Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-26 / 222. szám, kedd

1995. szeptember 26. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó I 5 J Kilencven képviselővel szemben tehetetlen A kormány múlt kedden felszólította a köztársasági elnököt, mondjon le - „még mielőtt bebizonyosodik, hogy elárulta közös hazánkat". A kabinet felhívásának jogi vetületeiről Ernest Valko alkotmányjogász nyilatkozott. - Erről a kérdésről az alkotmány 106. és 107. cikkelye rendelkezik. A kormány felhívása bizonyára a hazaárulás tényének a megnyilvánulására, azaz a 107. cikkelyben rögzítettekre vonatkozik. Az alapelv az, hogy a demokratikus államok alkotmányos szabályozóiból eredően az államfő politikai szempontból nem tartozik felelősséggel a parlamentnek vagy más szervnek. Mindig ez az elv érvényesül, kivételt csupán a hazaárulás esetében történő alkotmányos felelősségre vonás képez. A szlovák alaptörvény, illetve az alkotmánybírósági ügyvitelről szóló jogszabály értelmében a vádat ebben az esetben a parlament terjeszti elő. Sajnos, máig sem ismertek a pontos játékszabályok; nem tudjuk például, hogy ehhez hány szavazat szükséges. • Viszont ezt a 106. cikkely tételesen rögzíti, amely a köztársasági elnök leváltásának a lehetőségéről szól, ha az ország szuverenitása és területi egysége vagy demokratikus intézményei ellen fejt ki tevékenységet. - Ez a cikkely más dologra vonatkozik. Hasonlót azonban a világ egyetlen demokratikus alkotmánya sem ismer. Ugyanis az elnök politikai felelősségét rögzíti, amire sem a parlamenti demokráciákban, sem pedig az elnöki rendszerekben nincs példa. Ez csak a mi alkotmányunk különlegessége, abszurduma. De a felhívás inkább hazaárulásra vonatkozik. • A kabinet szerint Michal Kováč az alkotmányos rendszer bomlasztására is törekszik. Erről a 106. cikkely szól. - Kérdezem: kí ítéli ezt meg? Kilencven képviselő? Itt van a kutya elásva, és véleményem szerint ezért abszurdum ez a cikkely. Az összes demokratikus alkotmány emiatt rögzíti az elvet, hogy független bíróságnak kell megítélnie a kérdést Ez szerepel a 107. cikkelyben. A politikai felelősséget az 1989 előtti alaptörvények tárgyalták, most viszont már nincs helye egy demokratikus jogállam alkotmányában. • Mégis benne van. Mit kellene tennie az államfőnek, hogy kimerítse azt, ami a 106. cikkelyben szerepel? - Az attól függ, ki hogyan magyarázza. Szerintem 90 képviselő voluntarisztikus értelmezésén múlik minden. És az elnök nem tud védekezni. Noha a parlament választotta meg, ilyen fontos ügyben parlamenten kívüli szervnek kell döntenie. Hogy mit kellene tennie az államfőnek? Például tárgyaljon az ország Európai Unióba történő belépéséről. Az EU-tagsággal Szlovákia elveszti szuverenitásának egy részét, s akkor valaki mondhatja, hogy a felvételről folytatott tárgyalásaival az államfő az ország szuverenitása ellen tevékenykedett. Hogy igen vagy nem, ennek eldöntése 90 képviselőn múlik. IVAN SÁMEL, Národná obroda Ezer korona többet ér, mint ezer nap Noha a szlovák belpolitikai életben nagy pompa kíséri az önálló ország 1000 napjának ünneplését, az egyszerű állampolgárt mindez nem hozza tűzbe. „Én mindig meg voltam győződve arról, hogy az önállóság jó és hasznos dolog, de úgy gondoltam, hogy csak az állam létrejöttéről, nem pedig valamilyen ezer napról kell megemlékezni" - mondja a pozsonyi Eva Kocmaniková. Bár Mečiar hű követőjének tekinti magát, elismeri, nem egészen érti, hogy miről van szó. Az ezres számnak mágikus hatása van a szlovák