Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-25 / 221. szám, hétfő

8 | ÚJSZÓ VELEMENY - RIPORT 1995. szeptember 25. Egy pap a mezőgazdasági szakközépiskolában - Anton Mair káplán vagyok - nyújtotta a kezét, amikor megérkeztünk szálláshelyünkre, a Bozen melletti laimburgi szakközépiskolába. Egy ideig azt hittem, hogy valamit félreértettem. Az esti fogadáson ugyanis a papként bemutatkozó férfi az asztalokhoz hordta a bort, később a használt tányérokat, evőeszközöket segített kivinni a konyhába. Éjfél is elmúlt, amikor fölmentünk szobáinkba. Addig türelmesen ült a portán, olvasgatott, aztán ő csukta be a főbejárati ajtókat. Mégsem tévedtem. Másnap reggel hétkor már a diákszálló kápolnájában a tanulók és a szlovákiai magyar polgármesterek jelenlétében szentmisét celebrált. - Nincs ebben semmi különös, legalábbis errefelé, hogy pap teljesít szolgálatot a szakközépiskolában. Ez akár hagyományosnak is mondható. A Mussolini-rezsimben tiltották a német oktatást, ekkor az egyház szervezte meg DélTirolban a német anyanyelvi művelődést, néhai tradíciókat fölelevenítve. A Benedek-rendiek pedig a parasztság továbbképzését és a parasztfiatalok szakképzését. Ekkor alapították Bozenben a gyümölcsészeti szakközépiskolát, ahol elsősorban papok és szerzetesek oktattak. Ugyanígy volt a második világháború után, egészen 1962-ig. Ekkor a tartományi kormány Bozen mellett jó-kora területet megvásárolt, itt rendezték be a tartományi gyümölcsészeti és szőlészeti kutatóintézetet, tőszomszédságában pedig a szakközépiskolát. Ma itt 146 diák tanul három évfolyamban, szakmunkások lesznek belőlük, vagy ahogy mi mondjuk, almásgazdák, szőlészgazdák és borosgazdák. - Az egyház e téren is sikeresen teljesítette küldetését, hiszen itt a kutatóintézetben kiváló szakemberek dolgoznak, akik a szakközépiskolában oktatnak is. Én maradtam itt, egy évszázados hagyomány utolsó mohikánjaként. - Mi most itt a pap szerepe? - Nevelés. Modern keresztény erkölcsre. Tájainkon a tudás és az erkölcs mindiga legbecsesebb erények közé tartozott. Nézzen körül egész Dél-Tirolban. Ahol akár csak néhány házat lát, ott templom is magaslik. Ez sokatmondó kép és tény. Az itt tanuló diákokról kérdem őt, van-e velük gondja. - Egyenként jólelkű fiatalok, olykor viszont csoportba verődve képesek hangoskodni. Egy bizonyos határig ez természetes, hiszen ezért fiatalok. Dolgos szüleik vannak, otthon is, itt is jó nevelést kapnak. A gond akkor kezdődik, amikor innen elkerülnek. Legtöbbjük odahaza a családi gazdaságban kezd dolgozni, eljárnak a városba, diszkóba, külföldre, s itt már sok veszély leselkedik rájuk. Egyik volt tanítványom, aki itt szolid, csendes fiú volt, huszonegynéhány éves korában rászokott a kábítószerre, most halt meg nemrég, harmincévesen. Jómagam más oktatókkal együtt arra törekszem, hogy olyan erkölccsel, olyan lelki erővel vértezzem föl a fiatalokat, amely megvédi őket a mai világ önpusztító esztelenségeitől. Kisétálunk a négyszáz hektáros tangazdaságba. Az aszfalttal borított bekötőutakon fiatalok húznak el mellettünk kerti traktorokon, különböző emelőgépekkel. Tisztelettudóan köszöntik a papot. Valamennyien németül. - Ez német szakközépiskola. Itt az oktatás csak németül folyik, naponta egyszer van viszont olasz nyelvóra, jórészt konverzáció. Arról is érdeklődöm, mennyit fizetnek a tanulók. - Ez tartományi iskola, az oktatás tehát ingyenes. Fizetni a szállásért és a kosztért kell, de nem egyforma összeget. A szülők évi adóbevallása a kulcs. A tehetősebbek havi százezer lírát, a szegényebbek harminc-negyvenezret fizetnek havonta. Utánaszámolok: százezer líra itt nem nagy pénz, körülbelül ezerhétszáz koronányi összeg. Önmagáról kérdem, nem unalmas-e itt az élet, nem vágyik-e felnőtt hívők, plébánia után. - Bizony egyre kevesebb a szakközépiskolákon tevékenykedő