Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-07 / 207. szám, csütörtök

2018 j ÚJSZÓ MINDENNAPI BUNUGYEINK 1995. szeptember 7. Káin - bennünk A bibliai testvérgyilkosság óta Káinnak, aki megölte Ábelt, számos követője akadt. Alábbi két esetünkben is ez történt, vagyis testvér testvérnek vette életét. A tragédiába torkolló konfliktusokban az alkoholé volt a főszerep. Szurkoshordóba gyömöszölte V. G., a 36 esztendős szövetkezeti csősz amolyan magának való agglegény volt. Fizetését általában elitta, de mivel nem volt se felesége, se gyermeke, ez a „hobbija" senkit sem zavart. Teendőit a határban felettesei megelégedésére végezte. így nem volt csoda, hogy mikor egy szép napon nem lépett szolgálatba, igencsak nyugtalankodni kezdtek. Tudták, a kocsmán kívül sehová se jár, csak a közel ben lehet. A falusiak arra gyanakodtak, hogy részegen balesetet szenvedett, és most valamelyik árokban fekszik, törött végtagokkal, magatehetetlenül. Kisebb-nagyobb csoportok több napon átjárták a határt, és keresték a falu csőszét. Átfésülték a közeli erdőket, a répaföldeket, és a szőlőskerteket is. Eredménytelenül. A rendőrségi bejelentést követően sem változott a helyzet. A falu már-már napirendre tért V. G. megmagyarázhatatlan eltűnése felett, amikor egy kecskéjét legeltető nyugdíjas a domboldalon húzódó bozótosban valami gyanúsat talált. Egy darabka részen hiányzott a fű, és úgy tűnt, mintha ezen az elhagyott helyen valaki ásott vagy kapált volna. A bácsi a furcsa földkupacról szomszédjának is szólt, aki két fiával, ásókkal felszerelve azonnal a megjelölt helyre sietett. Nem kellett túl sokáig ásniuk. Alig egy méter után szerszámuk emberi testbe akadt. Ekkor abbahagyták a munkát, és riasztották a rendőrséget. Azok az orvosszakértő kíséretében hamarosan megjelentek. A kiásott tetemben mindenki felismerte a napokkal azelőtt eltűnt V. G.-t. Már az első pillanatban nyilvánvaló volt, hogy a szerencsétlen csősz földi pályafutásának erőszakkal vetettek véget. Kezei, lábai dróthuzallal voltak összekötözve, amelynek vége az áldozat nyakára volt csavarva. A nyomozók még aznap megkezdték a kihallgatást. Munkájuknak hamarosan meg is lett az eredménye. Nem egész tíz órán belül ismert volt a felháborító tett elkövetője. A gyilkos, mindenki megrökönyödésére, az áldozat két éwel fiatalabb öccse volt. A tettes elmondta, hogy a tragédia napján együtt dolgozott testvérével a szülői ház udvarán. „Munka közben eleinte békésen poharazgattunk. Később már csak a bátyám ivott, én tovább dolgoztam. Ő állandóan belém kötött, semmi sem volt jó neki, amit csináltam. Mindenért kritizált. Ettől úgy dühbe gurultam, hogy felkaptam a kezem ügyében levő vascsövet, és fejbe ütöttem. Nem akartam megölni. Sajnos, az ütés túl erősre sikeredett. Amikor testvérem élettelenül elterült a földön, és láttam, hogy nem lélegzik, nagyon megijedtem. Akkor csak arra gondoltam, hogy a holttestet minél előbb el kell tüntetnem. Az udvaron levő üres szurkoshordóba gyömöszöltem. Hogy beleférjen, hátrakötöttem kezeit és lábait. Sötétedés után befogtam a lovat a kocsiba, és a hordót a patakpartra szállítottam. Még aznap éjjel elástam". A boncolásnál megállapították, hogy a halált nem az ütés, hanem fulladás okozta. „Elárultál, ezért meghalsz!" Ján és Jozef sohasem tartóz tak az élet kegyeltjei közé. Az előbbi férfi katonatársa agyonveréséért csaknem húsz évet töltött a sitten, testvérének egy mezőgazdasági gép okozta vesztét. Olyan súlyosan megsebesítette, hogy amputálni kellett a lábát. A szerencsétlenség óta Jozef egyetlen vigasza a kocsma volt. Ján, miután néhány éwel ezelőtt szabadlábra került, Kelet-Szlovákiába költözött. Ott megismerkedett egy ukrán nővel, aki hamarosan az élettársa lett. Miután választottjának kisbabája született, Ján úgy döntött, ideje hazaköltözni apjához és öccséhez a szülői házba. A falu gyorsan befogadta a hajdan „nehézfiú" hírében álló férfit. Sőt művészhajlamai révén sokan megkedvelték. Ján ugyanis szépen rajzolt, és