Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-06 / 206. szám, szerda

2018 J ÚJSZÓ MINDENNAPI BUNUGYEINK 1995. szeptember 7. PÁRKÁNY Kocsis Ernő kiállítása A párkányi Városi Művelődé­si Központban ma a párkányi születésű Kocsis Ernő képe­iből nyílik kiállítás. A külföldi és hazai kiállításokon sem is­meretlen művész ezúttal egy újabb alkotó szakaszát bemu­tató festményekkel várja a lá­togatókat. Kocsis Ernő kiállítá­sa szeptember 25-ig tekint­hető meg a párkányi Városi Galériában. (bodzsár) Kábeltolvajok Eddig ismeretlen tettesek Balogfala és Korlát között há­rom kilométeres szakaszon le­vágták és ellopták a telefonve­zetéket, amelynek következté­ben ötven telefonállomást vág­tak el a központtól. A hiányzó vezetékeket a napokban vet­ték észre a telefonszerelők, akik jelentették a rendőröknek az esetet. (farkas) RIMASZOMBAT Elfogyott a bizalom Uj Szó-tudósítás A legfelsőbb vezetésükkel szembeni bizalmatlanságuknak adtak hangot szombaton Rima­szombatban a vállalkozók azon a tanácskozáson, amelyet a Szlová­kiai Vállalkozók Szövetségének Rimaszombati Járási Tanácsa hí­vott össze. Előzőleg több működő járási tanács és területi önkor­mányzat jelezte érkezését, mint amennyi végül képviseltette ma­gát, és nem vett részt rajta Miros­lav Knitl, a Szlovákiai Vállalkozók Szövetsége Országos Tanácsá­nak elnöke sem. Nem meglepő, ugyanis a program értelmében a vállalkozók az országos tanács és a szlovák kormány közötti tárgya­lásokat (is) értékelték. Miroslav Knitl levelében, amelyet minden járási tanácshoz és területi önkor­mányzatokhoz eljuttatott, a rima­szombati megbeszélést jog­szerűtlennek nyilvánította. Talán ezért maradt néhány olyan járás vállalkozói tanácsa is távol, amely korábban részt kívánt venni a megbeszélésen. - Nyugtalanít bennünket - han­goztatták a vállalkozók -, hogy or­szágos tanácsunk a szlovák kor­mánnyal folytatott tárgyalásai so­rán egyetértett azokban a kérdé­sekben is, amelyek szöges ellen­tétben állnak a Szlovákiai Vállal­kozók Szövetségének alapszabá­lyával. Ha az év végéig nem te­szünk radikálisabb lépéseket, összepakolhatunk, mert a jelenle­gi országos tanácsnak nem áll ér­dekében kifejteni kellő tevékeny­séget a kis- és középvállalkozók megmaradásáért. Az ország északkeleti csücs­kéből érkezett vállalkozók szerint Pozsonyban nem működik egyet­len vállalkozói szervezet sem, mégis tizenhat - egyéni - vállalko­zót választottak be a fővárosból az országos tanácsba. Az ország keleti felét pedig csupán egyetlen vállalkozó képviseli a legfelsőbb szervben, holott számos járási és területi szervezetük működik. A tanácskozás résztvevői állásfogla­lást hagytak jóvá, amelyben saj­nálkozásukat fejezik ki Miroslav Knitl távolmaradásáért. Aggodal­mukat fejezték ki az országos ta­nácsnak a szlovákiai kormánnyal történt megbeszéléseivel kapcso­latosan, valamint az egyre romló vállalkozói körülmények miatt. Az állásfoglalásukban továbbá leszö­gezik, hogy a szlovákiai vállalko­zók nincsenek arányosan képvi­selve az országos tanácsban, és ez nyugtalanító. Végezetül kérik az országos tanács tagjait, szep­tember végéig szervezzenek meg­beszélést az ország valamennyi vállalkozói szervezetének képvi­selője számára. Továbbá kérik az