nevelőpap, pedig gyönyörű (Prikler László felvétele) hivatás ez. A fiatalok mellett sohasem lehet unatkozni. Évente új tanulók jönnek, ami nekem új kihívást, újabb gyönyörű feladatokat jelent. Én itt igazán szép napokat élek meg, de a legszebb most szeptemberben, aztán októberben és főleg júniusban. - Most ért be az alma, nézze mindenfelé mennyire dús a termés. Rövidesen szüretelhetünk is, idén is gyönyörűek a fürtök. És újra eljön június, amikor beérnek ezek a fiatalok, remélhetően apáikhoz hasonlóan okos, erkölcsös gazdái lesznek szülőföldjüknek. - Évi három betakarítás a földeken és a lelki szérűkön, lehet ennél szebb ajándék az életben? Tekintetével végigsimítja a tájat és a földeken serénykedő fiatalokat. Szemében boldogság ragyog. SZILVÁSSY JÓZSEF Hatásos volt a mese... Vladimír Mečiar Demokratikus Szlovákiáért Mozgalma három százalékkal népszerűbb ma, mint két hónappal ezelőtt. Akkor mintegy 28 százaléka volt, ma a választani óhajtóknak a 31,2 százaléka voksolna rá. A Szlovák Nemzeti Párttal együttesen a szavazatok 40 százalékát birtokolná. A Munkásszövetség ugyan kiszorulna a parlamentből, de az ellenzéki pártok pozícióján ez nem sokat javítana: akkor sem lennének kormányzóképesek, ha valamennyien összefognának. Mivel ez alatt a hatvan nap alatt a lakosság életszínvonalában nem állt be számottevő változás, a DSZM népszerűségének emelkedése csak egy dologgal magyarázható: az ellenségkeresésre épülő populizmussal. A választók 40 százaléka elhitte, hogy az államfő meghurcolása és a kormány magyarellenes politikája a szociális gondok megoldását szolgálja. Hatásosnak bizonyult tehát a mese az ország pozícióját gyengítő belső ellenségről, akit le kell győzni, s utána minden rendbejön. A kormány előnyét növeli, hogy politikájával szemben nincs széles tömegeket megnyerő ellenzéki alternatíva. A meghatározó szlovák ellenzéki pártok népszerűsége csupán 8 és 11 százalék között mozog, miközben a választók 39 százaléka nem tudja, részt vennee a következő választásokon, s ha igen, kit választana. Ezek a népszerűségi mutatók akár letargiába is dönthették volna az ellenzéket, ha kívülről nem érkezik segítség. Bár a szakszervezetiek szombati nagygyűlésükön nem győzték hangsúlyozni, hogy távol tartják magukat a politikától, ezt maguk sem gondolják komolyan. A megmozdulás jelentőségét éppen az adta, hogy annak a kormánynak fűtöttek be általa, amely szakszervezeti segítséggel jutott hatalomra. Alojz Engliš, a KOZ elnöke mintegy húszezres tömeg előtt jelentette ki, hogy tömeges elszegényedés zajlik, miközben'az állami vagyon egy kiváltságos réteghez vándorol. A nagygyűlés résztvevői nem kevesebbet kértek, mint a kormány szociális és gazdaságpolitikájának átalakítását. - S ha nem veszik figyelembe követeléseinket, eljövünk újra és újra és újra - harsogta Engliš a mikrofonba. Ha hihetünk az ígéretének, kemény csatának nézünk elébe. Mečiar nem az az ember, aki eltűri a nyilvános kritikát, Engliš viszont nem az az ember, aki megijed a saját árnyékától. Egyet már ma el lehet mondani: a kormány pozíciója közel sem annyira stabil, ahogy az a legutóbbi közvélemény-kutatási adatokból kitűnik. HORVÁTH GABRIELLA ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT LUPTAK IGERETEI - ES A VALOSAG. Nem okozott meglepetést a hír, hogy 3 százalékkal csökkent a Szlovákiai Munkásszövetség népszerűsége. A kormánykoalíció három pártja közül Ján Luptáké az, amelynél a lakosság a legkézzelfoghatóbban tudja érzékelni az ígéretek és a realitás közötti különbséget. A Demokratikus Baloldal Pártjából tavaly kivált politikai szervezet annak köszönhette népszerűségének hirtelen felívelését, hogy képviselőjelöltjei mindent megígértek a választóknak, amit meg lehetett ígérni. Fogadkoztak, hogy nincs az a kormány, amelybe belépnének, és minden erejüket latba