközi politikai és egyéb fórumokat, az anyaország segítségével is gyarapítsa jogi-külpolitikai ismereteit, mielőbb kiépüljön a kisebbségi politizálás tudományos háttere - fogalmazta meg a magyar kormány kisebbségpolitikájának egyik lényeges feladatkörét Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekkel foglalkozó politikai államtitkára az emberi jogok európai védelmével foglalkozó múlt heti veszprémi tanácskozás megnyitóján. Az Államigazgatási Főiskola és a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) által szervezett háromnapos konferencián két tucat határon túli magyar jogász továbbképzését biztosították. Szlovákiából Mészáros Lajos, Berényi József, Hortai Éva, Gyuricsek Piroska, Batta István, Filó József és Uzsák József vett részt. Tabajdi hangsúlyozta: Magyarország a kisebbségvédelmi megállapodások és nemzetközi egyezmények aláírásával igyekszik hitelessé tenni a magyar kisebbségvédelmi törekvéseket. Kiemelte a nemzeti kisebbségek egzisztenciateremtésének támogatását, valamint a konkrét ügyek megoldását segítő tudományos intézmények mielőbbi kiépítésének fontosságát. Kovács Péter egyetemi adjunktus a kisebbségvédelem és az alapszerződések nemzetközi jogbeli viszonyáról tartott előadást. Az elmondottakhoz kapcsolódva Lábody László címzetes államtitkár az alapszerződések politikai összefüggéseiről, íjgyártó István, a HTMH főosztályvezetője pedig a magyar- szlovák alapszerződés létrejöttének körülményeiről, az ezzel kapcsolatos tárgyalások menetének három fázisáról szólt. Másnap a személyes szabadság európai garanciái kerültek a tanácskozás középpontjába. A méltányos eljáráshoz való jog kapcsán elhangzott, hogy az európai normák szerint senkit sem lehet embertelen, megalázó büntetésnek (pl. kínzásnak) kitenni. Délután Bán Tamás, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság kérdéskörét boncolgatta, másnap pedig dr. Földesi Tamás egyetemi tanár elemezte a tulajdonhoz és a művelődéshez való jog kérdéseit. Megállapította: a vagyoni egyenlőtlenség folytán csorbulhat az esélyegyenlőség, aminek következtében nő az igény a további művelődési formák iránt. A művelődési szabadság kizárja a hátrányos megkülönböztetést. Minden esetben tisztelni kell a szülők akaratát, vallási és világnézeti meggyőződését, aminek megfelelő oktatást kell biztosítani gyermekeink részére. (miskó) Katonadolog? - Csak egyetlen kérdésem van, fiúk. Hányan voltak közületek szavazni a legutóbbi parlamenti választások idején - tette fel a kérdést múlt héten szer dán a pozsonyi Béke téren rendezett tüntetésen egy középkorú úriember, aki véletlenül csöppent a polgári szolgálat meghosszabbítása ellen tiltakozó fiatalok közé. Körülötte csend, csupán néhány kéz emelkedik bizonytalanul a magasba a mintegy négyszáz fős tömegből. - Akkor meg mit akartok itt? - kérdezi, s választ sem várva elbaktat. - Ha nem szavaztatok volna ezekre, nem lennének ilyen problémáitok! Most már kapálódzhattok, verhetitek a feneketeket az aszfalthoz, legfeljebb kék lesz, mást úgysem értek el. bölcselkedett a parlament egyik biztonsági őre a várdombra felvonuló tüntetők láttán. Az őr csak elhanyagolható részletekben tévedett, mert például azt is sikerült elérni, hogy a rendőrség három fiatalt letartóztasson, a tüntetőket pedig kényszerítő eszközök alkalmazásával bírja távozásra (amiről egyébként a szlovák sajtóiroda bölcsen hallgatott). Ami a tiltakozás tárgyát illeti, ma szavaz a parlament a polgári szolgálat meghosszabbítását célzó törvénytervezetről, tehát még megvitatás elhalasztását sem sikerült kicsikami, a szavazás kimenetele felől pedig a pénteki ülésnapon tapasztaltak alapján aligha támadhatnak kétségek. Meg kell vallani, az ifjúsági szervezetek kicsit későn kaptak észbe, nem