Új Szó, 1995. szeptember (48. évfolyam, 203-226. szám)

1995-09-25 / 221. szám, hétfő

8 | ÚJSZÓ VELEMENY - RIPORT 1995. szeptember 25. Egy pap a mezőgazdasági szakközépiskolában - Anton Mair káplán vagyok - nyújtotta a kezét, amikor megérkeztünk szálláshelyünkre, a Bozen melletti laimburgi szakközépiskolába. Egy ideig azt hittem, hogy valamit félre­értettem. Az esti fogadáson ugyanis a papként bemutatkozó férfi az asztalokhoz hordta a bort, később a használt tányé­rokat, evőeszközöket segített kivinni a konyhába. Éjfél is el­múlt, amikor fölmentünk szobáinkba. Addig türelmesen ült a portán, olvasgatott, aztán ő csukta be a főbejárati ajtókat. Mégsem tévedtem. Másnap reggel hétkor már a diákszálló ká­polnájában a tanulók és a szlová­kiai magyar polgármesterek je­lenlétében szentmisét celebrált. - Nincs ebben semmi különös, legalábbis errefelé, hogy pap tel­jesít szolgálatot a szakközépisko­lában. Ez akár hagyományosnak is mondható. A Mussolini-rezsim­ben tiltották a német oktatást, ek­kor az egyház szervezte meg Dél­Tirolban a német anyanyelvi művelődést, néhai tradíciókat föl­elevenítve. A Benedek-rendiek pedig a parasztság továbbképzé­sét és a parasztfiatalok szakkép­zését. Ekkor alapították Bozen­ben a gyümölcsészeti szakközép­iskolát, ahol elsősorban papok és szerzetesek oktattak. Ugyanígy volt a második világháború után, egészen 1962-ig. Ekkor a tarto­mányi kormány Bozen mellett jó­-kora területet megvásárolt, itt rendezték be a tartományi gyü­mölcsészeti és szőlészeti kutató­intézetet, tőszomszédságában pedig a szakközépiskolát. Ma itt 146 diák tanul három évfolyam­ban, szakmunkások lesznek belőlük, vagy ahogy mi mondjuk, almásgazdák, szőlészgazdák és borosgazdák. - Az egyház e téren is sikere­sen teljesítette küldetését, hiszen itt a kutatóintézetben kiváló szak­emberek dolgoznak, akik a szak­középiskolában oktatnak is. Én maradtam itt, egy évszázados ha­gyomány utolsó mohikánjaként. - Mi most itt a pap szerepe? - Nevelés. Modern keresztény erkölcsre. Tájainkon a tudás és az erkölcs mindiga legbecsesebb erények közé tartozott. Nézzen körül egész Dél-Tirolban. Ahol akár csak néhány házat lát, ott templom is magaslik. Ez sokat­mondó kép és tény. Az itt tanuló diákokról kérdem őt, van-e velük gondja. - Egyenként jólelkű fiatalok, olykor viszont csoportba verődve képesek hangoskodni. Egy bizonyos határig ez termé­szetes, hiszen ezért fiatalok. Dolgos szüleik vannak, otthon is, itt is jó nevelést kapnak. A gond akkor kezdődik, amikor in­nen elkerülnek. Legtöbbjük oda­haza a családi gazdaságban kezd dolgozni, eljárnak a város­ba, diszkóba, külföldre, s itt már sok veszély leselkedik rájuk. Egyik volt tanítványom, aki itt szolid, csendes fiú volt, huszon­egynéhány éves korában rászo­kott a kábítószerre, most halt meg nemrég, harmincévesen. Jómagam más oktatókkal együtt arra törekszem, hogy olyan er­kölccsel, olyan lelki erővel vér­tezzem föl a fiatalokat, amely megvédi őket a mai világ ön­pusztító esztelenségeitől. Kisétálunk a négyszáz hektá­ros tangazdaságba. Az aszfalttal borított bekötőutakon fiatalok húznak el mellettünk kerti trakto­rokon, különböző emelőgépek­kel. Tisztelettudóan köszöntik a papot. Valamennyien németül. - Ez német szakközépiskola. Itt az oktatás csak németül folyik, naponta egyszer van viszont olasz nyelvóra, jórészt konverzáció. Arról is érdeklődöm, mennyit fi­zetnek a tanulók. - Ez tartományi iskola, az okta­tás tehát ingyenes. Fizetni a szál­lásért és a kosztért kell, de nem egyforma összeget. A szülők évi adóbevallása a kulcs. A te­hetősebbek havi százezer lírát, a szegényebbek harminc-negyven­ezret fizetnek havonta. Utánaszá­molok: százezer líra itt nem nagy pénz, körülbelül ezerhétszáz ko­ronányi összeg. Önmagáról kérdem, nem unal­mas-e itt az élet, nem vágyik-e felnőtt hívők, plébánia után. - Bizony egyre kevesebb a szakközépiskolákon tevékeny­kedő