Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-05 / 205. szám, kedd

Szabadságoltunk 1995. szeptember 5. KULTURA ÚJ SZ

Ó RN AGÓCS GERGELY, A NÉPMŰVÉSZET IFJÚ MESTERE Élnek-e még, zenélnek-e még furulyás pásztorok Gömörben? t Kis NYELVŐR A füleki Palóc Napok rendezvénysorozat háziasszonya, Agócs Valéria, a Szlovák Rádió magyar adásának népszerű munkatársa az egyik műsorszám előtt elnézést kért a nézőktől a következő szavakkal: „Amikor őt kell bejelentenem, mindig elérzékenyülök. A fiam, Agócs Gergő következik." E szavak hatására a publikum elcsendesedett. Egy fekete hajú, szúrós tekintetű, bajszos fiatalember lépett a mikrofonhoz, és a következő pillanatban tárogató hangja hasított bele a csendbe. Zeneiskolába nem járt, a kottaismeretet autodidakta módon sajátította el. Játszik furulyán, tárogatón, szájharmonikán. Hegedülni és dudálni most tanul. Agócs Gergely, a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség országos tanácsának taga, három évvel ezelőtt a Magyar Köztársaság művelődési miniszterétől átvette a népművészet ifjú mestere elismerő oklevelet. • Honnan ered ez a népzene iránti szereteted? - Nagyszüleim Füleken nótás emberek voltak. Nagyapám gyönyörűen énekelt, hegedült és cimbalmozott. Tíz évvel ezelőtt, tizenöt éves koromban beiratkoztam a Fülekpüspöki Palóc Néptáncegyüttesbe. • Akkor hát ide vezethető vissza, hogy jelenleg a budapesti ELTE népművészeti tanszékén tanulsz? - A Palóc táncegyüttes tehetséges koreográfusa, Mlynár Pál mutatott először gyűjtéseket: akkor tért haza Erdélyből, az ott gyűjtött népzenei anyagával ismertetett meg bennünket. Átfutott az agyamon, hogy ezért minek kellett Erdélybe utaznia, biztosan nálunk is vannak hasonló szép dalok. Varga Norbi barátommal útra is keltünk: kölcsön magnetofonnal és kölcsön kazettával elgyalogoltunk Sávolyba. Találkoztunk egy idős nénivel, aki a kapuban állt, megkérdeztük tőle, ismer-e régi népdalokat, mert mi gyűjtjük azokat. „Ha nektek az megfelel, hogy: Ködellik a Bucsony, eső akar lenni" - rikkantotta el magát ott a kapuban, s mi döbbenten álltunk, mert olyan szépet még nem hallottunk. Később a távolabbi falvakba, Ipolynyitrára, Persére, Nagydarócra is elmentünk. • S aztán nyilván jött a kérdés: mi legyen az összegyűjtött dalokkal? - Véletlenül összeismerkedtem Halmos Bélával, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének munkatársával, akinek megemlítettem az általunk összegyűjtött hanganyagot. Meghallgatta azt, és az egészet, a kb. 15 órányi anyagot elhelyezte az intézet népzenei adattárába. • Ekkortól kezdtél tudatosan foglalkozni a népzenei hagyományokkal? - Sokat olvastam különböző gyűjtésekről, és rájöttem, hogy a vokális népzenei hagyomány terén már történtek gyűjtések, a hangszeres népzenekincs azonban háttérbe szorult. Ezért tudatosan ennek a nyomába eredtem. Hamarosan Gömörben szeretnék furulyás juhászok után kutatni, tőlük a régi felvételek között tudtommal csak egy Kodálygyűjtés található. Ez a század elejéről származik, fonográftekercsre vették fel a csupán néhány perces hanganyagot. Egyébként a legnagyobb élményem, hogy megtaláltam Pál Pista bácsit, az utolsó magyar dudást. Juhászember, egy monográfiát szeretnék róla írni. Nemcsak a népzenével kapcsolatosan, hanem feljegyezve a pásztorember hiedelmeit, szokásait, és kitérve a népi állatgyógyászatra meg hangszerkészítésre is. • Lesz-e folytatásuk azoknak a hangkazettáknak, amelyek „Felvidéki magyar népzene" címmel készültek? - Igen, most áll össze a negyedik rész. Azoknak a fiataloknak szánom ezeket a kazettákat, akik szeretik a magyar népzenét. Hiszen csak az eredeti dal, eredeti hanganyag megismerése, elsajátítása után lehetséges feldolgozni, másképpen előadni egy-egy dalt. Az