önállóság szülőatyjai körében. A Szlovák Nemzeti Párt és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom ideológusai ugyanis örömmel hivatkoznak a „szlovák nemzet ezeréves erőfeszítéseire", amelyeket 1993. január elsején siker koronázott. „Ezer év, ezer nap, nem mindegy? Nekem jóval fontosabbnak tűnik ezer korona" - jegyzi meg egy öregúr Pozsony belvárosában. KAROL WOLF, Mladá fronta DNES Szlovákia hírneve „Szlovákia számára fontos, hogy a neves külföldi személyiségekkel folytatott tárgyalásokon ne olyan diák szerepét játssza, aki a tanító előtt áll, és várja a jegyet magaviseletből." Vladimír Mečiar kormányfő pénteki rádiónyilatkozatában ezekkel a szavakkal értékelte William Perry amerikai védelmi miniszter szlovákiai látogatását. Hangsúlyozta: a másik fél véleményét nem kell utasításnak venni. Az ilyen nyilatkozatokból - amelyeket a komplexusokban szenvedő szlovák polgár kedvezően fogad, mert azt támasztják alá, hogy ha kell, a kormányfő a legnagyobb államok képviselőivel sem kukoricázik - azonban más következtetések is levonhatók, amelyek szöges ellentétben állnak a hivatalos véleményekkel. Az amerikai vendég sürgette, hogy a „szlovák kormánytisztviselők fordítsanak nagyobb figyelmet a vélemények sokrétűségére". Valóban nem kell diplomatának vagy külügyminiszternek lenni ahhoz, hogy megértsük, kinek címezték ezeket a szavakat... RÓBERT KOTIAN, Sme CSEHORSZÁG Több százmilliós részvénylopás A nyár folyamán a Cseh Köztársaság Értékpapírközpontjából (SCP) néhány szlovák befektetési alap számlájáról valakik hamis dokumentumok alapján több százmillió korona értékű részvényeket vettek le. A Lidové noviny szerint a Casovia, Kredit és Slov-kupón alapokat 360 millió koronával károsították meg. A részvények július 1-én tűntek el, de az alapok csak augusztus 1-én Jöttek rá, amikor megkapták a számlakivonatokat. kenység már sokkal nagyobb mértékű. Jaroslav Houštecký, az SCP Információs Központjának vezetője pénteken a ČTK-nak úgy nyilatkozott, hogy a csalások lehetősége csak a szlovák alapok esetében áll fenn, bár ennek okát nem volt hajlandó elárulni. Hozzátette viszont, hogy a kisrészvényesek, akik a részvények átírásához szükséges adataikat nem árulják el senkinek, ily módon nem veszthetik el részvényeiket. Houštecký szerint a részvényrablás csak annyiban sújthatja az érintett alapok részvényeseit, hogy azok részvényeink árfolyama esetleg csökken a paicon. Azzal kapcsolatban, hogy miként kerülhetett sor a rablásra elmondta, elsősorban az alapoktól függ, milyen széles kör számára hozzáférhetőek ezek az adatok. A két rabló valószínűleg az alapok vezetőinek hamisított dokumentumaival igazolta magát. Időközben az is nyilvánosságra került, hogy a kérdéses személyi és gépjárművezetői igazolvány Milan Körös névre szólt. SZÁLKA ÉS GERENDA (ÚJ Szó-összeállítás) A SME szerint összesen félmilliárd korona értékű részvény tűnt el. A Hospodárske noviny-nak Ernest Valko, a három károsult jogi képviselője elmondta, hogy a részvényeket egy, magát 1960-ban New Castle-ban született Daniel Everett névre kiállított brit útlevéllel igazoló személy számlájára utalták át. A tranzakciót lebonyolító személy egy hamis szövetségi útlevelet használt, amelyeta lap nem hivatalos információja szerint a Szlovák Televízióban sofőrként dolgozó galántai M. K.-tól loptak el. Hamisították a cégbírósági kivonatokat is. Az igazgatótanács elnökeként M. K.