nevelőpap, pedig gyönyörű (Prikler László felvétele) hivatás ez. A fiatalok mellett so­hasem lehet unatkozni. Évente új tanulók jönnek, ami nekem új ki­hívást, újabb gyönyörű feladato­kat jelent. Én itt igazán szép na­pokat élek meg, de a legszebb most szeptemberben, aztán októ­berben és főleg júniusban. - Most ért be az alma, nézze mindenfelé mennyire dús a ter­més. Rövidesen szüretelhetünk is, idén is gyönyörűek a fürtök. És újra eljön június, amikor beér­nek ezek a fiatalok, remélhetően apáikhoz hasonlóan okos, erköl­csös gazdái lesznek szülőföld­jüknek. - Évi három betakarítás a föl­deken és a lelki szérűkön, lehet ennél szebb ajándék az életben? Tekintetével végigsimítja a tá­jat és a földeken serénykedő fia­talokat. Szemében boldogság ragyog. SZILVÁSSY JÓZSEF Hatásos volt a mese... Vladimír Mečiar Demokratikus Szlovákiáért Mozgalma három százalékkal népszerűbb ma, mint két hónappal ezelőtt. Akkor mintegy 28 százaléka volt, ma a választani óhajtóknak a 31,2 százaléka voksolna rá. A Szlovák Nem­zeti Párttal együttesen a szavazatok 40 száza­lékát birtokolná. A Munkásszövetség ugyan ki­szorulna a parlamentből, de az ellenzéki pár­tok pozícióján ez nem sokat javítana: akkor sem lennének kormányzóképesek, ha vala­mennyien összefognának. Mivel ez alatt a hatvan nap alatt a lakosság életszínvonalában nem állt be számottevő változás, a DSZM népszerűségének emelke­dése csak egy dologgal magyarázható: az el­lenségkeresésre épülő populizmussal. A vá­lasztók 40 százaléka elhitte, hogy az államfő meghurcolása és a kormány magyarellenes politikája a szociális gondok megoldását szol­gálja. Hatásosnak bizonyult tehát a mese az ország pozícióját gyengítő belső ellenségről, akit le kell győzni, s utána minden rendbejön. A kormány előnyét növeli, hogy politikájával szemben nincs széles tömegeket megnyerő ellenzéki alternatíva. A meghatározó szlovák ellenzéki pártok népszerűsége csupán 8 és 11 százalék között mozog, miközben a vá­lasztók 39 százaléka nem tudja, részt venne­e a következő választásokon, s ha igen, kit választana. Ezek a népszerűségi mutatók akár letargiába is dönthették volna az ellen­zéket, ha kívülről nem érkezik segítség. Bár a szakszervezetiek szombati nagygyűlé­sükön nem győzték hangsúlyozni, hogy távol tartják magukat a politikától, ezt maguk sem gondolják komolyan. A megmozdulás je­lentőségét éppen az adta, hogy annak a kor­mánynak fűtöttek be általa, amely szakszerve­zeti segítséggel jutott hatalomra. Alojz Engliš, a KOZ elnöke mintegy húszezres tömeg előtt je­lentette ki, hogy tömeges elszegényedés zajlik, miközben'az állami vagyon egy kiváltságos ré­teghez vándorol. A nagygyűlés résztvevői nem kevesebbet kértek, mint a kormány szociális és gazdaságpolitikájának átalakítását. - S ha nem veszik figyelembe követeléseinket, eljö­vünk újra és újra és újra - harsogta Engliš a mikrofonba. Ha hihetünk az ígéretének, ke­mény csatának nézünk elébe. Mečiar nem az az ember, aki eltűri a nyilvános kritikát, Engliš viszont nem az az ember, aki megijed a saját árnyékától. Egyet már ma el lehet mondani: a kormány pozíciója közel sem annyira stabil, ahogy az a legutóbbi közvélemény-kutatási adatokból kitűnik. HORVÁTH GABRIELLA ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT LUPTAK IGERETEI - ES A VALOSAG. Nem okozott meglepetést a hír, hogy 3 százalékkal csökkent a Szlovákiai Munkásszövetség nép­szerűsége. A kormánykoalíció három pártja közül Ján Luptáké az, amelynél a lakosság a legkézzelfoghatóbban tudja érzékelni az ígére­tek és a realitás közötti különbséget. A Demokratikus Baloldal Pártjá­ból tavaly kivált politikai szervezet annak köszönhette népszerűségé­nek hirtelen felívelését, hogy képviselőjelöltjei mindent megígértek a választóknak, amit meg lehetett ígérni. Fogadkoztak, hogy nincs az a kormány, amelybe belépnének, és minden erejüket latba vetik a köz­élet