még ügyesebben bánt az ecsettel. Tehetségének a híre gyorsan elterjedt a faluban, így nem csoda, hogy egyre gyarapodott azoknak a száma, akik az ő képeivel akarták díszíteni nappalijukat. A falusi művész pár száz koronáért árulta festményeit, ami szerény, de azért biztos megélhetést jelentett neki és családjának. Jánnak nyomorék öccsével nem voltak különösebb nézeteltérései, sőt olykor, ha több pénzhez jutott, meghívta egyegy fröccsre is a közeli italboltba. Mivel a kocsmárosnak is tetszettek alkotásai, megkérte, fessen egy képet az ivó egész falára. Ján eleget tett a kérésnek, ám elkövette azt a hibát, hogy előzőleg nem egyezett meg a tulajjal a tiszteletdíj nagyságában. Amikor a kocsmáros ötszáz koronával akarta kiszúrni a szemét, sértődötten visszautasította a megalázó honoráriumot. A művészi önérzetében sértett férfi úgy vett elégtételt a zsugori kocsmároson, hogy egy szép napon több ezer koronás cechet csinált, és fizetés nélkül távozott. A kocsmáros rendőrséggel fenyegetődzött. Ján megijedt, és a letartóztatás elől istállójuk padlásán keresett menedéket. Rejtekhelyéről, amelyet csak az éj leple alatt mert rövid időre elhagyni, senki sem tudott. Egy alkalommal a deszkapadló hézagai közt lesve látta, amint a kocsmáros öccsénél érdeklődik az ő holléte felől. „Fogalmam sincs, hová tűnt Jano. Ha valamit megtudok róla, majd szólok" - hallotta testvérét, aki nem sejtette, hogy ezzel az egyetlen mondattal aláírta halálos ítéletét. „Elárultál, te nyomorék! Ezért meghalsz!" - sziszegte dühösen a szénában lapuló férfi. Aztán már csak a megfelelő alkalmat várta. Amikor testvére sötétedéskor a fészer irányába bicegett, lemászott a padlásról, és utánalopakodott. Jozef a küszöbön megbotlott, és egyensúlyát vesztve a földre esett. Ezt a pillanatot használta ki testvére. Odaugrott, és egy nyél nélküli kalapáccsal többször fejbe ütötte. Miután megbosszulta az árulást, a hullát egy limlommal teli ládába rejtette. Néhány percig még várt, aztán váratlanul megjelent a konyhában. „Hol csavarogtál ennyi ideig?" - vonta kérdőre apja. „A szomszéd járásban volt egy megrendelésem" - hazudta szemrebbenés nélkül a gyilkos, aztán szólt élettársának, melegítsen neki is vacsorát. Ján sejtette, hogy előbb-utóbb rájönnek gaztettére, ezért jobbnak látta kereket oldani. Másnap kiment a főútra, megállított egy orosz kamiont, és Opavába utazott. Az oszlásnak induló tetemet a háziak hamar felfedezték. A zsaruk a gyilkossággal a nyomtalanul eltűnt Jánt gyanúsították, és kézre kerítése érdekében országos körözést rendeltek el. Az immár kétszeres gyilkos egy morvaországi városkában bukott le. Amikor piroson áthaladva igazoltatni akarták, futásnak eredt. A rendőrök előállították a gyanús férfit, akiről kiderült, Szlovákia-szerte keresik. Légből kapott narkó Aggasztóan növekszik azoknak a légitársasági alkalmazottaknak a száma, akik helyzetükkel visszaélve próbálkoznak kábítószer-csempészéssel. Mindazok, akik sokat utaztak repülőn, sokszor tanúi lehettek annak, hogy a repülőgépek személyzete különleges elbánást élvez mind az útlevél-ellenőrzésnél, mind a vámvizsgálatnál. Ezen senki nem akadt fenn, sőt mindenki természetesnek találta. Az esetek többségében a pilótákat és az utaskísérőket személy szerint jól ismerik a vámosok, akik gyakran egy-egy köszönésnek szánt biccentéssel pótolják az elméletben a légitársaságok alkalmazottai számára is minden esetben kötelező vizsgálatot. Az ismertségen, az emberi kapcsolatokon túl a vámosok joggal érezhetik úgy, hogy a légitársaságok általában erkölcsi szempontból is megszűrik azokat, akiket felvesznek. Ráadásul egy ilyen állás viszonylag jó fizetést jelent, amit nem érdemes kockáztatni. - Az Avianca kolumbiai légitársaság egyik alkalmazottjának mondja Hubert Nagel rendőrtiszt - tizenkét kilő kokain Németországba csempészéséért harmincötezer dollárt ajánlottak. Az Iran Air 48 éves utaskísérője a Teherán és Frankfurt között közlekedő IR-720-as számú járaton 5,7 kiló ópiumot