egyetemen minket nagyon komoly tudományos pályára készítenek. Tanulmányaim végeztével nem szándékozom Magyarországon maradni. Hazajövök, s itthon szeretném tudásomat kamatoztatni: gyűjteni, tanítani... Számomra valamennyi népzene gyönyörű, csak az a baj, hogy kevesen vagyunk, akik ezeket az értékeket gyűjtjük. Pedig sajnos, e „kincsek" őrzői idős emberek, akiknek száma napról napra fogyatkozik. FARKAS OTTÓ Lassan vége a nyárnak, a hosszú vakáció után minden visszazökken a rendes kerékvágásba. Mint melegszerető ember az előbbinek nem nagyon örülök, az utóbbit viszont üdvözlöm, hiszen nyilván nemcsak az én tapasztalatom, hogy júliusban-augusztusban szinte lehetetlen bármit is elintézni, ugyanis az emberek nagy része ezekben a hónapokban veszi ki a szabadságát, vagy ahogyan tájainkon mondjuk: szabadságol. A szabadságol szóval nyelvhelyességi szempontból már foglalkozott Jakab István, aki használatát azért helyteleníti, mert ez az igénk a köznyelvben csak tárggyal állhat, s a szabadságol valakit jelentése ez: szabadságot ad, szabadságot engedélyez valakinek. Kitűnő nyelvművelőnk a szabadságol ige tárgyatlan használatát „szabadságon van" értelemben a szlovák dovolenkovať igével hozza összefüggésbe, ugyanis ezt írja: „Többször találkozunk e szónak ezzel a használatával; a szlovák dovolenkovať ige vélt megfelelőjeként fordul elő." A nyelvművelői „tiltás" - úgy látszik - nem járt eredménnyel, hiszen e szavunkkal a fenti jelentésben és szerkezetben szinte naponta találkozhatunk, s nemcsak az élőbeszédben. Például csak augusztusban és csak az Új Szóban legkevesebb négyszer is felbukkant: „Kovács Károly otthonában fogadott, mivel szabadságol"; „Most a nyár kellős közepén kiváló indok lehet az, hogy mindenki szabadságol, ezért nincs is igazán szükség a tájékoztatókra"; „Megfogadtam a tanácsát, bár tudtam, hogy az oktatási minisztérium dolgozói is javában szabadságolnak"; „...kapcsolta be a számítógépét a szabadságoló Pásztor doktor". A példánkból kitetszik, hogy a szabadságol ige mindannyiszor a cikkíró szövegében fordult elő (esetleg az első mondatot lehetne úgy értelmezni, hogy az újságíró a riportalany szavait idézte); vagyis még a nyelvvel hivatásosan foglalkozó emberek sem találnak használatában semmi kivetnivalót. Érdemes tehát elgondolkoznunk ennek az okán. Először is meg kell állapítanunk, hogy bár a szlovák dovolenkovať igének lehetett bizonyos szerepe a szabadságol jelentésének módosulásában, a magyar és a szlovák szó mégsem tekinthető egymás megfelelőjének. A szlovák dovolenkovať jelentése ugyanis ez: üdül, szabadságát tölti valahol, a szlovák ige vonzatstruktúrájában tehát szerepel egy helyhatározó; ezt tanúsítják a különböző kézikönyvek példamondatai is: „

Tohto roku dovolenkujeme v Tatrách" (Krátky slovník slovenského jazyka); „...budeme mnohí dovolenkovať v zariadeniach cestovného ruchu" (Dynamika slovnej zásoby súčasnej slovenčiny); stb. Ha valaki kiveszi a szabadságát, ezt szlovákul így szokták kifejezni: je na dovolenke, išiel na dovolenku stb. A szlovákiai magyar szabadságol mellett viszont - legalábbis tapasztalataim szerint - nem szokott helyhatározó előfordulni. A szabadságol szó most taglalt jelentésének kialakulása azonban megmagyarázható a magyar nyelven belül is. Ez az igénk a szabadság főnév -/ képzős származéka. Igeképzőink nagy része olyan, hogy előre meghatározza a származékszó tárgyas vagy tárgyatlan voltát, például az -ít-tel tárgyas igét, az -ü/-lel pedig tárgyatlan igét alkotunk (szépít szépül). Az -/ képző ebből a szempontból semleges, hiszen a vele képzett származékok között van tárgyas és tárgyatlan ige is: pl. birtokol, igényel, mellékel (valamit) - üzemel (valami), házal (valamivel) stb. Továbbá ismert jelenség