-t tüntették fel. Az eredeti kivonatok szerint a társaság nevében mindegyik esetben csak ketten léphettek fel. A hamisítványok alapján ezt az igazgatótanács minden tagja, akár külön-külön is megtehette. Az ellopott értékpapírok időközben újra tulajdonost cseréltek, de mivel ezek a vásárlás során jóhiszeműleg jártak el, már nem vonhatók felelősségre. Ernest Valko egyelőre az Értékpapírközpont felelősségével foglalkozik, mivel szerinte a cégbírósági bejegyzéseken a hamisítások laikusok számára is felismerhető módon történtek. Az eset szerinte nemcsak a cseh tőkepiacot, hanem akár az egész gazdaságot destabilizálhatja. A Lidové noviny szerint ilyen jellegű csalások már korábban is történtek. Maria Machková, az Értékpapírközpont ellenőrzési osztályának munkatársa nem cáfolta a hírt, hogy míg korábban a csalók csak néhány tucat részvényt tulajdonítottak el, jelenleg ez a tevéA Mladá Fronta Dnes tegnapi számában Ernest Valko bejelentette, hogy a cseh pénzügyminisztériumtól kérik a kár megtérítését. Amennyiben ugyanis bebizonyosodna, hogy a kár az SCP hibájából kelétkezett, akkor ezt az intézményért garanciát vállaló államnak kell állnia. Valko szerint megdöbbentő például, hogy senkinek sem tűnt fel, mikor a Slov fond igazgatótanácsi elnökeként bemutatkozó Milan Körös az iránt érdeklődött, hogy tulajdonképpen milyen részvényei is vannak az alapnak. (tuba) Otthon kezdődik Manapság a viharos, politikával átitatott naponkénti oktatási vitákból szinte teljes egészében kiszorul a nevelésnek az a része, amelyben a pedagógus és a szülő messzemenőkig együttműködhet. Nemcsak passzív együttműködésre gondolok, amikor is a szülő megteremti az otthoni feltételeket a tanulás és a nevelés otthoni folytatásához. Elsősorban azokra a dolgokra értem ezt, amelyekben az iskola már nem szólhat bele, legfeljebb ilyen vagy olyan minőségére reflektálhat, mert a magánéleti szférába tartoznak. Ennek ellenére igencsak fontos meghatározói a felnövekvő generációk erkölcsének, lelki és tudati minőségeinek. A tévé és a video értő használata, a nemi szerepek tökéletes elsajátítása és az iskolában folyó oktatásnak a családok életére gyakorolt hatása manapság mintha csupán a magánéletbe tartozna. Ha az iskola tesz is némely erőtlen próbálkozásokat, például a nyakló és zabla nélküli tévézés, a szülők elfoglaltsága, gyakori távolléte miatt az anya vagy apa szerepet betöltő foglalatosság befolyása ellen, ez igencsak véletlenszerű és hatástalan. Az oktatási és nevelési feladatok ellátása manapság már oly mértékben megoszlott a családok és az iskola között, ami igazából már gátolja a szükségesnek tartott átjárást a két lelki szféra között. Az iskola ugyan igyekszik kifürkészni a gyerekek erkölcsi, világnézeti és ízlésbeli meghatározottságainak minőségeit, ennek ellenére egyre inkább csak a lényeket állapítja meg. S még jó, ha ez megtörténik, és a pedagósusok tudják kik azok, akik naponként órákat videóznak és tévéznek, hányan olvasnak rendszeresen, hány családban van az értékrend csúcsán a szabadidő művészetekkel, egészséges testmozgással eltöltött formája, és egyáltalán hányban nem okoz ez anyagi gondokat. Mert egy viszonylag gyorsan megtakarítható összeg fejében bolhapiacokon, leértékelt áruk boltjában már lehet venni videolejátszót, és a minden sarkon, lakótelepen és faluban működtetett videofilmkölcsönzők folyamatosan ellátják abrakkal ezeket a masinákat. A gyerek meg csak til a képernyő előtt, kábultan bámulja a horrorokat, a véres erőszak kultuszára alapozott filmeket, az egy kaptafára szabott nindzsatörténeleket, és még jó, ha csak tizenkét-tizenhároméves