akart becsempészni úgy, hogy az árut a saját felsőcombjához rögzítette, sebészeti ragtapasszal. Nem is olyan régen még komoly esélye lett volna, hogy egyenruhája védelme alatt átjut a vámon. De ez már a múlté, és lebukott - mondja Hubert Nagel. A két legutóbbi eset: a repülőtéri detektívek megfigyelték, amint egy Anianca-stewardess bement a mellékhelyiségbe. Nem sokkal később - micsoda véletlen ugyanabba a fülkébe nyitott be egy német hölgy, akit a nyomozók akkor értek tetten, amikor a vécé öblítőtartályába helyezett másfél kiló „kokszot" akarta kivenni. A másik, megrendítőbb Avianca-sztori: a cég egyik eddig példásan viselkedő utaskísérője bukott le Frankfurtban, kábítószert dugott el egy dupla fenekű légitáskában. A kolumbiai férfi zokogva vallotta be, hogy tízezer dollárt ajánlottak neki. Ebből a pénzből megoperáltathatta volna halálosan beteg édesapját, akinek ez lett volna az utolsó esélye. USA Akták a klotyóban Egy amerikai kisváros, a New York közelében fekvő Greenport el akarja bocsátani mind a tíz rendőrét. Indoklás: a rendőrök gyanúsabbak, minta lakosság... A városatyák ezt a megállapításukat tanulságos bizonyítékokkal támasztják alá. így például a kábítószerezés elleni harc felelőse kokainista, gyakran kábítószerek és alkohol hatása alatt érkezik munkába. Ama ritka esetekben pedig, amikor józan, nem mulasztja el figyelmeztetni a drogkereskedőket a következő razzia tervezett dátumára. Az erkölcsrendészet illetékese gyakran a rendőrautóban szerelmeskedik a barátnőjével. Kollégája pedig enyhén szólva kihívó öltözetben küldte el a barátnőjét a polgármesterhez, hogy kieszközölje a rendőrök fizetésemelését. A pénzt megkapták, ám az ügy kitudódott, és a polgármester lemondott. Greenport rendőrei akkor tették fel viselt dolgaikra a koronát, amikor megunták a sok felgyülemlett aktát, s egyszerűen lehúzták őket a WC-n, majd elmentek kocsmázni. Ezek után kapták meg testületileg a felmondást, s a polgármester bejelentette, hogy vadonatúj rendőrséget szervez. A kérdés csak az: kikből? Tatjana, a szupertestőr Ahol más nő a kozmetikumait tartja, ott Tatjana Rimbach kilenc milliméteres revolvert őriz. A csinos, huszonkilenc esztendős hölgy Németország legkeresettebb testőre. Vezető politikusok, üzletemberek, művészek veszik igénybe szolgálatait, de ha valaki a neveket kérdezi, kedves mosoly a válasz: „Ez az, amit tőlem sohasem fog senki megtudni." Elvégre ennek a szakmának egyik alapkövetelménye a diszkréció. Iskoláinak elvégzése után Tatjana modellként, majd előadónőként próbált szerencsét, de több izgalomra vágyott, s amikor Stuttgartban meghirdették az önvédelmi sportok tanfolyamát, azonnal jelentkezett. Nemcsak a karate és a dzsúdó mestere lett, hanem a nyelvektől a lélektanon át a viselkedési szabályokig is sok mindent megtanult. A fegyverismeretet Angliában sajátította el, s ő volt az egyetlen nő, akit egy izraeli antiterrorista osztagban képeztek ki. Amikor arról faggatják, fél-e, a felelet a lehető leglogikusabb: attól fél, hogy hibát követ el, s ennek akár beláthatatlan következménye lehet. Autóját követték már felfegyverzett arabok, szembe kellett néznie támadókkal, de megvédte magát, jóllehet tudja, mindennek van határa. Úgy tartja azonban, hogy női ösztönével sok mindenre képes előzetesen ráérezni. Igen sok a férfi megbízója, ugyanakkor alapelve a „nulla flört", az érzelmeknek nincs közük a munkához. Más Kevin Costner filmjének, A testőrnek a romantikája, és más a valóság. Szarvashibak A betörő olyan állatfajta, amelynek szimata jobb a gepárdénál, hallása élesebb, mint a denevéré, szorgalma akár a méheké, és ügyességben felveszi a versenyt bármely csimpánzzal. Mielőtt az említett állatfajok megsértődnének a képes hasonlóság miatt, áruljuk el gyorsan, hogy a betörő civilizált lény, és kiterjedt társadalmi kapcsolatokkal rendelkezik. így lehetett ez azokkal a zsiványokkal is, akik még a múlt év végén az akkor éppen Japánból hazatérő B. László Baross utcai lakását fosztották ki. Minden valószínűség szerint a tolvajok pontos ismeretekkel rendelkeztek a B. család napirendjét illetően, hiszen tudták, az asszony sem lesz otthon. B.