az eredetileg tárgyas igék tárgyatlan használata, pl.: fizikát tanul németül tanul, könyvet olvas olvas stb. A szabadságol tárgyatlan használatát az is támogatja, hogy a hasonló jelentésű nyaral és telel tárgyatlan igék. Legvégül érdemes megemlíteni, hogy a magyar nyelv köztudottan „előnyben részesíti" a szintetikus szerkezeteket az analitikusakkal szemben (a környező indoeurópai nyelvekben ez éppen fordítva van) pl. Ďeň učiteľov - pedagógusnap, rasová nenávisť - fajgyűlölet. Ebbe a sorba szépen beleillik a szlovákiai magyar szabadságol, hiszen a szabadságon van kifejezés helyett áll. A „szabadságon van" értelmű szabadságol szabályos magyar fejleménynek tartható, bár kialakulását az azonos morfológiai szerkezetű és szintén tárgyatlan szlovák dovolenkovať is támogathatta. írott szövegbeli használata ellen csupán az az érv hozható fel, hogy Magyarországon nem alakult ki ilyen jelentése, tehát a szabadságol szlovákiai regionalizmusnak minősül. SZABŐMIHÁLY GIZELLA Agócs Gergely Pál Pista bácsival, az utolsó magyar dudással (A szerző felvétele) í LILIUM AURUM BIBLIOTÉKA Mesék a Bodrogközből „A Bodrogközt a "csendesen kanyargó, erdőket kerülgető Tisza meg öccse, a Bodrogi' öleli, amiként Balassa Iván írja Lápok, falvak, emberek című jeles könyvében. Ez a két kedves folyó egy apró szigetet rajzol, amelynek alakja úgy él bennem, mint egy keletre néző, felemelt fejű madár. Ennek a képzeletbeli madárnak két melengető szárnya alatt cseperedtem fel én is, s amikor estéken át írtam ezt a könyvet, sokszor elgondoltam, mesélhetnék a világ vén órájáig, akkor se mondhatnám el, mi mindent látott figyelő szemével, mennyi nemzedéket éltetett teste melegével" - írta Kulcsár Ferenc a Kígyókő első, 1984-es kiadásának bevezetőjében. A szerkesztő pedig így jellemezte a kötetet: „Kulcsár meséit nem csupán témájuk kapcsolja hagyományainkhoz. Klasszikus íróinkat követő stílusa, emelkedett költői nyelve a választékos magyarság szép példája. Könyvének hangulata, ízei a szülőföld és az anyanyelv szeretetét és megtartó erejét éreztetik az ifjú olvasóval." A Kígyókő újbóli kiadásának jogosságát, azt hiszem, fölösleges hangsúlyozni: időközben új generáció nőtt fel, amely immár sokkal szebb köntösben veheti kézbe ezt a meséskönyvet, amely a közelmúltban jelent meg a Lilium Aurum gondozásában, Németh Ilona színgazdag, a mesékkel harmonizáló illusztrációival. Szeptember eleje lévén, valószínűleg minden bodrogközi és nem bodrogközi kisnebuló szívesen tenné tankönyvei mellé az iskolatáskába ezt a csodálatos mesevilágot, amely a honfoglalás korától a huszadik századig öleli fel keleti régiónk mondavilágát Kulcsár Ferenc varázslásával. (k-y) HÍRVIRÁGOK A Manneken-Pis sört „vizel", a brüsszeli óvá ros központjában levő vizelő kisfiú alig 53 centiméteres szobra, Jerom Duquesnoy 1619-ből származó alkotása naponta turisták tömegeit vonzza. A legkülönbözőbb kivitelben, az életnagyságú csokoládéfigurát is beleértve, keresett ajándéktárgynak is számít. A Manneken-Pis a belga főváros szimbólumává vált. Ugyancsak leleményesen ünnepli meg a Manneken-Pis baráti rend fennállásának tízéves évfordulóját. Ebből az alkalomból a kisfiú lábai közül nem víz spriccel, hanem ősi vallon recept alapján készült sör folyik majd. A világ legfiatalabb vallásának békemissziója. Az egész emberiségnek egyetlen világméretű társadalommá egyesítését szorgalmazza a bahá'í vallás, mely a világ legfiatalabb független vallása. Alapítóját, Bahá'u'lláhot (1828-1892) a bahá'ík Isten új prófétájának tekintik. Ennek a vallásnak a hívei - mintegy nyolcmillió ember szerte a világon - azt vallják: az, hogy a világon többféle vallás is létezik, csupán a társadalmi és gazdasági fejlődési különbségeknek tudható