korában találja magát szembe a filmes pornográfia különböző minőségű és fokozatú változataival. Sok iskolában meg csak akkor kapja fel a fejét a napközis tanító néni, amikor Pistike jól célzott rúgással leteríti Jancsikát. Mert a sok ostoba nindzsafiimben nem tanítják, hogy ez a harci művészet a keleti filozófiákban és lelki tanokban igencsak megalapozott, s az. alapismeretek és az önuralom elsajátítása nélkül meg sem tanulhatók a fogásai. Arról sem sokat beszélt az iskola nyíltan, milyen gondokkal küzd a minden évben lemaradó hátrányos helyzetű kiskamaszok és a valójában még a kisiskolás kor közepét taposó tanulók kényszerű közös osztályban történő tanításakor. Nem rémtörténet, hanem józan szülőt riasztó tények: Nagyszünetben bejön a kötelező iskolalátogatásból kinőtt nagyfiú az iskolába, és még jó, ha csak a nemi előjátékig érnek el az ötödikbe járó anyányi nagylánnyal az udvar valamely, általuk elhagyatottnak vélt zugában. A testi ereje viszonylagos gyengeségének kiszolgáltatott tanító néni, még csak szólni sem mer, hiszen ha megtenné, a suhanc bicskájával vagy borotvájával nézhetne szembe. Ha vannak is kislányosan zavart, virágokról meg rovarokról példálózó osztályfőnöki órák, ha fenyegetik is a nagyobbakat a hitoktatók az erkölcstelen élet kárhozatával, az iskolában mind a mai napig nincs átfogó, rendszeres, a lelki és testi fejlődéssel szinkronban lévő nemi szerepeket átadó szexuális nevelés. Helyette nemi felvilágosítás van arról, hogy mije van a fiúnak és mije a lánynak, miért teszik oda azokat, ahová, s igen, igen ...ezért a gyerekel sem a gólya hozza. És még valamit elmondanak: „Hogyha már csináljátok, óvszerrel tegyétek, mert az véd az ajc ellen." Arról egy árva szó sem esik, hogy a nő és a férfi társadalmon belüli egészséges lelki és testi kapcsolata a nemi szerep kicsi korban kezdődő elsajátításán alapszik. És a nő nemcsak attól és azért más, amije a lába között van, hanem mert anya lehel. A férfi meg nem attól lesz apa, hogy hány numerái teljesít. Mindezek után már azi sem tudom, hogy a valamikor a szocialista iskolához és családhoz méltatlannak ítélt, ezért megszüntetett osztályfőnöki családlátogatások presztízse visszaadható-e? Egy-egy ilyen alkalommal öl perc alatt felmérhető a helyzet, akár abból is, hogy zavartan elküldik videózni a gyerekeket, vagy éppen odaültetik őket az osztályfőnök mellé, elvégre róla, róluk és rólunk lesz szó. Az sem mellékes szempontokat adna az iskolának, milyen fellételek között tanul otthon a gyerek. Ezekhez az egészséges lelkületű gyerekek tökéletességre vágyása meghatározta vallomások nem adhatnak objektív adatokat. DUSZA ISTVÁN í AHOGY ÉN LÁTOM Meddig marad apolitikus a szakszervezet? Lezajlott az utóbbi évek legnagyobb tömegtüntetése. Igaz, a kormányhoz közelállók azt állítják, hogy a szakszervezetiek alig 10 ezer munkavállalót tudtak mozgósítani. De hát emlékezzünk csak vissza arra az 1989 novemberi prágai tüntetésre, amelyen bizonyíthatóan voltak legalább 300 ezren... A CSKP KB sajtóosztálya néhány ezerre becsülte a létszámukat. Mindig sajátos a kormány optikája és matematikája. Talán még ha polgári demokratikus kormányiúl van i3 ezó Hát méő ha állampárti a kormány! Vagy állampártira emlékeztető megoldásokon töri a fejét! Mérget lehet rá venni, hogy a kormánykoalíció fő politikai erejének agytrösztje a maga módján levonja a kö vetkeztetéseket. Hangsúlyozom: a maga módján. Kérdés, hogy szintén a maguk módján (tehát a demokratikus játékszabályok alapján) az ellenzéki