országos választmányt, hogy a szeptember 9-én Rózsahegyen megtartandó ülésükön értékeljék a rimaszombati állásfoglalást, amelyet mellesleg minden járásr tanácsnak és területi önkormány­zatoknak elküldenek. A megjelen­tek hozzászólásaiból arra lehetett következtetni, hogy a vállalkozók szeretnék minél előbb összehívni az országos közgyűlést, hogy az mondjon véleményt a Szlovákiai Vállalkozók Szövetsége Országos Tanácsának eddigi munkájáról. A rimaszombati tanácskozáson részt vett Ján S itarčík, az országos tanács tagja, akit megbíztak, szó­ban tájékoztassa az országos ta­nácsot a Rimaszombatban megvi­tatott témákról. (kas) RAGYOLC Szivattyúállomás van, víz nincs Ragyolcon, ezen a hegyek közé szorult településen az egykori bővizű kutak kiapa­dóban vannak. Az a kevéske víz, amely még az egyes ku­takban összegyűlik, magas nitráttartalmú. A valamivel több mint félezer házból álló településen Kozický Péter polgármester szerint csak egy kút vize iható, az iskola kútjáé. Az előző választási időszakban megkezdődött a vízvezeték kiépítése, a főnyomócsövek lefektetése. Elkészült a szivattyúállo­más, mégsem lehetett meg­nyitni azt a főcsapot, amelyről vödörben hordhat­ta volna haza a falu népe a málineci vizet. Hogy miért nem, arról a polgármester a következőképpen tájékozta­tott: - A vízművek losonci igaz­gatósága csak a mi fe­lelősségünkre lett volna haj­landó kinti csapot elhelyez­ni, mivel a vízben lévő klór­mennyiség a hosszú szaka­szon a főnyomócsőben el­veszhet. Amennyiben fertőző betegség ütné fel a fejét, a vízművek nem vállal­ná érte a felelősséget. Kozický Péter tavaly ősztől tölti be a polgármes­teri posztot, az elődje által megkezdett munkálatokat természetesen tovább foly­tatja. A víz klórozásánál esz­közölt változást, mivel az eredeti terv alapján egy cse­pegtető rendszerű klórozó szerkezet adagolta volna a vízbe a klórt. Az újfajta kló­rozási forma többletkidással jár, de a polgármester sze­rint megéri. Tehát a fővezeték Fülektől Ragyolcig elkészül, működik a helyi szivattyúállomás, ha­marosan üzembe helyezik a klórozó berendezést, de azt senki sem tudja, mikor ve­zethető be a legtávolabbi ut­cákban épült házakba is a víz. Ez pénzkérdés. - A Losonci Járási Hivatal­ban született egy olyan ja­vaslat, hogy a málineci víztá­rozó kibővítését halasszák későbbre és a munkálatokra tervezett 300 millió korona felét (legalább) fordítsák a községek vízellátására ­folytatta a polgármester. ­Ésszerű megoldás lenne, mi­vel a víztároló kapacitása másodpercenként 460 liter, a vízfogyasztás pedig 230 li ter, ugyanilyen idő alatt. A járásban rajtunk kívül jó né­hány település található, amelyek hasonló cipőben járnak, mint mi; úgymond karnyújtásnyira van az ivó­vízhez, de saját pénzforrás­ból évtizedek múlva tud­nánk bevezetni az utcákba. Időközben meglátogattak bennünket a gázművek lo­sonci igazgatóságának dol­gozói és felajánlották, hogy ingyen megépítik a gázveze­téket Fülektől egészen a -község határáig, megépítik a nyomáscsökkentő állo­mást és a falusi vezeték ki­építését 39,9 százalékkal támogatják, ha úgy döntünk, jövőre lefektetjük a gázveze­téket az utcákba. Ilyen előnyös ajánlatnak nehéz el­lentmondani: szeretnénk jövőre a vízvezeték