vetik a közélet tisztaságának elősegítésére, főképp a privatizációs visszaélések leleplezésére. Kilátásba helyezték, hogy küzdeni fognak a munkavállalókat sújtó intézkedések ellen. Egyetlen ígéretüket sem tartották meg. A párt parlamenti képviselői és miniszterei fegyelmezetten rábólintanak a koalíció fő erejének és személy szerint Vladimír Mečiarnak minden javaslatára. Akkor is ezt tették, amikor megszavazták a munkába utazási költségek úgyszólván teljes áthárítását a munkavállalókra. Kígyót-békát kiáltanak a szakszervezetekre, amelyek végre megemberelték magukat. A legutóbbi fejlemények azt mutatják, hogy mindazonáltal nem a miniszterelnök két szép szeméért, de nem is a hazafiságtól vezérelve váltak lojálissá. A Práca c. szakszervezeti napilap munkatársai legutóbb kiderítették, hogy Štefan Gavorník, a Nemzeti Vagyonalap Elnökségének elnöke (Szlovákiai Munkásszövetség) 1994 őszén jó pénzért, 300 ezer koronáért „árulta" a testületi tagságot, ami nagyon jól jövedelmező mellékkereset. Szerencsétlenségére egyszerre két személynek is ajánlatot tett, egyikük sem állt kötélnek, és most mindketten hajlandók az esetről vallomást tenni. Amennyiben ez igaznak bizonyul - és a kormánynak nem sikerül „elaltatnia" az ügyet-, a Munkásszövetség népszerűsége tovább romlik, és már most meg lehet jósolni, hogy Ján Lupták pártja lesz a legközelebbi választások nagy vesztese. MUNKANÉLKÜLI STATISZTIKA - KOZMETIKÁZVA. Az ország lakosságának legalább egyharmada nagyon rossz anyagi helyzetbe került, és ez elsősorban a munkanélküliségnek a következménye. A kormány hivatalos jelentése szerint ugyan javulta helyzet, augusztusban például 1,25 százalékkal, ez év első felében pedig 14,8 százalékról 13,6 százalékra csökkent a munkanélküliség, ezt azonban alig-alig érzik a bajba jutottak. A munkaügyi miniszter asszony nyilatkozatai szerint a munkahelyek számának növekedése főképp a közhasznú munkák intenzívebbé tételének a következménye. Ez azonban csak egyfajta pótmegoldás, érdemben nem befolyásolja a reálfolyamatokat (termelés, kereskedelem, modernizáció). A szakszervezeti, illetve az ellenzéki helyzetelemzők szerint távolról sem olyan rózsás a helyzet, mintamilyenről Oľga Keltošová időnként beszámol. Július Brocka volt munkaügyi miniszter a Sme c. lapnak nyilatkozva azt állította, hogy a munkanélküliek számát mesterségesen csökkentették, mégpedig úgy, hogy drákói módon megszigorították a nyilvántartási fegyelmet. Aki jelentéktelen módon is vét ellene (pl. nem vállalja a felajánlott közhasznú munkát, mert az nem lenne összhangban a képzettségével, vagy formai hibát vét a nyomtatványok kitöltése során), azt rövid úton törlik a nyilvántartásból, és megszüntetik munkanélküli-segélyének folyósítását. Nyilvánvaló, hogy így csak látszólag csökkenthető a munkanélküliség, hiszen az érintettek előbb-utóbb ismét bekerülnek a statisztikába. Elhibázott lépés, hogy a munkahivatalok vezetőit teszik anyagilag érdekeltté a statisztika javításában, ahelyett, hogy új munkahelyek kialakításában, a termelés felfuttatásában a vállalkozók érdekeltségét növelnék. TÓTH MIHÁLY Együttműködés az értékpapírpiacon abban is megegyeztek, hogy közös szakértői csoportot hoznak létre a hazai tőkepiac problémáinak megoldására. Zdenko Hlinka, az RM-S Slovakia igazgatója szerint két-három éven belül egységesítik a két intézményben folyó kereskedést. Ez a tervek szerint azzal is járhat, hogy az RM-S Slovakiában csak az értékpapír-kereskedő cégek kereskedhetnek, vagyis ezzel megszűnne a magánemberek közvetlen üzletelési lehetősége. (-tl-) Uj Szó-tudósítás Együttműködési szerződést írt alá a Pozsonyi Értékpapírtőzsde és a tőzsdén kívüli értékpapír-kereskedelemmel foglalkozó RM-Systém Slovakia. Ennek lényege, hogy a két intézmény közös napi záróárfolyamot vezet be és egységesíti a napi