sikerült széles társadalmi rétegeket bevonniuk a tiltakozó akciókba, holott a törvénymódosítás minden családot érint, mindenhol vannak fiúk, fiúunokák, akik. előbb-utóbb elérik a katonaköteles kort. És éppen itt van a kutya elásva, mivel évente mintegy 40 ezer fiatal válik katonakötelessé, ezzel szemben a> katonaság fokozatos professzionalizálódása miatt 2000-ben már csak körülbelül 17 ezer újoncra lesz szüksége a hadseregnek. Tehát öt év múlva a sorozóbizottság hálóján már csak a szálfatermetűek akadnak fenn, a „többi" mehet két éves, (majdnem) ingyenmunkával építeni, csinosítani a hazát, tartozzanak, ahogy eddig, a munkaügyi hivatalok, vagy akár a katonai parancsnokság hatáskörébe, amint ezt a módosítás szorgalmazza. Másrészt, a törvénytervezet titokban készült, a demokratikusabb országokban megszokott „szokásos" lépések megkerülésével, így érthető, hogy a közvélemény jóformán csak a parlament elé kerülésekor értesült róla. A biztonsági őr „aszfaltos" tanácsán felül egyebet most aligha tehetnek a katonaköteles fiatalok, legfeljebb megpróbálhatják a következő választásokig húzni-halasztani a bevonulást vagy a polgári szolgálat letöltését, és „olyanokra" szavazni, akik megváltoztatják ezt a törvényt. Vagy legalábbis ezt ígérik választási kampányukban. (holop) SZOLIDARITÁS AZ ERDELYIEKKEL Kerékpárral Nagyszelmenctől Bergig Lévára érkezett tegnap az a kerékpározó csoport, amelynek tagjai a Strasbourgba petíciót vivő erdélyi tiltakozó kerékpározókkal szolidaritást vállalva, pénteken indultak útnak Nagyszelmencről, a szlovák-ukrán határról, hogy holnap Komáromban találkozzanak az erdélyi küldöttséggel. A szlovákiai csoport tagja Köteles László, az Együttélés parlamenti képviselője Is, aki tegnap Léváról tájékoztatta lapunkat: - Azért éppen Nagyszelmencről indultunk, mert ott van az ország legkeletebbre fekvő magyar tannyelvű alapiskolája. Innét Nagykaposon, Királyhelmecen, Kassán, Rozsnyón, Füleken, Ipolyságon keresztül érkeztünk Lévára. Léván az Együttélés PM irodájában a politikai pártok képviselőivel találkoztunk, meglátogattuk a garamszentgyörgyi kisiskolát. Ma Muzsla, Karva, Dunamocs és Izsa érintésével - délben a komáromi hídfőnél találkozunk erdélyi barátainkkal. A városházán fogad bennünket Komárom polgármestere és több önkormányzati képviselő, háromnegyed kettőkor pedig a Komáromi Városi Egyetem épületében sajtóértekezletet tartunk. Délután indulunk tovább Őrsújfalura, Aranyosra, Tanyra, Bogyára, Nagymegyerre, Alistálra és Albárra, innét este Dunaszerdahelyre, ahol találkozunk a város polgármesterével. Holnap reggel közösen indulunk tovább Pozsonyba, ahol a Csemadok OV székházában találkozunk a Magyar Koalíció parlamenti képviselőivel és más közéleti személyiségekkel. Utána az osztrák határátkelőig kísérjük erdélyi barátainkat. A komáromi sajtóértekezleten mi is közzéteszünk egy nyilatkozatot a szlovákiai oktatásügyi helyzettel kapcsolatban, és ezt szeretnénk eljuttani a parlament elnökének, a miniszterelnöknek és a köztársasági elnöknek. Bárkinek lehetősége van arra, hogy valamilyen gondolattal vagy az aláírásával kifejezze támogatását. Eddig öt és fél méteres papírtekercsen vannak ezek a gondolatok, és több községben a községi pecséttel is igazolták a támogatási szándékukat. (gaál) AHOGY ÉN LÁTOM Üzenet Moszkvából Nem egészen hat esztendővel a szovjet birodalom összeomlása után egyre gyakrabban olyan eszmefuttatások jelennek meg a posztkommunista országok sajtójában, olyan nyilatkozatok hangzanak el némely pártgyűléseken, amilyenekre úgy egy-másfél évvel 1989 ősze után még legrosszabb rémálmukban sem gondoltak azok, akik újjongva vették a hírt: leáldozóban van a bolsevizmus csillaga. A tárgyilagosság köntösében egyre többen értekeznek