tisztaságának elősegítésére, főképp a privatizációs visszaélések leleplezésére. Kilátásba helyezték, hogy küzdeni fognak a munkavál­lalókat sújtó intézkedések ellen. Egyetlen ígéretüket sem tartották meg. A párt parlamenti képviselői és miniszterei fegyelmezetten rábó­lintanak a koalíció fő erejének és személy szerint Vladimír Mečiarnak minden javaslatára. Akkor is ezt tették, amikor megszavazták a mun­kába utazási költségek úgyszólván teljes áthárítását a munkaválla­lókra. Kígyót-békát kiáltanak a szakszervezetekre, amelyek végre me­gemberelték magukat. A legutóbbi fejlemények azt mutatják, hogy mindazonáltal nem a miniszterelnök két szép szeméért, de nem is a hazafiságtól vezérelve váltak lojálissá. A Práca c. szakszervezeti napi­lap munkatársai legutóbb kiderítették, hogy Štefan Gavorník, a Nem­zeti Vagyonalap Elnökségének elnöke (Szlovákiai Munkásszövetség) 1994 őszén jó pénzért, 300 ezer koronáért „árulta" a testületi tagsá­got, ami nagyon jól jövedelmező mellékkereset. Szerencsétlenségére egyszerre két személynek is ajánlatot tett, egyikük sem állt kötélnek, és most mindketten hajlandók az esetről vallomást tenni. Amennyi­ben ez igaznak bizonyul - és a kormánynak nem sikerül „elaltatnia" az ügyet-, a Munkásszövetség népszerűsége tovább romlik, és már most meg lehet jósolni, hogy Ján Lupták pártja lesz a legközelebbi vá­lasztások nagy vesztese. MUNKANÉLKÜLI STATISZTIKA - KOZMETIKÁZVA. Az ország lakos­ságának legalább egyharmada nagyon rossz anyagi helyzetbe került, és ez elsősorban a munkanélküliségnek a következménye. A kor­mány hivatalos jelentése szerint ugyan javulta helyzet, augusztusban például 1,25 százalékkal, ez év első felében pedig 14,8 százalékról 13,6 százalékra csökkent a munkanélküliség, ezt azonban alig-alig érzik a bajba jutottak. A munkaügyi miniszter asszony nyilatkozatai szerint a munkahelyek számának növekedése főképp a közhasznú munkák intenzívebbé tételének a következménye. Ez azonban csak egyfajta pótmegoldás, érdemben nem befolyásolja a reálfolyamato­kat (termelés, kereskedelem, modernizáció). A szakszervezeti, illetve az ellenzéki helyzetelemzők szerint távolról sem olyan rózsás a hely­zet, mintamilyenről Oľga Keltošová időnként beszámol. Július Brocka volt munkaügyi miniszter a Sme c. lapnak nyilatkozva azt állította, hogy a munkanélküliek számát mesterségesen csökkentették, még­pedig úgy, hogy drákói módon megszigorították a nyilvántartási fe­gyelmet. Aki jelentéktelen módon is vét ellene (pl. nem vállalja a fela­jánlott közhasznú munkát, mert az nem lenne összhangban a kép­zettségével, vagy formai hibát vét a nyomtatványok kitöltése során), azt rövid úton törlik a nyilvántartásból, és megszüntetik munkanélkü­li-segélyének folyósítását. Nyilvánvaló, hogy így csak látszólag csök­kenthető a munkanélküliség, hiszen az érintettek előbb-utóbb ismét bekerülnek a statisztikába. Elhibázott lépés, hogy a munkahivatalok vezetőit teszik anyagilag érdekeltté a statisztika javításában, ahe­lyett, hogy új munkahelyek kialakításában, a termelés felfuttatásá­ban a vállalkozók érdekeltségét növelnék. TÓTH MIHÁLY Együttműködés az értékpapírpiacon abban is megegyeztek, hogy közös szakértői csoportot hoz­nak létre a hazai tőkepiac prob­lémáinak megoldására. Zden­ko Hlinka, az RM-S Slovakia igazgatója szerint két-három éven belül egységesítik a két in­tézményben folyó kereskedést. Ez a tervek szerint azzal is jár­hat, hogy az RM-S Slovakiában csak az értékpapír-kereskedő cégek kereskedhetnek, vagyis ezzel megszűnne a magánem­berek közvetlen üzletelési le­hetősége. (-tl-) Uj Szó-tudósítás Együttműködési szerződést írt alá a Pozsonyi Értékpa­pírtőzsde és a tőzsdén kívüli ér­tékpapír-kereskedelemmel fog­lalkozó RM-Systém Slovakia. Ennek lényege, hogy a két in­tézmény közös napi záróárfo­lyamot vezet be és egységesíti a napi árfolyamsávokat. Erre várhatóan decembertől kerül