mellett a gázvezetéket is lefektetni az utcákba. Mindez természe­tesen nem akarat, hanem pénz kérdése. A ragyolci polgármesteren kívül más települések pol­gármesterei is bizakodnak, hogy a málineci víztároló bővítésére tartalékolt pénzből jut a helyi vízháló­zat kiépítésére is. Nehéz dolga lesz a hivatalnak, ha el akarja intézni a víztároló bővítésének elhalasztását ­pedig ez lenne az ésszerű mivel a málineci munkálato­kat Binder úr „kapta" meg, aki ragaszkodik az akcióhoz. A régióban úgy tudják, hogy Stanislav Jačmenik, a Lo­sonci Járási Hivatal elöljáró-' ja ez ügyben sikeres tárgya­lásokat folytatott a szlovák kormány tagjaival és elkép­zelhető, hogy ez év végéig pénzösszegeket osztanak szét a vízre váró falvak kö­zött. (farkas) Rozsnyó Losonc t Nagykürtös o. R. Szombat Pozsony Galánta ° L é™ É.újvár Deregnyő Ragyolc Balogfala Párkány Komárom ROZSNYO Lakásépítések befejezése Nagy a lakáshiány Rozsnyón. Amióta 1992-ben abbamaradt a házgyári panelházépítés a város déli lakótelepének keleti részén, egyre szaporodik a városi hivatalban a lakáskérvények száma. Itt je­lenleg mintegy hétszáz lakásigénylőt tartanak nyilván, akiknek saj­nos nagyon kicsi a reményük arra, hogy az önkormányzat révén a közeljövőben bármilyen lakáshoz is jutnak. Némiképp talán enyhít­het ezen a szinte megoldhatatlan gondon, hogy a közeljövőben be­fejezik a déli lakótelepen 1992-ben félbeszakított 32 panellakás építését. Erre a tömbházra eddig már kb. öt és fél millió koronát köl­töttek, ám a még hiányzó, nem egészen három milliót a város akko­ri vezetése abban az időben nem tudta erre az építkezésre fordíta­ni. A nyár elején Rozsnyó város önkormányzata nyilvános pályázatot hirdetett a lakótömb befejezésére, s ennek eredményeit az elmúlt napokban értékelték. A három éven át jelentősen megrongálódott épületet a rozsnyói Garant Kft. fejezheti be. Ők 6,7 milliós költség­vetéssel kívánják lakhatóvá tenni a 32 lakást. Rozsnyó város veze­tése a befejezéshez szükséges pénzösszeget állami támogatásból szeretné megszerezni. (ambrus) Október 1-jéig tart az a játékkiállítás, amely augusztus vége óta tekint­hető meg Kassán a Jakoby Gyula Képtárban. A bemutatott játékok 7 szlovákiai művészeti iskola diákjainak tervei alapján készültek. (TA SR-felvétei) Nemzetközi látogatócsoport Deregnyőn Rangos nemzetközi esemény egyik színhelye volt a De­regnyői Református Tanulmányi Központ szeptember 2. és 5. között. A Bad Boll-i székhelyű „Akadémiák és Tanulmányi Köz­pontok Ökumenikus Szövetségének kilenctagú látogatócso­portja ismerkedett a deregnyői központ, valamint az ungi és bodrogközi régió életével, kisebbségi létünk mindennapjaival. A Németországból, Angliából, Svájcból és Indonéziából érke­zett látogatók maguk is hasonló keresztyén intézményeket vezetnek, s így fontosnak tartották megismerni a négy évvel ezelőtt alakult Tanulmányi Központ munkáját, tevékenységé­nek hatáskörét és elért eredményeit. Külön színfoltja a ren­dezvénysorozatnak az Indonéziából érkezett dr. Ketut Waspa­da, aki egy olyan keresztyén intézményt vezet, melynek láto­gatói több mint 80 százalékban mohamedánok. Akkor, ami­kor világméreteket ölt a szélsőséges eszmék gyors terjedése, legyen nemzeti vagy vallási