mostanában arról, vajon Csehországnak, Magyarországnak, Szlovákiának, Lengyelországnak, Vagy éppen Romániának érdekében áll-e ott „tolongania" a NATO vagy az Európai Unió kapujában, nemzeti érdek-e'ütni a vasat a nyugati struktúrákba való bebocsátás érdekében. És ami a legaggasztóbb: mostanában már nemcsak azok a politikai pártok teszik fel a szónokinak (tehát negatívan megválaszolandónak) szánt kérdést, amelyek még mindig a proletár diktatúráról és a tulajdon újból össznépivé tételéről, tehát az 1989 előtti állapotok visszacsinálásáról álmodnak, hanem a magukat nemzeti erőnek deklaráló harmadikutas politikai erők is. Az utóbbiak, persze, nyíltan nem szállnak szembe a Nyugathoz csatlakozás gondolatával, hanem a „döntsön a nép" szépen hangzó gondolatát hímezik rá zászlajukra, és azzal érvelnek, hogy - úgymond - nem lenne helyes, ha az egyik szövetségi rendszerből meggondolatlanul belépnénk a másikba. Kimondatlanul ugyan, de sejtetik, hogy a NATO és az Európai Unió, másrészt pedig a Varsói Szerződés és a KGST közé egyenlőségjelet lehet tenni. És - ez már nem kimondatlanul történik - hozzáteszik: a megoldást a népszavazás jelentené. Őfelsége a nép majd eldönti: belépjünk-e, vagy sem. Kétségtelen, hogy ez nagyon demokratikusnak látszó megoldás. Csak ne ismernénk azokat a pártvezéreket és környezetüket, főképp múltjukat, magatartásukat és politikai iskolázottságukat, akik ezt az igét oly gyanús szaporasággal hirdetik! Csak ne tudnánk róluk, hogy még 7-8 évvel ezelőtt is milyen szívesen beletörődtek abba, hogy a népszuverenitás úgy érvényesüljön, ahogy érvényesült. A mérvadó moszkvai politikusoknak - még Jelcin és a többi mérsékelt köré tömörülteknek is - fölöttébb jól esnek ezek a megnyilvánulások. Zsirinovszkijék és általában a birodalomépítők számára pedig a szó szoros értelmében a „szférák zenéjét" jelentik. A múlt héten a Moszkovszkaja Pravda című napilapban cikk is jelent meg arról, hogy az oroszok nem is tudják, milyen jó barátaik vannak például Szlovákiában. Meg nem erősített hírek szerint a cikket Ján Ľupták pártjának központjában, de Slotáék központi irodájában is nyomban kiragasztották a faliújságra. Azt még nem lehet tudni, hogy Mečiaréknál hogyan fogadták a moszkvai helyzetelemző eszmefuttatását. Csak találgatni lehet. Háromszor... Tény és való, hogy Oroszország pillanatnyilag még nincs olyan helyzetben, hogy attól kellene tartanunk, ismét érvényesíteni akarja azt az évszázados katonai doktrínát, amelynek ez a lényege: Az a terület, amelyre egyszer orosz katona rátette a lábát - Oroszország érdekszférájába tartozik. Talán még 1020 évig is eltart, amíg Moszkva pacifikálni tudja a diplomácia nyelvén „közeli külföldnek" minősített területeket, tehát az 1991 után önállósult köztársaságokat. Arról már nem is beszélve, hogy a rendteremtés során még Oroszország határain belül is lesz tennivalója (Kaukázus). A Kremlben egyelőre még a mérsékelteké a hatalom. Kérdés azonban, hogy a legközelebbi választások eredményeként milyen szerephez jutnak a birodalmi eszme igézetében élő tábornokok, és hogy milyen eredményeket ér el Zsirinovszkij meg a hozzá hasonló nemzetmentők egész serege. Viszonylag rövid időn belül is felgyorsulhatnak az olyan események, amelyek láttán nem maradhatunk közömbösen. Elgondolkoztató megállapításokat tett az említett moszkvai újságcikk szerzője. Kimondva és kimondatlanul úgyszólván mennnybe menesztette azokat a szlovákiai politikai irányzatokat, amelyek reprezentánsai minimum megkérdőjelezik, de számos esetben a szó szoros élteimében tagadják Szlovákia Nyugat felé orientálódásának helyességét. Különösen azért figyelemre méltó az eszmefuttatás, mert a szlovákiai euroszkeptikus erők „véletlenül" éppen hatalmon vannak. TÓTH MIHÁLY