pártok is megteszik^ ugyanezt. A szakszervezeti nagygyűlést megelőző hetekben mindenesetre nem erőltették meg magukat. Enyhítő körülmény persze van; az oppozíció összes pártja attól tartott, hogy ha túlságosan közel kerül Alojz Englišhez, még rásütik a szakszervezetek politizálásának bélyegét. Még a Demokratikus Baloldal Pártja sem mert elvárhatóan, tehát szociáldemokrataként viselkedni, hanem lapított, és így átkeresztelkedése óta a * harmadik szarvashibát is elkövette. Az első lehetőséget akkor szalasztotta el, amikör ftgy polifeátt.hngy Lupták Számára lehetővé tette a leszakadást. Több százezer szavazóval együtt. Akik nevében a munkásszövetség képviselői mosT-ftVc^uu^sSlota koalícióját támogatják. Másodszor-^uiíQ^követett el súlyos hibát Peter Weiss partjär"-^ kor legutóbbi kongresszusán, illetve azt megelőzően, a tavaly őszi választásokon „kidobta a fedélzetről" a magyarjait. Egyenesen néhány politikai kalandor karjaiba. Gyimesi Györgyék ÍÍIK: nek az utóbbi hetek szakszervezeti történései iránt. Valószínűleg a magyar pártvezetők is a Politika Nagykönyvéből indulnak ki, amelyben, ugye az áll, hogy a piacgazdaság kialakítását, az állami vagyon magánkézbe vételét létében veszélyeztetheti, vagy legalább lassíthatja az erős szakszervezet. Az ellenzékipártvezetők megfeledkeznek egy fontos körülménytőLaz a módszer, amelyet Mečiarék és Slotáék a politikai és gazdasági átalakítás során alkalmaznak, nem nyugati értelemben vett piacgazdaságot eredményez, hanem olyan struktúrát, amely LatinAmerikában, illetve az ázsiai kis tigriseknél" alkalmazott módszerek keveréke. így a politikai ellenzéknek - itt és most - elsőrendű érdeke lenne a szó szoros értelmében dédelgetni minden olyan erőt, amely szemben áll a Mečiar vezette koalícióval. ~-Ajnúlt szombati szakszervezeti míting - szerintem - elsősorban azért volt jelentős megmozdulás, mert annak a 30 ezer embernek a többsége kinyilvánította: kiábrándult a Mečiar által megtestesített hatalomgyakorlásból. Persze, Alojz Engliš is járt politikai iskolába, és tisztában van vele, szakszervezete számára nem lenne minden veszély nélküli, ha a miniszterelnök rásütné a „közvetlen politizálás" bélyegét. Az érdekvédelem a szakszervezeti konföderáció vezetésével valóban csak azé'lnyomorotJás ellen Szállt síkra. Az Engliš által a nagygyűlésen közölt néhány számadat minden ešetre sokatmondó. Például: a családok 75 százaléka a létminimumnak mindössze másfélszereséből él, 10 százalékuk pedig a létminimum alatt tengődik. A munkavállalók akár ezt is transzparensükre írhatták volna: Hát lehet szeretni egy olyan kormányt, amelynek vezetésével idejutottunk? TÓTH MIHÁLY már készülnek az alakuló kongresszusukra, és még annyi fáradságot sem vesznek maguknak, hogy lepleznék: Vladimír Meéiarra|_együtt_raŰko£lve-és az ő anyagi támogatásával próbálják megtalálni a boldogságukat. A Politika Nagykönyvében az áll, hogy egy keresztény párt nem arra hivatott, hogy szakszervezetet istápoljon. Ráadásul olyan szakszervezetet, amelynek vezetői többnyire még csak útkereséssel vannak elfoglalva, tagságánakjelentős része pedig még mindig ~a szocializmus vívmányainak bűvöletében él. így a papírforma szerint ítélve érthető, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom nem töri magát a szakszervezetek támogatásában. Mint ahogy ez már kevésbé érthető - a Demokrati•^^-Unió is csak mérgékelten töri magát. ——^^^^ Az pedig a szoíegs*^^- ért

e| mében zavarba ejtő, ahogy aTv^, Koalíció pártjai közömbösen viseltet--