be. Magyarországon kb. 600-an hisznek a bahá'íban. Egy ötventagú bahá'í csoport a közelmúltban Békéscsabára látogatott. Mint mondták, a városba - a Békés Megyei Hírlap tudósítása szerint - „Isten kegyelméből" jöttek, és az a céljuk, hogy ezen a területen is megismertessék a világbékéről szóló gondolátaikat. A Mao-unoka dalban dicséri nagypapáját. Mao Ce-tung egyik unokája, Mao Hszen-jü szerződést írt alá egy kínai zeneműkiadó vállalattal arról, hogy olyan műsoros kazettát készítenek, amelyen az unoka dalokban zengedezik nagypapájáról. A felvételt e hónapban, a műsoros kazetta piacra dobását pedig december 26-ra tervezik. A megjelenést Ma Ce-tung születésnapjára időzítik. Szexuális tízparancsolat papoknak, AZ angiikán egyház a kebelén belül kitört legutóbbi botrányt követően magatartáskódexet adott ki, hogy elejét vegye a nőket megbecstelenítő Christopher Brain lelkész ügyéhez hasonló eseteknek. Az új kódex az egyházi méltóságokra apellál, hogy a késő esti órákban ne keressék fiatal nők társaságát, ügyeljenek arra, hogy a találkozók légköre, a világítást is beleértve, méltóságteljes legyen, ugyancsak tilos foglalkozás közben alkoholt fogyasztani. Christopher Brain lelkész beismerte, hogy legalább húsz nőtől kényszerített ki szexuális élvezetet. Ez a volt rock menedzser az általa szervezett istentiszteleteken, amelyeken fiatalok százai vettek részt, tanácsokat adott nekik, hogy kivel kell közösülniük. Ezt követően elmegyógyintézetbe szállították. Újabb bírálat a holocaust-emlékmű tervéről. A Bild am Sonntag című lapban egyebek között a Berlinben tervezett holocaust-emlékműről is véleményt nyilvánított Ignatz Bubis, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöke. Christine Jakob-Marks képzőművésznő elképzelését a Bild am Sonntag fényképen is bemutatta. A hatmillió zsidó áldozat nevét egy tízezer négyzetméteres, bejárható, fekete, félig fektetett sírkőbe vésnék. Bubis számára többek között az okoz gondot, hogy a betontáblán csak az áldozatok neve szerepel, s így valódi azonosításuk nem lehetséges. Singerhez, a Zsidó Világkongresszus főtitkárához hasonlóan Bubis úgy véli, hogy az emlékműre nem a zsidóknak, hanem a németeknek van szükségük. Bubis véleménye szerint a német fiatalság sokkal határozottabban szemben áll a nemzeti szocializmussal, a faj- és az idegengyűlölettel, mint a világ bármely más országának ifjúsága. A problémát Bubis a külföldről Németországba csempészett náci propagandaanyagokban látja. Lukasenko vissza akar térni a szovjet idők tankönyveihez. A belorusz államfő arra hivatkozva hozta ezt a rendeletet, hogy szerinte az új kiadványok politikailag elfogultak. Az elnöki szóvivő elmondta: az elnöki döntés lehetővé teszi, hogy elpusztítsák azt az „ideológiai vírust", amely a Szovjetunió 1991-es összeomlása után belopózott mintegy húsz szociológiai, történelmi, illetve kultúrtörténeti tankönyvbe. Lukasenko bizottságot állított fel a tankönyvek vizsgálatára. A könyvek elfogultságát megállapító bizottság különösen azt kifogásolta, hogy szerzőik azt állítják: a Szovjetunió is felelős volt a második világháború kitöréséért. Tatjana Galkova művelődésügyi miniszterhelyettes közölte az AFP tudósítójával, hogy a minisztérium fellebbezni fog az elnöknél e döntés ellen. Szerinte a régi tankönyvek használata az idejétmúlt ideológiai tételek visszatérése volna. A régi tankönyvek visszatérése a tantervből mára már eltűnt tananyagrészek - a kommunista párt történetének, a tudományos ateizmusnak és a marxista-leninista filozófiának - oktatását jelentené. Galkova hozzátette, hogy a régi könyvek használata nagyon költséges lenne, mert ezek a kötetek rossz állapotban vannak, így újakat kellene nyomtatni. (Külföldi hírügynökségek és lapok alapján)