-né ugyanis a repülőtérre ment, hogy hazatérő férjét fogadja. Az a néhány óra, míg a lakás üresen állt, tökéletesen elegendő volt ahhoz, hogy hengerzártöréssel, ajtóbefeszítéssel a lakásba jussanak, és ott némi látszatrendetlenséget hozzanak létre. Azt írtuk, nem valódi kupit hagytak maguk után, csupán műfelfordulást, hiszen a BRFK ll-es betörési csoportjának nyomozói szerint igen könnyen rátaláltak arra, amit kerestek, vagyis az aranyra. Ez a zsákmány értékesebb része volt, persze lenyúltak még ezért-azért, ami a kezük ügyébe esett, és így a kár értéke 2 850 000 forintra taksálható. A B. család persze apátiába süllyedt, ám nem úgy a nyomozók, akik a kiterjedt vizsgálódás és „tárgyfelkutatás" során hamar értékes információk birtokába jutottak. Eszerint a cucc egy részét, amelynek értéke 300 000 forint, Érden hozták forgalomba, s ebből a helyi felső tízezer tagjai vásároltak meg két aranyórát. Ezeket három hónappal később annak rendje és módja szerint lefoglalták a zsaruk. Az elkezdődött kihallgatások eredményeként a nyomozók eljutottak a zsákmányt közvetítő személyekig, majd tovább gyűjtögetve az adatokat a négy betörő közül sikerült hármat nyakon csípni. Ők, a 34 éves L. Zoltán, a 33 éves J. Gábor és a 30 éves J. József mindannyian budapesti lakosok, és korántsem ismeretlenek a zsaruk számára. A lakásaikban tartott házkutatás során sok minden előkerült, főként aranyneműk és műszaki cikkek, melyeknek eredetét jelenleg is tisztázzák a nyomozók. Itt említjük meg, hogy az egyik jómadár, J. Gábor talán a legkevésbé rutinos betörő, még az év elején egy XVIII. kerületi betörés során súlyos szarvashibát követett el, Az történt, hogy munka közben megzavarta őt a hazatérő tulaj, és J. a harmadik emeleti lakás erkélyéről próbált menekülni. Szárnyak híján a földszint betonjához placcsant, a szörnyű esést mégis túlélte. Ellene és két társa ellen most előzetes letartóztatásban folyik eljárás, negyedik társukat egyelőre keresi a rendőrség. Az oldalt írta és szerkesztette: ORDÓDY VILMOS USA Műhibás kincsrablás Alig néhány hete, hogy beindult a New York-i rendőrség hatalmas felderítő gépezete a Tiffany ékszerüzlet kirablóinak kézre kerítésére. Szerencsére nem kellett sokat várni a tettesek kilétének felderítésére, akik negyven perc leforgása alatt szinte teljesen „kitakarították" a Tiffany jól őrzött vitrinjeit, s összesen 457 nagy értékű ékszert vittek magukkal. Még a biztonsági rendszer sem jelentett különösebb akadályt nekik, sőt a rablást rögzítő videokazettát is volt idejük megukhoz venni. Hiába, tökéletes bűncselekmények csak Amerikában vannak - gondolhattuk rögtön. Aztán rövidesen jött a hír, megoldódott a rejtély: a kapitális ékszerrablás öt főszereplőjét őrizetbe vették, köztük a bűncselekményben kulcsszerepet játszó kéttiffanys biztonsági embert. Az ékszerkollekcióból azonban mindössze hét darab került elő, a többit, állítólag jóval áron alul, felvásárolták Manhattanben a fekete kereskedéssel foglalkozók. A bűnösök lebukásához rendőri információk szerint az vezetett, hogy egy, az üzlethálózat márkajelét viselő karkötőn olyan olcsó áron kívántak túladni, hogy még az orgazdának is feltűnt az ajánlat. Ezért inkább jobbnak vélte a rendőrséghez fordulni az ügyben. A bejelentés természetesen jól jött a rendőröknek, akik nem késlekedtek az ékszertolvajok elfogásával. A zsaruknak a gyors sikerhez gratulált a New York-i főpolgármester. Valószínűleg megkönnyebbülten könyvelte el beosztottai eredményességét az amerikai megapolisz rendőrfőnök-helyettese, John Hill is, aki személyesen irányította a nyomozást. A sajtónak adott nyilatkozatában fontosnak tartotta kiemelni: „Annak ellenére, hogy mindent professzionális szinten készítettek elő, mégis valamit rosszul tettek." - Valóban, a már említett műhiba miatt kerültek rács mögé a profik.