formája, nagy jelentősége van az ilyen jellegű tanácskozásoknak, ahol nem csak tapasztalat­csere folyik, hanem a résztvevők a helyszínen ismerkedhet­nek meg a múlt hagyományaival és a jelennel. A program ré­szét képezte egy kelet-szlovákiai körút azon történelmi váro­sokban, melyeket valamikor német telepesek alapítottak a 12. és 13. században. CSOMA LÁSZLÓ CSERNO Évtizedek után előkerült vadászgép - Nem voltunk biztosak ben­ne, nincs-e még valamilyen robbanó anyag a gépben, ezért vártunk egy kis időt és csak aztán rohantunk a szín­helyre, hogy segítséget nyújt­sunk a netán túlélőknek - em­lékezett vissza az évtizedekkel ezelőtti eseményre Galambos Albert csernői nyugdíjas. Emlékeztetőül: a második világháborúban lelőtt IL-2-es repülőgép roncsaira bukkan­tak Csernő község határában a szlovák-ukrán államhatártól mintegy 30 méterre mélyen a földbe fúródva. A géptetemet - motorját, a pilótafülke felét és a megmaradt egyik szár­nyát - a minap a pozsonyi Re­püléstörténeti Klub tagjai ás­ták ki, majd a Svidniki Hadtör­téneti Múzeumba szállították. Tőlük csupán annyit sikerült megtudni, hogy egy szovjet fel­ségjelű kétszemélyes gépről van szó. Galambos Albert, aki pedig egyik szemtanúja volt egykor a németek által repülő tanknak nevezett gép megsemmisülé­sének, éppen tizenöt éves volt. - Azon a napon nagyanyám­nál tartózkodtam, aki a falutól távolabb, a jelenlegi államha­tár közvetlen közelében lakott, amikor két vadászgép manőverezett a falu és a köze­li Csap városa felett. A ház ud­varáról figyeltem mindkettőt, majd egészen közelről az egyik közeli fa mellől és kissé távo­labbról ágyúlövés dörrent, s a gépek szétváltak. A szóban forgó repülő balszárnyát érte találat, ami még a levegőben a farokrésszel együtt felrobbant, a megmaradt rész pedig a föld­re zuhant. A másik, amelyet ál­lítólag a battyáni Kolónia mel­lett felállított légvédelmi ágyú­ból leadott lövés érte, egyene­sen a Tisza holtágának mocsa­rába zuhant, majd azonnal el­süllyedt - pergette vissza a negyvenes évek borzalmainak egyik eseményét Galambos Al­bert. - Feltehetően a személyzet egyik tagja nő lehetett, mert amikor már odamerészked­tünk, a szétszaggatott emberi test maradványai között egy női kézfejet és hosszú női ha­jat is láttunk. Ennyi év után, vajon miért csak most bukkantak rá erre a repülőgépre? - kérdeztük töb­bektől is a faluban. - Mert a háború óta senki sem merészkedett a határ kö­zelébe, olyan szigorúan őriz­ték. Egyébként, az a terület a határzónába tartozott. Aki csak száz méterekre is megkö­zelítette az egykori csehszlo­vák-szovjet államhatárt, már gyanús volt és azonnal bekí­sérték - mondta Bálint János helybeli lakos, aki szintén szemlélője volt az esemény­nek. Más forrásokból megtudtuk, hogy az 1944. november 19­én a kora délutáni órákban lelőtt szovjet felségjelű re­pülőgép az akkor már rohamo­san előrenyomuló szovjet had­sereg felderítő egységéhez tar­tozott. A négy nappal később át­vonuló front áldozataival együtt a géproncsot is ott hely­ben betemették, [gy az itt la­kók teljesen elfelejtették. Csu­pán a földből kissé kiálló szárnyrész árulta el hollétét a bozótosban és figyeltek fel rá az arra csellengő „fémgyűjtők". (katócs)

Next

/
Thumbnails
Contents