árfolyamsávokat. Erre várhatóan decembertől kerül sor. Amint azt Dušan Pavlík, a Tőzsdekamara elnöke elmondta, mindez csak a kezdet, mert LAPUNKNAK NYILATKOZIK SÁNDOR ISTVÁN, A KEK MENEKÜLTÜGYI MUNKACSOPORTJÁNAK ELNÖKE Kezelhető kérdés a migráció A múlt héten Pozsonyban tartotta 10. ülését a Kőzép-európai Kezdeményezés (KEK) öt éve alakult migrációs munkacsoportja. A tagállamok képviselői a térség legégetőbb menekültügyi problémáival foglalkoztak. A kétnapos tanácskozást, illetve elöljáróban a csoport eddigi tevékenységét dr. Sándor István, a csoport vezetője értékelte. - Az egykori PentagonalébőlHexagonáléból kialakult Közép-európai Kezdeményezésnek jelenleg 14 munkacsoportja működik. A migrációsban kezdettől fogva Magyarország elnököl. Létrehozását összekapcsolhatjuk azzal a félelemérzettel, amelyet abban az időben a Szovjetunió felbomlása okozott, ugyanis 1990-ben sokan rettegtek attól, hogy a birodalom szétesése után óriási menekülthullám indul meg „rajtunk keresztül" nyugat felé. m Melyek voltak az első lépések? - Láttuk, hogy elkerülhetetlen a regionális együttműködés. Ennek keretében részletes elemző munkába fogtunk, hogy kezelhetővé tegyük az egész kérdést, hiszen hatalmas exodusra számítottunk. Feltérképeztük, milyen módon segíthetjük egymást, illetve miképp tudnánk bevonni a Nyugatot. Mint tudjuk, akkor nem következett be katasztrófa, de azóta is tart az úgynevezett tranzitmigráció. A vízumkényszer mostani eltörlésével Szlovákiának sem kellett szembenéznie egy orosz-ukrán menekültáradattal. Érdekességként említeném meg, hogy például Albániában a „potenciális kivándorlók" 90 százaléka nem szeretné elhagyni hazáját. Azokat, akik pedig mégis emellett döntenek, elsősorban a jobb megélhetési lehetőségek vonzzák. m Nagy szerepet játszik a felek közötti kapcsolattartás... - A munkacsoportnak köszönhetően a tagállamok rendszeresen tájékoztatják egymást az egyes országok menekültügyi problémáiról. Igyekszünk összhangba hozni a törvényeket is, bár nem szeretnénk más fórumokat helyettesíteni. • Napjainkban az egykori Jugoszláviában a legsúlyosabb a helyzet. - A balkáni kérdést részletekbe menően tárgyaltuk; a térség államai aktívan vesznek részt munkánkban, így hiteles, mondhatnám, első kézből származó információkat kapunk a Balkánon kialakult súlyos helyzetről. _ - m Melyik országra nehezedik a legnagyobb nyomás? - Azt hiszem, „északon" Lengyelországba érkezik a legtöbb menekült, „délen" pedig hozzánk, azaz Magyarországra. Ami Szlovákiát illeti, szerintem itt még elviselhető a menekültkérdés. Meg kell említenem, hogy szoros kapcsolatokat tartunk fenn az illetékes nemzetközi szervezetekkel; ideálisabb közös teherviselési konstrukciót próbálunk kialakítani. Egyúttal a migrációs csoportnak olyan megoldásokat kell találnia, amelyek elősegítik az európai integrációs folyamatok és a migráció összehangolását. Magyarországon is tökéletesebb, modernebb jogszabályt szeretnénk elfogadni, amely a napjainkban tapasztalható exodust is igyekszik kezelni. Göncz Árpád köztársasági elnök a napokban írta alá azt a dokumentumot, amely a nemzetközi migrációspolitikai központ létrehozására vonatkozik. m Született kötelező érvényű határozat Pozsonyban? - Nem, ugyanis csoportunk informális jellegű, nem tekinthető nemzetközi szervezetnek, valamilyen intézménynek, hanem együttműködési platformként, fórumként működik. A felek rendszeresen, általában évente két alkalommal tájékoztatják egymást a tagállamokbeli migrációs és menekülthelyzetről. a Varsóban rendkívüli ülést tartanak... (Vladimír Benko felvétele) - Igen. A jövő év márciusában „speciális" tanácskozást tartunk abból az alkalomból, hogy az Európa Tanács védnökségével májusban az európai országok belügyminisztereinek a részvételével migrációs konferenciát szerveznek a lengyel fővárosban. MADI GÉZA