sor. Amint azt Dušan Pavlík, a Tőzsdekamara elnöke elmond­ta, mindez csak a kezdet, mert LAPUNKNAK NYILATKOZIK SÁNDOR ISTVÁN, A KEK MENEKÜLTÜGYI MUNKACSOPORTJÁNAK ELNÖKE Kezelhető kérdés a migráció A múlt héten Pozsonyban tartotta 10. ülését a Kőzép-euró­pai Kezdeményezés (KEK) öt éve alakult migrációs munka­csoportja. A tagállamok képviselői a térség legégetőbb me­nekültügyi problémáival foglalkoztak. A kétnapos tanács­kozást, illetve elöljáróban a csoport eddigi tevékenységét dr. Sándor István, a csoport vezetője értékelte. - Az egykori Pentagonaléből­Hexagonáléból kialakult Kö­zép-európai Kezdeményezés­nek jelenleg 14 munkacsoport­ja működik. A migrációsban kezdettől fogva Magyarország elnököl. Létrehozását össze­kapcsolhatjuk azzal a félelem­érzettel, amelyet abban az időben a Szovjetunió felbomlá­sa okozott, ugyanis 1990-ben sokan rettegtek attól, hogy a birodalom szétesése után óriá­si menekülthullám indul meg „rajtunk keresztül" nyugat felé. m Melyek voltak az első lépé­sek? - Láttuk, hogy elkerülhetet­len a regionális együttműkö­dés. Ennek keretében részle­tes elemző munkába fogtunk, hogy kezelhetővé tegyük az egész kérdést, hiszen hatal­mas exodusra számítottunk. Feltérképeztük, milyen módon segíthetjük egymást, illetve mi­képp tudnánk bevonni a Nyu­gatot. Mint tudjuk, akkor nem következett be katasztrófa, de azóta is tart az úgynevezett tranzitmigráció. A vízumkény­szer mostani eltörlésével Szlo­vákiának sem kellett szembe­néznie egy orosz-ukrán mene­kültáradattal. Érdekességként említeném meg, hogy például Albániában a „potenciális ki­vándorlók" 90 százaléka nem szeretné elhagyni hazáját. Azo­kat, akik pedig mégis emellett döntenek, elsősorban a jobb megélhetési lehetőségek vonz­zák. m Nagy szerepet játszik a fe­lek közötti kapcsolattar­tás... - A munkacsoportnak kö­szönhetően a tagállamok rend­szeresen tájékoztatják egy­mást az egyes országok mene­kültügyi problémáiról. Igyek­szünk összhangba hozni a tör­vényeket is, bár nem szeret­nénk más fórumokat helyette­síteni. • Napjainkban az egykori Ju­goszláviában a legsúlyo­sabb a helyzet. - A balkáni kérdést részle­tekbe menően tárgyaltuk; a térség államai aktívan vesznek részt munkánkban, így hiteles, mondhatnám, első kézből szár­mazó információkat kapunk a Balkánon kialakult súlyos hely­zetről. _ - ­m Melyik országra nehezedik a legnagyobb nyomás? - Azt hiszem, „északon" Len­gyelországba érkezik a legtöbb menekült, „délen" pedig hoz­zánk, azaz Magyarországra. Ami Szlovákiát illeti, szerintem itt még elviselhető a menekült­kérdés. Meg kell említenem, hogy szoros kapcsolatokat tar­tunk fenn az illetékes nemzet­közi szervezetekkel; ideálisabb közös teherviselési konstrukci­ót próbálunk kialakítani. Egyút­tal a migrációs csoportnak olyan megoldásokat kell talál­nia, amelyek elősegítik az eu­rópai integrációs folyamatok és a migráció összehangolá­sát. Magyarországon is tökéle­tesebb, modernebb jogsza­bályt szeretnénk elfogadni, amely a napjainkban tapasztal­ható exodust is igyekszik kezel­ni. Göncz Árpád köztársasági elnök a napokban írta alá azt a dokumentumot, amely a nem­zetközi migrációspolitikai köz­pont létrehozására vonatkozik. m Született kötelező érvényű határozat Pozsonyban? - Nem, ugyanis csoportunk informális jellegű, nem tekint­hető nemzetközi szervezetnek, valamilyen intézménynek, ha­nem együttműködési platform­ként, fórumként működik. A fe­lek rendszeresen, általában évente két alkalommal tájé­koztatják egymást a tagálla­mokbeli migrációs és mene­külthelyzetről. a Varsóban rendkívüli ülést tartanak... (Vladimír Benko felvétele) - Igen. A jövő év márciusá­ban „speciális" tanácskozást tartunk abból az alkalomból, hogy az Európa Tanács véd­nökségével májusban az euró­pai országok belügyminisztere­inek a részvételével migrációs konferenciát szerveznek a len­gyel fővárosban. MADI GÉZA

Next

/
Thumbnails
Contents